Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)
2013-10-19 / 243. szám
KULTÚRA A címben szereplő szó- összetételt a magyar helyesírás szabályai szerint egybe kellett volna írni. Csakhogy itt a Virág vezetéknevet jelöl, ezért nagybetűs az írásmód. Arra a kettős évfordulóra, ünnepre utal, amelyet az elmúlt vasárnap Salgótarjánban, a Szent József Plébániatemplomban rendeztek „Öt évvel megelőzött...” című zenés áhítat keretében. Cs. B. Mint lapunk rendszeres híradásaiból is ismeretes lehet, az acélgyári templom 1938-ban, azaz 75 évvel ezelőtt felavatott, felszentelt orgonája tiszteletére az idei esztendő a városban emlékévnek nyilváníttatott. A legtöbb közreműködőt felsorakoztató program éppen az október Í3-i volt, annál is inkább mert összekapcsolódott Virág László zenetanár, karnagy, a zeneiskola nyugalmazott címzetes igazgatója jubileumával, minthogy a jeles, sokak által szeretett muzsikus mintegy hetven éve kezdte zenei pályáját és hat évtizede fejt ki áldásos szolgálatot a nógrádi megyeszékhely művészeti, kulturális életében. „Erős vár a mi Istenünk!”,,Áldás, békesség!”, Dicsértessék a Jézus Krisztus!” - evangélikus, református és római katolikus köszöntéssel egyaránt üdvözölte Varga András plébános a nagyszámú közönséget, ezzel is érzékeltetve az esemény ökumenikus jellegét Elsőként DÍósT%ntas orgonaművész -‘aki tiUftnfllc évig volt a templom kántora - fotókkal illusztráltan beszélt az orgona részleges felújításáról, majd két LisztOrgona-Virág októberben művel igazolta is a beázások okozta fogyatékosságok elhárításának eredményét: a szép hangzást. Az öt évvel ezelőtt többségében énektanárokból, zenepedagógusokból alakult, Radnai Zsuzsanna vezényelte Cantabile Kamarakórus Schubert 23. zsoltárát adta elő Szabó Istvánné zongorakíséretével. A „Kórusok az oltár előtt” című műsorrész következő szereplője a Cantate Domino - azaz Daloljatok az Úrnak - elnevezésű egyházi kórus volt, amelynek élén éppen húsz éve áll Virág László. Ez alkalommal Wemer Alajos „Égi szűz virág” című művét adták elő. Annak a Werner Alajosnak a szerzeményét, akinek a kórusában a szombathelyi Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban hetven évvel ezelőtt a diák Virág László is énekelt A Cantate Domino - amelyik egyébként a Magyar Katolikus Kultúra Napjai rendezvénysorozat keretében ma Budapesten, a Kongresszusi Központban vesz részt 15 egyházmegye kétezer énekesének találkozóján - bemutatkozását követő hálaadást a régi és a mai egyházi muzsikusokért Varga András vezette. Shah Timor művészi igényű dokumentumfilmjei sorában jelenleg dolgozik a „Szólt és szólni fog" című"művén, amely egyrészt a S28fft József templom történetét, másrészt az idei orgonajubileum történéseit örökítette meg. A harminckét per75) Salgótarján cesre tervezett filmből - amelynek november 9-én lesz az ősbemutatója - ezúttal részleteket láthattak az érdeklődők, majd a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar - amelynek elődjét ugyancsak Virág László alapította - Tóth Tibor vezényletével Vivaldi „Concerto”- jának Din. tételét szólaltatta meg. Varga atya megkérdezte, hogy a jelenlévők közül ki volt tagja olyan kórusnak, zenei együttesnek, amelyet Virág László vezetett és ki tekintheti magát tanítványának. Sok kéz lendült a magasba mindkét esetben. Nem véletlenül, hiszen a következő fellépő kart, a sok sikert, elismerést megért Salgótarjáni Pedagóskórust Virág László 30 évig vezényelte. A jelenlegi karnagy Boámé Dicse Zsuzsanna. A pedagógusok a Diósi János vezette Bányász-Kohász Dalkörrel adták elő Bárdos Lajos „Boldogasz- szony”-át. Nem mellesleg Virág László az egykori bányászkórust is sokáig irányította. Az összkar - a fenti négy kórus kiegészülve a Református Kiskó- russal - és a zenekar Woerden „Nézz az úrra” illetve Charpentier hálaadó „Te deum”-ával is köszöntötte a jubiláló hangszert és a jubiláns karnagyot. Virág László tiszteletére a padsorokban ülők is elénekelték a „Tavaszi szél” című népdalt, márcsak a stílusos „Virágom, virágom...” refrén