Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-19 / 65. szám
2014. MÁRCIUS 19., SZERDA Részmunkaidős foglalkoztatás dilemmái Ezen a héten arról beszélgetett Kopeczny Zsuzsa Tóth-Korom Kingával a Work Way Club Kft. vezető HR szaktanácsadójával, hogy mi jellemző ma a részmunkaidős foglalkoztatásra nemzetközi és hazai szinten. Továbbá arról is szó esett, miért nem örvend túl nagy népszerűségnek ez a foglalkoztatási forma a magyar munkaerőpiacon. O Mikor beszélünk teljes és mikor részmunka- idős foglalkoztatásról? A 2012. évi I. tv., a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény (továbbiakban Mt.) rendelkezései szerint a munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában- általános teljes napi munkaidőben (napi 8 óra) történő foglalkoztatásra jön létre. Az általános teljes napi munkaidő tartamát általában törvény határozza meg, ezért szokásos törvényes munkaidőnek is nevezni. Az Mt. 92.§-a azonban lehetőséget biztosít a feleknek, hogy bizonyos feltételek mellett hosszabb vagy rövidebb teljes munkaidőben is megállapodjanak. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy lényeges különbség van a részmunkaidős és a rövidebb teljes munkaidős foglalkoztatás között. Részmunkaidőben történő foglalkoztatásról akkor beszélünk, ha a munkavállaló a napi 8 óránál, azaz az általános (törvényes) napi munkaidőnél kevesebb órában kerül foglalkoztatásra úgy, hogy a felek nem rendelkeztek arról a munkaszerződésben, hogy ezt teljes munkaidővé minősítsék. A rövidebb teljes napi munkaidő alkalmazása nem túl gyakori, sokan még nem is hallottak róla. Rendszerint olyan munkakörökben alkalmazzák, amikor a dolgozó nagyobb megterhelésnek van kitéve, illetve egészségre fokozottan ártalmas tevékenységet végez (pl. röntgen asszisztensi munkakör). Ilyen esetekben jogszabály, kollektív szerződés - a foglalkozás-egészségügyi szolgálat és a munkavédelmi szakember bevonásával - meghatározhatja a napi munkaidőn belül az ártalmas/veszélyes munkavégzésre fordítható időt, és további korlátozásokat is előírhat a dolgozó egészségét szem előtt tartva, összességében tehát a munkaidő mértéke eltérő a teljes és a részmunkaidős foglalkoztatási formában, valamint a munkavégzés után járó munkabér tekintetében is. © Mekkora mértékű munkabért kell fizetni egy részmunkaidős dolgozónak? Az év elején már beszéltünk arról, hogy milyen munkakörökben kell a minimálbért és melyekben a garantált bérminimumot megfizetni. A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 2.§ (1) bekezdése szerint: a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2014. január 1-jétől - havibér alkalmazása esetén- 101 500 forint. A rendelet következő bekezdése pedig úgy fogalmaz, hogy, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munka- vállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2014. január 1-jétől - itt is havibérről van szó -118 000 forint. Ha pedig részmunkaidőről beszélünk, akkor a rendeletben meghatározott havi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell figyelembe venni. O Nézzük meg, hogyan alakul a munkabér az arányosítást követően! Ha egy .minimálbéres” dolgozót részmunkaidőben, napi 6 órában foglalkoztatnak, akkor részére 76.125 Ft-os munkabért kell fizetni. Ha viszont csak 4 órában alkalmazzák, akkor 50.750 Ft a részére kifizetendő legkisebb munkabér összege. A 118.000 Ft-os garantáltbérminimumon foglalkoztatott munkavállaló esetében napi 6 órás munkaidő alkalmazásakor 88.500 Ft-ot, míg napi 4 órás foglalkoztatáskor 59.000 Ft-ot kell fizetni a dolgozónak. Az előbb említett munkabérek bruttó összegek, így azokat még főszabály szerint 34,5%-os levonás is terheli. ©Nemzetközi szinten mi jellemző a részmunka- idős