Nógrád Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-17 / 40. szám

Évek óta tervezzük első kö­zös síelésünket párommal, amit idén végre meg is va­lósítottunk. Választásunk Andorrára esett, a kis vá­rosállamra Francia- és Spanyolország határán. Egy utazási irodán keresztül foglaltuk az egész síutat, nagyon kedvező áron, egy négycsillagos szállodában. Az ellátásba félpan­zió és a teljes sífelszerelés köl­csönzése tartozott bele. Ezen kívül az árban a repülő­jegy is benne volt, illetve az busztranszfer a hegyekbe. London Gatwick repülőteréről indultunk vasárnap reggel a spanyolországi picike Lleida re­pülőtérre, amely a valaha látott legkisebb reptérnek bizonyult számunkra. A másfél órás utat követően mindössze egy hangár­ba érkeztünk, ahol egy kávézó, mosdók és a csomagfelvevő tér várta az utasokat. Csalódást azonban nem okozott, csomag­jainkat gyorsan és gond nélkül megkaptuk. Ezt követően az utazási iroda egy alkalmazottja eligazított minden utast, akik a londoni já­rattal érkeztek, hogy a szálloda foglalásoknak megfelelően ki melyik buszra szálljon. Nagyon kényelmes, tiszta, szinte teljesen új autóbusz várt ránk, amelyen csapatunk egyik síoktatója na­gyon kedélyesen fogadott, és ki­osztotta a személyre szabott sí információs csomagokat, ame­lyek sípálya térképet, sífelszere­lés bérleti igazolásokat, továbbá kedvezményre jogosító kupono­kat tartalmaztak úticélunk ven­déglátó helységeibe. A Pireneusokba vezető há­romórás buszút gyönyörű volt, a táj fokozatosan váltott át a spa­nyolországi csupasz olíva ültet­vények látványától egyre inkább sziklás, zordabb tájjá. Már a he­gyekben pihentünk egyet egy kellemes útszéli autós pihenő­helyen, ahol meglepetésünkre igen jó kávét és friss péksüte­ményt szolgáltak fel. Hamarosan megérkeztünk várva várt úticélunkhoz, Euró­pa legnagyobb törpeállamába, Andorrába. Havat csak imitt- amott lehetett látni, elképzelni sem tudtam, hogy nemsokára egy síparadicsomba érkezünk. Ahogy elhagytuk e kis állam fő­városát, a vámmentes vásárló paradicsomot, Andorra la Vellát, az út meredeken felfelé ívelt, és szinte rögvest fehér leplet öltött. A Pireneusok gyönyörű vonula­tai tárultak a szemünk elé. Nem sokkal később megérkeztünk végre arinsali hotelunk elé. Szobánk még nem volt ké­szen, így a recepció körüli kelle­mm mes, hangulatos térben ültünk le, ahol ingyenes wifi állt a ven­dégek szolgálatára. Félóra múlva a szoba még mindig nem állt rendelkezé­sünkre, így a recepciós kisasz- szony bűnbánóan egy, az erede­tinél sokkal tágasabb és a he­gyekre, patakra néző szoba kul­csát adta nekünk. Ahogy felér­tünk a szobába, elbűvölten sza­ladtam az erkélyajtóhoz, a cso­bogó patak és a hófödte csodás csúcsok látványa mindent feled­tetett. Gyorsan kipakoltunk, hogy sétára indulhassunk a gyö­nyörű Arinsal faluban. A mese­belinek látszó fa és kő házikók a fenyvesek között, a nagy hó lát­ványa (Londonból érkezve ez igen nagy élmény, ahol ezen a télen még egy szem hó sem hul­lott, csak eső) hatalmas öröm­mel töltött el bennünket. Rövid sétát követően visszamentünk a szállodába, hogy felvegyük a sí- felszerelésünk, illetve résztvegyünk az általános „hótájékoztatón”. Szakszerű és kedves sze­mélyzet segített, hogy a megfe­lelő síbakancs kerüljön a lá­bunkra, megfelelő sílécek és bo­tok társaságában. Figyelmesen kikérdezték a sítudásunkat, sú­lyunkat, magasságunkat. Sisak használata sízők számára vá­lasztható, snowboardosoknak azonban kötelező. Voltak