miatt is. A szóbeli köszöntések sorát Varga László atya - aki a maga is karnagy Vácott és a „Te deum”-ot átírta vegyeskarra - gondolatai vezették be. Az Országos Magyar Cecília Egyesület központi igazgatója tolmácsolta Virág László számára dr. Beer Miklós váci megyéspüspök üdvözletét is. Tamócziné Máté Melinda közművelődési referens, kulturális főtanácsos Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében lépett a mikrofonhoz és Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester nevében is köszöntött mindenkit a felemelő kettős ünnepen. Ihletett szavakkal, magyar és külföldi kiválóságoktól remekül megválasztott szép idézetekkel igazolta a zene, az orgona, mint a hangszerek királynője valamint az egyházi kórusmuzsika szerepét hívő és nem hívő emberek erkölcsi és kulturális értékrendjében. Méltatta - értelemszerűen a teljesség igénye nélkül - Virág László - aki egy hatgenerációs muzsikus család sarja - gazdag életútjának, sokrétű munkásságának érdemeit is. Megemlítette - többek között - hogy a helyi zeneiskola tantestületének az indulás napjától -1956. január 16-ától - tagja, igazgatóhelyettese, majd 28 éven át igazgatója volt Megannyi kezdeményezés, program fűződik a nevéhez. Ezek közé sorolandó például az orgonaszakos növendékek országos találkozójának és a salgótarjáni ifjúsági zenei napoknak az elindítása is. Öt éven át tanított Finnországban is. „Művészi pályáját a tehetség, a tradíció és a mesterségbeli tudás organikus egysége jellemzi” - mondta Tarnócziné Máté Melinda és további örömökkel teli éveket kívánt a 83 éves Virág Lászlónak. „Mi pedig ígérjük, hogy körbeveszszük szeretetünkkel”. Kedves szavakkal üdvözölte zeneiskolai és szimfonikus zenekari elődjét Tóth Tibor és hasonló stílusban fejezték ki köszönetüket mentoruknak Boros Istvánné, a Cantate Domino, Baárné Dicse Zsuzsanna, a pedagóguskórus és Diósi János a Bányász-Kohász Dalkör részéről. A család köszöntését Virág András Gábor, a Szent István Bazilika orgonaművésze fogalmazta meg levélben, amelyet Varga András atya adott tovább. Áldásos, lélekemelő este volt, köszönte jár érte minden szervezőnek, közreműködőnek - mint Tamócziné Máté Melinda - mások mellett Csoóri Sándor költő gondolatával - meg is fogalmazta: „Sötét égbolt alatt élünk, de, aki verssel és énekkel közeledikfelénk, az világosságot akar és reményt az emberi szívekben." Diósi János karnagy, fúvószenész az emlékév rendezvénysorozatának egyik fő szervezője is köszöntötte a jubiláns Virág Lászlót ALBERT PÉTER Névsorolvasás (2): Alapi Katalin CSANK PÉTER LM'RWhIWON B ü Bár a fővárosban az idén májusban már bemutatkozott a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, az első megyén kívüli vidéki szereplésre e héten, október 15-én került sor a dunántúli Sárbogárdon. Két előadás keretében mutatták be Fésűs Éva „Kíváncsi királykisasszony” című mesejátékát mintegy nyolc-kilencszáz fős kisgyermek-közönségnek sok-sok önfeledt taps és hangos tetszésnyilvánítás közepette. A Molnár Ernő rendezte előadásban több szereplő ruháját egy tősgyökeres pásztói hölgy, Alapi Katalin Ildikó tervezte, alkalmasint varrta is. Az alábbiakból kiderül, hogy miként került kapcsolatba a megyeszékhelyi színházzal illetve azt jóval megelőzően hogyan lett a Nóg- rád Táncegyüttes tagja, majd munkatársa. A kettő között ugyanis szoros összefüggés van. A pásztói Gárdonyi Géza Általános Iskolát elvégezvén egészségügyi területen szeretett volna továbbtanulni, de végül is úgy alakult, hogy a helyi Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában az utóbbi tagozaton végzett az első irányú képzésben részt vett osztály diákjaként. Mi sem természetesebb szakirányú bizonyítvánnyal a kezében dolgozott postahivatalokban is, de már akkor is látszott, hogy nem ez lesz élethivatása. Ügyes keze volt és mindig is szívesen forgolódott a ruhák, az anyagok körül, annál is inkább mert édesanyja annak idején méteráru-boltban dolgozott s a kislányt már óvodáskorában elvarázsolta a textilek, függönyök világa. Nem véletlen, hogy hamarosan az utóbbiak értékesítésével foglalkozó vállalkozó lett. Aztán megint váltott, de akkor már nem olyan nagyot. Egy budapesti textilcéghez került, ahol magánembereknek és közületeknek egyaránt árultak, adtak el függönyöket bemutatók, előre berendezett lakások példája alapján. A cégtől nemzetközi kiállításokon - Brüsszelben, Isztanbulban - is részt vehetett. Időközben lakberendező iskolát végzett s varrni is megtanult Régi vágya volt ez, általános iskolai barátnőjének az édesanyjától „irigyelte el” ezt a tudást, amit aztán saját gyermekeinél ő is jócskán kamatoztatott. Életének másik vonulata a népi kultúrához kötődik: a népzene, a néptánc iránti vonzalma ugyancsak kisgyermekkorig vezethető vissza. Tizenhat éves korában kezdett el táncolni Salgótarjánban a Nógrád Táncegyüttesben még amikor Mlinár Pál volt a csoport művészeti vezetője. Három évig járt az együttesbe, egy héten többször is utazott próbákra, nem is beszélve a soksok fellépésről, szereplésről. Később ezt a megterhelést a családi és munkahelyi kötöttségek miatt már nem tudta vállalni, de a kollegiális, baráti viszony a későbbiekben is megmaradt és az ötévenkénti találkozókra, a jubileumi rendezvényekre, nosztalgiapartikra mindig meghívást kap az egykori táncos is. Ugyancsak mindig jó szívvel gondol a kazári hagyományőrzőkre is, sok ismeretet sajátított el például Nagy Imrénétől (Fátyol Rebi nénitől), Tőzsér Ferencnétől (Rebi nénitől) és Bodor Pálnétól (Liditől), akik segítenek az öltöztetésben, kontyolásban, ha kazári viseletét kíván a produkció. Tőlük tanulta azt is, hogy „ahogyan elteszed olyan lesz a ruha, akkor is, amikor előveszed. ” A Nógráddal a már munkajellegű kapcsolat hosszú szünet után 201J-ben alakult ki, amikor is a művészeti vezető, Szabó János és Susán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház rendezője felkérte a „Fekete liliom" című táncjátékban, népmese-feldolgozásban a jelmezek tervezésére. Ebben a feladatban meghatározó szerep jutott az „emberi liliom” figurájának, amely megálmodója és kivitelezője szintén Alapi Katalin Ildikó volt. A darabbal a Nógrád részt vett a két évvel ezelőtt nagykállói fesztiválon és bemutatta a karácsonyi gálán is. E produkciótól származtatható a Zenthe Ferenc Színházzal való egyre szorosabb együttműködés. 2012 tavaszán „A hetvenkedő katona” című Plautus-darabnak volt az egyik jelmeztervezője, a múlt ősszel bemutatott „Félreértés” című drámához pedig még díszlettervet is készített, de nem ez a variáció valósult meg. Nem így a „Sosem lehet tudni” című, az idén júniusban bemutatott Shaw-vígjáték esetében, amelynek díszlet- és jelmeztervezőjeként egyaránt Alapi Katalin Ildikót jelöli a színlap. A rendszeresen műsoron tartott „Brémai muzsikusok” című mesejátékban folyamatosan - az új szereplőkhöz igazítva - újítja fel a jelmezeket, a különböző kiegészítőket. S a már javában formálódó, a november 19-i premierre készülő új Zenthe produkcióban, Molnár Ferenc „A testőrijében ugyancsak lesz feladata: jelmezvarróként működik együtt Pallós Nelli látványtervezővel. Alapi Katalin Ildikó nagyon szeret a Zenthe Ferenc Színház társulatával dolgozni. Élvezi amint a rendezőkkel, színészekkel, műszakiakkal együtt sikerül megvalósítaniuk a színház nyújtotta varázslatot. A jó produkcióhoz feltétlenül meg kell találni a közös hangot, nagyon figyelni kell egymásra. Egyáltalán nem mindegy, hogy kire kell ruhát tervezni vagy varrni, fontos tényező az illető személyisége. Az is lényeges, hogy ne csak találó, kifejező legyen egy jelmez, de jól is érezze benne magát a színész. Nemcsak a munkájában, de egész életében irányadónak tartja Marcus Aurélius császár gondolatát, amely szerint „A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni Ha ezt megértetted, semmifelednem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet Isten mérte rád, neked csak járni kell rajta. ” Csongrády Béta K ERNŐ IEZO FARKAS ZOLTÁN OLÁH LAJOS § PÜNKÖSDI MÓNIKA | SÁNDOR ZSOMBOR 1 TARNOCZI JAKAB f f
