Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-06 / 4. szám

2014. JANUAR 6., HÉTFŐ Párommal tavaly jártunk elő­ször Amerikában és azonnal beleszerettünk. Eldöntöttük, hogy ha tehetjük, következő év­ben is eljövünk ide - hosszabb időre. Floridában - ahogyan az ottaniak hív­ják, a „Napfény államban” - szinte min­dig süt a nap. Ehhez párosulnak az au­tócsodák, pálmafák, sirályok, hullámok, homokos óceánpart és még sok csupa jó dolog. Idén november végén utaztunk ismét Floridába Angliából, a „Ködös Albionból”, ahol már javában nyálkás, esős, hűvös tél volt. Csodálatos érzés a télből a 10 órás re­pülőút, és a hosszas vízum pecsétért va­ló sorbanállást követően végre megérez­ni a lágy szellőt, és azt az illatot, amely csak nyaraláskor olyan kellemes... A tavalyi tapasztalatlanságunkból adódó nehézségeket már jól tudtuk ke­zelni. Az autóbérlés igazán elérhető áron van, a taxizásnál mindenképp ol­csóbb, ráadásul a sofőrök persze kiszúr­ják a turistákat, és hosszabb úton vi­szik célba őket. Szobánkban a légkondicionáló szinte sarki hideget varázsolva várt, amelyet azonnal kikapcsoltunk. Az ottaniak szá­mára ez nélkülözhetetlen, viszont mi élveztük a hőséget. Még esténként is közel 30 fokot mutatott a hőmérő hi­ganyszála... Azon nyomban esti parti sétára indultunk. Igazi filmbeli partsza­kasz tárult elénk, a széles homksáv mellett széles járda, külön bicikliúttal, külön sávval a kocogóknak. Másnap reggel még csodás napos idő volt, aztán rácáfolt nevére a Napfény ál­lam, óriási eső zúdult le. Szomorúak nem voltunk, hiszen az autókölcsönző felé vettük az irányt, ahol felvettük ál­maim autóját, egy Ford Mustangot, amit még ha csak 5 napra is, de magunké­nak tudhattuk, megengedhető áron, és olcsó benzinárak mellett. Közel 1400 kilométert vezettünk ez­alatt az idő allatt, 2 tank benzin fogyott el, körülbelül 20 000 forintból... Miami Sunny Isles Beach-en lévő szállodánkból indultunk minden nap utóinkra, előre gondosan eltervezett itinerek alapján. Az autópályák és a rendelkezésre álló, bárhonnan ingyenesen elvehető térké­pek segítségével GPS nélkül is igazán könnyen megtalálható a legtöbb hely. Legtávolabbi célpontunk Florida leg­délibb csücskéhez vezetett, az Ernest Hemingway Öreg halász es a tengerét megihlető Key Westre. Key West-en na­gyon híres a naplemente, ahova mind­egy mikor megy az ember, tömeg van. Azért mennek oda a túristák, hogy a Mallory Square nevű helyen ezt a nap­lementet megnézzék. Szerelmesek ro­mantikus randihelye ez. Úgy tartják, ha zöldes villanást elkapnak a nap lebu­kásának pillanatában, akkor szeren­csés a szerelem. A hely hangulata meg­ható, a látvány gyönyörű. Naplemente után az egész tömeg tapsol, mindenna­pos ünnepet varázsolva ebből az ese- ményből.Utunk a festői Florida kis szi­geteit, úgynevezett Keys-eket összekötő óceán felett ívelő autópályán vezetett. Egy alkalommal egy több mint 13 kilo­méteres hídon kellett áthajtanunk, ahonnan jobbról es balról is csakis az óceán határolt, kissé ijesztő ugyanak­kor csodálatos élmény volt! Key West pedig a maga fehér rengeteg történelmi látnivalójával, mesébe illő tengerpartja­ival maga a turistaparadicsom. Másik előre tervezett programunk az Everglades mocsárvilágba tett túra volt. Izgatottan vártam a korai kelést (a kis úti­könyvem korai látogatást javasolt az álla­tok aktivitása miatt), így nyitás után nem sokkal már a Billy Swamp nevű szafariban csodálkoztunk rá a mocsarak­ra jellemző állat- és növényvilágra. Aligá­torok, gémek, a közeli rodeóból megszo­kott fekete bikák (jövendőbeli aligátor­csemegék), floridai medve és párduc, óri­ásteknősök és persze az elmaradhatat­lan szemtelen, de roppant aranyos mosómacik világa ez, ahol az ember csak csúf betolakodó. Valóban méterekről szemléltük a hatalmas aligátorokat ter­mészetes élőhelyükön, persze szakava­tott vezetővel, csónakból, aztán gyalogos túra alkalmával. A visszafelé úton vettük észre az otthon megszokott szarvasokra felhívó útmenti tábla helyett itt alligátor átkelésekre figyelmeztetnek, amely va­lóban meg is történt velünk. Elég ijesztő, hogy ezek a hatalmas, állandóan napozó, kissé lomhának vélt állatok milyen se­bességgel tódnak futni az autó elől. Számomra az utolsó előtti napunkon meglátotgatott Miami Seaquarium oko­zott másik életre szóló élményt. Renge­teg - sajnos emberek által okozott bal­esetből kifolyólag - rehabilitált állatnak ad otthon ez a csodás létesítmény, emel­lett pedig delfin, fóka és gyilkos bálna show-kal szórakoztatja a látogatókat. így mindenki saját szemmel győződhet meg róla, hogy a televízióban, vagy a Flipper című sorozatban (amelyet ott forgattak!) bemutatott delfinek mennyire intelligen­sek, hogy a gyilkos bálnák nem is gyil­kosok (számunkra, ugyanis egyetlen em­berről sincs adat, akit valaha megtáma­dott volna! - nem úgy saját bálnatársa­it...) és a fókák milyen aranyosak. Az emberek nagyon mosolygósak, kedvesek, segítőkészek a turistákkal, az éttermekben óriási adagokat szolgál­nak fel és ennek a tetejében szinte min­dig süt a nap... Kell ennél jobb úticél nyaralni? Szerintem nem, ezért biztos hogy újra vissza fogunk látogatni. S.F. Utazás a „Napfény államba” olvasói szemmel A Miami Seaquarium bálnashow-ja A Bili Baggs Nemzeti Park és egyik mosómedvéje (lent) i Everglades mocsárvilág

Next

/
Thumbnails
Contents