Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-13 / 10. szám
Sima SKSE-siker a sereghajtó ellen , KOSÁRLABDA NB 1/B, Keleti csoport, férfiak, 12. forduló Konecranes-Salgótarjáni KSE - Óbudai Kaszások 104-73 (30-16,26-22,23-15,25-20) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Domán, Balogh Gy., Bács. Salgótarján: KRASZNAI 15, SEBŐK 17, GORSZKIJ 27/3, Kováts R. 6, MITICS 19. Csere: Borszéki, Oluio 4, Szabó Z. 8/6, DÁNIEL P. 8/3. Edző: Kis Sándor. Óbuda: Losonczy 7, KORONA 19/9, NAGY B. 13, Mondzinger 7, RÁC 18. Csere: Mészáros B. 2, Pintér 2, Petrucsik B. 5/3, Mészáros Cs. Edző: Kertész István. Az eredmény alakulása: 4. perc: 12-5, 8. perc: 28-9,14. perc: 38-22,18. perc: 51 -34,24. perc: 67-40,28. perc: 71 -44, 34. perc: 83-60,38. perc: 92-69. Kipontozódott: Kováts R. (31.). Zsinórban elszenvedett három vereséget követően a nyeretlen sereghajtó Óbudai Kaszások együttesénél kellemesebb ellenfelet keresve sem találhattak volna maguknak a „győzelemre ítélt” tarjániak, akik Krasznai vezetésével alaposan be is kezdtek a szombat esti találkozón. A jól szervező, s tökéletesen kivitelezett középtávoli tempóival a kosárszerzésből is komoly részt vállaló irányító az első percekben kiváló társra talált az idény eleji bizonytalankodását követően az utóbbi mérkőzéseken már egyre jobb formát mutató Mitics személyében: a fiatal szerb center aktívan kivette a részét a csapatjátékból, rendre megjátszató volt, s helyzeteinek tökéletes értékesítése mellett erejéből még két remek gólpassz kiosztására is futotta. AmífS bWTnlT.Trtírszkij és Sebők bekapcsolódásával, a folytatásban is egészen könnyedén termelték a kosarakat, a vendégek támadójátéka továbbra sem igazán akart összeállni, elrontott dobások, eladott labdák borzolták a gárda élére nemrégiben kinevezett rutinos mester, Kertész István idegeit. Az első kisszünethez közeledve, Gorszkij távoli kosarát követően, már egy híján húsz pontra nőtt a feleket elválasztó távolság, s bár ebből a szemfüles Rác a negyed végére még faragni tudott, a 30-16-os részeredmény hazai szempontból nyugodt folytatást ígért. Az is lett, noha az SKSE játékosai, jelentős előnyük birtokában, a védekezést már korántsem forszírozták annyira, mint korábban, aminek következtében a második felvonásban a találkozó helyenként már kezdett gálajelleget ölteni. A mieink magabiztos, 15-20 pont körüli vezetését ugyan egy pillanatra sem fenyegette veszély - amiért a Krasznai- Mitics-Sebők-Gorszkij négyes mellett ekkortájt a két szép triplával beszálló Szabó Zoltán tett sokat -, de a menet- rendszerű hazai találatokra a félidő hajrájában már egyre sűrűbben érkeztek válaszok a túloldalról. A feketemezeseknél különösen Korona kapta el a fonalat, s a zsinórban hét pontot termelő hátvéd igyekezetének köszönhetően a Kaszásoknak végül sikerült húszon belül maradniuk a nagyszünetre (56-38). A harmadik periódus első felét azután ismét komolyabban megnyomták a házigazdák, akik feljavuló védekezésüknek, Mitics erőteljes centerjátékának, valamint kisembereik remeklésének köszönhetően, többek között egy 11-2-es rohamot is bemutatva, pillanatok alatt közel harminc pontra tornázták fel a különbséget. A tizenöt pontját tíz gólpasszal megfejelő Krasznai továbbra is nagy kedvvel játszott, s úgy dirigálta társait, ahogy azt mindig is látni szeretnénk tőle, Sebők szokásos harcos és rendkívül Dániel Péter is jó teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat sokoldalú játékát (17 pont, 11 lepattanó, 9 kiharcolt személyi hiba, 3 labdaszerzés, 2 gólpassz) produkálta, míg Kováts ezúttal főként védekezésben jeleskedett. A fiatal Dániel Péter bemutatkozó tripláját követően az utolsó rövid pihenőhöz közeledve immár 74-46-ra alakult az állás, igaz a korábbiakhoz hasonlóan a játékrész végére a fővárosiak is újfent öszszekapták magukat. A Korona és Rác vezetésével kapaszkodó óbudaiak az ekkor megkezdett felzárkózást a záró etapban is folytatták, olyannyira, hogy öt perccel a lefújás előtt, 87-67-nél már-már úgy tűnt, hogy a mérkőzés összképét tekintve kifejezetten tisztesnek mondható eredménnyel zárhatják a salgótarjáni túrát. Csakhogy a helyenként már addig is a régi szovjet partizánfilmek hőseit idézően, gyakorlatilag töltés nélkül tüzelő Gorszkijnak a legvégére is maradt muníciója, s a mezőny legeredményesebb tagjának bizonyuló hazai bedobó egy Dániel és Mitics által megtámogatott 12-2-es rohammal a finisben csapata pontjait száz-, míg a különbséget harminc pont fölé szaporította. Kis Sándor: - A feldobástól kezdve uraltuk a mérkőzést, jó védekezések után lendületes akciókat vezettünk, s ezekből sok könnyű gólt értünk el. Támadójátékunkkal a későbbiekben sem volt probléma, s bár védekezésben akadtak apróbb kihagyásaink, magabiztos győzelmünk nem forgott veszélyben. A találkozó alakulása ezúttal azt is lehetővé tette, hogy a máskor kevesebbet játszóknak is komolyabb szerepet adjak, s többségük szépen élt is a lehetőséggel. Kertész István: - Gratulálok az ellenfélnek, a jobb játékosállománnyal rendelkező salgótarjániak megérdemelten győztek. Mi még nagyon az elején vagyunk a csapatépítésnek, és a meg nem értésből adódó hibák ezúttal is kiütköztek. Ha a végén kicsit fegyelmezettebb a csapat, akkor elégedettebb lehetnék, ám így nem tudtuk elkerülni a viszonylag nagy különbségű vereséget. Az U23-as mérkőzésen Konecranes-Salgótaijáni KSE - Óbudai Kaszások 76-60 (24-22,22-18,15-8,15-12) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 50 néző, vezette: Deák Cs., Grosch A. Salgótarján: Dániel P. 6, Czuprák 18, Oluic 19, Stork 3, Mitics 18. Csere: Schéda 6, Trizna, Csomány, Kovács K. 4, Bozó 2, Ozsvárt. Edző: Kis Sándor. H. P. Sosem késő elkezdeni a sportolást ATLÉTIKA Beszélgetés a 75 éves veterán futóval, Lencsés Évával Nem fiatalon fordult a mozgás felé, élő bizonyítéka, hogy sosem késő elkezdeni a sportolást. A balassagyarmati Vitalitás SE extrém szakosztályának tagjaként számtalan hosszú távú futóversenyen vesz részt, legtöbbször a mezőny legidősebb tagjaként. A Nagyorosziban élő Lencsés Éva néni szorgosan gyűjti a kilométereket, sok fiatal példát vehetne szorgalmáról. A napokban ünnepelte 75. születésnapját, az internet segítségével beszélgettünk vele. B. L.- Gödöllőn születtem, 1939. január 3- án, így már méltán nevezhetem magam veteránnak - kezdte beszélgetésünket. - A szomszédos faluban, Isaszegen töltöttem gyermek- és ifjúkori éveimet, a középiskoláim elvégzéséig. Ekkor, sőt, még felnőttként sem sportoltam semmit, mert nem olyan környezetben éltem, ahol késztetést kaphattam volna ehhez, és a középiskolás koromban sem volt erre lehetőség.- Hogy került életébe a mozgás?- Én tulajdonképpen 45 éves koromban fordultam a sport felé érdeklődéssel, amikor úgymond „felszabadultam” gyereknevelési kötelezettségeim alól. Akkor a természetjárás felé vettem az irányt, amit aztán teljes intenzitással kezdtem űzni, és folytattam 17 éven át. Itt szereztem meg a futáshoz szükséges állóképességet, és fizikai rátermettséget, aminek mai napig hasznát veszem. Komoly teljesítménytúrázással 50-től 250 kilométeres, változó távokkal próbálkoztam, komoly „hegymászásokkal”.-És a futás mikor jött?- Futni 61 éves koromban, 2000-ben kezdtem el, egy futóismerősöm erőteljes, vagy inkább erőszakos kapacitálá- sára. Ebben az évben még együtt csináltam a futást, és a teljesítménytúrázást, mígnem 2001-ben teljesen átálltam a futásra. Versenyek közben rájöttem, hogy van itt nekem keresnivalóm, ezért csak erre kell fordítani minden energiám. Ebbéli pályafutásom „fénykorát” a 62-66 éves korom alatt éltem meg. Korosztályomban sok mindent megnyertem, állandóan dobogós helyezéseim voltak.- Mikor, hogyan kerültNógrádba?