Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-14 / 288. szám
KULTÚRA „Nyitott múzeum" a városközpontban Bár e személyi kérdésben a megyeszékhely önkormányzata illetve közgyűlése - amelynek hatáskörébe 2013. január l-jétől tartozik a Dornyay Béla Múzeum - már korábban döntött, az igazgatói széket december 1- jei hatállyal foglalta el Shah Gabriella, aki korábban is az intézmény munkatársa volt művészettörténészi minőségében. Ezekben a napokban érthetően - egyrészt a munkakör átvétele, másrészt az év vége közeledtével köztudottan megszaporodó feladatok miatt - nagyon sok a teendője, ennek ellenére készséggel, mondhatni szívélyesen állt lapunk rendelkezésére, hogy bemutassuk olvasóinknak és tájékozódjunk terveiről. Salgótarján. Az új múzeumigazgató kifejezetten fiatalnak számít a szakmában ilyen beosztásban : 1975-ben született Salgótarjánban. Általános és középiskolai tanulmányait Baglyasalján és az építőipari szakközépiskolában végezte szülővárosában. Művészettörténészi oklevelét a Miskolci Egyetemen szerezte. Rendelkezik német szakfordítói végzettséggel, az EL- TE-n művelődésszervezői, a Zsig- mond Király Főiskolán pedig vallástudományi, vallástörténeti diplomát kapott. Jelenleg a doktoranduszi iskolába jár, a disz- szertációját az ikonfestészetnek az avantgárd művészetre gyakorolt hatásáról írja. 2001 -ben művészet- történészként került a Pásztói Múzeumba, onnan 2010-ben helyezték át az akkor Nógrádi Történeti Múzeumnak nevezett, még megyei fenntartású intézménybe.- Milyen alapelvekre épül az a szakmai és vezetői program, amellyel pályázott és a jövőben immár kinevezett igazgatóként törekszik végezni a munkáját?- A Dornyay Béla Múzeum mint Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott kulturális intézmény a város centrumában helyezkedik el, ezért véleményem szerint ennek megfelelően kell tevékenykednie, részt vennie a megyeszékhely kulturális és tudományos vérkeringésében. Különösen fontos tehát, hogy nyitott legyen arra a városra, amely szívében található s amely működését biztosítja. Azt szeretném, ha a kiállítások, programok, kiadványok révén „Salgótarján- illetve látogatóbarát” múzeum lennénk, nyitott a formai és tartalmi megújulásra, az itt és Nógrád más településein élő művészek, tudományos szakemberek, a gyűjtők, a városlakók és az ide érkezők vendégek számára, amelyik képes összehangoltan, nem konkurensként, hanem partnerkent együttműködni a város és a megye más kulturális, közgyűjteményi intézményeivel. Ez nem mond ellent annak a törekvésüknek, hogy Dornyay Béla Múzeum nemcsak tudományos funkcióját, hanem kultúrateremtő, -közvetítő és -egységesítő központ szerepét is betöltse.- Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy e fő célok megvalá suljanak?- A múzeum szakmai feladatainak (gyűjtés - megőrzés - feldolgozás - bemutatás) egyre színvonalasabb elvégzése mellett törekednünk kell az új, egységes, múzeumarculat, kiállítás-tematika és programjavaslat kidolgozására, a hatékonyabb marketing- munkára, médiakapcsolataink erősítésére, a külső és belső kommunikáció fejlesztésére.- Mi jelent ez részleteiben, úgymond területekre lebontva?- Mint megyei hatókörű városi múzeum a következő gyűjtőkörökkel rendelkezik: történeti (tárgyi és dokumentum), ipar- és technikatörténeti, képzőművészeti, numizmatikai és - egy idő óta - régészeti valamint néprajzi. Mindemellett jelentőst művelődéstörténeti és irodalomtörténeti anyagunk is. A továbbiakban szükség van egy gyűjteményfejlesztési koncepció kidolgozására a gyűjtés, a megőrzés, a feldolgozás, a bemutatás területén egyaránt. E folyamat része a publikációk mind szélesebb körű megismertetése, a kiadványstruktúra - amely figyelembe veszi a különböző korosztályok igényeit - kialakítása, a megfelelő, interneten is elérhető adatbázisok elkészítése, a gyűjtemények digitalizálása. Az arculat- és kínálatfejlesztést, a látogatóbarát-szemlélet kialakítását kedvezően befolyásolja, hogy a múzeum városi fenntartásba került. Ezt a külső környezeti megújulás mellett igazolja az épületen belüli galéria létrehozása is, amely nemcsak bemutatkozási hanem értékesítési lehetőséget, találkozási pontot, alkalmakat is teremt az alkotóknak pályatársaikkal illetve a közönséggel. A kiállítóterek és berendezéseik felújítása mellett szükségesnek és érdemesnek tűnik egy múzeumi kávézó kialakítása is. A fejteszté*” sek keretein belül gondoskodni^ kell a gyűjtemények biztonságos elhelyezéséről, a megnövekedett műtárgyállomány szakszerű és biztonságos raktározásáról is.- A múzeumokban - így a Domyayban is - a közönséggel való kapcsolat fontos, kiemelt elemét a kiállítások képezik. Mi várható ezen a területen?- Törekszünk a látogatók - helyiek és turisták - minden rétegéhez, s ezen belül speciálisan az egzakt adatok alapján megállapított úgynevezett célcsoportokhoz eljutni, szólni. Az egyik kiemelt réteget egyértelműen a gyermekek, a fiatalok képezik. Reményeink szerint a velük való sokrétű, differenciált foglalkozásokat, a nekik szóló kiállításokat a továbbiakban is jól szolgálja az idén megújult, lendületes múzeumpedagógiai tevékenységünk. Tervezzük az állandó helytörténeti kiállítás jövő évi - értelemszerűen új forgatókönyv, látványterv alapján történő átalakítását, korszerűsítését. Nagy figyelmet fordítunk az interaktív elemek, a multimédiás eszközök felhasználására. Az időszaki kiállítások esetében nem a mennyiségre, hanem a minőségre fordítjuk a figyelmet. A 2014-es kiállítási programban szerepelnek figyelemre méltó úgymond helyi ak- tualitású rendezvények - ezek közé sorolható Takács Géza üvegtervező iparművész születésének 90. évfordulója vagy a 120 éves tűzhelygyár tiszteletére tervezett bemutató - és „vendégkiállítások”, mint például a jégkorszakkal, vagy az első világháborúval foglalkozók. A napokban, december 19-én nyílik meg a Kovács Gábor (Kogart) gyűjteményből válogatott 19. századi (Markó, Munkácsy, Csontváry) festészeti tárlat, amely március 23-áig lesz Aátható, áprilistól pedig a Mihály-' fi-gyűjteményből mutatunk be■ kiálnrasl „A magyar nagyméStíT' rektől Pablo Picassoig” címmel. Meggyőződéssel vallom - s ezt pásztói tapasztalataim is bizonyítják - hogy neves alkotók, rangos, értékes művek bemutatásával szervesen lehet kapcsolódni az országos kulturális, művészeti életéhez, sőt a szlovákiai 2013. december elsejétől Shah Gabriella a Dornyay Béla Múzeum új igazgatója múzeumokkal való kapcsolataink megújítása, intenzívebbé tétele révén a nemzetközi vonulatokhoz 1s.- Mii emelne még kiamegol- dandó feladatok közül?- A nagy hagyományú, már múzeumunkhoz kötődő események (tavaszi tárlat, rajztriennálé) mellett a más típusú, tartalmú rendezvényeket, előadásokat, konferenciákat, beszélgetős esteket, a különböző (világ)napokhoz kapcsolódó programokat, megemlékezéseket. Az utóbbiak sorában kiemelt hangsúlyt kell kapnia névadónk, dr. Dornyay Béla középiskolái fítlTST, természettudós, fielytörténeti kutató munkásságának. S még egyszer megismétlem: kollégáimmal minden erőnkkel arra törekszünk, hogy régebbi látogatóink visszataláljanak hozzánk s újakkal egészüljenek ki múzeumunk vonzó kínálata nyomán. Csongrády Béla „Mi lett volna, ha...?” Beszédében többször is feltette ezt a kérdést Fenyvesi Gábor, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere, emlékeztetve az iskolaközösséget és a Ravasz versmondó versenyre érkezett diákokat, vendégeket a névadó tragikus, félbe hagyott, derékba tört sorsára. „Mi lett volna, ha a Madách Imre Gimnázium volt diákja, az ELTEL éves hallgatója, az Eötvös- kollégista Ravasz István ígéretes alkotói, értelmiségi életútja nem szakad meg örökre? ...Mi lett volna, ha 1956 novemberében a szülői, hívó-féltő szóra nem tér haza fölnevelő városába, ahol december 8-án déltájban végigsöpört a gyilkos sortűz Salgótarján főutcáján?... Megrendítő és soha meg nem válaszolható kérdések ezek, hiszen nem tudni mi történt volna vele emberként, tanárként, költőként, ha megéri az ötvenedik, a hetvenedik születésnapját vagy éppen 2013-at, születésének hetvenötödik évfordulóját. így az utókornak - családtagjainak, barátainak, tisztelőinek - csak a sajnálkozás, a meditáció és a főhajtás marad. S mi lenne méltóbb emlékezés rá - aki tizennyolc éves korában már egy figyelemre érdemes, sokra jogosító lírai örökséget hagyott hátra - mint a személyiségét is jól jellemző verseinek megismertetése, népszerűsítése, tovább éltetése. E célból hívta életre 2001- ben a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola a Madách-hagyomány Ápoló Egyesülettel együttműködve - támogatók segítségével - a Ravasz István nevével fémjelzett, a megye középiskolás diáksága számára meghirdetett versmondó versenyt, amely az idén immár a tizenharmadik volt a sorban. A versmondók előtt mások is a pódiumra léptek: a fentebb már említett városvezetőn kívül Szluka Pálné, a vendéglátó intézmény igazgatója, dr. Ravasz István, hadtörténész, alezredes, a költő unokaöccse és Rátfai Emese előadóművész. Valamennyien - más-más szemszögből - azt a pótolhatatlan veszteséget hangsúlyozták, amelyet Ravasz István korai halála jelentett. Az igazgatónő a köszönetét hangsúlyozta mindazoknak, akik segítik az emlékőrzés ezen formáját. Az egyenes ági leszármazott, ifj. Ravasz István a versekben fellelhető kettősségre, a szomorúság, a melankólia és a fiatalos életöröm jelenlétére is utalt, míg Rátfai Emese néhány mű tolmácsolása kapcsán hívta fel a fiatalok figyelmét a versmondás általános követelményeire, hibáira. Ugyancsak szép momentuma volt az ünnepségnek Ravasz István három gimnáziumi osztálytársának jelenléte és megszólalása. Csohány Gyula - aki Budapestről érkezett haza - a Salgótarjánban élő Keresztényi Emil és Vajvoda István hiteles tanúként idézték fel egykori barátjuk alakját é* ötvenhét év távlatából is megületődve emlékeztek a drámai történésekre. Szavaikat, gondolataikat nem véletlenül kísérte nagy érdeklődés a hallgatóság részéről. A verseny keretében a benevezettek mindegyikének egy Ravasz-verset kellett elmondaniuk s e produkció alapján kilencen jutottak a döntőbe, ahol szabadon választott verssel szerepelhettek. Választásuk - mások mellett - Ady Endre, József Attila, Kányádi Sándor, Nagy László, Parti Nagy Lajos, Pilinszky János verseire esett. Egy olyan diák is akadt a mezőnyben, aki második versként is Ravasz-írást tűzött műsorára. A helyezettek számos díjban, jutalomban részesültek. A győztes - ezúttal is - Kónya Mercédesz (Madách gimnázium) a városi önkormányzat díját, a Szent László Katonai Lovagrend plakettjét és mint legjobb madáchos Pauman Mária tanárnő, nyugalmazott igazgató díját kapta. A második helyezett Mester Ádám (Bolyai gimnázium) a Madách-hagyomány Ápoló Egyesülettől, a Szent László lovagrendtől és.a Ravasz családtól kapott díjat. A harmadik helyen végzett Zsély Virág (Bolyai) a rendező gimnázium díját nyerte el. Különdíjban részesült továbbá Papp Dorina (Szent László lovagrend részéről), Miskolczi Gréta (a Ravasz család részéről), Tóth Bernadett (az Öblösüveggyártás Hagyomány-ápoló Egyesület részéről) és EndrészAnna (Rátfai Emese részéről). VitézBozóJő zsef a Szent László lovagrend magyarországi vezetője egy plakettel ismerte el Vanó Estilla tanárnő lelkiismeretes, ötletgazdag szervezőmunkáját. Egyebek között azt az irodalmi kávéházat is rendezte, amely az ünnepség műsorát képezte. Az eredmény- hirdetés után - ugyancsak hagyományosan - Ravasz István sírjának megkoszorúzására került sor. „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából...Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben találkozunk írta Kosztolányi Dezső s idézte Fenyvesi Gábor is. E gondolat egy a mártírköltő esetében kétszeresen is igaz... Cs. B. Dr. Ravasz István - a költő unokaöccse gyógyuló bánatát is érzékeltette a család soha nem Solymár József (1829-2013) Hamvait ma, a szomszédos Heves megyében, a szülőfaluja, Mátraballa temetőjében helyezik örök nyugalomra. Távozásával egy újságíró, egy - csaknem húsz regényt és no- velláskötetet, három megvalósult filmforgatókönyvet hátrahagyott - író távozott az élők sorából. Munkássága alapján a Magyar író- szövetség teljes joggal adott ki búcsúzó közleményt. De gyászolunk mi is, nógrádi palócok, hiszen nemcsak közülünk vétetett, hanem sokat, empátiával és szeretettel írt is rólunk. Nem mellesleg a Mikszáth Kálmán Társaság örökös tagjává választották és 2009 óta a Mikszáth-óra tulajdonosa is volt. E két tényről az idén húszéves társaság jubileumi kiadványában keser-édes stílusban nyilatkozott. Természetesen örült, hogy így becsüli a horpácsi közösség, de restellette, hogy járókerettel már nem tudott Mikszáth nyomában járni. Testileg nem, szellemileg annál inkább. „Mikszáth rokonságába tartozunk valamennyien....Magyarán szólva egyike vagyok a generációkon át nem fogyatkozó Mikszáth epigo- noknak” - vallotta be őszintén. Számára is - mint megannyi írása akár a „Palócföld”-ben és lap által kiadott könyvsorozatban - bizonyítja, ihlető erőt jelentett a Mátraballán és itt, Nógrádban is élő palócok sajátos hitvilága, világlátása, gondolkodásmódja. Az idősebb tarjániak még emlékezhetnek rá, hogy 1961- ben Nádasy László rendező és Illés György operatőr a városban, a régi főtéri állomáson isyfórgatta a „Megöltek egy leányt” című filmjét parádés szereposztásban: Papp Éva, Végvári Tamás, Görbe János, Somogyi Erzsi, Páger Antal és TordyGéza közreműködésével. A forgatókönyvet Solymár József írta. Ezért is őrizzük emlékét...- csébé é j i
