Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)
2013-11-23 / 270. szám
7 MÉLYINTERJÚK 2013. NOVEMBER 23., SZOMBAT Kiss Ramóna: „Akkor lettem felnőtt, amikor meghurcoltak a sajtóban” „Hiszek a sorsban. Bizonyos dolgok igenis meg vannak írva, és nem kerülheted el, hogy bekövetkezzenek. Ami nem történt meg most, lehet, hogy megtörténik két hét múlva. De több lehetőséged van, hogy melyik utat válaszd, amíg eljutsz addig. A lényeg, hogy te válassz...” Sándor András- Azt mondtad egyszer kutyasétáltatás közben, hogy nagyon pozitívan állsz az élethez és mindenben meglátod a jót Pedig csak azt kérdeztem, hogy vagy...- Most azt a periódusomat élem, amikor tényleg mindenben meglátom a jót. Ha történik is valami rossz, mindig a jó oldalát nézem.- Nekem ügy rémlik, korábban is ilyen voltál...- Igazad van, tényleg alapból ilyen a természetem, de nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor ború- sabban látok dolgokat.- Milyen az a Kiss Ramóna, aki bo- rásabban lát dolgokat?- Idegesebb. Mert mondjuk, elindulok valahová, és félúton eszembe jut, hogy otthon hagytam valamit. Vagy mire odaérek az üzletbe, bezár. Vagy kizárom magam a lakásból. Ezek az apróbb bosszúságok időnként nagyon ki tudnak akasztani. Ám amikor azt érzem, hogy ebből elég, akkor fogom magam, és hazamegyek anyuékhoz. Ott mindig tudok pihenni. Ráadásul a legutóbbi hétvége fantasztikusan sikerült. Idejét sem tudom, mikor volt ilyen utoljára. Otthon voltam a szüleimnél Sólyban, Veszprém mellett, és egész hétvégén nem csináltam semmit. Csak filmeket néztünk a húgommal, kutyát sétáltattunk, jókat ettünk. Végre nem kellett rohannom sehová, és ez a semmittevés feltöltött.- Milyen filmeket néztetek?- Viszonylag régieket. Egy barátunktól kölcsön kaptuk az Éjjel a parton című filmet, Richard Gere-rel és Diane Lane-nel a főszerepben. Természetesen végigbőgtem az egészet. A másik pedig valami vígjáték volt, de az annyira felejthető produkció volt, hogy már a címére sem emlékszem.- Pesten nem tudsz pihenni?- Nem nagyon. Furcsa ez, mert amikor a fővárosban vagyok, folyton olyan érzésem van, hogy egyfolytában csinálnom kell valamit, különben lemaradok valamiről. A szüleimnél viszont újra kislány vagyok, ahol engem kényeztetnek. Pesten önálló, felnőtt nőként kell viselkednem. NÉHA NEM ÉRTEM, EGY KÉTGYEREKES CSALÁDANYA HOGYAN KÉPES IRÁNYÍTANI EGYHÁZTARTÁST- És milyen önálló felnőtt nőnek lenni?- Sokkal másabb, mint amilyennek tinédzser koromban terveztem. Akkoriban bámulattal néztem azokat a filmeket, amelyekben a most velem egykorú lányok szerepeltek. Élték az életüket, akár szingliként, akár párkapcsolatban, de mégis olyan meseszerű volt az egész. Dolgozni jártak, jól néztek ki, vásároltak, folyton barátnőztek, vagy pasiztak, és mindig mindenre volt idejük. Ezek alapján magam is azt hittem, hogy a felnőtt élet ilyen lesz. Aztán rájöttem, hogy ez csak a filmekben létezik. Néha nem is értem, egy kétgyerekes családanya hogyan képes irányítani egy háztartást. Én ugyanis folyton harcban állok az idővel. Ritkán tudok lelkiismeret- furdalás nélkül lefeküd ni, hogy valóban elvégeztem minden házimunkát. Pedig tudom, hogy mindenki így él, de nem könnyű. Dolgozni, kitakarítani, bevásárolni, főzni, elmosogatni, stb. Valami mindig kimarad.- Nincs bejárónőd?- Nincs. A házimunka nagy részét magam végzem el.- A felnőtt életednél maradva: mi a leg jobb, illetve mi a legkevésbé jó benne?- A legkevésbé jó, hogy felnőttként már felelős vagy a tetteidért. Tiniként ugye nagyon várod, hogy eljöjjön az az idő, amikor azt csinálhatsz, amit akarsz. És amikor ez elérkezik, rájössz, hogy attól fogva felelős vagy mindenért. Á munkádért, a munkatársaidért, a háztartásodért, a csekkek befizetéséért, és még hosszan sorolhatnám. Amíg gyerek vagy, nincsenek ilyen gondjaid, mert ott vannak melletted a szüleid, akik mindezt megcsinálják helyetted. A felnőttségben talán ez hiányzik leginkább. Ugyanakkor jó oldala is van: bármilyen vágyamat, álmomat meg tudom valósítani, és nem kell feltétlenül hozzá szülői engedély.- Mindig teljesülnek a vágyaid?- Általában igen, mert mindig olyan célokat tűzök ki magam elé, amiket meg is tudok valósítani. Szerintem egyébként sincs lehetetlen, csak tenni kell érte. Hiszek a sorsban. Bizonyos dolgok igenis meg vannak írva, és nem kerülheted el, hogy bekövetkezzenek. Ami nem történt meg most, lehet, hogy megtörténik két hét múlva. De több lehetőséged van, hogy melyik utat válaszd, amíg eljutsz addig... A lényeg, hogy te válaszd ki, hogy merre menj. Ugye milyen szépen hangzott?- Nagyon.- Tényleg így is gondolom! A lehetőségek adottak.- Erre azonban mondhatják, hogy persze, könnyű neked, hiszen boldog, szerető családból jöttél. Együtt vannak a szüleid, mindenben melletted állnak, biztos munkád van, megbízható barátok vesznek körül.- És ezért szégyellnem kellene magam? Úgy gondolom, hogy mindenki a saját életéért felelős. A boldogság, a harmónia leginkább rajtunk múlik. Persze, szerencsés is vagyok. Nem is kicsit Hiszen valóban olyan boldog gyerekkort biztosítottak számomra a szüleim, ami nagyban meghatározta, hogy később mindig pozitívan lássam a világot Ezért rettentően hálás is vagyok nekik! Ők olyan példát mutattak nekem, amit életem végéig követni fogok. Hiszen becsületes emberek, szeretnek dolgozni, és már több mint 25 éve házasok. De akinek nem adatik meg ilyen szülői háttér, azok is fantasztikus életet él- L hetnek, csak nekik esetleg va- lamivel nehezebb.- Ez az oka, hogy akárI hányszor találkoztunk eddig, akár a privát életben, akár a különböző munkák során, i soha nem hallottalak pa- I naszkodni? I - Azt hiszem igen, bár fj nekem is vannak problé- I máim. De már gyerekko- U romban is azt láttam, fel- I nőttként meg aztán még I többször, hogy nem érde- 1 mes belesüppedni a rossz I dolgokba. Igenis, a legkilá- I tástalanabb helyzetből is tovább lehet, sőt tovább is kell lépni. És most nyilván nem halálesetekről, vagy megváltoztathatatlan dolgokról beszélek, hanem a mindennapi élet problémáiról. Lehet, hogy a mai világban nem szabadna örülnöm, hanem jobban hangzana, ha a rossz gazdasági helyzetben én is siránkoznék, ennek ellenére bátran vállalom, hogy szenzációsan boldog vagyok! Miért is lennék szomorú? Hiszen olyan munkám van, amit imádok, az elfoglaltságaim mellett mindig jut időm a családomra, és a barátaimra is. S ha már itt tartunk, az is nagy szó, hogy egyáltalán vannak barátaim. FEJLETT AZ IGAZSÁGÉRZETEM ÉS AKARATOS IS VAGYOK- Ők tényleg a barátaid? Bebizonyították már, vagy csak egyelőre azt gondolod, valóban azok?- Az álbarátok már nagyon régen lemorzsolódtak. Ők már akkor eltűntek, amikor bekerültem a sorozatba. Azóta szereztem újakat, akikről az idő bebizonyította, hogy tényleg jó barátaim. Ráadásul gyerekkori barátaim is vannak, akik mellettem maradtak, s rájuk minden bizonnyal életem végéig számíthatok.- Te milyen barát vagy?