Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)

2013-12-28 / 297. szám

5 KULTÚRA 2013. DECEMBER 28., SZOMBAT Áhítattal búcsúzó emlékév Őrzik a lángot... Az évzárón megalakulásának tízéves jubileumát is ünnepelte a Bányász- Kohász Dalkör a Dornyay Béla Múzeumban A leköszönőben lévő esztendő során Salgótarjánban egy hang­szernek - akárcsak egy jeles személyiségnek, egy tiszteletet parancsoló emberi életnek - ál­lítottak méltó emléket egy teljes éven át tartó rendezvénysorozat­tal. Az Acélgyári úti Szent József templom 75 évvel ezelőtt fel­szentelt orgonáját ünnepelték így a szervezők, a hívők, a zene­illetve kultúrabarátok. Jogos volt ez a magasra tett mérce, hiszen minden hangszer elkészítése ügyes kezű szakemberekhez kö­tődik és minden hangszer arra hivatott, hogy valaki megszólal­tassa s ezen mód éltesse, kö­szöntse a létrehozóját s a Terem­tőt magát. A jubileumi év záróprogram­ját karácsonyváró zenés áhítat keretében tartották. El­sőként stílusosan az ünnepelt hangszer szó­lalt meg: Matúz Csilla orgonaművész Dohnányi Ernő Fantá­zia című, szívet melen­gető művét adta elő. ,A hangszerek királynőjé­nek a királynője" - aho­gyan Varga András plé­bános fogalmazott - kérdésekre válaszolva kifejtette, hogy régen ismeri ezt a hangszert, amelynek hangja még szebb lett Virág András ko­rábbi beavatkozásával, az idén pedig egy másik orgonaművész, Diósi Tamás járt élen a részleges felújításában. Sok regiszter tisz­tábban szól, eddig nem használt sípsorok is megszólaltathatók. Jó lenne, ha ez az orgo­na is megérne két- há­romszáz évet - mond­ta Matúz Csilla, aki a későbbiekben Boellmann „Gótikus szvit”-jéből is eljátszott három tételt. A közép­ső szerepel Shah Timor „Szólt és szólni fog” cí­mű, a 75 éves orgoná­ról szóló film kísérőze­néjeként is. A muzsi­ka közben Homoga Józsefnek, a Nógrád Megyei Fotóklub Egye­sület elnökének képösszeállítá­sa volt látható. ■ Az atya arról is szólt, hogy a jubiláns hangszert ünnepi szentmise keretében Beer Mik­lós püspök áldotta meg s a lelki vezető azt is kiemelte, hogy az emlékév során tartott 16 rendez­vényt mintegy 1800 érdeklődő kísérte figyelemmel, megélve számos csodát, amiért mindenki nevében mondott hálát az Úr­nak. A sokakat vonzó, ihletett est hangulatát a Kodály Zoltán Gyermekkórus és a Szent József Templom Scholájának közremű­ködése tette még szebbé. Vezé­nyelt Karácsonyné Kaposi Ida. Szólót énekelt Póczos Erzsébet, szintetizátoron kísért Torják Vilmosáé. Az egy éven át - adventtői ad­ventig - megsüvegelt orgona gyönyörűen szólalt meg a kará­csony éjszakai éjféli misén is. Cs. B. Mintegy másfél tucatnyi ősz ha- | jú férfi gyakran egyenruhát ölt és \ pódiumra, színpadra áll, de énekel tereken, parkokban, tehát külső helyszíneken rendezett ünnepsé­geken is. Tíz éve ápolják a Selmec­bányáig visszanyúló tradíciókat, őrzik a lángot, néha azonban oly­bá tűnik, mintha a Bányász- Kohász Dalkör már jóval koráb­ban is részese lett volna Salgótar­ján kulturális illetve közéletének. Nem véletlen ez a képzet, hiszen a kohász dalosok 1882-ig, tehát több mint százhúsz évvel ezelőtti időkig vezethetik vissza elődeik múltját, de sok évtizedig szólt - nem is akárhogy - a Bányász Fér­fikar is. A dalkör életében a kezdetek óta hagyomány az év végi össze­jövetel. A 2013-at búcsúztató ren­dezvény - amelyet a Dornyay Bé­la Múzeumban tartottak - azon­ban még gazdagabb programú volt a korábbiaknál, amennyiben a megalakulás tízéves évforduló­járól is hivatott volt megemlékez­ni. A megjelenteket Józsa Sándor kórustag köszöntötte. Elmondta, hogy 2003. február 26-án, Diósi János - aki azóta is vezetője, kar­nagya az együttesnek - javaslatá­ra kohászokból alakult meg a dal­kör, amelyről az első híradás 2003 áprilisában jelent meg. Még azon év őszén bányász dalosok­kal is kibővült, erősödött a kórus. S hogy milyen gazdag volt sze­replésekben, sikerekben, élmé­nyekben az elmúlt évtized - vagy akárcsak az idei esztendő, amely során felléptek Sárospatakon, az európai kulturális fővárosban, Kassán - azt a háttérben vetített fotók is igazolták. Az emlékezést Kúti István versformájú visszate­kintése is segítette. A vendégek - akiket a dalkör a „Mind éljenek soká... "refrénnel is köszöntött - sorában - mások mel­lett - helyet foglalt a Magyar Bá­nyászati és Földtani Hivatal dele­gációja is élén/ós2a/ Sándor elnök­kel. Tamaga Ferenc elnökhelyettes lapunknak elmondta , hogy már évek óta jó, barátinak mondható kapcsolatokat ápolnak a kórussal. A dalkör gyakran szerepel rendez­vényeiken, legutóbb a bányászna­pon is fellépett. Tóth Péter a föld­hivatal bányafelügyeleti főmérnö­ke - aki maga is kórustag a Soly­mári Férfikarban és nótákat is gyűjt - azzal is kapcsolódik a tabániakhoz, hogy a tizenhat pá­lyázó közül a legjobb szöveget pro­dukálta egy, a dalkör repertoárjá­ban is szereplő szlovák dal, a „Horenka” fordításában. Ezúttal is megköszönték a munkáját. Kedves színfoltja volt az ünnepi rendezvénynek a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény Kubinyiné Szabó Katalin ve­zette Pöndölyke Énekegyüttes­ének fellépése. A köszöntők között volt a Salgótarjáni Pedagóguskó­rus is. Képviseletében Boros Ág­nes adta át a dalkör tagjainak ne­vét tartalmazó fiktív tortát. A humort sem nélkülöző elis­merések átnyújtását köyetően a tízéves Bányász-Kohász Dalkör ez­úttal is - ki tudja, hogy már há­nyadszor - elénekelte: „Mindnyá­jan jártunk egyszer az akadémi­án...Szép idő volt, jó idő volt, kár, hogy elmúlt, jaj de kár... "Remélhe­tően szép lesz, jó lesz a kórus jö­vője is... csébé A 75 éves orgona tiszteletére rendezett záróprogramon sokan vettek részt a Szent József Templomban Salgótarján Negyvenkét fogalmazvány közös jellem­zőjeként - mintegy mottójaként - a nagyobb öröm adni mint kapni és az ünnepen békes­ség költözik a szívekbe gondolat emelhető ki. Az írások „Az én karácsonyom” című pályá­zatra érkeztek, amelyet a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat (TIT) Nógrád Megyei Szervezete immár tizennyolc éve hirdetett il­letve rendezett meg különböző szervek, szervezetek támogatásával. Az utóbbiak so­rába az idén a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezete, a Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete, a Kiwanis Klub Salgótarjáni Egyesülete és a Család - Esély­teremtő Önkéntesek Háza tartozott. A pályázat célja nem változott az évek so­rán: előcsalogatni az általános iskolai tanulók­ból a szeretet ünnepével - vagy ahogyan egyi­kük fogalmazott, az ünnepek ünnepével - kapcsolatos véleményeket, érzelmeket. Ho­gyan látják: mi a karácsony üzenete napjaink­ban, hangulata hogyan igazodik az ellent­mondásokkal teli valósághoz. Legtöbben azt a hagyomány- és szokásrendet írták, rajzolták és festették le, amit évek óta tapasztaltak sa­ját családjukban, rokonságukban, környeze­tükben, településükön: a készülődéstől, az ünnepvárás izgalmától kezdve a szenteste és a két karácsonyi nap civil és egyházi történé­sein keresztül. A kedves, hangulatos sztorik mellett az írá­sok illetve a képek szélesebb értelemben szól­hattak - és esetenként szóltak is - az általá­nos emberi értékekről, az összetartozásról, a szolidaritásról, egymás megbecsüléséről, a jótékonykodásról, az öregek, a betegek, elha­gyatott emberek segítéséről, az esélyegyenlő­ségről és -különbségekről, a másságról, a to­leranciáról is. Néhányan „megváltották” ne­héz helyzetüket, szomorúságukat, szeretteik elvesztésével bekövetkezett fájdalmukat is. A legaktívabbak a salgótarjáni Beszterce-lakó- telepi iskola tanulói voltak, de hagyományo­san többen reflektáltak a kiírásra Ságújfaluból és Etesről is. Egy-egye litkei illet­ve Somoskőújfalui dolgozat is szerepelt a me­zőnyben. A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban meg­tartott eredményhirdetésen illetve díjkiosztó ünnepségen megjelenteket a TIT megyei el­„Az én karácsonyom” című pályázat eredményhirdetésére a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban került sor nöke, dr. Ferkó Attila György köszöntötte. Az irodalmi pályázatokat dr. Csongrády Béla ér­tékelte, a díjakat Botka Miklós, a Kiwanis Klub Salgótarjáni Egyesület elnökségi tagja adta át. A díjak között ajándékutalványok, könyvek és tárgyi felajánlások szerepeltek. Az első helyen holtversenyben Fodor Réka (Etes) és Kiss Liliána (Beszterce) végzett, má­sodik lett Kazareczki Noémi Petra (Ságújfalu), a harmadik díjat megosztva kapta Blen- dovszki Fanni, Kasza Laura és Mravcsik Vio­letta (mindhárom Etes). Különjutalómban ré­szesült Ságújfaluból Berki Georgina, Dóczé Boglárka és Szorcsik Petra. Tanári különdíjat kapott Pálinkás Sándométól, a TIT megyei igazgatójától Godóné Pál Erzsébet (Etes) és KovácsnéBerkes Ildikó (Beszterce). A rajzpá­lyázatot értékelte és a díjakat átadta: Tóthné Hupcsik Andrea. Az első díjat megosztva Blendovszki Fanni (Etes), Czire Denissza (Karancslapujtő) és Mag Roland (Etes), a má­sodikat szintén megosztva Dénes Diána (Ságújfalu) és Takács Nikoletta Erzsébet (Etes), a harmadikat ugyancsak megosztva Danyi Alex (Illyés Gyuláné iskola) és Győri Levente (Beszterce) kapta. Különdíjat érde­melt Boros Attila Dávid (Karancslapujtő), Ka­sza Laura (Etes) és Laurencsik Liliána (Etes). Tanári különdíjat vehetett át Pálinkás Sándorné igazgatótól Beda Melinda (Karancslapujtő) és Berze Mónika (Illyés Gyuláné iskola). A díjkiosztó ünnepség han­gulatát Póczos Mátyás, a Kodály Zoltán isko­la tanulójának, a Váczi Gyula Alapfokú Mű­vészetoktatási Intézmény tekerőlantos nö­vendékének közreműködése emelte. A pályázatot illetve a rendezvényt az Axamo Bt. (Kazár), a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a Czikora Vendéglő, a József Atti­la Művelődési és Konferencia-központ, a Ma­zsola Autósiskola, a Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlése, a Nógrád Megyei Hír­lap, a Saci Bár és Étterem és a Salgó Autós­iskola támogatta. A magyar tudomány ünnepének az idén a „Velünk élő tudomány” volt a vezértémája. Ebből kiindulva és tekintettel arra, hogy 1903. december 28-án, tehát 110 éve született Neumann János, az elekt­ronikus számítógép logikai tervezésében, a kvantummechanika megalapozásában kiemelkedő érdemeket szerzett magyar szárma­zású világhírű matematikus, a TIT Nógrád Megyei Egyesülete „Ki volt Neumann János?” címmel esszépályázatot hirdetett középisko­lás diákok részére. A pályázóknak a jeles tudós életéről, munkás­ságáról, az információs társadalomra kifejtett hatásáról kellett illet­ve lehetett kifejteni gondolataikat. A pályázat eredményhirdetését a minap tartották a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Ott adta át az első helyezett diáknak, Telek Má­té Lászlónak az okostelefont a díjalapító dr. Ferkó Attila Gyprgy or­vos, a TIT megyei elnöke. A győztes a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola 12. osztályos diákja lett. A fiatalem­ber Kazáron lakik s mind az általános, mind pedig a középiskolá­ban eleddig kitűnő volt a bizonyítványa. Annak idején az erősnek vélt matematika-oktatás miatt jelentkezett a „közgé”-be, s e remé­nyében nem is csalatkozott. Sokat tanult Petróczi Mária, majd Szikora Nóra tanárnőtől és ugyanez a véleménye az informatikát oktató Kovácsné Karácsony Évától is. Minden bizonnyal e tudomány- területek valamelyikén tanul majd tovább felsőfokon is. Neumann Jánosról ötoldalas pályaművet írt. Először a neves tu­dós életútját taglalta, majd a matematika, a játékelmélet terén és a számítógép megalapozásában elért kiemelkedő szerepét elemezte. Sokat olvasott Neumannról, átnézett régi filmeket, videókat s figye­lembe vette mérvadó kortársak véleményét is. A Nobel-díjas Wigner Jenő illetve Fehér Lipót is elismerte Neumann érdemeit, de legtalá­lóbban Teller Ede fejezte ki a lényeget, amikor azt mondta, hogy a XX. században sok tehetséges ember munkálkodott a tudományban, de zseni egyedül Neumann János volt. Az első helyezésnek Telek Máté Lászlóval együtt örültek az isko­lában és otthon, a családban is. A díjátadóra mindkét helyről elkí­sérték, édesanyja is vele volt az eredményhirdetésen. Telek Máté László átveszi a dr. Ferkó Attila által felajánlott díjat I Tselii ösar Neumann volt ÄEZZZT™» 2ZII3: SE..íJHf **í f^lr =r BerasSeg a^ziveRoen

Next

/
Thumbnails
Contents