Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-25 / 21. szám
2014. JANUAR 25., SZOMBAT „Kell még egy szó...” „Csak tiszta forrásból” Középen Pintér Tibor, a „Honfoglalás” rendezője és a Táltos szerepének megformálója Érzelmeket kelteni sokféleképpen lehet. A művészetek kivált alkalmasak rá, hogy ne csak a néző, a hallgató, az olvasó elméjére hassanak, hanem a lelkivilágára is. Talán a színház - tekintve , hogy ha „féloldalasán” is, de interaktív kapcsolata van a közönséggel - tud legintenzívebben előcsalni azonosulást és elutasítást, rokon- és ellenszenvet, mosolyt és könnyeket. E gondolatokat a Koltay Gergely - Szűts István szerzőpáros „Honfoglalás" című rockoperájának a Sziget Színház általi előadása hívta elő, amelynek végén a József Attila Művelődési és Konferencia- központ közönsége felállva vastapsolt, fejezte ki tetszését. (Nem mellesleg Szűts István salgótarjáni születésű, a nagybátonyi zeneiskola egykori igazgatójának, Szűcs Pálnak a fia.) Tetszett a publikumnak a nemzeti érzést, a magyarságtudatot erősítő történet, az 1996- ban, a millecentenárium tiszteletére bemutatott film óta népszerű, a „Szállj, szállj, sólyom szárnyán” és a „Kell még egy szó, egy ölelés" című dalok vezérmotívumára épülő muzsika, a mai modern technikai eszközök köz- beiktatása révén különösen látványos színpadkép és nem utolsósorban a Pintér Tibor rendezte - és a Táltos szerepében vezérelte - együttes kiváló, különleges énekhangú, jó mozgású színészeinek, táncosainak teljesítménye. A díszlet Dómján Gábor munkája, technikai vezető Csukay Zoltán. A koreográfiát Patuzzi Mónika és Nádasdy András jegyzi. A darab arról szól, amit a címe ígér: arról a bő ezer évvel ezelőtti eseményről, amelyet honfoglalás néven ismer az utókor. Ismer? A lényeget - a hosszú vándorlást követő letelepedés tényét - tekintve igen, a részletek vonatkozásában azonban ennyi idő távlatából inkább feltételez, mondákra, legendákra épít, sőt - mint a darabban - másodszori hazatalálásról (is) beszél. A történet maga egyszerű: a vérszerződést kötött, Árpád vezette hét törzsfőnök, vezér elhatározza, hogy legyőznek minden ellent - legyenek besenyő harcosok, vagy jelenjen meg akár a Sámán asszony képében - céljuk érdekében. A drámai effektet egy szép szerelmi szál is fokozza, de igazán nem a prózai vonulatban van a darab ereje: hanem a fentebb már említett zenei összhatásban és a 2011-es bemutató óta minden elemében összeérett, sodró lendületű előadásmódban. (Az arra alkalmas térben a Komáromi Lovas Színház közreműködése nyilván még látványosabbá, „hitelesebbé” teszi e „harcos” produkciót.) A bizonyított - vagy-esetleg még bizonyítható - történelmi tények, a honfoglalással kapcsolatos meggyőző érvek megismertetése a ma emberével és a következő generációkkal természetesen továbbra is a különböző tudományágak szakembereire és nem utolsósorban jó tankönyvekre vár, de a tudatformálásban nem lebecsülendő, sőt szükséges az olyan mély érzelmekkel teli, helyenként patetikus, de szélsőségektől, túlzásoktól mentes hatás sem, mint amilyet a Sziget Színház élményszerű előadása gyakorol a nézőkre. cs. B. Nem rendkívüli eset, de viszonylag ritkán fordul elő, hogy valakinek a kiállítását saját leánya nyissa meg. L Presits Lujza minap bemutatott „A népművészet vonzásában” című tárlatán a Baglyaskő Galériában ez történt, hiszen leánya, Lóránt Lujza vállalkozott édesanyja képeinek méltatására. Egyrészt a vérségi kötelék alapján, másrészt pedig egy olyan emberként, aki maga is képző- és előadóművész. A megszokottnál közvetlenebb hangú megnyitóbeszéd nagy vonalakban vázolta a kaposvári születésű, Szegeden Vinkler László növendékeként diplomázott s évtizede óta Salgótarjánban élő L. Presits Lujza pályaképét, tanári és művészi munkásságának főbb jellemzőit. A