Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)
2013-11-16 / 264. szám
MÉLYINTERJÚK Tihanyi Tóth Csaba: „Folyton az élet napfényes oldalát keresem" „Soha nem féltem. A félelem az emberek megkeserítője, én pedig nem szeretnék keseregni. Négy fő elem van az életben: a föld, a víz, a tűz, és a levegő. És még ami megkoronázza az életet, az a szer elem. Én ezekkel az elemekkel élek, a fél-elem pedig tudatosan kimarad az életemből...” Sándor András bókban. 1997-ben két év vendégszereplés után a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója szerződést ajánlott, de nem fogadtam el.- Anyagi okokból?- Abszolút. Szerettem volna jól élni. Márpedig a vidéki színészi fizetésből mindent lehet, csak jól élni nem. Akkoriban Pécsett 3040 ezer forint volt egy színész fizetése. És 200 kilométerre Budapesttől nagyon nehéz volt reklám-, és különböző filmszerepek válogatásokra járni. A vágyaim között szerepelt például, hogy bármelyik étterembe be tudjak ülni, bármelyik napszakban. Lehet, hogy most ez vi---ne k és kicsinyesnek tűnik, de én- Szenvedélyes játékos voltál?- Sajnos igen. Amit kerestem, az utolsó fillérig bedobáltam a gépbe. Néha nyertem, de főleg vesztettem. De ez a nagy nyeremény megálljt parancsolt, és akkor játszottam utoljára. Vannak emberek, akik akkor hagyják abba a játékot, amikor már rengeteget, vagy éppen mindenüket elvesztették. Nálam ez fordítva történt. így aztán én örülök, hogy ezeknek a gépek használatát nemrég szigorú szabályok alá vonták. Ugyanis csak az tudja, milyen pokoli szenvedély az, ha az ember ennek a rabja. Nem egyszer láttam hó elején egyszerű munkásembereket, akik fél óra elszórták a család teljes havi jövedelmét -Az imént azt állítottad, hogy amit kerestél, azt szinte mind bedobáltad í a gep“ 6 b Nem véletlenül választottam Csabától a címben idézett mondatot. Ő ugyanis tényleg ilyen. Kilenc éve ismerem, de még soha nem láttam szomorúnak, vagy elkeseredettnek. Akkor sem, amikor oka lett volna rá. Persze, neki sem sikerül minden. Ő is esendő, de aggodalomnak, félelemnek nyoma sem volt az arcán, még az ilyen témák esetén sem. Márpedig az elmúlt csaknem egy étvizedben nem csak „hivatalos” interjúkon találkoztunk. Számtalanszor beszélgettünk privátban, egymás bizalmasai lettünk. Ismerem a családját, a feleségét, a testvérét, a szüleit, a felesége szüleit, akiknél közösen voltunk Siófokon. Többször jártam a lakásukon, most azonban úgy döntöttünk, inkább egy, az otthonukhoz közeli étteremben ültünk le, hogy ne zavarjuk a feleségét, illetve a kisfiát, és mi is nyugodtan tudjunk beszélgetni.- Jubilálsz?- A társulatommal igen. Büszke vagyok arra, hogy 15 éve működik a magán vándortársulatom. Egyrészt húsz embernek adok folyamatos munkát másfél évtizede. Másrészt olyan szórakoztató műfajnak, az operettnek, és a magyar nótának vagyunk a művelői, amelyet manapság méltatlanul mellőznek. Több „tagozat” is működik nálunk, hiszen mesedarabjaink vannak, és komplett színházi előadásunk is.- Hány előadást játszottatok le a 15 esztendő alatt?- Pontosan nem tudom, de egy biztos: közelítünk a 2500. lejátszott előadáshoz.- Sokan megfordultak a társulatodban a másfél évtized alatt?- Több, mint százan. Nagy a fluktuáció, de ez természetes.- Igaz, annak idején te is váltogattad a színházakat..