Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)

2013-11-30 / 276. szám

KULTÚRA Sas József ráérzett a tehetségre Akár sajtótörténeti kuriózumnak is nevezhető, amit a két érdekelt egyrészt huszonegy évvel ezelőtt, másrészt az elmúlt napokban Salgótarjánban „pro­dukált”. Történt ugyanis, hogy Sas Jó­zsef, a már akkor is jó nevű humoris­ta, Jászai Mari -díjas színművész, a Mikroszkóp Színpad igazgatója öltöző­jébe az egyik itteni vendégszereplése alkalmából bekopogott egy alig több mint tizenkét (!) éves, ötödik osztályos fiú, hogy interjút készítsen a népsze­rű, nála éppen negyven évvel idősebb művésszel a Nógrád Megyei Hírlap „Diákpanoráma” című rovatába. A beszélgetés megtörtént, az írás pe­dig - mint a mellékelt másolat is bizo­nyítja - napvilágot látott az újság 1992. március 11-i számában érthetően nagy visszhangot kiváltva a Petőfi Sándor Ál­talános Iskolában és az egész városban. S a húszéves korától, 1999-től Budapes­ten élő Sándor András - akinek szár­nyakat adott a Sas-interjú s az évek so­rán maga is ismert és elismert újságíró, szerkesztő, televíziós-rádiós műsorve­zető, több könyv szerzője lett - a múlt héten éppen Sas Józseffel járt Salgótar­jánban s látogatott el a megyei lap ­Annak idején ebben a kis öltözőben készítette Sán­dor András (balra) az ominózus interjút tikai kabaré manapság is telt házakkal megy - még fellépő, de a visszavonulá­sát fontolgató művész májustól, beteg­sége, műtétéi miatt már nem jár vidék­re. Két kivételt tett illetve tesz mind­össze: Sándor Andrásnak elvállalta a salgótarjáni látogatást és filmfelvételt, illetve decemberben Bangó Margittal szerepel Debrecenben. - Egyrészt na­gyon szeretem Margitot, másrészt senki nem énekel olyan jól magyar nótát, mint én - fűzte hozzá mosolyogva. Az emlék- illetve élményidézés a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia- központban - ahol mások mellett ott volt az intézmény igazgatója, Simon La­jos is - folytatódott. Sas József (középen) Simon Lajossal (balra) a József Attila Művelődési és Konferencia- központ igazgatójával is találkozott- Sokat jártam, jártunk Salgótarján­ba, itt mindig szívesen léptünk itt fel, nert jó közönség, volt - mesélte a vendég, majd - mintegy sokoldalúságát bizo­nyítva - a színpadon „kapásból”, reme­kül hangsúlyozva elmondott egy ver­set. Végül, de nem utolsósorban Sas Jó­zsef és Sándor András bement abba a kis öltözőbe is, ahol annak idején elő­ször találkoztak, szót váltottak... Csongrády Béta „Hazatérés a szülőföldre” Ezekben a napokban a megyeszékhelyen két - úgy­mond évfordulós - emlékkiállítás is látható. A Domyay Béla Múzeum Városi Galériájában a „Művészek és me­cénások Salgótarjánban” című szakmai program ke­retében a 95. évvel ezelőtt született Iványi Ödön fest­ményei kerültek a közönség elé, a Baglyaskő Idősek Otthonában pedig Somoskői Ödön „Hazatérés a szülő­földre” című tárlata nyílt meg születésének 75. évfor­dulója tiszteletére. A kiállítás címe természetesen nem véletlen, hiszen a 2001-ben elhunyt festőművész - főként magántulaj­donban lévő - képei oda kerültek most, ahol alkotójuk 1938-ban meglátta a napvüágot: Baglyasaljára. E kis, akkor még önálló bányásztelepülésen kezdett el rajzol­ni, festeni tanulni, tehetségét Bóna Kovács Károly pal­lérozta egyrészt az általános, másrészt a Munkás Kép- zőművészeti Iskolában. Szegeden tanári, a képzőmű­vészeti főiskolán művész diplomát szerzett. Több nyu­gat-európai országban is járt tanulmányúton. Taníta­ni Ópusztaszeren kezdett, majd a Somoskőújfalui és a Beszterce lakótelepi általános iskolába került. Rajzta­nári pályáját nyugdíjba vonulásával a Madách Imre Gimnáziumban fejezte be. A ’60-as évek végétől volt résztvevője megyei és országos csoportos