Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-21 / 294. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA Dráma a szépségszalonban „Újszülöttnek minden vicc új” - tartja a mondás, amely az élet más területén is alkalmazható. Most például egy drámai műre, egy színházi előadásra, amelyet a Zenthe Ferenc bérlet keretében a minap láthatott a salgótarjáni közönség. Egy részük úgymond kitartó színházbarátnak, évek óta visszatérő vendégnek számít a József Attila Művelődési és Konferencia-központban - s így ők bizonyára még emlékeznek Robert Harling „Acélmagnóliák” című, modern külsőségek közepette játszódó romantikus, színjátékának a Karinthy Színház általi előadására 2008 novemberéből - az új nézők viszont a múlt héten először láthatták a különös című produkciót, ezúttal a tatabányai Jászai Mari Színház megvalósításában. Akkor is (Farkasházi Réka, Hűvösvölgyi Ildikó, Ivancsics Ilona, Sára Bernadett, Tóth Judit) most is (Egri Kati, Pápai Erika, Vándor Éva) ismert és elismert színésznők léptek színpadra, hogy megjelenítsék egy kisvárosi fodrászüzlet, szépségszalon illetve az ott dolgozó és a szombatonként rendszeresen odajáró különböző korú, élethelyzetű hat hölgy három évet átfogó mindennapjait. A rutinszerű helyzetek, beszélgetések sokáig szóra sem érdemesek. Az olykor szellemes, kedves humorú csevej, inkább azonban szokásos pletykálkodásnak is tekinthető szózuhatag azonban egy idő után komolyra vált: kiderül, hogy az egyik fiatalasszonynak - aki esküvőjére is a szalonban készült - az orvosi tanács, a szülői rosszallás ellenére vállalt szüléssel összefüggésben kiújul, felerősödik cukorbetegsége s műtétjéhez, remélt gyógyulásához szerv- átültetésre van szüksége. A donor szerepére a szintén törzsvendég édesanya vállalkozik és felajánlja egyik veséjét lányának, immár unokája anyjának: önfeláldozása azonban sajnos hiábavalónak bizonyul... Ezt a tragikus szituációt feldolgozni, elviselni nagyon nehéz - mindenekelőtt az érintett részéről, de értelemszerűen megrázza, viszonyulásra készteti a kuncsaftokból lett baráti kör tagjait is - s csak tudatosan megkeményített női lélekkel lehet. (Innen ered a darab címében a szokatlan, össze nem illő, a fémet és a virágot egyesítő szópárosítás.) E sztori bizony nem hatástalan a közönségre, nem véletlen, hogy az amerikai író szövegkönyvéből - mások mellett Julia Roberts közreműködésével - jó húsz évvel ezelőtt forgatott film is világsiker lett. Az ilyen érzelmes, szórakoztató, könnyednek induló s drámába torkolló alapanyagra szokás mondani: elrontani is nehéz. „Csak” korrekten, a hangsúlyok kiemelésével - de nem elhúzásával - hiteles miliő megteremtésévek kell megrendezni. Ezt tette Bálint András is. S a fentebb már említettek mellé beválasztotta a „női karba” Major Melindát, Molnár Mariannát és Szabó Emíliát is, akik szintén megbízható, nagyjában-egészében azonos színvonalon teljesítenek. Cs. B. „Célegyenesben" a Palócföld Fenti címet nemcsak illik, de szükséges is megmagyarázni, mert joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit keres egy úgymond sportos fogalom egy irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat 2013/6-os számának szemlézése, recenzálása élén. A magyarázat az évfolyamban keresendő: az idei utolsó lapszámmal ugyanis lezárult a Palócföld 59. évfolyama és már látótávolságba helyeződött a 2014-es, tehát 60.. kerek jubileuminak számító évfolyam. Elismerés illett minden személy, szervezetet Nógrádban - és a megyehatárokon túl is - akiknek, amelyeknek bármilyen szerepük Is volt abban, hogy a lap eljutott alapítása hat évtizedes évfordulója küszöbére. Bravúr ez a javából egy sokszor igaztalanul lebecsült kis megye kulturális, művészeti életében... A 2013-at záró szám a már évekkel ezelőtt Mizser Attila főszerkesztésével kialakított rovatrend szerint szerkesztődön, csakhogy a 2012/2-es számtól bevezetett tipográfiai megújulás következtében a már öt esztendeje hagyományos szerkezet valahogy hangsúlyosabbnak mutatkozik. A „kávéházi szegleten...” című lírarovatnak egy igazán fiatal, ígéretes salgótarjáni költőtehetség, a mindössze huszonegy éves Juhász Tibor A Rendező és a Jó című, Petri György emlékének ajánlott nagy ívű verse ad lendületet. A Próza és vidéke Nyerges András ismert író, publicista Batyu című készülő regényének részletével kezdődik: Frideczky Katalin zongoraművész Szerelés című írása azért is érdemes a figyelemre, mert a budapesti szerző egyre inkább beépül a nógrádi, salgótarjáni irodalmi életbe. Nyilván tudatos, hogy a Kutatóterület éppen most (Juhász Tibor versével azonos számban) közli Papp Dénes tollából Petri György 1993- as, tehát húsz éve megjelent, „fordulópont értékű” Sár című kötete által előhívott gondolatokat. Pataki Viktor egyetemi hallgató tanulmányában - bizonyára nem függetlenül az író születésének idei százötvenedik évfordulójától - Gárdonyi Géza A kürt című regényéréről értekezik. N. Tóth Anikó beszélgetése az ugyancsak felvidéki Köteles Katalinnal, aki két lengyel barátjával Keleten „kalandozott” a Találkozási pontok-ban látott napvilágot. A Kép-tér rovat teljes egészében - mind a két szerzőt, mind dolgozatuk tárgyát tekintve - nógrádi. Gáspár István Gábor Az emlékezés színes árnyai címmel foglalkozik Balog Balázs András roma festőművész nehéz sorsával. Shah Gabriella művészettörténész Mustó János Luca széke című, az ősz során Szécsényben bemutatott grafikai sorozatáról írottakkal emlékezik a 2012-ben elhunyt festőművészre. Az Ami marad című recenziórovat két írása nógrádi ihletésű. Alfóldy Jenő irodalomtörténész Zonda Tamás egykori balassagyarmati ideggyógyász Kisvízit címmel összegyűjtött verseit, emlékeit méltatja. Gréczy-Zsoldos Enikő nyelvész Végh József két diósjenői témájú könyvét ajánlja közfigyelembe a „szülőföldszeretet és az értéktisztelet” alapján.- csébé Szlovák kultúra több tételben Mozgalmas és szép napjai voltak mostanában a nógrádi és környékbeli szlovákoknak és a szomszéd nép kultúrája iránti érdeklődőknek. Néhány héttel ezelőtt Salgótarjánban a József Attila Művelődési és Konferencia-központban tartották a regionális szlovák napot, ahol bemutatták a „Mi ezek vagyunk" című fotóalbumot, amely valamennyi szlovák lakta Nóg- rád illetve Heves megyei településről közöl Homoga József által készített dokumentum- és művészi értékű fotókat és három nyelvű (szlovák, magyar, angol) ismertetést. Ezen az estén adták át a Hugyecz Andrásáé emlékére életre hívott díjakat és fellépett a jó nevű besztercebányai Urpin Táncegyüttes is. Ugyancsak a megyeszékhelyen - de a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban - már az adventi időszakban rendeztek a szlováksággal kapcsolatos vetélkedőt, vendég volt három magyarországi szlovák író, egy keramikusművész a szlovákiai Fazekaszsalu- zsányból és egy hagyományőrző együttes Rimaszombatból. Ez utóbbi programokat a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat és a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre szervezte a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Közhasznú Alapítvány támogatásával. A jó hangulatú, nemcsak ismereteket, de találékonyságot is feltételező vetélkedőn négy lelkes csapat indult s a következő sorrend alakult ki: első lett a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület, második a Tájak- Korok-Múzeumok, a harmadik pedig a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének közössége. A negyedik helyen a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre végzett. A csapattagok, „szurkolóik” - kiegészülve új, a megye más részeiből is érkezett érdeklődőkkel - képezték a közönségét annak az író olvasó-találkozónak, melyen három Pilis környéki szlovák anyanyelvű író, újságíró vett részt. A moderátor szerepét a legfiatalabb, Fuhl Imre - a Ludové Noviny volt főszerkesztője, maga is ír verseket, rövid prózát s „Levetkőztetett szavak” címmel egy műfordítás-kötete is megjelent - vállalta magára. Idősebb pályatársai nagyon sokat tettek és tesznek mindmáig annak érdekében, hogy megmaradjon a magyaror! «< 1 m Ikí L Ismét nagy sikert aratott a rimaszombati Háj együttes Balról a három íróvendég - Fuhl Imre, Papucsek Gergely és Bárkányi Zoltán - jobbról dr. Egyedné Baránek Ruzsenka szági szlovák irodalom s egyáltalán a kultúra. Közülük előbb Bárkányi Zoltán - aki Fuhl Imre elődje volt a szlovák hetilapnál - kapott szót Hatodik, a minap megjelent „Jablon” - magyarul „Almafa” - kötete a második világháború utáni tömeges lakosságcsere emberi vonatkozásait, traumáit mutatja be szépírói módszerekkel. Papucsek Gergely költő - a másik két vendégtől eltérően - először vett részt rendezvényen Salgótarjánban. Saját élettényein keresztül is érzékeltette a magyarországi szlovákság sorsát, a szlovák nyelvű irodalom helyzetét. Tizennégy kötete jelent meg, művei között vannak Weöres Sándor-fordí- tások - ezekről külön is beszélt - gyűjtött népdalokat, megjelentett népmeséket s írt falutörténetet is. Mindhárom tollforgató érdekesen, élményszerűen jelenítette meg munkásságának belső mozgatórúgóit, a nemzetiségi létből fakadó közös jellemzőket illetve a személyiségjegyekből fakadó egyedi motivációkat, sajátosságokat. Ugyancsak emlékezetesnek bizonyult az iparművészet illetve a néphagyományok jegyében szervezett este. A rendezvényre érkezőket Danka Baksová keramikus- művész kiállítása fogadta. A kedves, lírai, a közelgő karácsonyra is utaló figurákból többen vásároltak is. A megnyitón személyesen megjelent művésznő pályáját dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke mutatta be. Kiemelte Danka Baksovával az elmúlt évek során kialakult gyümölcsöző együttműködést. Ezt követően került sor Homoga József „Szeretlek Szlovákia!” című gyönyörű, kifejező fotóinak vetítésére. Végül, de nem utolsósorban - a tavalyi szereplés nyomán mondhatni közkívánatra - a rimaszombati Háj Hagyományőrző Együttes lépett a közönség elé és a szép hangú ifjú hölgyek ezúttal is kellemes ünnepváró hangulatot varázsoltak a színpadra. A hatást fokozta a viseltbe öltöztetett bájos gyermekek szereplése. A lelki feltöltődési segítő, a magyar és szlovák nép baráti kapcsolatait erősítő program finom szlovák étkek kóstolásával ért véget... Csongrády Béla Cantabile és Divertimento E két zenei műszóból az első azt jelenti énekelve, a második kamarazenekarra írt többtételes műre utal. Salgótarjánban ezek a szavak egy kórus illetve egy vonósnégyes nevét jelölik, két olyan együttesét, amelyben kvalifikált, nemcsak zeneszerető, de értő tagok - ének- és zenetanárok - működnek közre. Erről a minap télelő havában a Madách Imre Gimnázium aulájában rendezett közös adventi koncertjük is tanúbizonyságot adott. A házigazda a 2008 januárjában alakult Cantabile Kamarakórus volt. A Radnai. Zsuzsanna vezényelte énekkar többek között három gyönyörű Ave Maria-számmal - köztük Wolf Péter szerzeményével - örvendeztette meg a hallgatóságot, de műsorukon szerepeltek ismert és közkedvelt karácsonyi dalok (Fel nagy örömre, Csendes éj) is, amelyeket nagyon szépen hangzóan, igényesen adtak elő. A szólóénekesek csak növelték a Cantabile programjának értékét és élményét A vendég Divertimento Vonósnégyes műsorában is helyet kaptak a karácsonnyal összefüggő számok, hangulatok, de a nagyobb arányt A. Dvorák művei képezték. A zongorakísérő Szabó Istvánná önálló számában Mozart D-mol szimfóniáját szólaltatta meg ugyancsak szép előadásban. Az ünnepváró koncert - ahogyan az egyik dalban kimondatik - „lelkünk harangjaiként hangzott el az együttesek és a közönség közös örömére.
