Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)

2013-11-16 / 264. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 5 KU LTÚRA 2013. NOVEMBER 16., SZOMBAT ff Ősbemutató: „Szólt és szólni fog" Az acélgyári templom értékeit dr. Var­ga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüs­pöke is kiemelten hangsúlyozta a me­gyeszékhelyen a közelmúltban „Művé­szek és mecénások Salgótarjánban” cím­mel a Dornyay Béla Múzeumban tartott konferencián. A Szent József - mint a vá­ros gondviselője - nevét viselő templom egyik kincsét a 75 évvel ezelőtt felszen­telt orgona jelenti. A hangszer háromne­gyed évszázados jubileuma alkalmából a szervezők az egész 2013-as esztendőt át­fogó programsorozatot állítottak össze. Ennek egyik jeles eseménye Shah Timor „Szólt és szólni fog” című filmjének no­vember 9-i ősbemutatója volt. A megjelenteket először - stílusosan - orgonamuzsika köszöntötte: Diósi Ta­más orgonaművész, a templom volt kán­tora egy Bach-számot adott elő „ráhan- goló”-ként, majd Varga András plébános mondott hálát az Úrnak az értékek lét­rehozásában, gazdagításában és megőr­zésében közreműködő tehetséges em­berek munkásságának pártfogásáért. A bemutató előtt az atya beszélgetett a film alkotójával. Az Afganisztánból szárma­zó, a Magyarországon második hazára, Salgótarjánban otthonra, a filmkészítés­ben küldetésre talált Shah Timor - kér­désre válaszolva - elmondta, hogy bár­hogyan is vágná, rövidítené az ötvenper- ces filmet, a ferencesekre vonatkozó ré­szeket semmiképpen nem hagyná ki, mert az ő hitüknek, áldozatos munká­juknak köszönhető a templom és az or­gona léte. A muszlimnak született ren­dező, operatőr a keresztény kultúrával, a római katolikus egyház értékeivel fo­kozatosan ismerkedett meg. E folyamat­ban 2005-ben tett nagy lépést, amikor közreműködött Brunczel Tibor a baglyasaljai templomot bemutató filmjé­ben. Shah Timor kiemelte, hogy számá­ra örömet, megtiszteltetést jelentett e csodálatos templom és a 75 éves orgona történetét illetve az idei, jubileumi év néhány eseményét megörökíteni. A film a templomról készült szép kül­ső felvételekkel - háttérben a kék égbolt­tal - kezdődik s majd ekképpen is zárul, % mintegy keretbe foglalva a mondandó egészét. Remek filmes ötletként a temp­lomajtót Varga atya - miután végigmegy az üres, hatásosan fényképezett padsor­ok között - tárja a lehető legszélesebbre a külvilág előtt. Ugyancsak ő „meséli el” az 1936-ban felszentelt templom és a két évvel később felavatott orgona történeté­nek fordulópontjait, mutatja be az épü­letjellegzetességeit, nagy tisztelettel em­lítve mindazok - kivált az alapító feren­A különleges értékű Szent József templomban tartott filmbemutatón sok érdeklődő jelent meg ces szerzetesek - nevét, akik tervező­ként, kivitelezőként, művészként, támo­gatóként s bármi más módon hozzájárultak a templom- és orgonaépí­téshez, végeredményben egy új egyház- község megszületéséhez s a nehéz időkbeli életben maradásához is. Az orgonát az idén dr. Bear Miklós, a Váci Egyházmegye - amelyhez Salgótar­ján is tartozik 1993 óta - püspöke szen­telte újra. A filmben is elmondja, hogy az elmúlt tíz év során sokszor járt Nógrád- ban, a megyeszékhelyen s mindig örö­mére szolgált az itt tapasztalt hitéleti gya­Varga András plébános (jobbra) kérdéseire válaszolt Shah Timor, a film alkotója rapodás. Székyriédr. Sztrémi Melinda pol­gármester, országgyűlési képviselő - többek között - arról beszél a felvételen, hogy dr. Förster Kálmánnak, az első pol­gármesternek nagyon sokat köszönhet a város, főként a polgári szellemiség meghonosításában. A jelenlegi város­vezető kiemeli azt is, hogy Baglyaskő várának tavalyelőtti 700. illetve a vá­rossá nyilvánítás 2012-es 90. évforduló­jához szervesen kapcsolódik az idei or­gonaünnep. E csodálatosan hangzó - nem véletlenül királynőnek nevezett - hangszer Salgótarjánban nemcsak a li­turgiában tölt be hangsúlyos szerepet, de a zeneiskolai oktatásban is. Erre utal az orgonista-növendékek hagyományo­san - immár