Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)

2013-10-05 / 231. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA Keramikusművész a 150.-én Szeptember végén kinyi­totta kapuit Salgótarján­ban a Szerdatársaság Iro­dalmi Kávéház is. Ráadá­sul az őszi évad első ösz- szejövetele a 150. volt a 2007. április 13-án útjára indított szellemi műhely rendezvénysorozatának. Az elmúlt hat év során sike­rült megvalósítani a Palóc Par­nasszus szerkesztőségében an­nak idején néhai T. Pataki Lász­ló vezetésével megfogalmazó­dott célokat: elsősorban a helyi illetve megyei alkotók, közös­ségek, kulturális, művészeti értékek bemutatását, népsze­rűsítését, de a jelentős évfor­dulók méltatását s jó néhány rangos, országos ismert és el­ismert művész meghívását, szereplését is. A mottót mind­végig a szintén elhunyt helyi költő, drámaíró Marschalkó Zsolt „Mondóká”-ja szolgáltat­ta: „A macskakő közt, sárguló fű. / Nem a művész, / hanem a mű. / A forrás vize és / nem a kút. /Nem a cél, hanem az út. ” E sorok teljes mértékben ille­nek az aktuális vendég, az Alsótoldon élő keramikusmű­vész - ahogyan ott mondják „kerámiákus” - Antal András személyiségére, munkásságára is. Ő is elsősorban alkotásait és a létrehozásukhoz szükséges fo­lyamatot - ha úgy tetszik utat - tartja elsősorban fontosnak, lé­nyegesnek, erről tud élvezettel, szenvedélyesen beszélni. P. Kerner Edit előadóművész - aki szintén sok időt tölt a cserháti fa­luban - fesztelen, tényleg baráti diskurzus keretében fejtette fel az általa jól ismert szomszéddal, „ősrégi” baráttal - akivel mint­egy 25 évvel ezelőtt együtt szer­veztek indiántábort a palotási tó­nál - élete fonalát. A 63 éves An­tal András Attila Pásztón szüle­tett, Szécsényben gyerekeskedett és tűnt ki ceruzarajzaival, édes­apját, Antal Károlyt jeles helytör­ténészként, „magántudósként” Antal András „Az időtlenség lenyomatai’’ című sorozatát az irodalmi kávéházban is bemutatta is számon tartották. A fiú Buda­pesten a Képző- és Iparművésze­ti Szakközépiskolába, majd két évnyi néprajzi múzeumi munka után az iparművészeti főiskolára járt, ahol 1975-ben a szilikátipa­ri-formatervező tanszéken ka­pott keramikus diplomát. Csak­nem egy évtizedig dolgozott a romhányi gyárban: csempék ter­vezésével és termékpropagandá­val foglalkozott. Többször is ré­szese volt Siklóson a kerámia­szimpóziumnak, járt szlovákiai és szerbiai művésztelepeken, évek óta pedig a nyarakat ösztön­díjasként a Kecskeméti Nemzet­közi Kerámia Stúdióban tölti, ahol hasznosíthatja angol nyelv­tudását, kedvére kísérletezhet és próbálhat ki újabb és újabb tech­nikákat, szakmai fogásokat. Az irodalmi kávéházba is az Alföld­ről érkezett, magával hozva új, szinte még kemencemeleg soro­zatát „Az időtlenség lenyomatai” címmel. Kapott többek között SZOT- és Ferenczy Noémi-díjat, voltak egyéni és csoportos kiállí­tásai, művei megtalálhatók köz- gyűjteményekben - így az ipar- művészeti múzeumban is - de láthatók a debreceni gyógyfürdő, a salgótarjáni városháza és a pásztói zeneiskola falain is. Hatalmas diagyűjteménye van, művészetének néhány jel­lemzőjét, sajátosságát vetített ké­pekkel is illusztrálta. Az is kide­rült, hogy szereti a zenét, az iro­dalmat, ő maga is ír verseket. Jó szívvel vette, hogy Sándor Zoltán előadóművész, szerkesztő nem- csfSPfzaőő Zoltán „Cifra nyfflro- rúság”-ának részletével, hanem Nagy László „Versbem bujdosó”- jával is köszöntötte.- csébé ­Egy boldog fotós képeskönyve Teljes joggal nevezte ünnepinek Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke azt a megnyitót, amely Lantos István képeinek kiállítá­sát volt hivatott útjára bocsátani. A fotós ugyanis 66 . életévében jutott el oda, hogy először álljon a nyilvánosság elé saját bemutatóval. Bár - mint so­kakkal előfordult - már gyermekkorában megis­merkedett a fényképezéssel, egy Pajtás géppel kezdte s Szmenával folytatta. Később is érdekelte a fotózás, de egyrészt a családi, munkahelyi teen­dők, másrészt pedig egy másik hobbival, a vadá­szattal járó elfoglaltságok kitöltötték minden ide­jét. Aztán végül is az előbbi mellett tette le voksát. Megismerte, megszerette a digitális technikát, rendszeres látogatója lett a fotóklub összejövetele­inek, a szokásos képelemzést, -bírálatot mint szak­mai segítséget fogta fel s nagyon fontosak voltak számára a szlovákiai fotótáborokban szerzett él­mények, benyomások' is. Mindezek hatására foko­zatosan érlelődött benne az önálló bemutatkozás igénye, amelyet most sikerült realizálnia. Homoga József gondolatait követően az egykori salgótarjáni Madách gimnáziumi osztálytárs, dr. Praznovszky Mihály - aki Veszprém megyében él­ve, Lantos István kérésére, kedvéért utazott haza - kapott szót. A kiállítás-megnyitó közönsége ih­letett pillanatokat élt át az ötvenkét éves barátság alapozta őszinte, emberi megnyilatkozás hallatán. Praznovszky Mihály mindenekelőtt arra a légkör­re, szellemiségre utalt, amely jellemzője volt közös alma materüknek, s amely öt évtized elmúltával is összetartó kapocsként funkcionál a mindenko­ri madáchos diákok között. A megemlített legen­dás tanáregyéniségektől azt a készséget, képessé­get kapták útravalóként, hogy nyitottak legyenek a világ csodáinak felfedezésére, befogadására, ér­tékeinek továbbadására. S Lantos István a fotózás­sal és «kitárulkozással ezeket az elveket érvénye­síti a gyakorlatban. Szeret utazni, de nem kell messzi egzotikus tájakra, elég csak a környező er­dőkbe, hegyekbe, várakhoz, a Tátrába, Zakopané­ba, Svájcba, Szlovéniába vagy a horvát tengerpart­ra eljutnia ahhoz, hogy a világot mint képeskor^ vét öröEtse meg ahogyan Ő látja, amilyen érzése­ket, lelkiállapotokat benne kiváltanak a virágok, fák, állatok, felhők, vizek és nem utolsósorban az emberek, köztük például a bárányokkal barátko­zó népviseletes kisfiú. Praznovszky Mihály előbb Lantos István kiállításának megnyitóján a jeles cseh írót, Bohumil Hrabalt - aki szerint a világ annak gyönyörű, aki olyannak akarja látni - idézte, majd egy nem kevésbé jelentős magyar, sőt palóc szerzőhöz, Mikszáth Kálmánhoz fordult, aki boldognak érezte magát írói munkásságának 40. évfordulóját ünneplők között. - S íme most itt is látunk egy boldog fotóst és sok olyan embert, akit a kiállítás képei tesznek boldoggá - fejezte be aján­lását Praznovszky Mihály. Lantos István elmondta, hogy miként készült erre a bemutatkozásra, megköszönte a lehetősé­get, az elhangzott méltatásokat, majd a fotóklub 44Í. kiállítójaként emléklapot vehetett át Homoga Józseftől. A megnyitóünnepség hangulatához nem kis mértékben járult hozzá a tehetséges ifjú éne­kes, Fehér Martin az alkalomhoz illő műsora. Cs. B. Névsorolvasás (2): Szálkái Péter BOZO ANDRF.A CSERMÁK JÁNOS. A salgótarjáni társulat tagjait, munkatársait bemutató so­rozatunk mai szereplője, Szálkái Péter nemcsak - mint min­denki más - személyes sorsa, tevékenysége révén számít egyedinek, de abból a szempontból is, hogy nincs színházi elő­élete, a filmművészet felöl közelített, jutott el a színpad világához. S ehhez mintegy három évtizedre volt szüksége a harminc- nyolc éves fiatalembernek, tekintve, hogy kora gyermekkorától a filmezés érdekli, az köti le igazán az érdeklődését. Salgótarjánban született, az egykori bányagépgyári óvodába, majd ugyan­csak Zagyvapálfalván járt általános isko­lába. A „No megállj csak” című orosz rajz­film olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy szinte azonnal eldöntötte „pályaválasztá­sát” , bár akkor még nem értette, hogy a nyuszik, farkasok miért nem szaladnak el a filmszalagról. Nagyapja - aki elvitte a moziba - azonban megnyugtatta: a me­sehősöket vastag acéldobozba zárják. A következő nagy élménytaz 1977-ben ké­szült, különleges effektusokat, szokatlan képi világot produ­káló „Csillagok háborúja" és annak folytatásaként az 1980- ban forgatott „A birodalom visszavág” jelentette számára. E kultuszfilmeket a nyolcvanas évek elején látta s hatásukra otthon máris „filmkészítésbe” fogott. Kartondobozokból épí­tett házakat, amelyeket felgyújtott és a Pajtás fényképezőgé­pével meg is örökítette a látványos jelenetet 1988-ban 13. szü­letésnapjára kapott filmfelvevőt, állványt, higanygőz lámpát, vetítőgépet és következhettek a legofilmek. Ebben az életkor­ban alakította meg - két barátjával, Kisbenedek Miklóssal és Babják Gáborral - a Systran Digital Picture nevű, máig léte­ző filmes műhelyt, amely péntekenként - részben az isko­lai tanulmányok rovására - a Szalkai-lakásban működött. Mi­re azonban a szülők hazatértek rendet kellett csinálni s el kel­lett tüntetni például a liszt okozta nyomokat Középfokú tanulmányait részben a debreceni katonai szak- középiskolában, részben Salgótarján az ipari szakmunkás- képzőben végezte elektronlkai műszerész szakon. Á tanulást azonban az ISZI-ben is elhanyagolta, idejének nagy részét az iskola Fancsik-stúdiójában töltötte, s Ba­kos Krisztiánnal elkészítette az első vide­okamerás thrillerét Nem csoda, hogy ele­inte a munkanélküliek számát gyarapí­totta s bár a munkaügyi központ szerve­zésében elvégzett ugyan egy faesztergá­lyos tanfolyamot, de akkoriban is inkább a pénzügyi és számviteli főiskola Puskás Ákos vezette stúdiójában lehetett megtalál­ni. Amikor a BRG-ben három műszakban dolgozott, döbbent rá az érettségi bizonyít­vány hiányára, amelyet a ’90-es évek vé­ge felé a Madách gimnáziumban felnőtt- képzés keretében szerzettmeg. Az egykor KiViSzI-tag Hídvégi Csabától tudta meg, hogy egy budapesti szinkronstúdióban van egy hely, ahová fel is vették. 1998-tól 2002-ig élt Budapesten, ahol sok minden­nel megpróbálkozott. Bedolgozott például a TV2-be, a Szféra TV-ben pedig vágta Antal Imre utolsó műsorainak egyikét az „Uboiká”-L Néhány éve alatt azonban rájött, hogy Budapesten dolgozni nem leányálom, hiszen a kereset jó részét felemész­tik a megélhetés költségei. Másrészt vágyott egy stabil, ki­egyensúlyozott családi háttérre, harmonikus kapcsolatra is, amelyet Salgótarjánba visszatérve sikerült is megteremtenie párjával, Tóth Rékával, aki számára szintén nem idegen a fény­képezés világ és sok szempontból társa is a filmkészítésben. Szálkái Péter gyakorlatilag innentől, ettől az életszakaszá­tól számítja életének sínre kerülését, szakmai karrierjének be­indulását 2006-ban a legjobb kisjátékfilm kategória tődíját nyerte el az úgynevezett Mini Filmfesztiválon az „Utolsó túsz” című negyvenperces alkotásával, ami bekerült a Nemzeti Filmarchívumba és része lett a magyar kulturális örökségnek. Egyébként a három főszereplő - Kálócz László, Klacsán Csaba és Tóth Boglárka- közül a hölgy salgótarjáni. Ha lehet rendezőként, operatőrként még na­gyobb sikert ért el 2012-ben a Zalaeger­szegi Televízió 8. Göcsej Filmfesztiválján, ahol a Systran Digital Picture „C. R. A. S. H -961” című, a budapesti „Ördögi Kör” színját­szóival forgatott húszperces filmje nemcsak a legjobb kisjá- tékfilm-cím tulajdonosa lett, hanem különdíjat nyert a forga­tókönyvért és a látvány ugyancsak különdíjat érdemelt ki. A fenti - nyilván sajtónyilvánosságot is kapott - hírek, információk alapján figyelt fel Szálkái Péterre Sasán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház főrendezője és kérte fel a június­ban bemutatott Bemard Shaw-darab, a „Sosem lehet tud­ni” című produkcióban való közreműködésre, nevezetesen- az ugyancsak salgótarjáni Honáth Eszter dramaturgiája szerint - az előadás szerves, látványos részét képező rek­lámok elkészítésére. S az egyértelmű közönségsiker - amelyben Praznovszky Tamás zeneszerzőnek és Lorkó Dá­vid hangmérnöknek, Szálkái Péter munkatársainak is ko­moly szerepe volt - azt igazolja, hogy az első közös mun­kájuk eredményesnek bizonyult. Olyannyira, hogy máris készülnek az újabb megmérettetésre. A Zenthe Ferenc Színház januárban, a magyar kultúra napja és Madách Im­re születésnapja tiszteletére tervezi bemutatni T. Pataki László „Kit szerettél, Ádám?" című színpadi játékot, amely­hez Máté Krisztián és Susán Ferenc rendező újra Szálkái Pétert és stábját kérte fel Filmes és animációs munkára. S a metaforikus látványtervek már javában készülnek is. S ez azért is örvendetes, mert bizonyíthatja, hogy itt helyben is működhet olyan szellemi műhely, amelyben eredmé­nyesen működhetnek együtt különböző művészeti ágak képviselői. Részben Salgótarjánhoz kötődik Szálkái Péter következő munkája, első nagyjátékfilmje is, amelynek for­gatókönyvét, azzal a Horváth Eszterrel írták közösen, aki a „Sosem lehet tudni” dramaturgja volt. Csongrády Béla N FERENC F,\D£ZO ■Ili 1 FARMS ZOLTÁN i HOLLA1 KALMAN KOJNOK DÁVID KOVÁCS ANNA KOVÁCS GÁBOR NÉMETH ANNA MÁTÉ KRISZTIÁN MIKECZ EST1LLA MÜLLER ZSÓFIA OLÁH LAJOS FCNKÓSDI MÓNIKA 1 SÁNDOR ZSOMBOR 1 TARNOCZI J AKAB t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents