Nógrád Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-01 / 27. szám

2014. FEBRUAR 1., SZOMBAT Farkas Gábor Gábriel: „Las Vegas a cél" Úgy gondoltam, rendhagyóan indítom ezt az interjút. Kérem, kövessék az utasításaimat. Az interneten írják be a YouTube keresőbe, hogy „Farkas Gábor Gábriel Ajándék”. Ha megta­lálták a videót, indítsák el a dalt, majd hunyják le a szemü­ket. Amikor vége a nótának, kinyithatják. Sándor András Hölgyeim és Uraim, ő Farkas Gábor Gábriel! Önmagáról azt mondja, eddig a felsőosztály szórakoztatásában volt is­mert. Budapest egyetlen műsoros mula­tójának, az Orfeumnak rendszeres fellé­pője különböző produkcióival. Gábriel az éneklés mellett festőművész és szí­nész is. Gábriel Ajándék című lemeze Valentin nap alkalmából, a szerelmesek ünnepe előtt egy héttel kerül a boltokba. A CD korlátozott számban már most is kapható. Karácsonyi meglepetésként kezdődött az előértékesítés, mert a Gáb- riel-fogyasztók nagyon türelmetlenül várták az albumot. A korongot már meg­jelenés előtt gyakorlatilag ötösével vásá­rolják az emberek - ami valljuk be, nem megszokott. Az album célja a magyar klasszikus tánczene sztenderdizálása, amelyben egy duett kedvéért Psota Irén is közreműködik. Gábriel azonban egye­nes folytatása egy letűnt generációnak. Igen, a fiatalember feltűnt tehetségkuta­tóban. Erről is szót ejtünk nemsokára. A Pesti Broadway-en ültünk be egy kávé­házba, ahol egymásnak adják a kilincset a művészvilág nagyjai. Kivétel nélkül, mindenki odaköszön neki.- Mit iszol?- Tejes teát.- Finom?- Én imádom. Kóstold meg! Balaton­füredi Vagyok, de gyerekkoromban sok­szor le voltam adva „Kiss mamához” Hódmezővásárhelyre. Kiss mama jókat sütött, főzött, bármelyik napszakban előkerült egy fánk, vagy valamilyen sü­temény. Szerettem vele főzőcskézni a konyhában. Ő ivott állandóan tejes teát, megkóstoltam és rákattantam. Mindig furcsán nézett rám mindenki, hogy mit csinálok a teával, de amikor Angliában voltam, azért néztek rám furcsán, mert látták, hogy nem vagyok brit, és mégis így iszom a teát. Viszont egy automatá­hoz, ha odamentem az egyetemen, oda volt írva, hogy white tea. Lehetett tejes teát kérni műanyag pohárkában.- Jól láttam, hogy 37 éves vagy?- 38 leszek...- A balatonßredi kisfiú annak idején képzeletben hová helyezte magát ennyi idős korára?- Ennyire előre nem terveztem. Csak 24 éves koromig voltak terveim, és azok kettő kivételével be is jöttek. Mindket­tő kiesőnek köze van ahhoz, amit most csinálok, tehát művészeti ágakról van szó, de mindkettő nagyobb költségve­tés-igényű. Ma még nem tudom azt megtenni, hogy „bérelek” egy szimfoni­kus zenekart, akiket karmesterként irá­nyítok. Sinatra csinálta ezt. De én nem vagyok egy felsőfokot végzett komolyze­nész, aki partitúrákat olvasson. A kar­mesterség után a másik a film, ami na­gyon vonz. Persze az sem egy filléres műfaj. Anyám azt mondta, ha mindig azt csinálom, amit szeretek, akkor bol­dog leszek és soha nem fogom úgy érez­ni, mintha dolgoznék. És igaza lett. A több lábon állás ezért is fontos a művé­szetben, mert ha egyik nem megy úgy, ahogy kellene, át tudsz térni a másikra. Mindennek megvan a maga ideje, hogy mi mikor történik meg. Nem szabad semmit erőltetni. Ha valamire nagyon rágörcsölsz, nem fog összejönni, csak tolódik. Ezt csináltam hat évig a lemez­zel. Toltam magam előtt, pedig már majdnem kész volt.- Mi volt az oka a tologatásnak?