Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-20 / 16. szám
MTI FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT A s óbányászati Srténetének valódi rrtozeumát ' * , ‘ }• találhafuk meg itt A banya egyik leglátványosabb része a 42 méter mély. 50 méter széles és 80 méter hosszú Rudolf-tárna Több méteres, lámpafényben kristályként csillogó sócseppkövek, föld alatti csónakázótó, amfiteátrum , óriáskerék és játszótér... Többek között ezek várják a látogatókat a több száz éves tordai sóbányában, amelyet a világ huszonöt hihetetlen, eldugott turisztikai látványossága közé sorolt be nemrég az amerikai Business Insider hírportál. Már akkor is aranyat sodort hordalékával az Aranyos-folyó, amikor a rómaiak megjelentek Dacia földjén. A nemesfém és a só azonban a később jövő népeket is idecsalta... A magyar király a XIII. század elején emelte városi rangra Tordát, amelynek falai között csaknem százharminc országgyűlést tartottak. A legnevezetesebbet egész földrészünkön számon tartják, hiszen 1568-ban itt mondták ki először Európában és rögzítették törvényben a vallásszabadság elvét. Az, hogy Tordának ma nagyon kevés műemléke van, és inkább egy iparvárosra emlékeztet, leginkább a közelmúlt román szocialista iparosításának következménye. Nem kell azonban messzire mennie annak, aki szeretne kiszakadni a szürkeségből. A Hesdát-patak a közelben tört utat magának a sziklák között, kétszáz-háromszáz méter magas szurdokvölgyet képezve mintegy három kilométer hosszan. Ez a híres-nevezetes Tordai-hasadék, amelynek legvadregényesebb eleme a 764 méter magas Patkós-kő. A hasadék ugyanis a népi legenda szerint a kunok elől menekülő Szent László király lovának patkói nyomán keletkezett. Sósztalaktitok a falon Egyéb látványosságot is találhatunk azonban - igaz, jó mélyen. Méghozzá a sóbányát, amelyet az MTI információja szerint nemrég egy amerikai hírportál is „felfedezett” magának, illetve a nagyvilágnak. A bányát - az Erdélyi Türizmus írása szerint - 1690-ben nyitották meg. A XVII. század vége és a következő század eleje fellendülést hozott az erdélyi bányászatban a Bécsi Udvar által hozott rendelkezéseknek köszönhetően, amelyeknek célja a régió gazdasági megerősítése volt. A sót legelőször - statikai okok miatt - a harang formájú nagytermekben termelték ki (József-, Mária Terézia- és Antal-termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. Ezzel az ásási móddal nagyobb mennyiség kitermelése vált lehetővé ugyanabban a mélységben. 1853-ban elkezdték a Ferenc József-galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia-aknát, és mellette megnyitották a Gizella- és Rudolf-aknákat is. Egy- egy ilyen akna méreteire jellemző, hogy több százezer tonna sót biztosított, több évtizeden keresztül. A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt. Az aknákban fagy- gyúviaszos gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, kizárólag emberi erőt. A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott. A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már „csak” turisztikai látnivaló és gyógyhely. Telente 9 és 16 óra között lehetséges a belépés, és 17 óráig kell elhagyni a területet. Az idegenforgalmi látványossággá való átalakítást megelőző körültekintő munkálatoknak köszönhetően a sóbányászat történetének valódi múzeumát találhatjuk meg itt, amely kitűnő állapotban mutatja be az utókornak a bányászati munkálatokat és a sószállítás technikáját. A bánya összes termének kivételes akusztikája van, a harang formájú aknákba - amelyek közül a Mária Terézia látogatható - érdemes lekiabáini. A benti hőmérséklet állandóan 10-12 Celsius-fok között van, ezért tanácsos meleg ruhát vinni magunkkal! A bánya egyik leglátványosabb része a Rudolf- tárna, amely egy 42 méter mély, 50 méter széles és 80 méter hosszú kamra. Ez volt az utolsó kitermelési hely a sóbányában. 172 lépcsőfok vezet itt a bánya aljához, 13 emeleten keresztül. Mindegyik szint falába vésve megtalálhatjuk az évszámot, amikor ott dolgoztak a bányászok. A kamra észak- nyugati oldalán az évek során hatalmas sócseppkövek alakultak ki, amelyek tökéletes só- kristály-forrásnak számítanak. A látogatás gyalogosan történik, így a termeket légszennyezés nem éri, már csak ezért is kiváló hely a gyógyulásra. Teljes bejárása egy jó óra alatt lehetséges. A bánya látogatóterének infrastruktúrája európai uniós támogatással újjászületett: belső csónakázótó, panorámalift és további kényelmi szolgáltatások is létesültek. A Gizella-tárnában pedig barlangterápiás központot hoztak létre. Nyaranta fürödni is lehet a barlang régi kamráiban kialakult, szabadtéri sóstavakban. A legtávolabbi földrajzi régiókból érkező turisták számának növekedése a bánya turisztikai és történeti értékének meggyőző bizonyítéka. / * * * f f ' t- ]«I 8 \ =¥ í'«Ti*I '-j}; m rH L« jIT* fiTil i ru < i h I l^aTulT