Gagarin iskolában megszámlálhatatlanul sok tanítványa volt, többen más területen - Pindroch Csaba a színművészetben, Snétberger Ferenc gitárművészként - lettek híresek, de például Újhelyi Eszter textilművész, Gebe. István pedig üvegművész lett. L. Presits Lujza volt megyei szakfelügyelő illetve szaktanácsadó is, a Művészeti Alapnak illetve az utódszervezetnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének 1982 óta tagja. ’89- től művészeti vezetője a salgótarjáni Wamsler SE nyári zománcművészeti alkotótáborának. Több egyéni kiállításán kívül számos rangos helyi, regionális és országos csoportos kiállításon szerepelt s kapott díjakat. Ő maga is magas színvonalon használja fel gondolatai, érzelmei megjelenítésére a tűzzománc-adta lehetőségeket Ezek hívták életre - mint Lóránt Lujza is hangsúlyozta - édesanyja festményein a nép- művészeti témákat Nagy türelemmel és precizitással csipkézi, pöty- työzi, cizellálja például a hollókői templom aprólékosan hímzett olL. Presits Lujza egyik jellegzetes tűzzománca a Baglyaskő Galériában tárterítőjét, a bölcsőből kikandikáló pólyácska díszítését, a betyár babájának fodros szoknyája alját Képein felhasználja Palócország népszokásainak örök körforgását, a téli napfordulótól, Szent András napjáig, ültetéstől aratásig, születéstől halálig, de épít a Belső-So- mogy misztikus, szimbólumokban bővelkedő mese- és mondavilágára, népi romantikára is. E motívumokat „csak tiszta forrásból” meríti, eredeti mívességgel, jóízű humorral ábrázolja. Ez a magyarázata annak, hogy Lóránt Lujza beszéde befejezéseként egy mesét mondott el Sisa Pista betyárról, remek, sajátos hangsúlyozásban. A Baglyaskő Idősek Otthonában rendezett 35. kiállítás vendégeit az intézmény nevében Holecz Istvánná igazgató, Baglyasalja Barátainak Köre nevében Szilasi András és Báti Jánosáé elnök köszöntötte. Utóbbi adta át az emléklapot L. Presits Lujzának. Az ünnepségen közreműködtek a Hibó Tamás Művészeti Iskola énekesei - Böhm Csaba, Mosonyi János, Treczka Tímea - Barna Terézia tanárnő vezetésével. csébé Balról jobbra: L. Presits Lujza, Holecz Istvánné, Lóránt Lujza és a vendégeket köszöntő Szilasi András Az 50. év küszöbén a fotóklub Nagy érdeklődés kísérte dr. Agócs József „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című kiállítását Stílusosnak, de akár már hagyományosnak is tekinthető, hogy a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület soros közgyűlését, előző évi számvetését, kiállítás-megnyitóval köti össze, azaz „két felvonásban” szervezi meg. Ennélfogva a minap tartott rendezvényük is tárlattal kezdődött a József Attila Művelődési és Konferencia-központ fotógalériájában. Ezúttal egyik klubtaguk, dr. Agócs József mutatta be a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című kiállítását, amely a több mint száz éven át működött, több emberöltőnyi generációnak, megannyi ügyes kezű üvegművesnek kenyeret, megélhetést biztosított üzem megszüntetéséről, bontásáról tudósít főként dokumentumértékkel s nem elhanyagolható művészi erővel. A fotós sorozatokat készített az egykori üzemrészekről - alapanyag előkészítő, csiszoló, festő - és mintegy az utolsó pillanatban sikerült megörökítenie a lepusztult, lepusztított, az enyészetnek kitett sivár környezetet. A szerteszét heverő gazdátlan, tisztítatlan szerszámok, a ki sem ürített lemezszekrények, az otthagyott cipők, a végleg ledobott, eldobott kesztyűk, a kiszakadt ülőalkalmatosságok, az ösz- szetört kézihuta-elemek, a földre szórt egykoron értékes adalékanyagok, a soha többé nem használatos kávéspoharak látványa szomorú, de hiteles lenyomata, mintegy mementója a nem is olyan régen még prosperáló gyár végnapjainak. Agócs József - aki 2008-ban lépett be a megyei fotóklubba s számos figyelemre méltó szakmai sikert tudhat magáénak - új kiállításának megnyitóját vetítettképes illusztrációkkal is gazdagította. Munkáját Homoga József a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesülete elnöke emléklappal is megköszönte, kiemelve, hogy ez a tárlat 1970 óta a 445. a kiállítások sorában. Az ünnepélyes hangulathoz Fekete Borbála népdalénekes közreműködése, szép produkciója is hozzájárult. Dr. Fancsik János „forgatókönyvön kívül”, | spontánul mondta el Jobbágy Károly az f alkalomhoz, a hangulathoz igencsak il- | leszkedő „Csillagfúvók” című versét. 