Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-24 / 296. szám
HITELET A váci egyházmegye melléklete III. évfolyam 12. szám 2013. december 24. Megjelenik minden hónap utolsó hetében 2013. DECEMBER 24., KEDD Szerkeszti: Magyar Bertalan Átélni annak valóságát, hogy velünk az Isten évzáró Dr. Beer Miklós megyéspüspök gondolatai Karácsony előtt; hitről, tapasztalatról, közjóról Az új egyházi év kezdetén, s a „polgári” 2013 végén visszatekintve, talán nem túlzás azt állítani, hogy a mögöttünk hagyott évben annyi minden történt egyházmegyénkben és a világegyházban, mint máskor évtizedek alatt. 2013 Karácsonyán Dr. Beer Miklós megyéspüspököt kértük meg, hogy tekint sen vissza az elmúlt-, és előre a következő hónapokra.- 2013 Krisztus Király ünnepével zárult le az Egyházban a még XVI. Benedek emeritus pápa által meghirdetett Hit Éve. Láthatóé már valamilyen eredménye ennek; s egyáltalán, várhatunk-e „látható” eredményt egy ilyen hitéleti időszaktól?- A Hit Évének legfontosabb „hozadéka” az, hogy jobban ráfigyelünk erre az isteni ajándékra, képességre, erényre. Hittel látni, a „hit világosságánál” szemlélni az életünket, a világot, annyit jelent, mint „Isten szemével” látni és láttat ni mindent. A Váci Egyházmegyében ugyanekkor kezdtük meg az egyházmegyei zsinatot, amelyben éppen azt keressük, Isten mit vár tőlünk, keresztényektől ebben a gyorsan változó világban.- Az imént említettük az emeritus pápát: 2013 egyik nagy jelentőségű - és legalábbis váratlan - eseménye éppen az volt, hogy március óta; hoszú évszázadok után megint, két élő pápája van az Egyháznak. Ferenc pápa szinte azonnal hallatlanul népszerű lett, mind egyházi, mind világi körökben. Valóban akkora változás ez, mint amekkorának látszik?- Bibliai mondattal válaszolok; „hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő” (Mt 13,52) Kétségtelen, hogy váratlan és szinte elképzelhetetlen fordulatot jelentett Egyházunk életében XVI. Benedek pápa lemondása. Eddig is megtapasztalhattuk, hogy minden pápánk más egyéni ség. Gondolok itt már Boldog XXIII. János pápánkra, VI. Pálra, Boldog II. János Pál pápánkra is, akik ugyanazt a keresztény tanítást képvisel ték, de más-más hangsúlyok kai. Ez érvényes mostani két élő pápánkra is. Ferenc pápa valóban új szemléletet, új lendületet hozott. Szükségünk van erre a „délamerikai” stílus ra a megfáradt, elbizakodott „öreg Európánkban”.- Az Ön megítélése szerint, a klérus hogyan fogadta - fogadja - a néha forradalminak tűnő „új hangot”? S hogyan tud együttműködni a két pápa?- Az együttműködés megnyilvánult már a „négykezes” enciklikában, a „Hit világossá ga” kezdető pápai körlevélben. Benedek kezdte, Ferenc befejezte. Míg Benedek a háttérben imádkozik az Egyházért, Ferenc „az első vonalban harcol”. Nem könnyű a papságnak, a klérusnak gyorsan „lépést váltania”. Láthattuk ezt már 50 évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjánál is. Idő kell, amíg a megszokott formáktól el tudunk szakadni. Általában mégis úgy tapaszta lom, hogy papságunk örömmel fogadja az „új hangot”. Meg gyó'ződésem, hogy ebben a váltásban segítségünkre lehet az egyházmegyei zsinatunk is, hiszen átíveli ezt a korszakváltást. Természetesen ebben a szemléletváltásban együtt kell gondolkodnunk minden hívő testvérünkkel. Ezért is tartom elengedhetetlennek, hogy a zsinat munkájában a világiak is tevékenyen vegyenek részt- A világegyház másik nagy eseménye a nyári, Rio de Janeiro-i Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó volt. Hozott-e a fiatalok milliós együttléte valamilyen konkrét eredményt, vagy rövid távon csak lelkiekben erősít egy- egy ilyen egyiittlét?- Elgondolkodtam azon, hogy Ferenc pápánk a megválasztásával egyszeriben és véglegesen átjött Európába. Nem volt már ideje „összepakolni”. A Rio de Janeiro-i ifjúsági világtalálkozó mégis alkalmat adott arra, hogy még egyszer visszalátogasson Dél Ameriká ba. Ha nem is Argentínába, de legalább a „szomszédba”. Az ifjúsággal való találkozás pedig biztosan őt is „felvillanyozta”. Láttam egy korábbi filmet egy argentínai ifjúsági miséről. Egy stadionban misézett. „Otthon volt” a fiatalok között. Ezt tapasztalhattuk meg Rióban is. Mi magyarok, idehaza Pécsett, a „Hungarió”-n lehettünk e- gyütt a fiatalokkal. Lélekben együtt Ferenc pápával. Egyházunk mindig megújul az új nemzedékek által. A fiatal keresztények viszik tovább az evangélium örömét.- Itt az ideje, hogy saját házunk táján is körülnézzünk. Se szeri, se száma a Váci Egyházmegye elmúlt évi évfordulóinak, programjainak. Ezek közül a legnagyobb egy olyan esemény, amely ma már látszólag nem a mi pátriánkhoz kötődik: Sándor István boldoggá avatása.- Amikor Sándor István sza lézi szerzetes boldoggá avatása másnapján Szolnokon, szülővárosában miséztem, ugyanabban az órában Rómában Ferenc pápa a Szent Péter téren jelentette be a boldoggá- avatás tényét; az egész világ elé példaképül állítva ezt a hős magyar vértanút. A kommunista terror elvakultsága, kegyetlensége a mi nemzedékünkhöz hozta közel az első századok keresztény vértanúit A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy milyen üldözésen ment keresztül a magyar egyház a diktatúra éveiben. Papok, szerzetesek, cserkész vezetők és más világi keresztények százával voltak bebörtönözve, vagy lettek vértanúk a hitükért - Meszlényi Zoltán, Salkaházi Sára, Brusznyai Árpád és a többiek.- 300 éve, hogy a piarista rend megtelepedett Vácott, és elkezdte a török dúlás után romokban hevem egyházmegye fiataljainak tanítását Hogyan van jelen a mai egyházban a szerzetesrendek sajátos küldetése? Nálunk mely rendek működnek?- Valóban, a török elnyomás alól felszabaduló ország csodálatos gyorsasággal állt talpra. Vácott elsőként a piarista szerzeteseket telepítette le Kolloides Zsigmond püspök 1714- ben. Őket követték a domon kosok (Fehérek temploma), majd a ferencesek. A szerzetes- rendek mindig egy-egy történelmi kor „kihívásaira” alakultak. Sajátos rendi „talentumaikkal” járultak és járulnak hozzá ma is egyházunk meg újulásához. lelenleg egyházmegyénkben a váci piarista gimnáziumon kívül Gödöllőn a premontreieknek, Szobon a lazaristáknak van középiskolájuk, de jelen vannak a ferencesek Mátraverebélyen, Szé- csényben és Vácott, a pálosok Márianosztrán; a lengyel szál vatoriánusok Sződön, Sződ ligeten, Galgahévízen; a szalézi nővérek Mogyoródon; a tanító- nővérek Szolnokon; Erdő kürtön Boldog Özséb leányai.- Kezdjük a jövőt is a múlttal: az elmúlt hámmszáz évben a törökdúlásnál százszor nagyobb szenvedések is érték az emberiséget: 2014-ben lesz 100 éve, hogy kitört az első világháború. Amikor visszaemlékezünk erre, elmondhatjuk-e, hogy tanultunk belőle?- Más szomorú évfordulók is lesznek ebben az évben: a Dózsa féle parasztlázadás 500 éve történt például. De ezek közül valóban a legszörnyűbb az I. világháború. Anyai nagyg apám is végigharcolta azokat a g szörnyű éveket. Hogy tanul .g tunk-e ezekből a tragédiákból? f Aligha. Amíg az elégedetlenbe ség, a pártoskodás megosztja S népünket, núndig ki vagyunk téve újabb kudarcoknak. Olyan jó lenne, ha végre-vala- hára összefognánk és egy mást segítve dolgoznánk, ha szorga lommal újra virágzóvá ten nénk ezt a kis országot! Minden adottságunk megvan hozzá! Csak persze ehhez hitbeli megújulásra, megtisztu lásra, kiengesztelődésre is szükség van! Adja Isten!- Még egy fájdalmas évforduló: 70 éve szállta meg Hitler hadserege a Németországgal elvileg szövetséges Magyarországot, ami után az addig viszonylagos békében élő hazai zsidóság üldözése is megkezdődött. Ma úgy tűnik: ez a seb nem akar gyógyulni. Hogyan gyógyíthatnánk?- Igen, a 70 évvel ezelőtti német megszállás és az ezzel kezdődött zsidóüldözés réme ma is kísért. A sebek maguktól nem gyógyulnak. Előítéletek, politikai szólamok, provokáci ók mérgezik a levegőt mindkét oldal részéről; és sajnos, a józan történészek hangja gyenge. Ezt a sebet is csak az őszinte hit és kiengesztelődés kegyelmi ereje képes orvosolni. Tiszteim egymásban az embert, az „Isten képmását”. Hi szék a közös imádság erejében. Ferenc pápánk is erre ad pél dát.- Az előző két kérdés látszólag nem az egyház belső ügye - sokan amúgy is felhánytorgat- ják, hogy mit keresnek a katolikusok a politikában... 2014-ben három választás is lesz Magyar- országon. Már most látszik, hogy a politikai erők ezúttal a „szokásosnál” is durvábban feszülnek egymásnak. Hívőként mi módon éljünk állampolgári jogainkkal ilyen környezetben?- Nagy mulasztásunk az elmúlt 30 évben, hogy hívő emberként távol tartottuk magunkat a „piszkos politikától”. Egy olyan Európában, ahol a zsidó-keresztény értékeket politikusok megtagadják, nem hallgathatunk. A keresztény ember is vállaljon közszerep lést, és minden hívő ember érezze lelkiismereti kötelességének, hogy részt vesz a választáson és olyan pártra, jelöltre adja voksát, aki a keresztény értékeket elkötelezetten vállalja! A család, az élet védelme, a szociális gondoskodás, az erkölcsös nevelés ügyét kell mércének tekintenünk. Csak reménykedni tudok abban, hogy a közjó megelőzi a karrierista, önző érdekeket Bárcsak béke lenne és jóakarat!- Ismét az Egyház: 2014 őszére Ferenc pápa rendkívüli püspöki szinódust hívott össze, amelynek témája a család lesz. A szi- nódusnak magyar vonatkozása is van: a találkozó főrelátora - főszervezője - Erdő Péter bíbo- ms-prímás. Mi várható ettől a szinódustól?- Egybevág egyházmegyei zsinatunk szándékával is, ami kor a család-témát veszi napirendjére. Hogy Ferenc pápa komolyan gondolja ezt, amiak bizonyítéka az a körkérdés, amit minden plébániára klkül dött. Valóban érintettek vagyunk Bíboros úr megtisztelő kinevezése okán. Nem lehet kérdés, hogy az emberiség történelmi jövője a családi élet megtisztulásától függ.- Itthon eközben lassan félidejéhez érkezik a 2012-ben elindított egyházmegyei zsinat. Mik az eddigi tapasztalatai? Már többször utaltam a zsinatunkra; s most elmondom azt is, hogy püspöki szolgálatom legfontosabb törekvésének tartom. Köszönet az eddigi munkáért nünden résztvevőnek! Természetesen szeretném, ha minél jobban átjárná a zsinati gondolkodás egész egyházmegyénket. Igen, félidőnél tartunk; és én sokat várok a „második félidőtől”!- S legvégül még két évforduló; mindkettő Püspök Úrhoz kötődik: idén múlt hetven éves, és idén tíz éve, hogy a Váci Egyházmegyepüspöke. Hogyan tölti Dr. Beer Miklós e két szép kerek évforduló Karácsonyát?- A püspöki szolgálatomban már javában a „második félidőben” játszom. Nehezen tudom elhinni, hogy már túl vagyok a hetvenen. Az idő és „Krisztus szeretete” is sürget. Minden ünnep új erőt ad. A Karácsony mostanában a „nagy fordulat”, a „váltás”, a „megtérés” gondolataival kapcsolódik bennem. Átélni Jézus születésében a „velünk az Isten” valóságát, azt is jelenti, hogy befogadjuk Őt az életünkbe. Mária, Édesanyánk, légy segítségünkre ebben! ■
