Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
2013-09-28 / 225. szám
iHIJinUliM 2013. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Művészetek kézfogása orgonaünnepen Az egyházi és a világi élet illetve több művészeti ág - építészet, zene, fotó - találkozott azon a kiállításon, amelynek megnyitóját a közelmúltban tartották Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ úgynevezett Előtér Galériájában. A Salgótarjáni Közművelődési és Nonprofit Kft., a Nóg- rád Megyei Fotóklub Egyesület és a Szent József Plébánia a templom idén hetvenöt éves orgonája tiszteletére hirdette meg a „Templomok és orgonák” című fotópályázatot azzal a céllal, hogy megörökítse a jelen és az utókor számára a város, a környező települések, bányavidékek templomainak, orgonáinak építészeti értékeit, érzékeltesse e kivételes hangzású hangszer templomokban betöltött szerepét. A pályázatra beküldött csaknem kétszáz, inkognitóban szereplő fotót egy háromtagú zsűri értékelt titkosan, egymástól is függeüen pontszámokat adva. Az összesítés alapján a legjobbnak ítélt felvételekből az augusztus végi, szeptember eleji Bányarém- fesztivál keretében már volt egy szűkebb bemutató a Salgótarjáni Bányászati Kiállítóhelyen - ismert nevén a bányamúzeumban - de a kiállításra kiválasztott teljes anyag bemutatására a fotóklub fentebb jelzett foglalkozásán került sor. Az Akkord Fúvós Kisegyüttes ünnepi indulóját követően Varga András plébános köszöntötte a megjelenteket, kiemelvén, hogy e tárlattal egy hónapok óta zajló pályázati folyamat érkezett a végéhez. Az atya kérte fel Bablena Ferencet, a Nógrád Megyei Ön- kormányzat Közgyűlésének alelnökét is köszöntőjének elmondására. A tisztségSalgótarján A megnyitóünnepség közönsége soraiban a fotóklub is jó néhány taggal képviseltette magát viselő keresztény emberként ugyancsak örömének adott hangot, hogy a 75 éves orgona megünneplését szolgáló nemes szándékú kezdeményezés - szerves folytatásaként a tavalyi Salgótarján várossá nyilvánításának 90. évfordulója alkalmából lezajlott rendezvénysorozatnak - sikerrel valósult meg. A városban és környékén, az egykori zömükben hívő bányászok lakhelyén fellelhető templomok - bár nincsenek azonos állapotban, némelyik számottevő felújításra is szorulna - önmagukban eleve kincset jelentenek, nem is beszélve a misék, istentiszteletek, koncertek számára oly fontos orgonákról, a „hangszerek királynőjé”-ről.- Aki az orgona mellett énekel, kétszeresen is imádkozik - mondta Bablena Ferenc. Ezért mindenki köszönetét érdemel, aki bármilyen módon részt vett e pályázat illetve kiállítás meghirdetésében, létrehozásában. Széky Miklós, a vendéglátó intézmény szakmai igazgató helyettese megnyitóbeszédében utalt a bányamúzeumban már bemutatott válogatott anyag értékeire és a kiállítás multifunkciós jellegére. A templomok mint építészeti alkotások fotózása gyakori téma, de az orgonák megörökítése egyedi jelleget ad e tárlatnak - hangsúlyozta Széky Miklós abban a reményben, hogy a következő napokban a József Attila Művelődési és Konferencia-központba betérők közül sokan megnézik a képeket és új ismeretekkel, érzelemgazdag élményekkel gazdagodnak. A „Templomok és orgonák” című fotópályázat díjait zsűritársai - dr. Márkus László és P. Tóth László - nevében Balra Varga András plébános, középen a Trilla Énekegyüttes, jobbra Bablena Ferenc, a Nógrád Megyei Közgyűlés Önkormányzatának alelnöke a „Templomok és orgonák” című fotókiállítás megnyitóján is az