Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-14 / 62. szám
FŐICl: GYURKŐ PÉTER „Éd en": mi a célja a művészetnek? 2014. MÁRCIUS 14., PÉNTEK A csoportos tárlatok kiállítói sokszor véletlenszerűen kerülnek együvé, gyakran csak a konkrét esemény bekövetkezte, a válogató zsűri ízlésvilága, értékrendje fűzi őket egybe. Példaként elég csak egy-egy sokszereplős időszaki tárlat, biennálé vagy triennálé mezőnyét említeni. Más a helyzet egy páros kiállítás esetében, hiszen egy ilyen formáció csak az érintettek tudatos döntése, de minimum hozzájárulása eredményeként jöhet létre. Valamilyen kapcsolatnak lennie, működnie kell a két személy illetve műveik között. E gondolatot Birkás Babett és Gelencsér János salgótarjáni képzőművész közös kiállítása hívta elő, merthogy - sok-sok kollektív illetve egyéni tárlat után - a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában „Éden” címmel együtt vállalkoztak a nagy nyilvánosság előtti újabb bemutatkozásra, megmérettetésre. A kiállítás-megnyitón megjelent érdeklődőket és - természetesen magukat a művészeket - Ludasi Tünde, a házigazda intézmény igazgatóhelyettese köszöntötte. Az ünnepélyes hangulat megteremtésben szerepet vállalt Fekete Borbála (ének) és ifj. Gelencsér János (brácsa) közreműködése is. A Dobroba zenekar két tagja népdalcsokrot adott elő. Az „Éden”-t a Gedeon Hajnalka nyitotta meg, akit a meghívó - végzettsége, eddigi munkássága alapján - teljes joggal nevezett grafikusművésznek, de titulálhatott volna a Bolyai János Gimnázium tanáraként is. A pályatárs megnyitóbeszéde messzemenően vissza is igazolta a hozzáértést, a „belülről közelítést”, amennyiben mély szakmai elemzést adott egyrészt a kiállítás jellegéről, általános, jellemzőiről, majd külön-külön még részletesebben analizálta a két műképek - köztük a „Halál Velencében” című sorozat részeként készített „Gránátalma”, a „Tündérkirálynő” I-B., az „Anato- mánia” I-B. vagy a Camino de Santiago” I-II. - telítődnek ikonikus többlettartalommal s idéznek belső élményeket, impresszionisztikus pillanatokat - mondta a szakember s beszéde további részében Gelencsér János kiteljesedő életművének specialitásaira, értékeire mutatott rá. Látásmódjában az emberi környezet és a természet egésze szervesen összekapcsolódik, egyik sem létezik a másik nélkül. Harmónia és egység, ellentmondások és kétségek feszülnek egymásnak művein belül. A jelen földi szépségeit áthatják a törékeny egyensúly fölött érzett félelmek, gyötrő érzések. Bár a képi elemek látszólag sík motívumokból épülnek fel, a végeredmény egy tökéletesen megformált komplex világ, amely összetéveszt- hetetlenné teszi az Ő művészetét is. Gedeon Hajnalka szerint az eltérő tematikájú - „Kerekerdő”, Présház”, „Célbado- bás”, „Vadon” - festmények összefüggő láncolatot képeznek, a végtelen utak az ember szimbolikus lépéseit, az élet nagy kérdéseit járják végig. E műveket akár úgy is lehetne olvasni, mint Életfa-motívumokat, amelyek - a művész népzenei vonzalmaival rokonítva - egy egyetemes rendszer részei, alkotóelemei is. S a kontrasztokkal teli, egymással ellenkező formák, a dinamikus kompozíciók végül is az élet csodájáról, megismételhetetlen édeni mivoltáról mesélnek. Ennek toválr bi keresését és megtalálását kívánta Gedeon Hajnalka életre szóló programként mindkét alkotó számára. Birkás Babett és Gelencsér János kiállítása március 21-ig látható a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. Csongrády Béla Példaértékű tanárok emléke Mintegy a „három a magyar igazság” mondást szem előtt tartva rendezett újabb tanteremnév- adó-ünnepséget a Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szak- középiskola és Szakiskola kollektívája. Januárban Csohány Kálmán kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművészről neveztek el egy termet, februárban iskolagalériát alakítottak ki az egyik tanteremben, a minap pedig az intézmény öt volt pedagógusáról neveztek el termeket. Természetesen tudatos ez az aktivitás: szervesen illeszkedik a fennállásának 75. évfordulójára emlékező, az 1848-as szabadságharc egyik jeles személyiségének nevét viselő iskola egész tanévet átfogó programjába. Az elmúlt évtizedek kiemelkedő egyéniségeit megidéző ünnepség a Május 1 úti épület földszinti aulájában kezdődött. Itt a tanári pálya - amely Gyergyai Albert szerint minden más hivatásnál tágasabb, táv- latosabb, határtalanabb, merthogy képviselője nemcsak átadja, közvetíti az ismereteket, hanem kertész, esztéta, lélekbúvár, filozófus, mesterember is egy személyben, aki életet visz a könyvekbe s jellemet is formál - szépségeit érzékeltető, az alma materhez való kötődést erősítő műsor keretében fejtette ki gondolatait BaranyiZoltán igazgató. Kiemelte: az ünnepek élményt jelentenek a mindennapok folyamatában, pozitív érzelmeket szabadítanak fel. Az iskolavezető Sütő András nyomán hangsúlyozta, hogy a világ nem velünk kezdődött, minden egymás következő nemzedéknek voltak megbecsülendő elődei. Azok az egykori pedagógusok - akik iránti tiszteletüket egy-egy szaktanterem róluk való elnevezésével is őrizni kívánják - saját példájukkal is tanítottak. Szellemi örökségükből erőt, hitet és bátorságot kell meríteni a jelen és a jövő feladatainak megvalósításához. - Köszönjük áldásos ténykedésüket mindazon generációk nevében, akik közvetlen kapcsolatban voltak velük - mondta Baranyi Zoltán. A főhatás az emeleteken elhelyezkedő termekben folytatódott. Az iskolaközösség döntése értelmében tantermet neveztek el Bodócs Istvánnéról (1931- 2007), Czakó Györgynéről (1919-2009), dr. Gajzágó Aladárról (1922-2011), dr. Borsodi Béláról (1934-2010) és LaczkóIstvánról (1929-2013). Mindegyikük pályáját, munkásságát egy-egy kolléga méltatta. Az elhangzott szövegek olvashatók a termekben elhelyezett táblákon is, amely mellé az illető portréját - fénykép alapján - Bakos Katalin rajzolta meg, aki 1980 és ’84 között növendéke volt az iskolának, most pedig leánya jár ide. Az öt tanár közös jellemzőjeként elmondható, hogy évtizedeket töltöttek ebben az iskolában - sőt Bodócs Istvánnénak első és nyugállományba vonulásáig egyetlen munkahelye volt - s nemcsak szaktárgyaik eredményes oktatásában tettek szert megérdemelt tekintélyre, hanem mint osztályfőnökök, mint az egész intézmény életére kiható sokoldalú, színes, kreatív személyiségek is kiérdemelték kortársaik és az utókor megbecsülését. Ez utóbbit igazolandó Baranyi Zoltán emléklapot adott át nevezett tanárok családtagjainak. Cs. B. A dr. Borsodi Béláról elnevezett teremben is olvashatók az egykori tanár érdemei Titkot őrző Csörgőlyuk nált műfaji és technikai determináltság, de a műélvezetnek van egy megmagyarázhatatlan módja is. Ez minden különösebb indoklás nélkül állítja mog; szögezi ban fellelni a sejtést, akkor megtalálunk egy aprócska morzsát abból a titokból, ami az emberi igazságot, teljességet, boldogságot, ha úgy tetszik édent jelenti. „Rejtélyes szuperkocka” címmel a közelmúltban készült egy film a legendákkal övezett ágasvári Csörgőlyuk-barlangról s mindenekelőtt a benne találhatót?), ma már megközelíthetetlen - nyolc méteres élhosszúságú 2200 tonna súlyú - természeti képződményről, kőtömbről, amely oly sok kutató érdeklődését felkeltette már az évek során. A filmet rövid időn belül háromszor is bemutatták Salgótarjánban: először a Domyay Béla Múzeumban, ezt követően a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház összejövetelén, majd a Balassi Bálint Megyei Könyvtár rendezvényén. A 2007 áprilisában kaput nyitott irodalmi kávéházban jellege folytán viszonylag ritkák a nem művészeti témákkal foglalkozó összejövetelek, de akadt rá több példa is: mindjárt az induló év őszén „Ketten az El-Caminóról” címmel Birkás Petra és Gubán Ákos mesélte el az emberpróbáló zarándokút néhány izgalmas élményét, 2010 szeptemberében pedig Shah Timor „A Kelet-Cserhát természeti értékei” című filmről beszélt dr. Hír János szakértő. Legutóbb éppen a fentebb említett - Jekler Z. Gábor által rendezett, Ralph Sickerling és mások „főszereplésével” magyar-német koprodukcióban