Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)
2013-11-23 / 270. szám
5 KULTÚRA 2013. NOVEMBER 23., SZOMBAT „Mind ilyenek vagytok..." A Kritikusnak (Csernák János) nem koring helyzete: neki is tetszik a A Mama (Falati Hédi) - ha nem is vér szerinti - igyekszik jó tanácsokat adni a „lányának” (Bozó Andrea) Sokan és sokféleképpen feltették már a kérdést, hogy miben rejlik az úgymond klasszikus színpadi szerzők, művek titka. Miért van az, hogy több ezeréves ókori drámáknak tapsolunk napjainkban is, hogy Shakes- peare-t, Moliére-t egyszerűen lehetetlen levenni műsorról s magyar vonatkozásban „Az ember tragédiája”, a „Bánk bán” vagy a „Csongor és Tünde” felett sem jár el soha az idő? Molnár Ferenc (1878-1952) - aki működött hírlapíróként, írt novellákat, a „Pál utcai fiúk”-kal pedig a világirodalom egyik legszebb ifjúsági regényét alkotta meg - „A doktor úr”, „Az ördög”, a „Liliom”, „A hattyú”, „Az üvegcipő”, a Játék a kastélyban”, az „Olimpia” és más színműveit azért nézzük egy évszázad távlatából is szívesen, mert úgy érezzük, mintha közvetlenül hozzánk szólva születtek volna meg. Noha a szerző az írást inkább mesterségnek, mint hivatásnak tartotta, de mint minden jó mesterember magas színvonalon művelte. Immár egy évszázada tartó folyamatos jelenlétéhez kellett illetve kell a szellemes mese-, ha úgy tetszik cselekményszövés, szituációteremtés, a mély élet- és emberismeretből táplálkozó kivételes diaiógusalko- tási készség, a realista, az impresszionista és a szimbolista elemek együttes alkalmazásának képessége. Mindez mintegy sűrítetten van jelen „A testőr” című vígjátékában, féltékenységi komédiában is. E darabnak 1910-ben volt az ősbemutatója Varsányi Irén és Csortos Gyula főszereplésével a Vígszínházban, amelynek aztán Molnár Ferenc valóságos házi szerzője, stílusának alakítója lett. E társulat későbbi korszakához kötődik Ruttkai Éva és Darvas Iván 1971-es kiugró sikere is, s „A testőrinek több emlékezetes változata is látható volt az elmúlt években a fővárosban és vidéki színházakban egyaránt. Ezeket gyarapítandó tűzte most műsorra Salgótarján saját társulata, a Zenthe Ferenc Színház is. E bravúros szerepjáték szintén egy csavaros ötletre épül. A főszereplő férfi, aki a darabban is Színész, egyre féltékenyebb lesz pályatársára, a fél éve feleségül vett ünnepelt Színésznőre, akiről köztudott, hogy hat havonta váltogatja szerelmeit. A férj elhatározza, hogy próbára teszi párja hűségét. Inkognitóban virágcsokrokat küldözget neki s Hamlet-színészként az átváltozás sem esik nehezére: élete legnagyobb alakítását nyújtva testőrnek öltözik s úgy' kezd udvarolni, szépet tenni az asszonynak. Nem is tudja igazán, hogy minek örülne jobban: ha büszke férfiként önmagát felszarvazva hódítaná meg a Színésznőt, vagy' ha visszautasításban lenne része s így' mint férj kerülne ki győztesként a különös kalandból. A tisztánlátást nehezíti, hogy a feleség - elA Színész (Máté Krisztián), nem mellesleg férj. testőrnek öltözve teszi próbára feleségét (Bozó Andrea) vegre o is kiváló „Karn é 1 i á s hölgy” , azaz hivatása szerinti átváltozó - ugyancsak belemegy a játékba s nem tudni, hogy mikor mond igazat, sőt ahogy a férjtestőr mondja a Kritikus barátjának, akinek mellesleg tíz éve tetszik a Színésznő: „Az az igaz, öregem, amit egy asszony hazudik”. A három felvonás során a valóság és a játék, a fantázia, az illúzió és a realitás állandóan ösz- szemosódik s folytonos Izgalmat