Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-08 / 57. szám

FOTÓ: GYURKÓ PÉTER „Ez itt az én hazám...” „Célegyenesben” az Antigoné Máté Péter „Hazám” című da­la is szerepelt abban az összeál­lításban, amelyet a Madách Im­re Gimnázium és Szakközépis­kola az ünnepélyes alkalomra összeállított hangszeres és ének- együttese előadott a magyar hét keretében. „Múlt, jelen s jövő szól hozzám” - szól a szöveg mintegy kifejezvén a lényegét az ötnapos programnak. A műsor­ban elhangzott többi szám a „Honfoglalás”-ból vagy „István, a király” című musicalből ugyancsak találóan jellemezte hangulatilag azt a szándékot, célt, aminek jegyében a temati­kus hetet megszervezték. Az e típusú rendezvénysoro­zatnak ötéves hagyománya van az intézményben. Korábban más országokra, világrészekre irá­nyították a figyelmet s - aho­gyan Szluka Pálné igazgató is utalt rá beszédében *1 egy kultú­rát, egy nemzetet, egy korszakot választottak ki, hogy különböző aspektusokból megismerjék, s megismertessék az iskolaközös­séggel és vendégeikkel. Az idei témát jelentő Magyarország szá­munkra végtelenül sok értéket kínál a bemutatásra, népünk szinte mindent megélt, amit egy nemzet megélhet - mondta az igazgatónő és utalt AncselÉva fi­lozófusra, aki szerint „ahol el­vesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő és elpereg a múlt. ” A magyar hét minden napján egy-egy munkaközösség szervez­te a programot, az átfogó, koordi­náló feladatot ezúttal az idegen nyelvi munkaközösség vállalta magára Vanó Estilla tanárnő irá­nyításával. Az egyes napokon el­hangzott előadások egyikén pél­dául Tátrai Emese igazgatóhelyet­tes angol nyelven beszélt az USA- ban komoly karriert befutott jeles magyar személyiségekről, köz­tük Szent-Györgyi Albertról, Teller Edéről, Galamb Józsefről, Adolph Zukorról, George Cukorról, Harry HudinirőL A aula színpadát ma­gyar népművészeti szobává sike­rült varázsolni s a Fayl Frigyes galériában kiállították a tanulók által összegyűjtött hungarikumo- kat, a magyar kultúra néhány szimbolikus elemét. Az egész eseménysornak méltó keretet adott a szintén a galériában meg­rendezett képzőművészeti tárlat, amely három jeles művész - Kass János grafikus, valamint a balas­sagyarmati Farkas András és Ré­ti Zoltán festő - azon illusztráció­it mutatja be, amelyeket Madách Imre fő művéhez, „Az ember tragédiájáéhoz készítettek. E ki­állítás a Dornyay Béla Múzeum anyagából állt össze és innen „vándorol" majd tovább a 150 év­vel ezelőtt elhunyt költő emléke előtt tisztelegve. A hét során vol­tak vetélkedők, rendeztek tánc­házat s bemutatták Kovács Bodor Sándor Pannonhalmáról készített filmjét is. A zárónapon szekció­ülésekre került sor és kiosztották a különböző pályázatok díjait is. A komoly tartalmú és formájú rendezvények mellett ezúttal is szerepet kapott a játékosság, a vi­dám hangulat. Ennek csúcspont­ja bizonyára az a zenés-táncos rendhagyó XX. századi történe­lemóra volt, amely keretében a gimnázium tíz tanára mutatott be számokat a ragtime-től az operet­ten, az I. világháborús katonadal­okon, a charlestonon, a „Mese- autó-n, az „Állami Áruház”-on, a táncdalfesztiválokon át a beat-, a rock- vagy éppen a discozenéig. A koreográfiát Bajczámé Gyenes Er­zsébet készítette. Cs. B. Több szempontból is különleges premier előtt áll a Zenthe Ferenc Színház. Már eleve nem min­dennapi, merész vállalkozásnak számít, hogy a társulat egy ókori szerző művét, Szophoklész An­tigoné című tragédiáját viszi színre. Ráadásul az eredeti darab kiegészül Jean Anouilh francia író Antigoné-jával, amelyik a II. világháború alatti el­lenállás egyik szimbolikus drámájának számított. Az igazi kuriózumot azonban a rendező személye jelenti: Tarnóczi Jakab ugyanis érettségiző diák a Bolyai lános Gimnáziumban. Miután a bemutató március 10-én, hétfőn 19 órakor lesz a lózsef Attila Művelődési és Konferen­cia-központ színháztermében, az elmúlt napok az úgynevezett főpróbahétnek számítottak. A kosztü­mös szereplők naponként akár többször is bené­pesítették a színpadot, amelyet ennek az előadás­nak a kedvéért földdel, egész pontosan tőzeggel alapoztak le. Ennek dramaturgiai oka van, mint­hogy elhangzik a darabban a következő mondat: „ Uralkodj akkor hát a puszta föld felett!" Tarnóczi Jakab a színház iránti mérhetetlen rajon­gásával, fiatal korát messze meghazudtoló szakmai felkészültségével, előéletével nyerte el a Zenthe Fe­renc Színház vezetőinek bizalmát A pályakezdő ren­dezőt az egyik próba szünetében arról kérdeztük, hogy miért éppen ezt a súlyos mondandójú, fojtott atmoszférájú darabot választotta bemutatkozásként. - Éppen ezért - válaszolta. - Ebben a műben ugyan­is sűrítve találtam meg azokat a gondolatokat, ame­lyek rávilágítanak arra, hogy a hatalom milyen ha­tással van az emberekre. A gimnázium IX. osztályá­ban kötelező olvasmány volt Szophoklész drámája, Mítfamru K-\UiÓTARjÁNI SÖZMÚVKLŐDfol NONPROFIT KFT. de amikor tavaly le kellett tennem ja­vaslatokat az asztalra azokról a dara­bokról, amelyeket szívesen megren­deznék, újraolvastam az „Antigonéit és kirázott az hideg. Rájöttem: ez az, amiben leginkább kifejezhe­tem, nyilvánosságra hozha­tom az engem is közelről érintő feszültségeket. Anti­goné számomra a jó ügyet képviseli, aki küzd a meghallga­tásáért, de süket fülekre talál, mert szembe találja magát Kreonnal, akit elvakít saját világa, nem hiszi el, hogy másnak is lehet értelmes gondolata. - S ho­gyan került a képbe J. Anouilh műve? - Ez Horváth Eszter dramaturg ötlete volt, Ő fordította magyarra azokat a részleteket, amelyeket a katartikusabb ha­tás érdekében beépítettünk az előadásba. De ugyan­ezen célból más vendégszöveget - például a Bibliá­ból, Klaus Mann „Mephisto”-jából - is használunk... Sőt - mint a próbák során kiderült - zenés beté­tek is bekerültek az előadásba. A zeneszerző ugyan­csak végzős, madáchos tanuló: Kojnok Dávid, aki szintén tagja a Zenthe Ferenc Színház társulatá­nak. A címszerepet Müller Zsófia játssza, akit nem­régiben még Madách Imre elvált feleségeként lát­hatott a színpadon a közönség. Antigoné megformá­lása egy újabb nagy kihívás az ifjú színésznő pályá­ján. Szereti a görög drámákat és szinte már várta, hogy megtalálja ez az újabb izgalmas feladat. Örül neki, hogy akárcsak Fráter Erzsébet alakjában, An­tigonéban is talált a saját személyiségéhez közel ál­ló jellemvonásokat... - csébé ­Művészetté formált olvasmányélmények Együtt a mai magyar képzőművészet két kiemelkedő, Kossuth-díjas képviselője: Földi Péter és Gyulai Líviusz Meglehetősen szubjektív, de igaznak tetsző, elfogadható az a vélekedés, amely szerint Gyulai Lí­viusz a kortárs magyar grafika egyik legnagyobb mestere. Shah Gabriella művészettörténész, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója gondolja így, mint a minap a Bo­lyai János Gimnáziumban is kifej­tette. (Hasonlóképpen felsőfokban gondolkodik Földi Péterről, akit a festészet közvetlen élvonalába so­rol.) Gyulai Líviusz Shah Gabriel­la általi minősítését látszott meg­erősíteni 2009 nyarán Antall Ist­ván, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője is, amikor a Pásztói Múzeumban megnyitván a grafi­kusművész kiállítását többek kö­zött az alábbiakat mondta: „ Gyulai Líviusz az egyetlen és megismételhe­tetlen végtelen sokféleség, aki ....megmunkált felületeinek nagy­vonalúságával és aprólékos gaz­dagságával zavarba ejtően besorol- hatatlanná teszi magát...” Az el­múlt időszakban Pásztó után Sal­gótarjánban, az itteni múzeum­ban is szerepeltek Gyulai Líviusz művei a magyar animáció meste­reit bemutató kiállításon s most újra a nógrádi megyeszékhelyen került a nyilvánosság elé gazdag munkásságából egy válogatás a Bolyai János Gimnázium Derko- vits Gyula Iskolagalériájában. A megnyitóünnepség kereté­ben Krista Zsolt tanuló az iskola­közösség nevében üdvözölte a kö­zönséget, a vendégek soraiban a személyesen megjelent Gyulai Lí- viuszt és feleségét, Vennes Emmy színművésznőt, vázolván az erdé­lyi származású, 76. életévében já- | ró megannyi elismeréssel övezett Kossuth-díjas grafikusművész munkásságának, főbb állomásait, jellemzőit A bevezető műsorban a gimnázium diákjai - Cseke Ben­ce, Deák Dominik, Mogyoró Virág, Simon Kata - stílusosan G. Bocaccio „Dekamerorí’-jából mu­tattak be részleteket, Rozgonyi Marcell pedig zongorán adta elő a sarabande és a courante tételt J. S. Bach „C-moll partitá”-jából. A művészről illetve a galéria fa­laira kihelyezett képekről a fen­tebb már idézett művészettörté­nész, Shah Gabriella beszélt. Ki­emelte, hogy e kiállítás betekin­tést ad Gyulai Líviusz irodalmi művekhez - például Babits Jónás könyvé”-hez, Lázár Ervin „Magyar mitológiájá"-hoz, Cervantes „Don Quijote’-jéhez,Balzac „Borsos tör- ténetek”-jéhez - készített Illuszt­rációiba, illetve legújabb animá­ciós filmjeinek - így a „Komisz kölyök”-nek - a rajzaiba. E művek azt igazolják, hogy alkotójuk rend­kívül művelt ember, akit olvas­mányélményei állandóan rajzo­lásra késztetnek. Igyekszik az író társa lenni, de egy kicsit művelő­déstörténészként is viselkedni a sokféle térben és időben való uta­zás során. Az illusztrációk első­sorban a könyvek hangulatát tük­rözik vissza s egy-egy üzenete tar­talmaznak, tanítást fejeznek ki sa­játos előadásmódban: tréfával, szeretettel és bölcsességgel, jó­kedvvel és sokszor fanyar fintor­ral, iróniával. - A groteszk és a hu­mor Gyulai Líviusznál fontos elem, amely mindig valahonnan előbuk­kan akár grafikáiról, akár animá­ciós filmjeiről van szó. Ugyanígy a pajzán ábrázolás is, amely egyidős az emberiség szexuális öntudatra ébredésével - mondta Shah Gabri­ella, hangsúlyozva, hogy Gyulai Líviusz számos képén jelennek meg kacér hölgyek, évődő párok, sőt csintalankodó istenek, köztük a görög mitológia egyik főszerep­lője a mindig férfias Zeusz vagy Aphrodité, a szerelem, a szépség, a gyönyör istennője. A lényeg az ábrázolás, a stüus, a szellem mi­kéntjében, értékrendjében rejlik. Shah Gabriella mondandóját Jó­nás történetének - amely több íz­ben megihlette Gyulai Líviuszt is - elemzésével zárta. Babits Mi- hályra utalt, aki azt firtatta, hogy mit kell tennünk, ha a világot er­kölcsileg romlottnak, végveszély­be sodródónak tapasztaljuk. „Mi közöm nékem a világ bűnéhez? Az én lelkem csak nyugodalmat éhez. Az Isten gondja és nem az enyém: senki bajáért nem felelek én. ” Jó­nás menekül az Úr parancsa elől, csendes magányba vágyik, ahol elrejtőzhet embertársai és az Isten elől. Úgy érzi semmi köze sincs másokhoz. De megtehetjük-e ezt? A Gyulai Líviusz grafikái által su- gallt válasz az egyértelmű nem. Senki nem menekülhet az Úr pa­rancsa elől. Mindenkinek meg­van a maga feladata - hangsú­lyozta Shah Gabriella és annak a reményének adott, hangot, hogy a diákok a maguk módján, tehetsé­gük szerint szolgálhassák majd az emberiséget: ki tanítással, ki írással, s ki úgy mint Gyulai Lívi­usz: rajzolással. A művész ugyancsak elsősor­ban a fiatalokhoz fordulva kö­szönte meg a kiállítás lehetősé­gét és a barátságos fogadtatást, családias légkört. Elmondta: mindig örömmel tölti el, ha isko­lában, diákok között állíthatja ki, mutathatja be képeit, annál is inkább, mert véleménye szerint a jövő szempontjából mindennél fontosabb, hogy miként gondol­kodnak a felnövekvő nemzedé­kek, milyen a vizuális műveltsé­gük az új generációknak. Min­den kisgyermek valóságos Pi­casso, született kompozíciós és színérzékkel rendelkezik, a lel­kes, hozzáértő pedagógusokon is múlik, hogy kiteljesedik-e eb­béli képességük. Nyilván nem lesz mindenkiből művész, de az élet minden területén szükség van megbízható esztétikai ízlés­re, igényes látáskultúrára - zár­ta szavait Gyulai Líviusz. „A moldvai csángó mesék”, a „Sárkányt legeltető Szűz”, a „Te­ázás Topkapiban”, „Az öreg Casa­nova”, a „Nagymamák tenger­partja”, a „Robogás 2000 felé” cí­mű alkotás számos más míves litografikus grafikával, linómet­szettel, archaikus tollrajzzal együtt március 26-ig látható a Bo­lyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájában. Csongrády Béla Elöl a vendégek Gyulai Líviusz kiállításának megnyitóünnepségén a Bolyai János Gimnáziumban Az előadás egyik jelenetét rögzítő felvétel a főpróbaheten készült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents