Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-14 / 288. szám
MÉLYINTERJÚK Amikor az álmok valóra válnak... Szerda este csoda történt a József Attila Művelődési és Konferencia Központ Színpadán. Legalábbis számomra az volt. Igenis, csodaként éltem meg, hogy a gyerekkori álmom valóra vált. Vannak pillanatok, amiket előre lát az ember, akár évtizedekkel korábban vi- zualizálva. Én ezt a szerdai csodát már gyerekként láttam magam előtt. Amikor 12 éves koromban bekopogtam a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségébe, hogy újságíró szeretnék lenni, majd amikor pár nappal később - még ugyanúgy ötödikes általános iskolás gyerekként - Sas Józsefhez is bekopogtam a helyi művelődési ház öltözőjébe, végérvényesen megpecsételődött a sorsom. Attól fogva nem volt olyan rendezvény szerte a megyében, ahová el ne mentem volna. És nem volt olyan híresség, aki Nógrádba - főleg Salgótarjánba - látogatva ne kaptam volna mikrofonvégre. Nem divatból lettem újságíró. És nem is divatból kezdtem ismert embereket faggatni. Akkoriban, 1992-ben ez különben sem volt még divat. Sokkal inkább az vonzott, hogy megismerjem ezeket az embereket. Igen, az embert akartam felfedezni: a tehetség és egyéniség forrását, tápláló talaját. Az életüket, a jellemüket akartam feltérképezni úgy, hogy közben néhány fontos kérdésre választ vártam tőlük. És most, 21 év elteltével is ugyanezt csinálom. Nem tértem le az útról. Négy interjúkötetet jelentettem meg az elmúlt két évben. A Mélyinterjúk sorozat első három részét, és a Találkozások című válogatást, ami a három kötet legjobb beszélgetéseit tartalmazza. Ómolnár Miklós, Szily Nóra, Geszti Péter és Szegő András megtiszteltek azzal, hogy előszót írtak a kiadványokhoz. Egyetlen könyvnek sem rendeztem bemutatót. Még csak dedikálást sem. Nem szeretem ezt a fajta „villogást”. Sőt, eleve dedikálni sem szeretek. Annál szemérmesebb vagyok. Ennek ellenére egyre többen noszogattak, hogy csinálni kellene valamit. Aztán beadtam a derekam... Ügy gondoltam, ha szervezek hasonlót, azt kizárólag a szülővárosomban teszem, ahol minden elkezdődött. És abban a művelődési házban, ahol a kisfiú útja elindult... Azok az emberek, akikkel gyerekként találkoztam, ma legtöbben a barátaim. És nem csak a művészvilágból, hanem a civil életből is. Azok a mentorok pedig, akik gyerekként terelgettek különböző szerkesztőségekben, szintén barátaim lettek. A barátaim segítségével élhettem át a szerdai csodát. Az elmúlt 21 esztendő munkájának kézzel fogható gyümölcse volt az a példátlan összefogás, ami ezt a rendezvényt körülvette. Egyetlen szavamra összefogtak a salgótarjáni - és Szívből köszönöm az önzetlen segítséget a műsor létrejöttében Simon Lajosnak, a JAMKK igazgatójának, Dr. Csongrády Bélának, a Nógrád Megyei Hírlap nyugalmazott főszerkesztőjének, Sándor Józsefnek, lapunk cégvezetőjének, Csuka Enikő főszerkesztőnek, Sepsei Albertnek, a Rádió Focus programigazgatójának, László Istvánnak, a Salgótarjáni Városi Televízió vezetőjének, Kovács Bálint és Dancsok Zoltán operatőröknek, Horváth Tamás fotós barátomnak, Tamóczi Balázsnak, valamint Susán Ferencnek, Szabó Péternek és Andó Ákosnak. Nem lehetek eléggé hálás művészbarátaimnak, akik jelenlétükkel emelték az est fényét. Köszönöm Zsédenyi Adrienn, Balázs Klári, Tóth Vera, Korda György, Galambos Lajos, Szűcs Zoltán, Nemesvári Norbert, Tihanyi Tóth Csaba, Éliás Gyula JLL, Majsai Gábor, és a Happy Gang együttes felejthetetlen produkcióit. nógrád megyei - kultúráiét vezetői, és a művészbarátok. Mindenki önzetlenül jött, és segített. Segítette, hogy az álmom valóra váljon, és egy feledhetetlen estét teremtsünk a teltházas közönségnek. November elején hirdettük meg a salgótarjáni könyvbemutatót, másfél hét alatt elkelt minden jegy. Ami szerda este a József Attila Művelődési és Konferencia Központban történt, az maga volt a csoda. Ilyen csak egyszer van az életben. Lélegzet-visszafojtott figyelem, nagy csöndek, hatalmas nevetések, és felhőtlen szórakozás, jókedv jellemezte az estét. Szinte egyszerre vette a levegőt ötszázhatvan ember. Biztos vagyok benne, hogy akárhol lépek fel legközelebb az országban, vagy a nagyvilágban, egyik sem lesz ennyire felemelő és megható, mint a legelső bemutató. Emlékszem, kisfiúként, mennyit álmodoztam arról, hogy egyszer én is ott fogok állni azon a színpadon. A kör bezárult, a gyerekkori álom valóra vált. És a java csak most jön... Sándor András 4 I é i» #