- Jó. Tényleg. És megbízható. Persze, az más kérdés, hogy „fejlett igazságérzetem” és akaratos is vagyok. De ezeket a tulajdonságaimat már elfogadták a többiek. Kinizsi Ottó szokta mondani, hogy amikor szeretne egy jót vitatkozni, akkor felhív engem. Persze nem kell vérre menő vitákra gondolni, mert a mindennapi életből kiragadott apróságon vitázunk, amelyet mindketten nagyon élvezünk. Valóban úgy gondolom, hogy jó barát vagyok, mert lehet rám számítani. Eltekintve a hibáimtól. Például a szétszórtságomtól.- Arra gondolsz, hogy soha, senkit nem hívsz vissza időben? Engem például valahogy sohasem sikerül két napnál előbb, és üzenetekre sem reagálsz, akármennyire is fontos.- Látod, a barátaim emiatt soha nem tesznek nekem szemrehányást! Ők elfogadnak ilyennek. Tudják, hogy két nap múlva úgyis visszahívom őket. Igen, sajnos elfelejtek dolgokat. De ez is hozzám tartozik.- Miért nem próbálsz változtatni rajta ?- Már megtettem, és jó úton haladok. Mostanában mindent tételesen beleírok a telefonomba, így óránként kapok egy figyelmeztetést arról, mi az aktuális dolgom. Nyilván szó sincs arról, hogy 26 évesen szenilis lennék, csak annyira pörög az életem, és annyira előre gondolkodom. (Ekkor csipogni kezd a telefonja.)- Nocsak, máris egy teendő?- Nem, ez hívás volt. De rejtett számról keresett valaki, azokat pedig nem veszem fel.- Miért?- Mert akik az ismeretségi körömbe tartoznak, azoknak úgyis benne van a számuk a telefonomban. Aki pedig nem tartozik ebbe a körbe, az úgyis küld sms-t arról, hogy mit akar, és majd visszahívom. TINIKOROMBAN NEKEM IS NAGY ÉLMÉNY VOLT ISMERT EMBERT LÁTNI- Ha akarod Vágyéi nem felejted..- Ne legyél ennyire kukacoskodó! Régebben egyébként sokkal több rajongó jelentkezett be telefonon, mint manapság. Valahonnan megszerezték a számomat, és rendszerint úgy jelentkeztek be, hogy „Zsófi te vagy az?”. Ha azt válaszoltam, hogy igen, akkor jöttek a „bizonyítsam be, hogy valóban én vagyok-e Szentmihályi Zsófi a Barátok közt-ből!” - kérésekkel.- És bebizonyítottad?- Nem. De nem is csaptam le a telefont. Jókedvűen elbeszélgettem velük. Mondtam, hogy már csak azért sem bizonyítom be, hogy én vagyok-e, mert akitől megkapták a számot, nyilván tudta, hogy az enyém.- Valóban nem zavart, ha felhívott egy vadidegen, vagy csak azért mondod, mert ez jobban hangzik egy interjúban?- Tényleg nem zavart. Tudod, mindig abból indulok ki, hogy magam is képes vagyok a mai napig rajongással nézni a hazai, vagy külföldi sztárokra. És azt sem felejtem el, milyen jó érzés volt, amikor tini koromban megláttam a bevásárlóközpontban egy híres embert a tévéből. Akkor még nem voltam a Barátok közt Zsófija. Ha ezt a jó érzést nem felejted el, akkor mindig tudod kezelni a rajongókat. Hiszen látod az arcukon, hogy nem hántásból, hanem kíváncsiságból jönnek oda hozzád, és örülnek neked. Ezért is jó itt dolgozni a sorozatban. Mert minden nap kapok valamilyen apró ajándékot az élettől ezzel kapcsolatban. Számtalanszor előfordult már borongósabb, rosszabb idő esetén, hogy nem volt túl nagy kedvem elindulni otthonról. Aztán a stúdióba menet átdudáltak a piros lámpánál, integettek a gyerekek, és egyből jobb kedvem lett. Ez nagyon jó érzés! Egy hivatalos kimutatás szerint Magyarországon minden ötödik ember nézi a Barátok közt-öt. És amikor odajönnek, vagy rám köszönnek, tudom, hogy azok az emberek minden nap ott ülnek a tévé előtt, és kíváncsiak a történetre. Adományként tekintek az elmúlt tíz évre, amit a sorozatban tölthettem. Olyan élményekkel gazdagodtam, amely csak keveseknek adatik meg. Ezt a tíz esztendőt bárkinek jó szívvel odaadnám ajándékba, hiszen egyetlen percét sem bánom... % « » 4 « V