elnök, dr. Csongrády Béla nyújtotta át. A legjobb fotó kategóriában az első helyezett Diósi j. János lett, a második helyen dr. Csaba Attila végzett. Kü- löndíjat kapott Diósi j. János, Gecse Lászlóné, Homoga József , Diósiné Gebhardt Zsuzsa és Diósi s. János. A kollekciók, sorozatok kategóriájában Diósiné Gebhardt Zsuzsa kapta az első, dr. Fancsik János a második és Homoga József a harmadik díjat. A megnyitóünnepséget a nyáron alakult Trilla Ének- együttes zárta. Boros Istvánná, Boros Ágnes és Márkus Henriette alkotta trió az alkalomhoz illő egyházzenei műsorral szerepelt. A pohárköszöntőt Varga András atya tartotta és adta át az ajándékokat a kiállítás szervezőnek, közreműködőinek. Elmondta, hogy az egész éves rendezvénysorozat legközelebbi programja október 13-án lesz a Szent József templomban budapesti művészek közreműködésével. Az eseményen fontos szerepe lesz Virág László zenetanár karnagynak is. S ezzel még mindig nem fejeződik be a jubileumi rendezvénysorozat, mert hátravan még Shah Timor „Szólt és szólni fog” című dokumentumfilmjének a bemutatása az eddigi eseményekről, továbbá a decemberi városi gyásznapi áhitat és a karácsonyváró adventi hangverseny. A fotóklub otthonául (is) szolgáló belső klubban - mintegy előszóként - dr. Csongrády Béla zsűrielnök mondta el a képek többszöri megtekintése során szerzett benyomásait, majd sor került valamennyi felvétel - névvel, címmel - való bemutatására. Újdonság volt, hogy miközben a közönség élvezte a fotók látványát, élő háttérzeneként az Akkord muzsikált illetve a Trilla együttes énekelt... Asztaltársasági tárlat „barátságból” Antal József „Corpus”-a, Kun Pé-1 tér „Keresztény szimbólum - Tövis § I.” vagy Birkás Babett sajátos technikájú „Acélgyári templom” című | alkotása akár néhány épülettel s odébb, a Domyay Béla Múzeumban az „Ars sacra” rendezvénysorozat „Vallási emlékek Nógrádról” című bemutatóján is helyet kaphatottvol- na, de jelenleg a Balassi Bálint Asztaltársaság Bóna Kovács Galériájában rendezett kiállítás figyelemre méltó alkotásaiként láthatók. A jeles nógrádi költő nevét viselő asztaltársaság 1988 késő őszén alakult, majd 1989. január 27-én lépett a nyüvánosság elé s nem véletlenül éppen a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Sőt - mint köszöntőjében Molnár Éva, a házigazda intézményigazgató köszöntőjében utalt is rá - az eddigi összes kiállításuknak, így a mostani huszonnegyediknek is a könyvtár adott otthont. A társaság huszonötéves történetét megnyitóbeszédében dióhéjban fíandó Péter - aki íróember létére maga is kiállító - foglalta össze. Kiemelte, hogy annak idején Brunda Gusztáv javaslatára választottak nevet Ő dolgozta ki az alapszabályt is. Az alkotásra szövetkezett közösség az elmúlt negyedszázad során értelemszerűen sok változáson, stáción ment keresztül. E folyamatot valószínűleg majd részletesen elemzik 2014 januárjában s ennek nyilván a mostani tárlat részét képezi majd. Annál is inkább, mert - a fentebb már említett alkotókkal együtt - tizennyolc képzőművész hajlamú, tehetségű szuverén ember sokszínű, színvonalas bemutatóval ad hírt önmagáról, törekvéseiről és egyszersmind a társaság egészéről. A lényeget Handó Péter ekképpen fogalmazta meg: „...képesek vagyunk az összetartozásunkat kifejezni a munkánk közös térben való kiállításával, együttszerepeltetéséveL Ez az, ami a mindennapi lét egy magpsábbszintjejelémozdítel Sami- re nincs jobb szó, mint a barátság.” Handó Péter hozzáértően, találóan jellemzett