foglalkoztatásra? A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján található egy kimutatás, amely évenként összesíti az EU 28 tagországában a részmunkaidős foglalkoztatási arányt. Az EU-28 átlaga 2012-ben (sajnos ez a legfrissebb adat) 19,2%-ot mutatott. Toronymagasan az első helyen áll Hollandia 49,2 %-kal. Viszont 23-26%-os arány (jóval az átlag felett) jellemző az utána következő tagállamokra. Ebben a kategóriában található meg az Egyesült Királyság, Németország, Svédország, Belgium, Dánia, Ausztria és Írország is. Múlt heti cikkünkkel összevetve megállapítható, hogy ahol magas a nők foglalkoztatási aránya, ott általában magas a részmunkaidős foglalkoztatás is. O Magyarország esetében mit mutatnak az adatok? 2012-es adatok alapján hazánk ismét a sereghajtók között szerepelt, 23. helyen állt a 6,6%-os aránnyal. Míg 2000-ben 3,4%-os volt itthon a részmunkaidős foglalkoztatás, addig 2011-re feltornáztuk magunkat 6,4%-ra, ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a növekedés a ténylegesen részmunkaidőben foglalkoztatottak számát jelöli. A KSH 2000 óta minden évben elkészíti a „Foglalkoztatottak száma rész- vagy teljes munkaidős foglalkozásuk szerint, nemenként" című adattábláját. Itt már rendelkezésre áll a 2013-as adat is, amely szerint szintén 6,6%-os a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya. Az összes foglalkoztatott száma 3.938.400 fő volt, ebből a teljes munkaidősök 3.675.500 főt, a részmunkaidősök pedig 262.900 főt tettek ki, amelynek 35,9%-ában a férfiak, a fennmaradó 64,1%-ában pedig a nők képviseltették magukat. © Hazánkban miért ilyen alacsony a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya? A csekély népszerűség legfőbb okai az alacsony munkabérszint; a többnyire rugalmatlan, fix munkaidő; a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából rövidebb szolgálati idő szerzése, amennyiben a munkabér nem éri el a mindenkori minimálbért. Ezek a problémák valódiak, és még csodálkozunk rajta, hogy senki sem akar részmunkaidőben dolgozni? Ma Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás választása jelenleg nagyrészt kényszerből fakad. Nehezen tudom elképzelni, hogy a munkavállalók szívesen vállalnak olyan munkát, ahol a heti átlag 20-30 órás foglalkoztatásért járó a minimálbérnek, illetve a garantált bérminimumnak megfelelő arányosított nettó munkabér, összhangban lenne az elvégzett munka értékével. Érdemes lenne a statisztikai adatokat mélyrehatóbban tanulmányozni! Bizton állíthatom, hogy többnyire a jogszabályi környezet „kényszerítő" hatása miatt vállal ma valaki munkát részmunkaidőben. Az állomány nagy része elsősorban a GYED/GYES melletti munkaviszonyban foglalkoztatottakból és a megváltozott munkakópessógűekből áll. Felelős társadalom-e az, ahol a hátrányos helyzetben lévő csoportok kiszolgáltatottságát a munkaerőpiac és a sztereotípiák nemhogy segítik, hanem inkább növelik? A részmunkaidős foglalkoztatás vélt vagy valós nehézségeit, hátrányait mi magunk generáljuk: gondoljunk csak a negatív társadalmi megítélésre, az alacsony bérekre, a nehézkes jogszabályi háttérre, a rugalmatlanságra. Váltsunk hát paradigmát! Keressük meg a részmunkaidős foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket, alakítsuk át a feltételrendszert, változtassuk meg az előítéleteket, küzdjük le az akadályokat, amelyek halmozottan hátrányos helyzetbe hozzák ezt a foglalkoztatási formát a munka- vállalók szemében. Az érdek közös, csak meg kell értenünk, hogy alkalmazkodnunk kell, és felismerni, hogy a változás jót hoz! Elérhetőség: E-mail: korom.kinga@workwayclub.hu | tanacsado@workwayclub.hu Mobil: +36-20-849-5142 | +36-20-849-5176 Work Way Club A MUNKAERŐ MESTER www.worlcwayclub.hu