jópáran teljesen kezdő sízők is a csoportunkban, külön síoktatás állt rendelkezésükre. Mindezekről a „hótájékoztatón” értesültünk, ahol sok tanáccsal látott el ben­nünket a síoktatók csapata sangria, sör, és gyümölcselevek társaságában. A tájékoztató min­denki számára hasznosnak bi­zonyult, lévén első sízők avagy tapasztaltak. Síbérletünket is ekkor kaptuk meg, amely hétfő reggeltől szólt szombat délutánig, és az összes pályára belépést biztosított. Rengeteg bár, kisebb kocsma, helyi ételeket, pizzákat felszol­gáló étterem van Arinsal kis fa­lujában, amely késő estig szóra­kozást biztosít a síelés után ki­kapcsolódni vágyók számára, il­letve á szálloda kínálta lehető­ségeket is érdemes volt kipróbálni, a nehéz sínapok utáni szaunázás, pezsgőfürdő­zés, masszázsok, billiárd-, csocsóasztal és a síoktatók csa­patának játékai biztosították az unalommentes estéket. Hétfő reggel nagy izgalommal mentünk a felvonóig, amely szállodánktól 800 méternyi hegymenet volt. Teljes sífelszere­léssel minden nap igazán meg­erőltető lett volna, azonban in­gyenes busz közlekedik a falu­ban, illetve a kabinos sílift tete­jén bérelhető szekrénykék van­nak elhelyezve, amelyek segítségével az egész hétre 10 euróért el tudtuk kerülni ezt a sok cipekedést. Innentől igazán kényelmes volt, minden reggelit követően felsétáltunk üres kézzel a liftig, amely a falu felett 1125 méter hosszan ívelve felvitt bennünket a hegyre, 1470 méterről közel 2000 méterre. Rengeteg sífelvonó működik Arinsal szektorban, ahonnan egy hasonló kabinos lifttel át le­het menni Pál szektorba, illetve busszal Arcalis és Ordino szek­torokba is. A sípályák összhossza 70 kilométer, ame­lyet a rengeteg panorámikus ki­látópont még csodásabbá tesz. Zöld (nagyon könnyű, tanulópá­lyák), kék (könnyű), piros (ne­héz) és fekete (nagyon nehéz) pályák egyaránt megtalálható­ak itt, így rengeteg tanulótábor, oktatás zajlik az alsóbb pályá­kon, azonban rutinos profi sí­zők, boardosok is megfordul­nak a nehezebb fenti pályákon, illetve külön ugrasztókkal, csö­vekkel teli kalandpálya áll fő­ként a snowboardosok rendel­kezésére. Szerencsénk volt az időjárás szempontjából, bár a tapasztal­tak azt mohdják, Andorrában sosem kell izgulni a hó minősé­ge miatt. Volt részünk csodás, makulátlan kék eges napsütés­ben, ködben, illetve 20 centi­méter frissen lehullott porhó­ban síelni is. Félpanziós ellátásunkba tarto­zott a büfé reggeli és vacsora, amelyek sosem okoztak csaló­dást. Reggelenként sokféle friss péksütemény, zsömle, felvágott, csodás sajtok, tojásrántotta, tü­körtojás, finom kávék, teák, fris­sen facsart narancslé, többféle gyümölcslé állt rendelkezésünk­re, vacsoraidőben pedig többféle köret, hal, húsok, spanyol son­kák, saláták és többféle desszert volt tálalva. Ebédre a pályákon került sor, ahol szendvicsek, pizza, tészták, saláták voltak a választék részei. Csodálatos kikapcsolódás volt ez az egy hét, igazi tiszta, friss hegyi levegő, fenséges hegyvo­nulatok, sziklák, gyönyörű tájak, és ami minden síző számára a legfontosabb: fantasztikus minő­ségű hó. Mindezek felett azon­ban a hely varázsa miatt ha te­hetjük, egy nyáron visszalátoga­tunk Andorrába. S.F. A varázslatos Andorra Olvasói szemmel A kezdőktől a profi sízőkig Itt njindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb gályát .v„T * . ;w“'' ' *»? ’^IpF Arinsal kis faluja késő estig szórakozást biztosít a síelés után kikapcsolódni vágyók számára

Next

/
Thumbnails
Contents