tizedszer - ott rendezett országos versenye is, amelynek ünne­pi nyitó koncertjét éppen a Szent József templomban tartotta Kovács Szilárd deb­receni orgonaművész és Koloss Krisztina budapesti csellóművész. Előbbi sok di­csérő szóval illeti a filmben is a jubiláns hangszert, amely az idén részleges felújí­táson esett át. E folyamat kulisszatitkai­ba enged bepillantást a film az igazán il­letékes Diósi Tamás szakavatott kom­mentálásával. Dr. Bednarik Anasztázia orgonaművész, a váci zeneiskola igazga­tója ugyancsak hozzáértően és - nem mellesleg - nagy elismeréssel szól az ál­tala is megszólaltatott, számára is nagy örömet okozó, szép hangszínű salgótar­jáni orgonáról, amely méltón szolgálja Isten dicsőségét és esztétikailag gazda­gítja a hallgatóságot. E megszólalások és megszólaltatások jelentik a film dokumentatív értékeit. Csakhogy Shah Timor - mint korábbi filmjeiben is - ezúttal szintén messze tovább megy a tények rögzítésén s mű­vészi mozzanatok sokaságával teszi él­ményszerűvé alkotását. A már említett nyitó- és záróképeken túl ezt példázzák azok a felvételek is, amelyek a közremű­ködő művészek kéz- és lábjátékára fó­kuszálnak. Felemelően szép, ihletett ré­sze a filmnek az az etűd, amely az or­gonakészítés elképzelt folyamatát hiva­tott illusztrálni a fa kiválasztásától a Mester általi megmunkáláson, a kési Mű megsimogatásáig... A film - amely újabb figyelemre mél­tó fejezete Shah Timor munkásságának - bemutatását követően ismét megszó­lalt az „ünnepelt”: Diósi Tamás orgona­művész Cesar Franck egyik szerzemé­nyével búcsúzott a közönségtől. Végül Varga András bejelentette, hogy még két esemény van hátra a jubileumi program­ból: december 8-án, a városi gyásznapon az 1956-os sortűzben elhunytak lelki üd­véért szól majd az orgona, december 21- én pedig karácsonyváró zenés áhítattal zárják a 2013-as rendezvénysorozatot. Csongrááy Béla Premierlázban Bozó Andrea (a Színésznő) és Máté Krisztián (a Színész) „A testőr” abszolút főszereplői egy próbajelenetben Ami (és aki) összeköt... A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház a magyar színműiroda­lom egyik klasszikusának, Mol­nár Ferencnek (1878-1952) „A testőr” című vígjátékával kapcso­lódik a szeptemberben elkezdő­dött 2013/2014-es évad program­jába. A bemutató a Premier-bér­let keretében november 18-án, hétfőn, a névadóról elnevezett bérletben pedig november 19-én, kedden lesz. A közelgő dátumok­nak megfelelően e héten a tető­fokára hágott a próbák intenzitá­sa, a színpadon tapintható volt az izgalom. A közreműködők a pre­mier előtti „utolsó szó jogán” fo­galmazták meg gondolataikat. AlbertPéter^a Hitelező): Meg­győzésem, hogy szép élmény lesz, sokaknak fog tetszeni ez az előadás. Számomra azért is fontos, mert pályám kezdetén, huszonhárom évvel ezelőtt a „Liliom” címszereplője voltam, s azóta nem játszottam Molnár Ferenc-műben. Angyal Linda (a Szobalány): Jó a darab s kiváló színészek között léphetek színpadra. Sokat tanul­tam, tanultunk tőlük... Bozó Andrea (a Színésznő): Az elmúlt hetekben megszerettem a társulatot, mindenki rendkívül segítőkész, nagyon akarjuk, hogy jó legyen az előadás. Napról-nap- ra jobban tetszik a darab, bizo­nyítva, hogy Molnár Ferenc cso­dálatos író volt. Csemákjános (a Kritikus): Bol­dog vagyok, hogy a Zenthe Fe­renc Színház jóvoltából újra fel­léphetek egy Molnár-darabban. Annak idején a Madách Színház­ban - mások mellett Márkus Lászlóval - játszottam a Játék a kastélyban” című ugyancsak re­mek vígjátékban. Falad Hedvig (a Mama): Ismét egy anyát játszom, immár a so­kadikat. Ez úgymond egy kis szerep, de éppen ez adja a ne­hézségét: rövid időre, de több­ször kell bekapcsolódni a cselek­ménybe. Egyébként jó ehhez a közösséghez tartozni. Máté Krisztián (a Színész): Gyakorlatilag két szerepet - a férjet és a testőrt - kell elját­szanom. Az elsőben jobban ér­zem magam, ez áll közelebb az alkatomhoz. Remélem, hogy si­kerünk lesz, ennek érdekében a bemutató előtt is elvégzem a szokásos szertartásomat, ami imából, rituális