Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-21 / 294. szám
2 2013. DECEMBER 21., SZOMBAT „Mennyből az angyal ff Az a csillag megjósolta. ff (Folytatás a 1. oldalról.) Schveiczer Krisztián Salgótarján. Tavaly december 21-én, a téli napforduló reggelén, a szünet előtti utolsó tanítási napon négy fiú gyalogolt a távolsági buszpályaudvar irányába a sínek mentén Salgótarjánban. Az esztendő számukra legsötétebb napján úgy tűnt, egy szempillantás alatt vált semmivé az akkor 13 éves Nagy Bence édesanyjának minden addigi gondoskodó, óvó erőfeszítése. Az asszony egy szem gyermeke tisztázatlan körülmények között a 144 centiméteres, sínek által határolt sávba esett. És az éppen akkor érkező vonat telibe gázolta őt... Mi történt? Figyelmetlenség, játék vagy bátorságpróba? Bencétől hiába várjuk a választ...- Semmire sem emlékszem a történtekből. Még arra sem, hogy elindultunk iskolába. Bár az mintha derengene, hogy sípol a vonat, de ebbe sem vagyok biztos... Nem tudom, mit kerestünk a sínek mentén. Korábban csak egyszer-kétszer jártunk arra - mondta a fiú, aki napi szinten húsz kilométert tekerte a biciklit, mesteri szinten művelte a kétkerekű egyensúlyozását és három éves korától apai felügyelettel motorozott. Az erős, édesapja által vagánynak nevelt gyermek nem gondolta, hogy fiatal élete „filmjében” éppen egy vonatvezetőnek adja át a>foszerépet... A „mennyből az angyal” pillanatok alatt beíródott a fiú életének forgató- könyvébe. A baleset helyszínére érkező mentőtisztet, Verner Eleonórát nem érte váratlanul, hogy immár „rá vetül a rivaldafény”, ahogy egyetlen munkatársát sem. A mentősök cselekvő jelenléte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy alaptalannak bizonyult a média által világgá kürtőit hír az iskolásfiú haláláról. Pedig a „fémszörny” iszonyatos pusztítást végzett a gyermeki testen: nyílt törés a koponyán és mindkét lábszáron, gerinctörés, tüdőzúzódás... Ám az életet nem tudta „kitaposni” belőle a gép...- A legmeglepőbb az volt, hogy Bence mocorgott, ami kor megérkeztünk. Nem volt tudatánál, nül beszélt, de mocorgott. Őszintén szólva, amikor kaptuk a bejelentést, miszerint vonat gázolt el egy gyereket, a legrosszabbra számítottunk. Nem talál koztam még olyan nal, aki túlélt egy ilyen balesetet - mondta Verner Eleomentőtiszt elmondta, szigorú szakmai protokoll mentén dolgoznak, a súlyos sérültek esetén a legfontosabb, hogy mihamarabb kórházba kerüljenek. A munkát azonban ez esetben még külső körülmények is nehezítették: a mentőautó nem tudott megállni a helyszínen, reggel hét óra körül sötét és ködös idő volt, ráadásul eleinte még nem is lehetett hozzáférni a sérülthöz, akit két kocsi közé „görgetett” a. vonat.- Az, hogy ma Bence teljes életet élhet, teljes mértékben csapatmunka eredménye. Ebből nem csak mi - a három mentős- vettük ki a részünket. Legalább ilyen sokat tett a fiatal mozdonyvezető, aki mérhetetlen profizmussal éppen csak annyit- alig néhány centit - mozdított a hatalmas szervényen, hogy képesek legyünk hozzáférni a fiúhoz. Aztán ott a salgótarjáni kórház, a mentőhelikopter személyzete, a budapesti gyógyintézet és a rehabilitációs központ, nem beszélve a családról. Mindnek megvolt a maga szerepe - hangsúlyozta Verner Eleonóra. És hogy élte meg az elmúlt hónapokat a család? Az apa éppen gyermekfelügyelőként volt otthon, amikor a rendőrök csengettek házuk ajtaján a rossz hírrel. Ő nem tudott elmenni velük, hiszen éppen az egyik rokon, 40 Celsius-fokos lázzal fekvő beteg kislányára vigyázott. Hívta hát az egyik idősotthonban, koros emberek között dolgozó feleségét, Nagy Beátát, hogy számítson az egyenruhásokra. De csupán annyit mondott neki: Bencének baja esett.- A férjem nem mondta meg, hogy a fiunkat vonat gázolta el, mert tudta, hogy azt nem bírnám elviselni. így is nyugtatóz- ni kellett, miután megkaptam a hírt. A legrosszabb az volt, hogy sokáig senki nem mondott semmit arról, hogy van a fiam. Nyilván azért, mert nem is tudtak volna... Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom és részvétet nyilvánított az egyik ismerősünk... Szörnyű volt - mesélte Nagy Beáta. Ez a bizonytalanság végig jelen volt a család életében a szerencsétlenséget követő első nyolc napban - éppen az ünnepi időszakban, amely másnak általában szeretetben, békességben telik. Aztán a legnehezebb - köztük a Bence által altatásban, lélegeztetőgépen töltött - napokat követően szépen lassan felcsillant a remény. A fiú január 8- án kelt fel először az ágyból, 18- án mehetett haza, 20-án szánkózni volt... - ma pedig már teljes életet él. Mondhatnánk: mintha mi sem történt volna. Ez azonban nem lenne igaz...- Nagyon kemény időszak volt ez számunkra, amikor csak az tartotta bennünk a lelket, hogy Bence élni akar és küzdeni fog. Viszont azóta szorosabb lett a kapcsolat mindhármunk között, jobban odafigyelünk egymásra. Másképp ébredünk, másképp indul a nap... Megbecsülünk minden percet - mondta Nagy Beáta. A csoda tehát beteljesedett - és Bence révén más is részesülhet belőle. A fiú ugyanis csatlakozott Vágvölgyi Zoltánnak a balesetek megelőzése érdekében végzett „missziójához”. „Sorstársként” nyitotta meg például ez év júliusában Kassán a december 21-én záruló, „Magaslataink” című Erőss Zsolt-emlékki- állítást. Emellett 18 általános- és 7 középiskola közel 8000 diákja láthatja hamarosan a „Te is lehetsz 90 éves” című filmet a részvételével.- A „mentőangyaloknak” köszönhetően Bence szívbe markoló történetét, az anyai szeretet és gondoskodást cselekedeteinkben megnyilvánuló útmutató erőként, erkölcsi iránytűként élhetjük meg. Hiszen bármelyikünk kerülhet a „sínen van az életünk” nyertes állapotából a mentősök, tűzoltók, rendőrök segítő kezébe egyetlen figyelmetlen lépés következtében, bármelyikünk a vesztesek közé sodorhatja vétlen embertársát. A fiú példája átírhatja, egyedi értékkel töltheti meg a tragikus balesetekről szóló emlékezéseinket - hangsúlyozta Vágvölgyi Zoltán. Egyszer már beteljesedett a csoda, de megtörténhet máskor és mással is. Bárkivel, bárhol. „Mentőan- gyalokkal” vagy nélkülük... II. Nógrád megyei betlehemes találkozó Második alkalommal gyűltek össze Nógrád megye és Felvidék hagyomány- őrző csoportjai, hogy bemutassák egymásnak betlehemes játékukat és a bet- lehemezés szokásait, amely az adventi idők szent gondolatának körbehordását szimbolizálja. Bellér Annamária Balassagyarmat. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és az Ilinyi Hagyományőrző Egyesület szervezésében megvalósult rendezvény fő célja a kulturális identitás erősítése és megtartásának elősegítése mellett szakrális hagyományaink variációinak bemutatása volt. A bemutatkozó csoportok saját településükön ma is élő betlehemes játékokat adtak elő, reményt adva ahhoz, hogy a népi szokások és szakrális hagyományok nemcsak az ilyen találkozókon, hanem a mindennapokban is élnek még. A csoport vezetője Veres Béláné. A Somosi Kultúráért Egyesület keretein belül működő Somoskőújfalui Kisgömböc csoport Molnámé Kiss Anikó vezetésével somosi betlehemes játékot adott elő, amellyel felhívták arra a feladatra a figyelmet, hogy fontos a hagyományok átadása a gyermekeknek. Az iskolásokból álló Betlehem csillaga Hagyományőrző Csoport Szalmatercsről csoport 1990 óta járja az országot vándor betlehemes játékával, amelyet most a balassagyarmati közönség is láthatott. Vezetőjük Illés Lászlóné. A Bukréta és Kisbukréta Hagyományőrző Csoport Ipolybalogról érkezett a találkozóra Lőrincz Sarolta Aranka vezetésével. Műsoruk címe Kovácslánta balladája, a Kis lézuska és a három királyok volt. A felvidéki csoportban több korosztály együttesen elevenítette fel a helyi gyűjtéseken alapuló balladákat és énekeket, valamint a gyönyörű eredeti népviseletüket is megcsodálhatták az érdeklődők, w A találkozón megjelent a betlehemezés ezer arca. Óvodás korú kisgyermekek, általános iskolások, valamint idős korúak álltak színpadra, hogy bemutassák saját településük betlehemes szokásait Tették mindezt a szakmai vendégek - Horváth Bertalan plébános atya, ár. Limbacher Gábor néprajzkutató, a Veszprém Megyei Múzeum igazgatója és UmbacheméLengyelÁgnes, a MNM Palóc Múzeumának igazgatója - előtt, akik a bemutatók után szakmai tanácsaikkal látták el a csoportok vezetőit A program játékmestere Kömyei Alice volt, aki csodálatos karácsonyi dalokat énekelve tovább fokozta a délelőtt bensőséges hangulatát. Az Ilinyi Hagyományőrző Csoport ilinyi betlehemest adott elő, amellyel a 2003. évi egyházi találkozón n. helyezést értek el, s azóta is rendszeresen előadják a faluban és különböző találkozókon. A Karancskesziből érkezett Őszirózsa Hagyományőrző Népdalkor zenei aláfestéssel, harmonikával és tárogatóval kísérve adta elő műsorát, amely a Szent Család szálláskeresését jelenítette meg - azt a hagyományt, a mai napig él a faluban. A muzsikusok kiemelték a zene szerepét és azt, hogy a fiatalokat is be kell vonni a hangszeres zenélésbe. Vezetőjük Simon Lajosné. A kizárólag férfiakból álló Pataki Hagyományőrző Csoport vezetőjének, Hegedűs Sándor elmondása szerint a faluban emberemlékezet óta van betlehemezés. 2-3 nap alatt járták be a falut, a mára ugyan „a ködmönök megszűkültek, a kucsmák pedig nehezebben mennek a fejre”, ám a hagyomány tovább él, és advent idején ma is házról-házra járnak. A levehető tetejű templom, amelyet most is magukkal hoztak, már az ő születésükkor is megvolt.. De nemcsak a régi templom, hanem az egész délelőtt kuriózum volt, valódi különlegesség a népi kultúra és szakrális hagyományok iránt érdeklődők számára. A művészeti, vallási, néprajzi vonatkozások mellett a találkozó a közösségek és a résztvevők számára olyan éltető erőt jelentett, amely segít mai világunkban is túlélni. f w 4 * t i