minden kiállítót, itt és most még rövidebb, korlátozottabb kiemelésre nyílik alkalom. így például annak megemlítésére, hogy FancsiknéDeák Ibolya ezúttal mint müyen gazdag és kifejező mo- notípia sorozatot produkált A „Kedvenc fám” című képét mások is szerethetik. Némileg váratlanok Varmné Marton „Baba ” létértelmező olajképei is. Bár a témájában - a mítoszok világában - nincs, de a megvalósításban van némi újszerűség LosonczíIldikó vegyes technikájú művein. Petényi Anna esetében a papímyomat különlegessége erősíti az élmény hatását. Tőzsémé Balázs Mária festményem egyszerre van jelen az eleven jövő és az „Elmúlás” gondolata. Romhányi Olga tűzzománc „Próbababá”-i szintén kettős jelentésűek: az élet jelenlétét és hiányát tükrözik Sz. Végh Erzsébet virágai egyaránt szépek, hangulatosak az olajkép és a tűzzománc műfajában. Gelencsér János „Kicsi domb” című festménye ezúttal leegyszerűsített formában jeleníti meg a természet mítoszát. Iglódi Eszter vitrinben látható zománcképei a női lélek rezdülésének lenyomatai. Ezek mintegy hangulati ellentpontja Tar Róbert olaj „Akt”-ja, amely a kiábrándult, közönyös életérzés - ami bizony realitás manapság - az alkotótól megszokott megnyilvánulása. E képnek „távoli rokona” az asztaltársaság vezetőjének, Orbán György Jánosnak két témájú - „Kisváros” és „Falu” - de kivitelezésében, mondandójában egybecsengő, a települések nem éppen szívderítő jövőjét vizionáló sorozata. Az utolsó szó egyébként az övé volt a megnyitón amikor megköszönte a kiállítás megrendezését és joggal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Csongrády Béla Tar Róbert képe és Antal József szobra a kiállításon A „Tér” a ceredi művésztelepen A képen a csehországi zlíni egyetem és a besztercebányai akadémia művész- illetve multimédia-kommunikációs tanárai. Jobbról a második, a házigazdák képviseletében Fürjesi Csaba festőművész. Alighogy befejeződött a tizennyolcadik alkalommal megrendezett nemzetközi művésztelep Cereden, az elmúlt héten újabb jelentős rendezvénynek adott otthont a Kossuth utcai végi alkotótábor. A „Tér” című szimpóziumon - amelynek előzménye egy tavalyi nulladik évfolyamú kurzus volt - mintegy negyvenen vettek részt: tizenöt képzőművészeti, szobrászati tanulmányokat folytató növendék Szlovákiából, huszonhárom pedig Csehországból érkezett tanáraikkal együtt, hogy a művésztelep házigazdáival - Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sántha László festőművésszel - még szorosra fűzzék az együttműködés fonalát és megerősítsék a multikulturális kapcsolatokat és egyáltalán a mesterek és művészjelöltek közti barátságot. A workshop célja egyszersmind az is volt, hogy a Besztercebányai Művészeti Akadémia és csehországi Zlín város Bat’a Tomas Egyetem szobrászjelöltjei egy másik országba kihelyezett művésztelepen tehessenek eleget a számukra kötelező terepgyakorlatnak. A hallgatók terveztek, formáztak'is jó néhány szobrot, de nem a hagyományos formájú- akat és anyagúakat, hanem bátran kísérletezve új eszközökkel és installációkkal. A projekt keretében készült fotódokumentációkból katalógus is készül. A határon átnyúló európai együttműködés keretében megvalósított szimpóziumot jövőre lengyel művészekkel is tervezik kiegészíteni, ami így az úgynevezett visegrádi négyek országait jelentené és újabb nagy érdeme, eredménye lenne Cerednek és a falu nevét külföldön is egyre ismertebbé tevő művésztelepnek. Cs. B. A szobrásznövendékek hangulata mindennél többet mond