- Főleg a pénz. Pedig nagyon szeret­tem volna, mentem utána, tárgyaltam, egyeztettem. Aztán hat év után egyszer csak jött egy telefon, amire nem számí­tottam. Azt mondta egy nagy cég, hogy nem találjuk a lemezedet, de szeret­nénk belőle több száz darabot venni ka­rácsonyi ajándéknak. így tudtam befe­jezni... Többféle művészeti ágban is al­kothatok. Zongoraművész csak azért nem lettem, mert apám, aki inkább ra­cionális gondolkodású műszaki ember, nem engedte. Azt mondta, inkább ,kla- rinétozzak, vagy olyan hangszert vá­lasszak, amit ad a zeneiskola, mert ha megunom, akkor vissza lehet adni. Pe­dig nem unok meg semmit, csak éppen mást is akarok csinálni. Visszatérve a zongorához: nagyon szerettem volna, de maga a hangszer egy nagy méretű, nagy értékű hangszer, amit csak úgy egy alsó középosztálybeli család nem engedhet meg magának.- Az is maradt a család? Alsó közép- osztálybeli?- Tulajdonképpen igen. Nincs ezen mit szégyelleni.- Szeretted Füredet?- Nagyon. A dombon laktunk, na­gyon sok velem egykorú gyerek volt a környéken. Ott volt mellettünk a kis pa­tak, és a „dzsindzsás” - mi így hívtuk -, ahol lehetett indiánosat játszani a ná­dasban. A Balatonhoz komoly túra volt legyalogolni, illetve visszajönni, de a ré­sze volt ez is, hogy rálátsz a tóra a domb­oldalból, és elindulsz. Viszont sose ér­tettem, mi az a nyaralás. Nem értettem, miért jön oda üdülniannyi ember.- Vágytál a fővárosba?- Vágytam, de amikor először jártam Budapesten, akkor picit megijedtem. Ez a rengeteg fény, a rengeteg utca... Fel sem fogtam, hogyan képesek kiigazod­ni az emberek egy ekkora helyen. Ho­gyan találnak oda bárhová... Nyomasz­tóan hatalmasnak tűnt akkor. Aztán, amikor évekkel később New Yorkból ha­zajöttem, és megláttam Budapestet, jót mulattam magamon, hogy anno meny­nyire megijedtem Budapest méreteitől.- Világpolgárnak tartod magad, aki bárhol eléldegélne a nagyvilágban?- Teljes mértékben. New Yorkba a mai napig honvágyam van. Nagyon jó hely! Persze ott Budapest iránt is volt honvágyam. Ez is jó hely. Manapság rá­adásul kezdjük elérni újra azt a szintet, ami a 20-as, 30-as években volt, hogy Budapest egy nagy mulató város Euró­pa szívében. Erre még inkább építhet­ne a városvezetés. Még jobb életet lehet­ne ezzel teremteni az itt élő emberek­nek, hiszen az áraink csábítóak a nyu­gatiaknak.- Jól érzed itt magad?-Jól.- És mennyire érzed magad a helye­den?- Na, már te is kezded... Gálvölgyi is ezzel jött, hogy én nem vagyok a he­lyemen. „A JAZZ TÚL SZNOB, A RETRO PEDIG CIKI..:7- Álljunk meg. Egy szóval nem mond­tam, hogy nem vagya helyeden. Azt kér­deztem, a helyeden érzed-e magad?- Azt gondolom, az a műfaj, amit mű­velek, csak addig réteg műfaj, amíg jazz­nek hívod. Abban a pillanatban, ha ez örökzöldnek, vagy klasszikusnak van nevezve, akkor átmegy retróvá. Az egyik túl sznob, a másik pedig ciki. Miközben a sztenderd zene olyan klasszikus, mint a balett. Ezt a fajta sztenderd vonalat senki nem akarta elkezdeni, így felfog­ni a régi magyar slágereket, holott az olaszoknak, a franciáknak, a németek­nek már rég megvannak a maguk sztenderdjeik, csak nem voltak a vas­függöny mögött. Nekünk itt rekedtek a nótáink. Amikor Liverpoolban voltam a művészeti egyetemen vendégelőadó­ként 2003-ban, akkor azt tapasztaltam, hogy imádják a régi magyar slágereket. Ezek tényleg jók. Ők megérzik benne a kicsit népzenei, cigányzenei dallamvo­nalat, és baromi mélyek a szövegek. Annyira