mozdulatokból és tíz fekvőtámaszból áll... P. Kerner Edit (a Páholyos nő): Örülünk, hogy remek vendég- művészekkel dolgozhatunk együtt. Talán a szokásosnál is nagyobb izgalommal készü­lünk a premierre, reméljük, hogy csodálatos közönségünk nem csalódik bennünk és érzé­keli, hogy sikerült megint előbbre lépnünk... Pünkösdi Mónika asszisz­tensként illetve sminkesként kapcsolódik az előadáshoz. Úgy véli: ez a legnehezebb feladata, amelyet asszisztensi minőségé­ben eddig a társulatnál végzett. Az apró részletekre is nagyon kellett figyelni. De biztos benne, hogy a bemutatóra minden ki­egyenesedik, rendben lesz... Az előadást Kerényi Mihály rendezi. Ő mindenekelőtt azt a heroikus lelkesedést, küldetés­tudatot emelte ki, amely a társu­lat vezetőit jellemzi. Noha az ön- kormányzat minden elismerést megérdemel azért a támogatá­sért, amelyet a város színházára fordít, azonban véleménye sze­rint egy kis pluszpénzre még szükség lenne néhány felelős feladat ellátásához. Ami a dara­bot illeti: Molnár Ferenc jó mun­kát végzett, az előadás igyekszik méltó lenni hozzá. Cs. B. Az alábbiakban két kiállításról lesz szó. Az egyiket a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Fayl Frigyes Ga­lériájában, a másikat az ugyan­csak megyeszékhelyi József Atti­la Művelődési és Konferencia-köz­pont belső klubjában, a Sréter Fe­renc Népfőiskolái Egyesület prog- | ramjában nyitották meg a közelmúltban. Az egyiken egy if­jú pályakezdő, egy immár az egri | főiskola mesterképző kurzusán tanuló vizslási tehetség mutatta be, hogy hol tart a művészi pá­lyán, a másikon egy Jobbágyiban élő hetvenhárom éves nyugalma­zott pedagógus, egy igazán érett alkotó sajátos tartalmú és forma­nyelvű műveit láthatja a közön­ség. A több nemzedéknyi távolság ellenére van, ami összefűzi a két Bánkúti Gergő egy alkotása tárlatot. Egyrészt mindkettőt Kele Szabó Ágnes művésztanár nyitot­ta meg, másrészt a két alkotó éle­tének korábbi helyszínére tért vissza: Bánkúd Gergő hat évvel ez­előtt éppen a Madách gimnázium­ban érettségizett Kele Szabó Ág­nes tanítványaként, Nógrády An­dor pedig egykoron - 1977-től 79- ig - munkatársa, művészeti elő­adója volt a József Attila Művelő­dési Központnak. Bánkúti Gergő eddigi legna­gyobb sikerét azzal érte el, hogy az idén a Dornyay Béla Múzeumban szerepelhetett a 32. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat rangos mezőnyé­ben. Ugyancsak májusban volt sa­ját kiállítása is a megyeházi galé­riában, az első átfogó bemutatko­zása azonban a jelenlegi tárlat az alma materben. Néhány éve azt mondta magáról: ^önmegisme­rés lépcsőjén a kreativitás a ka­paszkodókorlátom. ’’Identitáske­reső törekvését képei igazolják, de a szülőfaluhoz, a családtag­okhoz - különösen a nagyma­mához - a népművészethez való erős kötődéséről is „tudósítanak.” Szinte szociografikus igénnyel je­leníti meg a hétköznapi élet egy- egy pillanatát, szituációját. A fi­gurális hagyományok jegyében fest főként vegyes technikával, de ügyesen használja, variálja a tex­tilt is. Sokra hivatott talentum, jól tette, hogy élethivatásnak a képző­művészet választotta. „A művészet sose jár egyedül” - mondta Kele Szabó Ágnes Nógrády Andor tárlatának meg­nyitóján, arra utalván, hogy az al­kotó egyaránt eljegyezte magát a képzőművészettel és az irodalom­mal. Előbbit csoportos és egyéni kiállításainak sokasága, utóbbit megannyi publikációja, több könyve igazolja. Legutóbbi - a „Magyar népballadák és román­cok” címmel - nemrégiben jelent meg. (Lapunk október 31-i számá­ban foglalkoztunk e kötettel.) A hagyományos fekete-fehér grafi­kákból modern eszközökkel szí­nesített nyomatok képezik a sal­gótarjáni bemutató képanyagát is. Ahogyan a népművészet, úgy Nógrády Andor is szépen beszél, egyszersmind játékosan, prakti­kusan is. A látványból pedig ki-ki önmaga számára fordíthatja le a mondanivalót - hangsúlyozta Kele Szabó Ágnes. - csébé ­Nóe'rádv Andor kiállítását Kele Szabó Á£nes nvitotta mee

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents