Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)
2013-10-08 / 233. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER 2013. OKTÓBER 8., KEDD Agyúdörgés Romhányban « (Folytatás az 1. oldalról.) Romtiany. - A 15 éves háború, vagy „hosszú háború” első évében volt ez a bizonyos csata, 1593. november 21-én. A Fülek várát körülvevő keresztény sereg ellen induló, felszabadító török hadak ütköztek meg ecsedi Báthori István fegyvereseivel. A keresztény katonaság széjjelszórta a meglepett török csapatokat, jelentős győzelmet aratott az oszmán haderő fölött ezen a novemberi hajnalon. A dolog szépséghibája az, hogy a történészek nincsenek egy véleményen a csata helyszínét illetően. Sokan gondolják úgy, hogy nem itt, a Lókos menti Romhány határában, hanem a Fülektől délnyugatra eső Kis-Romhány puszta mellett lehetett az ütközet mondja Grolyó Tamás hadtörténész. Akár ott, akár itt történt a csata 420 éve, a Bornemissza János Hagyományőrség romhányi szervezete, é\énBotschner Balázs Gáborral, úgy döntött, hogy megidézi a hódoltság korát, megjeleníti a végvári vitézek életét, harcos mindennapjait.- Nem akartuk november végére hagyni a bemutatót, ki tudja, milyen idő lesz akkor. Hiszen a végvári harcok is befejeződtek már olyankor. Nem szerette a török a hideget. így előre hoztuk az eseményt. A szervezés, az utazás is könnyebb most, hiszen keresztény hadaink segítségére jött a Nánai Sólymos Vitézek Egyesülete és a fülek! Defensores történelmi bajvívó csoport is. Szeretnénk megmutatni, hogy nem csak Rákóczi kurucai vitézkedtek errefelé. Szeretnénk életben tartam hagyományainkat. De egyébként is, szép látványt nyújtanak a korhű ruhába, páncélba öltözött, kardos, íjas vitézek. Újabb színfolt községünk életében - mutat körül Botschner Balázs a készülődő, gyakorlatozó vitézeken. Ágyúdörgés, muskéták csattanás, kardok csengése, sebesültek jajgatása veri fel az elmúlt szombat délután nyugalmát. A palánk- vár kapuján súlyos fejszeütések zuhognak; a nógrádi bég baj vívás- ra hívja ki a magyar vitézeket. Ám hiába az Allahhoz üvöltött fohász, a történelem megismétli önmagát: a magyarok győznek. Sztranyovszky Béla HIRDETÉS 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1, Tel: 32/417-255/163 E-mail: info.varosfejleszto@starjan.hu A Salgótarjáni Városfejlesztő Kft. 100%-os önkormányzati tulajdonú cég, mely az önkormányzat által jóváhagyott akcióterületi tervben megtervezett ? városfejlesztési akciókat készíti elő és valósítja meg. A Társaság operatív városfejlesztő tevékenységének célja: az önkormányzat I városfejlesztési célkitűzéseinek gyakorlati megvalósitása a lehető legkedvezőbb j pénzügyi feltételekkel. A Társaság által jelenleg megvalósított városfejlesztési programok:- Salgótarján városközpontjának funkcióbővítö rehabilitációja (2012-2014)- Salgótaiján szociális célú rehabilitációja - Acélgyár - Városközpont j (2013-2015)- Salgótarján Megyei Jogú Város Településfejlesztési Koncepciója 2014- 1 2020 és Integrált Településfejlesztési Stratégája 2014-2020 (2013-2014) A Társaság külső partnerek részére ajánlott szolgáltatásai: . Pályázatfigyelés, projektfejlesztés r ■ Pályázat készités- Projektmenedzsment, támogatáskezelés . Kötelező nyilvánosság biztosítása . Rendezvényszervezés „...egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot.” _______ (Anne Morrow Lindbergh)____________ „. ..Nográd nekem a hazám” Pásztó. Gaál István a magyar filmművészet egyik legjelentősebb személyisége nyilatkozta ezt Shah Timor kamerája előtt az „Egy képíró a Varázs völgyből” címmel 2007-ben készült - mint kiderült utolsó - portréfilmben. S Nógrádon belül különösen Pásztót szerette, ahová - bár salgótarjáni születésű volt - gyermek- és ifjúkorának megszámlálhatatlanul sok kedves emléke s nem utolsósorban mentora, a ciszterci paptudós Rajeczky Benjámin és jó barátja, Csohány Kálmán grafikusművész személye fűzte. Ezekből a meghatározó élményekből egész életén át tudott építkezni, lelkierőt meríteni. - „Amikor vissza-visszagondoltam erre a vidékre, úgy éreztem, hogy a hátamat neki tudom támasztani a Mátrának, a Muzsla-tető hétszáz méteres magasának, s ezért engem nem lehet legyőzni, mert ezek a hegyek engem hátulról megtartanak. A Cserhát felé eső másik oldal pedig remek kilátást „engedélyezett” (nyugat felé)” - írta önvallomásában Zalán Vince „Gaál István krónikája” című könyvében. S a „Varázsvölgy” - ahogyan Ő nevezte Pásztó környékét - iránti vonzalom kölcsönös volt: a pásztóiak is nagyon szerették a közülük kiemelkedett, országos és nemzetközi hírnevét, rangját mindig szerényen, alázattal viselő, hozzájuk gyakran visz- szajáró földijüket. S a megbecsülés, a tisztelet érzése Gaál István 2007 szeptemberében bekövetkezett halálát követően is megmaradt és a hátrahagyott szellemi örökségéhez méltó hagyomány- és értékőrzésben testesül meg. Ezt igazolja, hogy a Gaál István Egyesület - a pásztói önkormányzat hathatós támogatásával - emlékszobát létesített személyes tárgyaiból és évente rendez Gaál István filmnapokat Pásztón. E rendezvénysorozat az idén - tekintve, hogy Gaál István nyolcvan évvel ezelőtt született csakúgy, mint nem kevésbé jeles szerző- és pályatársa, Sára Sándor - a két művész tiszteletére Budapesten kétnapos konferenciával és november végéig tartó vetítéssorozattal bővült. A pásztói megemlékezést október 4-én és 5-én tartották. A megjelenteket - köztük Gaál István családtagjait, barátait, munkatársait - az emlékszobában az egyesület nevében Shah Gabriella- a kultusz egyik kezdeményező, éltető személye - üdvözölte, majd Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke mondott köszöntőt. Kiemelte, hogy Gaál István egyszerűen képírónak - vagy ha úgy tetszik - képírástudónak tartotta magát s az egykori sienai festőkhöz, a kézműves kismesterekhez hasonlította magát, pedig a „filmművészet nagymesterként foglalta el az őt megillető helyet az egyetemes és magyar kultúra történetében. ” Ha nem is akadálymentesen, de teljesült az álma: saját útját járó, felelősséggel élő és alkotó filmrendező lett, aki derekasan állta az élet sodrásait. Sisáklmre, Pásztó város polgár- mestere - aki nemcsak az emlékszobában, hanem később a Gaál István Kistérségi Központban is kifejtette gondolatait - néhány személyes emlékére, találkozásaikra, beszélgetéseikre való utalással idézte fel Gaál István alakját. Bár nem volt templomjáró, de mélyen hívő ember volt, akinek homlokára édesanyja rajzolt láthatatlan keresztet. Pásztó eddig is mindent megtett - és a jövőben is így kíván cselekedni - Gaál István emlékének megőrzése, munkásságának megismertetése, népszerűsítése érdekében, csakúgy mint Rajeczky Benjámin és Csohány Kálmán esetében. Bár csak az utóbbiak nyugszanak a Mátra alji városban, lelkűk odaát is együtt van - mondta Sisák Imre. Az előadások - amelyek az első napon a „Sodrásban” című, 1963-ban „berobbant”, legismertebb Gaál-film köré csoportosultak - előtt levetítették a bevezetőben említett portréfilmet. Készítője, Shah Timor elmondta: szerencsés embernek tartja magát, hogy egyáltalán találkozhatott a nagy tudású, sokoldalúan művelt Gaál Istvánnal, sőt filmet forA salgótarjáni Bakos Gábor film- és művészettörténész Gaál István művészi nyelvét elemezte előadásában gathatott a tekintélyes Mesterről, akitől igyekezett minél többet elsajátítani szakmailag és emberileg egyaránt. Gelencsér Gábor filmesztéta a „Sodrásban” modernizmusáról beszélt, elhelyezve a filmet a magyar új hullám kezdeti szakaszába és kiemelve azokat a filmes beszédmódbeli sajátosságokat, úgymond egyetemesebb jellegű etikai kérdésfeltevéseket, amelyek megkülönböztetik az erősen történelmi, társadalmi, politikai hátterű vonulattól. A következő előadó a salgótarjáni Bakos Gábor volt, aki - híven film- illetve művészettörténeti végzettségéhez - a „Sodrásban” művészi nyelvét elemezte képző- valamint fotóművészeti példák alapján. Angelo Bemardini - Gaál István római barátja és ottani éveiben munkatársa’ - közös humán illetve műszaki, technikai érdeklődésük eredőit fejtegette és azt hangsúlyozta, hogy Gaál István elsősorban emberi méltósága miatt lehet példamutató. Pintér Judit filmkritikus - aki az olasz vendég tolmácsa is volt - a „Sodrásban” nemzetközi fogadtatásának néhány jellemzőjét emelte ki. A pásztó származású Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Egyetem médiaintézetének vezetője „Mit mondhatott volna Szőts István - az „Ember a havason” rendezője - Gaál István első nagyjáték- filmjéről?” címmel tartott érdekes előadást. Az első napi program filmvetítésekkel ért véget s értelemszerűen szombaton is voltak filmbejátszások. Ezen a nap Gaál István és a társművészetek (képzőművészet, zene, fotó) kapcsolatával foglalkoztak az előadók. Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla magyarországi jogutódja, Várbíró Judit, a „Gyökerek” társ-forgatókönyvírója, Móser Zoltán fotóművész közreműködésével. Vásárhelyi Gábor egy olyan soha nem közölt (!) Bartók-levelet is ismertetett, amelyet a zeneszerző a feleségének írt. A kétnapos program zárásaként a Shah Gabriella tartott tárlatvezetést a Gaál-emlékszobában. A pásztói filmnapok nem valósulhatott meg a Magyar Művészeti Akadémia mint főtámogató - amelyet Godó Edit, a művészeti tagozat titkárság- vezetője és Szmrecsányi Dóra,a film- és fotóművészeti tagozat titkára képviselt személyesen - valamint a Nemzeti Kulturális Alap és Pásztó város támogatása nélkül. A színvonalas, érzelemgazdag rendezvény ezúttal is hozzájárult ahhoz, hogy Gaál István művészete, munkássága egyre inkább rangjához, nemzeti értékeihez méltó helyre kerüljön a szélesebb köztudatban is. Csongrády Béla A Gaál Istvánra emlékező családtagok, barátok, munkatársak a filmrendezőről elnevezett kistérségi központban i i i l f J 1
