Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)

2013-11-09 / 258. szám

5

I7TTT mTTTi A

IvUIjI UHÜ

2013. NOVEMBER 9., SZOMBAT

„Tekintetek és távlatok”

2008 óta - amióta Mizser Attila a Palócfóld fő- szerkesztője - számos általa bevezetett és állandó- váTett eleme van egy-egy lapszámnak. Ilyen a hátsó borítóra kiemelt tanulságos, mottóként szolgáló gondolat valakitől, akinek a szavaira érdemes odafigyelni. A legújabb - jelesül a 2013/5-ös - szám hátlapján Petri György költőtől található a következő idézet: „S mindez lehetne másképp / - de nincs másképp. / Hadd háborogjon még megokol- tabban / bennünk a jóakarat s értelem.” E négy sorban (is) az a jó, hogy igaz és mindenki úgy értelmezi, ahogyan a kedve tartja.

A szubjektivitás értelemszerűen vonatkozik az egyes lapszámokat a Nóg- rád Megyei Hírlapban bemutató recenziókra is, amelyek elsődleges célja - a lapozgatás, beleolvasás során kiváltott élmények alapján - az ajánlás, az érdeklődés felkeltése. S mivelhogy e sorok szerzője elsősorban a tanulmányokra, interjúkra kíváncsi, ezúttal is e dolgozatokról szól először és bővebben, noha azok - mint mindig a folyóirat - úgymond második részében kaptak helyet a „Kutatóterület”, a Találkozási pontok" és a „Kép-tér” rovatokban. Örvendetes, hogy Bakos Gábor személyében egy fiatal salgótarjáni film- és művészettörténész jelentkezett egy a megyéhez, Pásztóhoz szorosan kötődő filmrendezőről Gaál Istvánról írott munkájával, amelyben a ’60-as évek magyar új hullámának Kossuth-díjas, nemzetközi horizontú képviselőjével foglalkozik a filmnyelv és a modernista népművészet összefüggésében. Másként izgalmas a tapasztalt, ugyancsak salgótarjáni publicista, Sulyok László „Isten veled, szabadság!” című írása,

amelyben egy 2000-ben elhunyt egykori Gulag (szibériai kényszermunkatábor)-rab, a kassai Ilkovics András-Adrián emlékezik vissza a 17 éves korától kilenc éven keresztül átélt szörnyűségekre. A Japánban már jótékonysági célra könyvformában is megjelent kézirat egy volt nagybátonyi vasutas, Rácz Gyula közvetítésével került Sulyok Lászlóhoz, aki bízik abban, hogy magyar kiadója is lesz e „páratlan munkának.” Nagy Csilla „Tekintetek és távlatok” címmel beszélgetett a balassagyarmati születésű Nagy Lászlóval, aki Budapesten él, de létrehozta a Balassagyarmatért Baráti Kör internetes honlapját és azon olyan személyeket szólaltatott meg, akik kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak a város életében. Ezekből az online interjúkból könyv született, amelyről - nem mellesleg - a lap „Ami marad” című recenziórovatában lehet olvasni. Márkus Péter indiai ihletésű kiállításának megnyitóját a gyarmati Szerbtemplom Galériában egy másik szobrász, Somogyi Tamás tartotta találóan jellemezvén pályatársa törekvéseit.

Gazdag a lapszám két szépirodalmi - lírai és prózai - rovata is. Mások mellett ezúttal is terjedelmes - és saját rajzaival is illusztrált (!) - a jelenléte a kortárs mai magyar irodalom egyik emblematikus költőjének, élő klasszikusának, Tandori Dezsőnek. A sok fiatal talentum sorából most a tarjáni bolyaista diák, Filó Mariann prózáira irányítjuk a figyelmet, annál is inkább,, mert a színházművészetben felettébb tehetséges iskolatársának Tarnóczi Jakabnak ajánlja abszurd vonásokat is felmutató Írásait.

Cs. B.

A 2013/5-ös szám címlapján Gugánovity Gabriella újvidéki, Amerikában élő fotóművész képének részlete látható

SZÉKFOGLALÓ

BÉRLÉT

ü

Cd \rin

V MIGÖTAKJ,« ^

MkRÖBTETIA

mc;<Vn\RfAS j kö/m üvelodesi

NONPROFIT KFT

Az elmúlt évadban Nai##fcarján és Sógráti r«e$e polcra! &k*ií több mm* háromszaM támogatták színházunkat egy - egy szék ..meg* ásárfisávaT. s étadfcin vékiutfM zkcmjk# hibmílemk azzal, hogy eámogíitöink

a s/ékvásáiiás.sal. együtt három premierünket e sk a-tí tekmthi Uk meg, természetesen a saat s/ekukből.