1 A fotóklub közgyűlésére az üvegcsarnokban került sor. Bővíz Sándorné levezető elnök köszöntötte a megjelenteket - köztük a tagokat, vendégeket - és megállapította a fórum határozatképességét. Homoga József elnök egy mécses meggyújtásával is lerótta a kegyeletet a napokban elhunyt tagtársuk, Lantos István emléke előtt és a közgyűlés résztvevői egyperces néma főhajtással emlékeztek a korábban elhalálozott Ispán Bélára Is. Az elnöki beszámoló a velük együttműködő külföldi klubok képviselőnek újévi jókívánságainak felsorolásával kezdődött. Homoga József elmondta, hogy a 49. évében járó megyei fotóklub a Salgótarjáni Fotógalériában 2013-ban 12, a magyar fotográfia napja alkalmából pedig 7 kiállítást rendezett. Klubkiállításuk volt a csehországi Jablunkovban és a szlovákiai Rózsahegyen, mindkét helyszínen részt vettek fotótáborban illetve -túrán is. Többször rendeztek dia- és videofilm-vetítést, digitális bemutatót, egyéni előadások, oktatási programok és nem utolsósorban pályázatok is kapcsolódtak a nevükhöz. Az utóbbiakon számos értékes helyezést értek el s díjakat is nyertek. Az egyéb programok között emlékezetesnek bizonyult a már hagyományos férfinap Kuris Judit és Juhász György salgóbányai vendégházánál. Említést nyert, hogy az egyesület weblapját Várhegyi László szerkeszti Gecse Lászlóné fotóanyagával. A pénzügyi beszámolót követően szó esett a 2014-es esztendő kiemelt feladatairól is, amelyeket a fotóklub létrejötte ötvenedik évfordulójának alárendelten dolgoznak majd ki részletesen. Egyebek között terveznek konferenciát neves, rangos szakemberek, szervezetek közreműködésével, megemlékeznek a már eltávozott alapító tagokról, a klub jeles személyiségeiről és a pályázati lehetőségek függvényében egy fotóalbumot is szeretnének kiadni a tagok munkáiból. Az elnökségi beszámolót és az idei munkaprogram fő irányait a tagság egyhangúlag fogadta el, majd jutalmakat adtak át a 2013. év során kiemelkedő munkát végzetteknek. Bodrogi László klubtag, az egyesület bíráló bizottságának elnöke ismertette az Életmű-díjra érkezett szavazatok és a pontszerző verseny eredményeit. A tagság véleménye szerint az Életmű-díjat 2013-ban Fancsikné Csaba Mária érdemelte ki. Munkásságában a fotózás évtizedek óta szorosan összefonódott rajztanári végzettségével, képzőművészeti elhivatottságával. A pályázatokon való eredmények alapján meghirdetett pontszerző versenyben Homoga József végzett az első helyen és elnyerte a Brunczel Tibor-vándordíját. A 2-3. helyezett Gecse Lászlóné és Bakos Béla Márk lett azonos pontszámmal. A közgyűlés közönségétől Homoga József képe kapta a legtöbb szavazatot, a második Bodrogi László, a harmadik dr. Nyíri László képe lett. A klubtagság levélben köszönte meg a József Attila Művelődési és Konferencia-központ kollektívái ának munkáját, Máté Lászlóné, a Nemzeti Művelődési Intézet megyei irodája vezetőjének segítségét és a külföldön élő Einreiter Béla támogatását. A rendes illetve a pártoló tagság nevében Bakos < Béla Márk illetve Kerényi Lászlóné adott át ajándékot Homoga Józsefnek, megköszönvén az elnökként kifejtett sokéves eredményes munkáját, aktivitását. Csongrády Béla Az Életmű-díjat Fancsikné Csaba Mária vehette át a klubelnök Homoga Józseftől