kiállítások- nak, huszonnégy önálló tárlatot rendezett hazai tele­püléseken, de Szlovákiában és Lengyelországban is szerepeltek képei. Somoskői Ödön kiállítását szakmaüag a pályatárs, Földi Péter ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Empa­tikus, mély érzelmekben gazdag gondolatokat mondott el egykori tanáráról, mesteréről, kollégájáról, barátjá­ról, akinek a termékeny időszakokat és nagy csende­ket váltogató alkotói folyamatába - e sokrétű kapcso­lat során - módja volt egy kicsit „belelátni.” Elmond­ta, hogy akár az egész életmű sajátosságai, analitikus módszerei levezethetők a főiskolai diplomamunkaként festett „Nagymama’-képből, amely mintegy látható te­szi az emberi sorsot, a felmenői, földijei által megélt küzdelmeket A nógrádi táj, a szülőföld valósága, a fa­lusi élet mindennapjai, eszközei, tárgyai inspirálták a festésre, de a látvány mögé „odavetítette” saját gondo­latait is, mint például a „Földműves” esetében, amely nem egy portré, hanem a földet művelő ember és kör­nyezete a maga teljességében minden „túlfényezettség” nélkül. Mértéktartó, szűkszavú, de őszintén sorsválla­ló művész volt, a humanitás, az igazmondás, a felelős­ségvállalás, életigenlés tükröződött valamennyi gesztusában - hangsú­lyozta Földi Péter. Az emlékkiállítást szervezők - köz­tük Baglyasalja Barátainak Köre - ne­vében Szilasi András meghatóban be­szélt a „hazatért” Somoskői Ödönről. A Baglyaskő Galéria 34. kiállításán meg­jelenteket - soraikban a művész leá­nyát, Somoskői Emesét, aki Hollóhá­zán iskolázott porcelánfestőként alkal­mazza örökölt tehetségét - a vendég­látó intézmény részéről Hajasné Kun Erzsébet részlegvezető főnővér köszön­tötte. A megnyitóünnepség meghitt hangulatához nagymértékben járul hozzá a Boros-Kiss Agnes vezette Tril­la Tercett ihletett műsora. - esetié ­Szilasi András a kiállítás szervezői nevében köszöntötte a művész leányát, Somoskői Emese porcelánfestőt Megújulás a nyelvoktatásban A magyar tudomány ünnepe prQgramsorozat részeként az „Információtechnológiai kutatáso­kon alapuló innovatív nyelvoktatási keretrend­szer fejlesztése” című európai uniós projektről tartottak szakmai bemutatót a minap Salgótar­jánban, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Nógrád Megyei Egyesületének színhelyén. A projektet - amelynek célja a nyelvoktatás mi­nőségi megújítására, hatékonyságának fejlesz­tésére fókuszáló tanulástámogató és nyilvántar­tó rendszer létrehozása - fő vonalaiban az orszá­gosan harmincnégy tagszervezetet és egy gazda­sági társaságot tömörítő budapesti TIT Szövetsé­gi Iroda illetve a TITURÁNIA Kft. - az utóbbi mint konzorciumvezető - képviseletében Kertész Bojárszki Eszter jellemezte, kiemelvén a szerve­zet több évtizedes múltú tevékenységét a ma­gyarországi idegennyelv-oktatásban illetve jelen­legi piacvezető szerepét az államilag elismert, nemzetközi bizonyítványt adó úgynevezett TELC általános nyelvvizsgarendszerben. A bevezetőt követően három, a projekt megva­lósulását bemutató előadásra került sor. Nagy Zoltán üzleti modellfejlesztő a nyelvtanulás és nyelvtudás magyarországi helyzetéről, arról a kedvezőtlen tendenciáról szólt, amely szerint ha­zánk az utolsók között van az európai országok sorában a csak anyanyelvükön beszélők aránya alapján. E látlelet pedig egyaránt negatívan be­folyásolja a nemzetközi kapcsolattartást, a nem­zeti versenyképességet és az egyéni karrierlehe­tőségeket Az előadó bemutatta a nyelvtanulás motivációit, az érettségi és a nyelvtudás összefüg­géseit és szólt arról is, hogy a nyelvvizsga hiánya miként növeli a diplomát nem szerző végzősök számát a magyar felsőoktatásban. AadaZso/f ku­tatási-fejlesztési igazgató az oktatás-támogató modult mutatta be a főbb funkcionális paramé­terek - tanárok munkáját támogató funkciók, diákok önálló, otthoni tanulását támogató funk­ciók, a diákok eredményeit értékelő funkciók és az értékelés alapján az előrehaladást támogató funkciók - érvényesülése, az oktatás-támogatás folyamata, fázisai alapján. Dr. Balogh Ádám ku­tató előadásának témáját a nyelvoktatást támo­gató innovatív keretrendszer elméleti háttere ké­pezte abból kiindulva, hogy e folyamatban szük­ség van égy olyan intelligens rendszerre, amely nyomon követi a tanuló fejlődését, megfelelő gya­korlófeladatokat képes ajánlani, segítséget tud adni az egyes feladatok megoldásához, felhasz­nálható a tanuló egyéni munkája és a tanár által vezetett közös munka során. Az előadó bemutat­ta a tudományos megközelítése során alkalmaz­ható modellezési, méréstechnikai és optimalizá­lási eszközöket, módszereket is. A szakmai bemutató azt érzékeltette, hogy a 2013. június 1. és 2014. szeptember 30. közti fu­tamidejű projekt megvalósulásával egy olyan új rendszer jön létre, ami nemzetközi szinten is ér­deklődésre tarthat számot, Magyarországon pe­dig olyan minőségi változást idéz elő a nyelvok­tatásban, amelyre nem volt példa az elmúl évti­zedekben. Könnyebbé válik a nyelvvizsgára va­ló felkészülés s ami a legfontosabb: emelkedik a nyelvtudás minősége. Cs. B. amelynek hasasain mindmáig rend­szeresen jelennek meg interjúi - szer­kesztőségébe, a József Attila Művelődé­si és Konferencia-központba - ahol an­nak idején az ominózus beszélgetés ké­szült - és a Rádió Focus stúdiójába, ahol Sándor András a legelső adástól szere­pel. E találkozás jeleneteit filmre is vet­ték, amelyből részleteket bejátszanak majd a „Sztárprádé Salgótarjánban” cí­mű, jó néhány közismert, nívós énekest felvonultató december 11-i showműsorban, Sándor András leg­újabb kötetének exkluzív bemutatóján. Sas József, a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében - a vendéglátók, a kiadó- és cégvezető, Sándor József és a főszerkesztő Csuka Enikő társaságában - érdeklődéssel lapozott bele az 1992- es évfolyamot (is) bekötve őrző pél­dányba. Dicsérő szavakkal illette az ar­chívumot s mesélt arról, hogy neki is van gyűjteménye, például azokból a fo­tókból, amelyek az 1957-es győri szín­padra lépése óta halmozódtak fel s amelynek becses darabjai 2009-ben a 70. születésnapján készült felvételek­kel gazdagodtak. Beszélt a Rózsahegyi Kálmán színiskolájában végzett tanul­mányairól, ahol öt hónap után tanárse­géd lett, mert hamar kiderült, hogy van pedagógiai érzéke társaival - akik kö­zött olyan későbbi neves színművészek voltak, mint például Mécs Károly vagy Sztankay István - foglalkozni. Ez a ké­pessége működött akkor is, amikor nem küldte el a hozzá bekopogni me­részkedett gyermekembert sem. Koráb­ban így emlékezett a történtekre: „Min­dig volt orrom ahhoz, hogy megérezzem a tehetséget. 1992-ben Salgótarjánban egy előadás köz­ben, fáradtan időt szakítottam , egy gyerekre, j aki interjút ti kért. 12 éves / / volt....” Lé- // nyegében j ezt ismétel- // te meg / 4^ most is, / mond-/ I ván, lát- / !,a sán' AÄ And­r á s /£*'«* «*$ 7 szemé- 'ben: őszintén II szeretné, J hogy vála- / szóljon a / kérdéseire :- Én is így -~f+.; voltam, na- Cs^ : gyón akartam r ar. ! - úgymond lent- ről jőve - a szín- g j házi deszkákra, & a reflektorfénybe i J kerülni. Sas József / arról is őszintén beszélt, hogy ami- t / kor néhány évvel ez- / előtt adóügyes prob5" ry j lémái akadtak, Sándor » / András tapintatosan / megvárta amíg ő jelent- / kezik és lelkileg kész ;• / lész az interjúra. Sorjáz- / tak az anekdoták és az is I elhangzott, hogy a Fészek Klubban, saját műsorában - amely mint egyetlen poli­íme a 12 éves szerző írása lapunk 1992. március 11-i számában

Next

/
Thumbnails
Contents