AZ Í J ÖNÁLLÓ SZÍNHÁZ. (jbLETYE i mIAT MŰKÖDTETÉSÉHEZ VCÉ6EKEN. VÁLUIJ0ZÁS0K0N

kf\il VAROS! NK. MEGYÉNKPOLGÁRAIN \KTOVÁBBIERKÖK.slÉSÁNWÜ lÁMOŰATANÁFfS KÉRjQ

VÁSÁROLJON SZÉKET, MELY EGYBEN PREMIER BÉRLET IS!

HOMO forintért váárwthalitaJs m«spirtaíóínK egy sűfthÉetérrm unka. \ táinu^Mú fejében a ■•■'m felswiíúaik meúimftjmk íntgjrie^Űúk umosutm falünkiHt i>, a íHid siifjv aijii VagyMk» gtégkt&Ttsftiűk

és b írom premier rióatíisimkra , arjuk a JJMVAMt -es yififezi riadfun

tV/.u-k'iifi tófjiik, hogy u seékek, H j premíf.- bériét owgtátjMásántf iteméhe*» » támogassák i hetyt tefwiséjjekbői épiítat«» tatéi«: h-renc Stm&iiu. Mw C'ak közi* jkarattai «. Aí<i/.mtibíi^a! tariuté élrtbcn htfci 'zinházunk

„Boldog Nógrád vármegyeiek!”

Bár dr. Kovács Anna, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke és dr. Praznovszky Mihály örökös tiszteletbeli elnöke személyében két meghívott vendége is volt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejövetelének, főszereplőnek Mikszáth Kálmán számított. Egyrészt a jeles palócföldi író két műve is elhangzott a Zenthe Ferenc Színház tagjai - Bolla Dániel és Erdélyi Gábor - előadásában, másrészt a beszélgetés egymással szorosan összefüggő témái - a Madách-díjjal kitüntetett, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma emlékplakettjével is elismert társaság megalakulásának 20. évfordulója illetve az ebből az alkalomból megjelentetett „Mikszáth társasága” című emlékkönyv - is minden elemükben Mikszáthot idézték.

E témakörökben igencsak jártas, ennélfogva illetékes - s egyáltalán Mikszáth életének, munkásságának ismeretében szakértőnek tekinthető - vendégek első nagyobb gondolati egységként a társaság megalakulásának

kezdeményezéséről, megalakulásának körülményeiről beszéltek. Mint elhangzott: a kilencvenes évek elején „valahogy benne volt a levegőben” az a sokak egyetértésével találkozott törekvés, hogy a már akkor harmincéves múlttal rendelkező legújabb kori Madách- kultusszal mintegy párhuzamosan ki lehet, ki kell építeni Nógrád másik kiemelkedő íróegyéniségének, Mikszáth Kálmánnak a szellemi örökségét is ápoló, népszerűsítő kultikus szervezeti kereteket. S erre a legjobb megoldásnak egy

„rokonszenvi alapon szerveződő értelmiségi közösség” létrehozása kívánkozott. Előzményként említést nyert a Németh János által életre hívott Mikszáth Kiadó, amelynek nagy szerepe volt a társaság megszületésében. Az ebbéli szándékot 1993. június 4-én, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban tartott összejövetelen 42-en nyilvánították ki, a november 3- án a Nógrádi Történeti Múzeumban aláírt úgymond alakuló közgyűlés jelenléti ívét 25 alapító neve fémjelzi. Elnöknek dr. Praznovszky Mihályt, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, titkárnak dr. Kovács Annát, a Nógrádi Történeti Múzeum irodalmi muzeológusát, a vezetőség további tagjainak pedig dr. Németh Jánost, a Mikszáth Kiadó igazgatóját, Repiczki Lászlóné horpácsi polgármestert és Pintér Nándort, a pásztói Mikszáth gimnázium tanárát választották meg. A Nógrád

Megyei Bíróság által 1994. május

11-én jóváhagyott alapszabály szerint „A Társaság célja Mikszáth Kálmán írói örökségének, szellemi hagyatékának ápolása, a mű és a közönség közötti kapcsolat létrejöttének segítése, ösztönzése, annak a mikszáthi gondolatnak a követése és érvényesítése, mely az irodalmi élet fejlődésében éleslátással ismerte fel művek (írók), kiadók (kereskedők), közönség ösz- szefüggésének mozzanatát. Célja továbbá a nógrádi irodalmi hagyományok ápolása, elsősorban az irodalomtörténeti értékek népszerűsítésével.” A vezetőség összetétele természetesen az évek során változott, az est folyamán azonban nem véletlenül hangzott el többször is Bagyinszki Istvánná neve, aki immár sok éve tölti be közmegelégedésre a titkári funkciót A tagság létszáma az első években gyorsan növekedett, az ötéves évfordulóra elérte a 351 főt. Többségük

nógrádi volt, de sokan csatlakoztak Budapestről és szerte az országból. 2010-ben több mint kétszázan fizettek tagdíjat, nyolcán közülük határainkon túliak.

Az eltelt húsz esztendőből - noha a társaság folyamatos munkát végzett - két év, az 1997-es - Mikszáth születésének 150. évfordulója - és a 2010-es - halálának centenáriuma - emelkedett ki gazdag programja, mozgósító szerepe, ereje miatt. Horpácsra - amely az egyik központi helye az ünnepségeknek, a hagyományos Kálmán- napi megemlékezéseknek - ahová 1999-ban került ifj. Szabó István emblematikus, lócán ülő Mik- száth-szobra, majd az emlékmúzeum parkja is fokozatosan népesült be alkotásokkal. A maradandóság jelei közé sorolandók a máshol felállított szobrok, a tanulmányutakon, a Mikszáth nyomában bel- és külföldön tett kirándulásokon elhelyezett, megkoszorúzott emléktáblák valamint a Mikszáth Könyves Téka kiadványai is. A két évtized eredményei sorában előkelő helyen esett szó Mikszáth szülőfalujában, a szlovákiai Szklabonyán látogatható emlékház illetve kiállítás felújításáról is. A társaság jó kapcsolatokat alakított ki és ápol az író nevét viselő illetve felvett iskolákkal is.

Az idén szinte adta magát a feladat: emlékkönyvet kiadni a társaság húsz évéről. A szerkesztők - Bagyinszki Istvánná, Kovács Anna, Pásztor Sándor és mindenekelőtt Praznovszky Mihály - sajátos módon alakították ki a „Mikszáth társasága” című kiadvány tematikáját, szerkezetét. Igyekeztek ötvözni a dokumentumjelleget, a tények rögzítését, a társasági élet sokszínűségének érzékeltetését Mikszáth-írá- sokkal, Mikszáthról írott dolgozatokkal, s az olvasmányosságot játékkal sőt gasztronómiai érdekességekkel is fokozták.

A Mikszáth-est vezérfonala tulajdonképpen néhai Kerényi Ferenc jeles Madách-kutató gondolatára tűzetett fel. Ő mondta azt, hogy a Madách-kultusz Magyarországon olyan, amilyenné a nógrádiak teszik. Ugyanez vonatkozik a Mikszáth-kultuszra is. „Ezen a tájon a mikszáthi érték: életút, életmű, táji, történeti beágyazottság, kulturális karakter, olyan komplexitással van jelen, hogy ennek identitás-hasznú állandósulását csak nagyon átgondolt, tudatos, tervszerű, hosszú távú s a táj értékrendjének egészét megszervező gondolkodással lehet. Ennek egyik, s talán meghatározó eszköze lehet a Mikszáth Kálmán Társaság!” - írta az emlékkönyvben Praznovszky Mihály s ez a hitvallása a Szerdatársaságban is megerősítést nyert mind általa, mind Kovács Anna által.

E cikk bevezetőjében említett Mikszáth Kiadó 1990-ben a „Boldog Nógrád vármegyeiek!” című elbeszéléskötettel indította el a névadóval kapcsolatos kiadványainak sorozatát. A szerkesztő Praznovszky Mihály volt. Utószavában megjegyezte, hogy Mik- száthnak a „Visszaemlékezések az otthoniakra” című írása kezdődik ezzel a felkiáltással. A negyvenéves írói jubileuma alkalmából - néhány nappal váratlan halála előtt - mondott beszédében önmagát is boldognak nevezte. Szellemi öröksége - mint a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi rendezvénye is bizonyította - a műveit olvasókat, a rá emlékező- ket ugyancsak boldoggá teszi. A nagy érdeklődéssel kísért program narrátora Sándor Zoltán előadóművész, a Palóc Parnasszus szerkesztője volt. - dyb Dr. Praznovszky Mihály kezében a „Mikszáth társaság" című emlékkönyvvel. Középen a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház másik vendége dr. Kovács Anna, jobbra a beszélgetést vezető dr. Csongrády Béla

Sokan érdeklődtek a húszéves Mikszáth Kálmán Társaságról szóló rendezvény iránt

«

I

I