- Húsz és harminc éves korom között több színháznak voltam a tagja. A Nemzeti Stúdióban kezdtem, ott végeztem a tanulmányaimat, majd hét év múlva már Színész I. végzettséget szereztem. Aztán, mivel a főiskolára nem vettek fel, leszerződtem Békéscsabára, ahol, mint gyakorlattá színész - színész III. kategóriás végzettséggel - főszerepeket is játszottam. A következő években választottam a rögösebb utat, a szabadúszást, és rövid időn belül megkaptam a Színész II., majd az állandó Színész I. működési engedélyt- Ezeket a minősítéseket vizsgákkal lehetett megszerezni?- Igen, de kellett hozzá az igazgató ajánlása, és különböző teátrumokban eltöltött évek is. Játszottam a József Attila Színházban, az Újpest Színházban, és az Evangélium Színházban. Tagja voltam a Honvéd Kamaraszínháznak, vendégként pedig rendszeresen felléptem a Pécsi Nemzeti Színházban. Rövid, tízéves kőszínházi múltamban eljátszottam legalább 15 főszerepet, és ugyanennyi karakterszerepet is. Szerintem ez nem kevés. Ezen kívül Ausztria egyes területein - Bécsben és Salzburgban is - sokat felléptem zenés daraakkoriban szerettem volna ezt megtenni. Nem akartam kiszolgáltatott lenni. Tízéves kőszínházi életem után úgy döntöttem, hogy vándortársulatot alapítok, ahogyan annak idején az édesapám is tette. Tudtam, hogy az ember harmincévesen van ereje teljében, akkor kell vállalkozásba fogni, amikor bírja energiával. Pénzem ugyan nem volt, de elképzelésem igen. Mindenképp elindultam volna ezen az úton, de akkor valahogy úgy álltak a csillagok, hogy minden a kezemre játszott. Először is, játékgépen nyertem egy nagyobb összeget Ezt abszolút égi jelnek tekintettem, megvettem belőle életem első autóját, és azzal már neki tudtunk vágni az országnak.- Azt hittem, a játékgépes sztori csak marketingduma. Mesélted már többször, de megvoltam győződve, hogy ez a Tihanyi Vándorszínpad történetének kitalált legendája.- Eleve utálom a hazugságot, s igyekeztem úgy élni az életemet, hogy soha ne kelljen lódítanom. Vannak ugyan kegyeá hazugságok, de ha lehet, valamennyit kerülöm. Természetesen a nyeremény igaz. Soha nem felejtem el: 1997. június 16-án hajnali fél háromkor egy József körúti játékteremben félmillió forintot nyertem. Utó- l a g sem bánod?- Nem. Ha újra kezdhetném az életemet, akkor sem csinálnám másképp, hiszen mindenből tanultam. Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg a rosszat Van egy mondás, miszerint negyvenévesen az ember pontosan tudja, hogy az éjszaka már nem rejteget semmilyen meglepetést a számára.- Ha édesapádnak nem lett volna annak idején utazó társulata, eszedbe sem jut hasonlót alapítani?- Kicsit sem függött össze a két dolog. Ő a kilencvenes évek elején befejezte az országjárást, én pedig 1997-ben kezdtem el. Amikor kitaláltam a társulatot, meg sem kérdeztem a véleményét, hiszen annak idején a színészettől is óvott. Nem csak engem, hanem a húgomat is. Féltett a szakma nehézségeitől, árnyoldalaitól. Ennek ellenére mégis az ő hivatását választottam. De mindig azt mondta: „édes fiam, ha harminc éves korodig nem leszel befutott színész, akkor soha. Ha elásod magad a hakni műfajába vándorszínészként, akkor ne várj nagy csodát az élettől”. Ennek ellenére úgy gondoltam, akkor is lesz saját társulatom.- Édesapád a saját példájából tanulva féltett?