- Én 1999 júliusában kerültem ide, családi okokból kifolyólag. Egy ideig még a BKV Előre SE futó és triatlon szakosztályban maradtam, ott eredményes sport tevékenységemért 2003-ban elnyertem az év sportolója megtisztelő címet is. Tőlük 2007-ben köszöntem el, és egyéves egyesületen kívüli versenyzés után meghívást kaptam a balassagyarmati Vitalitás SE extrém szakosztályába, azóta itt vagyok tag.- A családban is akad, aki sportol...- Harmincéves koromban elválni kényszerültem, és ettől kezdve egymagám neveltem három gyerekemet, minden családi, vagy külső segítség nélkül, munka mellett. A legnagyobbik 10, a középső 8, a legkisebb 3 éves volt akkor, két lányom, és egy fiam van. Mondhatom, ez is legalább akkora „sportteljesítmény” volt, mint a 14 évnyi összes futásom, ha ugyan nem nagyobb. Lányom, Bors Ágota is sportol, futással kezdte, triatlonnal folytatja. Kétszeres nagyatádi ironman, tavaly harmadikként végzett. Versenysportban csak ő jeleskedik, a két testvére is részt, vesz testedzésben, de versenyen kívül.- Mely eredményeire a legbüszkébb? Lencsés Éva (Vitalitás SE) 75 évesen is aktív- A Weitsch Alpin maraton, 56 kilométeren három éven át első tudtam lenni. A Dunamenti futófesztiválon három nap alatt 150 kilométer várt ránk, itt három egymást követő évben a dobogó mindegyik fokán álltam, ennek következtében elnyertem a rangos Schirilla kupát is. A Bécs-Budapest Szupermaratonon, csapatban öt egymást követő évben voltam tagja győztes alakulatnak. A Fertő-tó körbefutásán két nap alatt 120 kilométert kell teljesíteni, kétszer is dobogós voltam a Tisza-tó körbefutásán, 70 kilométeren pedig másodikként zártam. A 90 kilométeres Tarján Hegyek Királya elnevezésű háromnapos versenyt háromszor is megnyertem. Korcsoportban nyertem Komárom 12 órás futást, 72 kilométere. A12 órás bajnokságon, Balatonalmádiban és Sárváron ötször szerepeltem, első és második helyeket szereztem. Veszprémi és bajai 6 órás országos bajnokságon mindig dobogós helyezést értem el, és nyertem is. Debrecenben, egy 24 órás versenyen fiatalokkal voltam egy csapatban, négy óra alatt 42 kilométert futottam. Tíz év alatt, 71 éves korommal bezárólag, 25 maratoni versenyt futottam, korcsoportban többször voltam első és második is, valamint nagyon sok 10-30 kilométer közötti versenyen szerepeltem már, sok dobogós hellyel.- Ez jó sok kilométer és érem...- Számításaim szerint, 2000 óta több mint 25.500 kilométert futottam, ebből 10.600-at versenyen. Aranyéremből 196, ezüstből 51, míg bronzból 37 darab ékesíti a gyűjteményemet.- Sok helyen elismerték már teljesítményét...- 2012 februárjában meghívást kaptam a parlamentbe, ahol is kitüntető oklevél jutalmazásban részesültem „Kitűnő és példaként követendő szabadidős sport tevékenységért”, majd 2013. április 4-én Életmű díj kitüntetést kaptam a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökétől. Balassagyarmat Város Önkormányzatának Közgyűlése is kitüntetésben részesített kiváló sport teljesítményeim elismerése gyanánt, ugyanabban a hónapban. —Mit csinál szívesen a futáson kívül?- Nagyon szeretek olvasni, szépirodalmat, történelmi tárgyú könyveket, verseket, sokat is lekötnek ezek az időmből, valamint rettenetesen szeretem a klasszikus zenét, hallgatom is állandóan.- Visszatekintve, csinálna-e bármit másképp?- Ma is ugyanígy cselekednék, mert minden úgy van jól, ahogy van, legfeljebb sokkal előbb kezdenék el futni. Mert vallom; a sport megtanít kitartásra, küzdeni tudásra, növeli az akaraterőt, önfegyelemre is rászoktat, megtanít továbbá a győzelem örömeinek feldolgozására, és a veszíteni tudásra is, valamint mások győzelmének tiszteletben tartására. Emellett egészség karbantartó szerepe van, bármely életkorban elkezdhető.- Milyen tervei vannak még?- Mindaddig, amíg kezem-lábam mozgásképes, nem is hagyom abba ezt a tevékenységem, mert számomra éltető erő. A 75. évemet betöltve céljaimat már csak a futásra fókuszálom, ezt az évet is szeretném, végig versenyezni, „merész” terveket is szövögetek.