teremt a színpadon és a nézőtéren egyaránt akkor is, ha mindenki tudja: képtelenség, hogy' Helén testközelből, szeméről, csókjáról ne ismerné fel uniformisba bújt férjét. A nézőkre, tett hatást fokozza a darab szarkasztikus humora, amely igazolja, hogy „A testőr” miért sorolódik a vígjáték kategóriába. Pedig amikor Molnár Ferenc e művét papírra vetette, viszontagságos szerelmi élete egyik csalódását élte meg. A kor „sztárszínésznője”, a Molnárdarabok női főszereplője, a házasságban élő Varsányi Irén nem hezitálás nélkül, de éppen családja miatt kénytelen volt visszautasítani az író közeledését. A kikosarazás olyannyira elkeserítette Molnárt, hogy gyógyszerekkel öngyilkossági kísérletet is elkövetett. S e szomorúság a nevettető felszín mélyén benne van ebben a darabban is, amely éppen ennélfogva végső soron - mint megszámlálhatatlanul sokan tették s mint Molnár is oly sokszor tette - a férfi és nő viszonyának örök rejtélyét, „ki kit győz le” viszonyát kutatja a végeredményt tekintve bizony hasztalan. A Színész és a Színésznő - mintegy színházat játszva a színházban - joggal fogalmazza meg: „Mind ilyenek vagyunk, de ti meg mind ilyenek vagytok. ” „A testőr” salgótarjáni előadását vendégként, az eleddig főként operák színpadra állításában jeleskedett Kerényi Mihály rendezte. Nagy tisztelettel form e g - ny i I váll u 1 t , hogy semmiképp nem akart rövidíteni a szövegkönyvön - sok apró ötlettel igyekezett érzékeltetni a tudatosan teremtett s mindkét fél számára „harapófogóhelyzet” fonákságát. Nem a darab bulvárjellegét, humoros mázát hangsúlyozta, hanem az igazság és a hazugság, az élet és a színpad kettősségének a lelkeket is megérintő komoly vonulatát. Egyértelmű, hogy az előadásnak két abszolút főszereplője van. Ennek megfelelően mindkettőjüknek imponálóan nagy mennyiségű szöveget kellett megtanulniuk. A jászai Mari-díjas Bozó Andrea számára valóságos jutalomjáték a Színésznő:alakja, csábosán vonzó, egyszersmind ábrándos, Cho- pin-barát nőiessége. Széles skálán, de túlzások nélkül képes szinte mindent kifejezni hangsúlyaival, amikor például azt mondja: „Hiszen ha én azt neked megmondhatnám, hogy most miért sírok. ” Méltó partnere a fölényes és kétségbeesett Színészt illetve a csábító Testőr grófot, a „szép embert” egyaránt hitelesen SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. gurát. A különlegesen szép hangú Csernák János a Kritikus szerepében jól egyensúlyoz a házaspár barátja és a Színésznőbe reménytelenül szerelmes férfi alakjában. Eredeti vígjátéki figurának bizonyul néhány emlékezetes percében a I Iitelezőt játszó Albert Péter. Jól simul az előadás légkörébe a Mamát, a Szobalányt és a Páholyos nőt megformáló Falati Hedvig, Angyal Linda és P. Kemer Edit. A polgári lakást és az operaházi páholyt atmosz- férateremtően megjelenítő, nagy műgonddal megtervezett és kivitelezett díszletek a szintén vendég Pallós Nel- lit dicsérik, ugyancsak ő tervezte a Színésznő számára különösen előnyös jelmezeket Is. A Premier- és Zenthe Ferenc-bérlet- ben egyaránt bemutatott Molnár-darab egy újabb jelentős állomás Salgótarján saját társulata mindinkább profi színházzá válása útján. Csongrády Béta megszemé- lyesítő Máté Krisztián: jellemzően elkülöníti beszédstí- lusban, mozgásban, gesztusokban a két fidult a szerzőhöz - ez abban is IllÄlil Egy ütt a stáb: balról jobbra Bozó Andrea, Albert Péter, Angyal Linda. Máté Krisztián. Falati Hedvig, Csernak János és P. Kerner Edit