- Igen. Apám nagyon jóképű férfi volt, gyönyörű tenor énekhanggal. A vidéki színházakban jól csengett a neve, korának menő bonvivánja volt. De mindig az volt a vágya, hogy a fővárosba kerüljön. Sajnos, nem sikerült neki, sokáig hordozta is magával ezt a kudarcot, majd egy idő után elengedte magától ezt az álmot. Saját társulatot alapított, de mindig az első T-kategóriájába tartozott. Tudod mit jelent ez?- Hogyne. Három T volt. Tűrt, tiltott, támogatott.- Ő a tűrtek közé tartozott. Egyébként a hatvanas-hetvenes évek időszakáról beszélünk. Odahaza legalább húsz éve már nem téma ez az egész. Elengedte magáról a sértettséget, és többé nem került szóba. Sokkal fontosabb lett számára a két gyerekének élete, pályafutása.- Végül is neked sikerült harmincéves korodra befutnod...- Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy „befutás”, de való igaz: pont harmincévesen kezdtem a sorozatot forgatni.- Téged árultak már el?- Hajjaj! Nem is egyszer. És a legtöbbször igaz barátoknak hitt emberek csaptak be. Ezeknek az illetőknek a legtöbb esetben munkaadójuk is voltam a Tihanyi Vándorszínpadnál. Ők képtelenek voltak külön választani a barátságot és a munkát. Tizenöt év hosszú idő. Ennyi idő alatt sok kolléga kitanulta ezt a szakmát, és új társulatokat alapítottak. Konkurenciáim lettek.- Milyen vezető vagy?- Szigorú, de igazságos. Például megkövetelem a pontosságot. A színész bohém ember. Sok esetben azt hiszi, minden belefér. Nálam nem. Csak néhány esély van. Ha valaki folyton késik, elbúcsúzunk egymástól. Nem veszélyeztethetjük az előadás kezdését.- Nem beszéltünk még a feleségedről, akit a napokban láttam a tévében.- Melyik csatornán láttad?- Legutóbb a Muzsika Tv-ben, de már a Duna Tv-ben is láttam a magyar nóta műsorotokat, ahol gyönyörűen táncolt és énekelt.- A feleségem a társulatunk szubrett primadonnája. Állandó partnerem, akivel operett és magyar nóta műsorainkkal kettesben is járjuk az országot. Nem csak a magánéletben, de a színpadon is félszavakból megértjük egymást.- Végső soron a szüleidnek is munkát adsz, és ez egy családi vállalkozás.- A szüleim rengeteget segítenek, ők menedzselik a társulatot. A húgom, Kinga a meseelőadások írója, rendezője. Már ritkán lép fel, mert más vizekre evezett, jelenleg marketing területen dolgozik. Az apósom zeneszerző, több mesedarabunkhoz írt zenét.- Igaz, hogy egy időben interjúkat készítettél nagy művészekkel?- Erről honnan tudsz?- A húgod mesélte.- Igaz. Két osztálytársammal kitaláltuk, hogy milyen jópofa lenne, ha interjúkat készítenénk nagy színészekkel. Tizenhat évesek voltunk, Pesterzsébeten laktunk, és már eleve azt nagyon élveztük, hogy a belvárosba utazunk. Emlékszem, a 23-as busz hozott be minket a városba. Mivel a színházban jegyre nem volt pénzünk, mindig a portán jelentkeztünk be, hogy riportot szeretnénk készíteni egy-egy adott művésszel az „Erzsébeti Diák” című lapnak.- Mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül beállítottatok?-Igen, és ezek az emberek, Szilágyi Ti- ' bortól kezdve Bubik Istvánon, Rudolf Péteren és Tahi Tóth Lászlón át Bodrogi Gyuláig mind szóba is álltak velünk.- A cikkek aztán meg is jelentek?