szíven találó gondolatok van­nak benne. Én szeretem ezt a fajta zenei kultúrát, nem véletlenül imádtam gye­rekkoromban a gramofonon hallgatni Kiss Manyit és a többieket. (Ebben a pil­lanatban megszólal az étterem zongorá­ján a bárzene...) Látod, nincsenek vélet­lenek... A régi gramofonlemezeken hall­gattam bele a múltba. Sokáig nem is tud­tam, milyen kincs van a birtokunkban. Ezek a gramofonlemezek nagyon mere­vek voltak, és gyerekként azokkal frizbiztünk. Sajnos sokat összetörtünk. Normál bakelit lejátszónk nem volt ott­hon, azokat máshol hallgattunk, kazet­tás magnónk viszont igen. És kazettáink is. Például Neoton Família. Mondtam is Csepregi Évának, amikor évekkel ké­sőbb együtt dolgoztunk a Neoton Swing koncerten, hogy annak idején a Sandokant konkrétan rongyosra hall­gattam.- Sok ilyen „nagy találkozás” volt az életedben?- Rengeteg. Ezek nagyon fontos talál­kozások. Ha nekem annak idején vala­ki azt mondja, hogy felnőttkoromban az normális lesz, hogy én ezekkel az emberekkel dolgozom, és ők is elfogad­nak szaktársként, akkor nem hiszem el. És itt eszembe jut egy poén, amit a legenda szerint Csortos Gyula mondott. Karády Katalin üdvözölte őt „kolléga­ként”, mire ő felháborodva válaszolt: „Kolléga? Nem vagyok én kurva.” „AKKOR JÖTT ÖSSZE A LEMEZ, AMIKOR MÁR LEMONDTAM RÓLA”- Psota Irénnel is itt találkoztál?- Igen. Ő egy hihetetlen személyiség. Vele nem lehet csak úgy bratyizni. Az már nagy megtiszteltetés, ha mond né­hány kedves szót, de a következő pilla­natban már lehet, hogy zavarod, és ar­rébb lök. De ez teljesen rendben van nála, őt így szeretjük.- Hogyan jött a közös duett?- Amikor a lemez gondolata megszü­letett nyolc évvel ezelőtt, azon gondol­kodtam, kivel énekeljek duettet. Volt egy listám, hogy kiket szeretnék Falusi Marianntól kezdve Keresztes Ildikóig.- Psota Irén is rajta volt?- Dehogy! A művésznőt rá sem mer­tem volna írni. Olyan musicalszínésznő kollégák voltak rajta, akik popzenében is otthonosan mozogtak. Psotához nem vettem volna a bátorságot. Ehhez ké­pestjött Fekete Katalin, aki a Televízió­nak volt dramaturg-rendezője, és neki meséltem, hogy attól félek, megsértek valakit, ha a másikat választom. Hiszen mindig mindenkivel beszéltük, hogy milyen jó lenne valamit csinálni együtt. Erre Katalin javasolta, hogy válasszam a „Méhkirálynőt”. Először azt se tud­tam, kiről beszél. Majd folytatta: ő is Kos jegyű, mint én, ugyanolyan energi­ái vannak, mint nekem, és elég őrült ahhoz, hogy belemenjen egy ilyesmibe. Még dolgozik, csinálja az önálló estjét a Madáchban, biztosan benne lesz. így kezdődött el a Psota duett tervezése. Két évbe telt, mire elkészült, de nem miat­ta. Tudniillik felhívtam és azonnal elvál­lalta. Ugyanakkor a támogatóim, akik a nagy költségvetésű lemezemhez adták volna a pénzt, a gazdasági válság miatt visszatáncoltak. Abba most nem men­nék bele, hogy milyen kínokat éltem át az elmúlt években a lemezzel kapcsolat­ban. A végén már le is mondtam róla, aztán jött az a bizonyos telefon, amiről már meséltem. Itt térnék oda vissza, hogy a helyemen vagyok-e. Próbálom bölcs nyugalommal kezelni a történése­ket, és nagyon remélem, hogy a lemez kapcsán eljutok oda, ha a nevemet va­lahova kiírják, nem lesz kérdés, hogy mit képviselek.- Nem tudják?- Nézd, nagyon sokáig csak a felső­osztály szórakoztatásában voltam is­mert. Egy különlegesség voltam, amit nagy eseményeken, céges partykon, nagyvárosi rendezvényeken a szűk kö­zegnek adnak. Mint Tony Benett, vagy Sinatra.