a „Misztikus Magyar- ország” című tévésorozat részeként forgatott - film kapcsán volt szó úgymond nem humán témáról. Ezúttal is szakemberek - Buda László és Orosz Mihály barlangászok - voltak a meghívottak. Mindketten már régen hódolnak e nem veszélytelen szenvedélyüknek (Orosz Mihályra nem egyszer omlott már rá mennyezet) és a vész alkotásait. Gedeon Hajnalka azt a kérdést tette fel, hogy vajon mi készteti a művészt, hogy a nehezen körvonalazható fogalmak tartalmát - mint éppen az éden, vagy a szinonimájának tekinthető idill, harmónia - keresse, körülírja, kifejezze. S egyáltalán van-e a művészetnek célja, vagy „csak” oka? - A művek egyszerre szólnak a művész belső lelki történéseiről, eszményi elképzeléseiről és tükröződik bennük a néző, a befogadó szemlélet- módja, az alkotó által haszBirkás Babett - aki Czinke Ferencet és Földi Pétert tartja mesterének s első kiállítását még végzős diákként rendezte a Bolyai gimnázium iskolagalériájában - sajátos, egyedi technikát alkalmaz, amikor színes fotókat a textilművesség - amelynek nyelvezetét Angliában sajátította el - fogásaival, gyöngyberakásokkal „hímez” újra és ezáltal az árnyalatok és formák felizzanak és egyszerre válnak átlátszóvá és láthatatlanná. E művészet - amely sok hazai és külföldi díjat is hozott már az alkotónak, legutóbb a napokban nyerte el Miskolcon a Spanyolnátha című folyóirat által meghirdetett V. I NemzetköBuda László és Orosz Mihály barlangászok a Szerdatársasági Irodalmi Kávéházban hosszú évek során természetesen többször jártak a Csörgőlyuk-bar- langban is. Sőt Buda László meg is szólal a kávéházban is levetített és a két meghívott által kommentált filmben. A beszélgetés során elmondták, hogy civü szakmájuk, kenyérkereső foglalkozásuk mellett miként lettek nemcsak Salgótarjánban, Nógrád megyében, hanem országosan is számon tartott barlangászok, akik nevéhez nemcsak megannyi barlang sokszoros bejárása, hanem némelyik felfedezése is fűződik. Az ágasvári Csörgőlyuk jellemzése során azt hangsúlyozták, hogy ez hazánk legnagyobb nem karszt-képződményű barlangja. Arról is szó esett, hogy az 1980-as évek elején a salgótarjáni Hegymászó és Barlangász Klub tagjai bővítették mintegy négyszáz méteresre a korábban - Szabó József geológus, akadémikus 1869-os bejárásakor, majd Némethi Kálmán tanár, postafelügyelő, nemzettörténeti kutató 1890/1891-es, a barlangban töltött remetesége idején - 180 méteres üreget. Az utóbbi években bekövetkezett földmozgások sokat ártottak a barlangnak s a rendkívül szűk járatokon emiatt nem sikerült az úgynevezett kockáig még kúszva-mászva sem eljutniuk a film szereplőinek. így a Csörgőlyuk továbbra is őrzi titkát, amelyről Buda László és Orosz Mihály sem vélekedik egyformán: utóbbi szerint a legendáknak, a fikcióknak nagy szerepük van a misztikum továbbélésében. Az mindenesetre érdekes, hogy a barlang azon a területen található, ahonnan Tar Lőrinc, Zsigmond király lovagja 600 ével ezelőtt eljutott az írországi kénes Szent Patrik barlangba és a pokol tornácán négy látomásban volt része. Élményeit meg is írta, ezek egy része a kávéházban is elhangzott/! KemerEdit előadóművész, a Zenthe Ferenc Színház stúdióvezetője tolmácsolásában.- dyb földhöz a nézőt, s úgy gyönyörködteti, mint ahogyan egy szép tájban vagy egy csodálatra méltó emberben lehet. Minél több értelmezési lehetőség rejlik egy műben, annál inkább képes megszólítani a közönséget - jelentette ki Gedeon Hajnalka és azt törekedett bizonyítani, hogy Birkás Babett és Gelencsér János rejtelmekkel teli képei, apró részletekből építkező univerzumai sajátos nézőpontjait adják a világ szemléletének. És ha sikerül egy-egy motívumban, gesztusban, színben, kompozíciózi Küldeményművészeti Biennálé fődíját - sajátosságai a jelenlegi kiállításon is tetten érheti iuA naturaliszti kus ^Jt^Oppen a montázstechnika révén alakulnak afp a _.. ! I, |a Gel encsér János és Birkás Baáétt (Ja mi az első) I kiállítását a pályatárs, Gedlon Hajr ilia nyitottal meg a Béna Kovács Káfbiv Galériába I I