- Csak egy, a Szilágyi Tiborral készült interjú. Senki nem kérte rajtunk számon a cikket, sőt, vissza sem kellett nekik küldeni az anyagot, ez csak manapság divat. Rájöttünk, nem az a lényeg, hogy feltétlenül megjelenjenek ezek az interjúk, hanem az, hogy ezekkel az emberekkel együtt legyünk, és tanuljunk tőlük. Emlékszem, bementünk a Vígszínházba, és mondtuk a portán, hogy Hegedűs D. Gézát keressük. Lejött, elmondtuk, miért keressük. Kérte, hogy két nap múlva a Radnótiban találkozzunk, menjünk oda előadás előtt. Mondtuk, hogy köszönjük művész úr, de mi lenne, ha a ma esti előadást is megnézhetnénk, mert akkor eleve máshogy kérdeznénk. Azonnal be is vitt a nézőtérre. Majd a következő találkozásnál, az interjút követően is beülhettünk megnézni az aznapi színdarabot. Ezek óriási élmények voltak. Az interjút magnóra vettük. Amellett, hogy faggattam a színészóriásokat, egy kis Szmena géppel fotóztam. Mindig az volt az utolsó kérdésünk, hogy mit szólna művész úr, ha hazamegy, és benyit a fürdőszobába, egy lovat találna a fürdőkádjában... Kamaszkorom egyik legizgalmasabb korszaka volt!- Emlékszik rád valaki a megszólaltatot- tak közül abból az időszakból?- Nem. Bodrogi Gyulának meséltem egyszer, amikor rendezett egy vígjátékban, de nem emlékezett, hiszen évtizedekkel korábban történt az ominózus találkozás...- Beszéljünk egy kicsit a magánéletedről is. Az, hogy a feleségeddel mikor, milyen szituációban ismerkedtetek meg, már mindenki betéve tudja, hiszen millió helyen megjelent Számtalan cikkben szerepeltetek, nem is nagyon volt tabu. Pontosabban ez így nem igaz. Egyetlen tabu mégis volt: a gyerekvállalás. Tisztában voltatok vele, hogy miket suttogtak rólatok?- Persze. Mindenki azt gondolta, hogy nem lehet gyerekünk, csak éppen nem valljuk be. Senki nem akarta elhinni, hogy még a pici érkezése előtt, Ritával kettesben szeretnénk átélni különböző élményeket. Utólag persze már mosolygunk ezen, de akkor nagyon bosszantott a sok buta feltételezés.- Tartottál a gyerekvállalástól?- Amíg nem volt gyerekem, el se tudtam képzelni, hogy milyen lehet szülőnek lenni. Azt gondoltam, a világ legszörnyűbb állapota, mert az ember a legnagyobb rabszolgává válik. Aztán hamar kiderült, hogy ez butaság, mert mindenek- felett áll az öröm.- Szereted Novák Lacit?- Igen. De miért ne szeretném, amikor óriási jelenetei vannak, amelyeken a megformáláskor, és visszanézve is remekül szórakozom! Ezt szerénytelenség nélkül állítom.-Novák egy lúzer?- Inkább egy kedves, szeretnivaló bolond. De nem kell ahhoz feltétlenül Nováknak lenni, hogy az ember lúzer legyen. Néhányszor velem is történtek olyan esetek, amelyek Novák életében mindennaposak.- Félsz a holnaptól?- Soha. A félelem az emberek megkeserítője, én pedig nem szeretnék keseregni. Négy fő elem van az életben: a föld, a víz, a tűz, és a levegő. És még ami megkoronázza az életet, az a szer-elem. Én ezekkel az elemekkel élek, a fél-elem pedig tudatosan kimarad az életemből.- Hogyan lehetséges az, hogy te tényleg állandóan jókedvű vagy? Legalább tíz éve ismerjük egymást, de még soha nem találkoztam úgy veled, hogy ne mosolyogtál volna.- A depressziót és a letargiát nem ismerem. Mindennek a szép és a jó oldalát látom. Folyamatosan az élet napfényes dolgait keresem, és többnyire meg is találom. A sötét gondolatokat a fejemben elterelem, és mindig a szép felé törekszem.- Utolsó kérdésem következik...- Kíváncsi vagyok, mi lesz az...- Mit szólnál, ha otthon egy lovat találnál a fürdőszobádban ?- Egész életemben erre a kérdésre vártam, hogy valaki ezt tőlem is megkérdezze... De milyen lovat? VasaLÓt? Vagy zászLÓt? Ha igazi lenne, akkor bemennék és megpaskolnám az oldalát, és azt mondanám, hogy jó helyen vagy. Szerintem Nimród is örülne neki... 4 » » r . i »