- Zavart, hogy csak ez a réteg ismert?- Nem. Ez a réteg engem ugyanis na­gyon szeret. „NEM VAGYOK EGY SZOMSZÉDFIÚ TÍPUS”- Ha ennyire szeretnek, és a felsőosz­tályról volt szó, miért nem támogatták eddig a lemezedet?- Tapétázni tudnék az ígéretekkel... Ha csak az ígéreteket nézem, nekem már kastélyaim lennének.- Hiszel még az emberekben?- Hiszek. A piac törvényeit megmon­dó embereknek nem hiszek. Nem hi­szem, hogy csak egyetlen igazság van. Volt itt már annyi minden... Talán elme­sélhető, anno az egyik segítőmmel kita­láltuk, hogy ha én bemegyek az X- Faktorba, olyan országos ismertséget szerzek, amivel lehet majd reklámozni a lemezt. Kell egy szereplés országos te­levízióban, hogy az emberek tudják, ki vagyok. Manapság ez így működik. Én ezt bevállaltam. Egy ideig ment minden a maga útján, jól éreztem, magam, majd mintha elvágták volna..., hogy mi lehe­tett az oka? Nemzetközi és magyar mű­vészek visszajelzése alapján, én nem va­gyok egy szomszédfiú típus. Mert rám néznek, és azt mondják, hogy 40-es, 50- es évek Hollywood type, és ennyi...- Kudarcként élted meg azX-Faktoros szereplést?- Először igen. Rájöttem, hogy tulaj­donképpen ez sem más, mint egy való­ság show. Egy dolgot azonban megtanul­tam belőle; amiért utólag1 nagyon hálás vagyok*Megtapasztaltam, mennyi min­denre képes vagyok azért, hogy elérjem, amit szeretnék. Az élet különös fintora, hogy az Orfeumban volt X-Faktorosokkal - Kocsis Tibi, Wolf Kaü - is osztozunk a színpadon, ráadásul Csobot Adél első önálló estjének összeállítását én mentoráltam, amire nagyon büszke va­gyok. Adélt nemrég még Prágába is ma­gammal vittem vendégszerepelni.- Mi a cél?- Például Las Vegas. Mostanában szó van arról, hogy kimennék nemzetközi meghallgatásra. Ha ne adj' isten, ott azt mondják, hogy nem, akkor sem fogom magammal elhitetni, hogy nem vagyok jó. Hanem egyszerűen éppen akkor nem az a típus, nem az a karakter hi­ányzik onnan. Az önbecsülést és az ön­értékelést nagyon nehéz megtanulni.- Hol tartasz most ezen az úton? A fé­lénk 24 éves fiú a Moulinban, aki nem mert lemenni az előadás után, ennyi idő elteltével mit tenne?- Biztosan nem ülnék már az öltöző­ben, hanem lemennék. Ugyanakkor nem is ünnepeltetném magam, egysze­rűen csak megélném a siker pillanata­it. Ez a szeretet, amit most kapok, na­gyon jó. Sokan szerintem ott hibáznak, hogy saját egojukat táplálják, magukat ünnepeltetik, miközben a közönség azon keresztül szereti őket, amit képvi­selnek. Én pont arra törekszem, hogy még többet nyújtsak nekik a színpadon.- Te eddig kizárólag szájhagyomány útján terjedtél?- Pontosan. Ahogyan az ősidőkben terjedtek az előadók. Régen így műkö­dött. A show business két szóból áll. Amikor a business beleszól a show ré­szébe, és eldönti azt, hogy az emberek­nek mi lenne jó, ott már meghalt a mű­vészet. Honnan tudnák, mi kell az em­bereknek? Statisztikákat néznek. Az eredetiség így kezdett el kikopni a mű­vészetből. Az egyik nagy multinacioná­lis világkiadó hazai vezetője egyszer azt mondta nekem, amikor megmutattam neki, mit szeretnék csinálni, hogy az túl nagy és túl igényes. Akkor jelent meg Diana Krall Quiet Nights című al­buma, ami abban az esztendőben a leg­több példányszámban eladott lemez volt Magyarországon. A másik pedig Sze­nes Iván... <• # 5 i I V 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents