Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
2013-09-21 / 219. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA Hivatása a népzene A közelmúltban, az államalapító Szent István ünnepén HrúzDénes, a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény népzene tanszéke valamint a Dűvő együttes vezetője Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Budapesten, a Nemzeti Színházban rendezett megemlékezésen. A salgótarjáni muzsikus az elismerést - amelyet Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vehetett át - a magyar népzenei hagyományok ápolásáért, a gyermekek zenei oktatásáért, valamint a népzenegyűjtés által fellelt értékeknek az utókor számára történő megőrzése érdekében végzett tevékenysége révén érdemelte ki. Ehhez az indokláshoz hozzátehető, hogy Hrúz Dénes jószerivel jubilál, hiszen csakHrúz Dénes Magyar Bronz Erdemkereszt-kitüntetésben részesült nem egy fél évszázaddal ezelőtt, hatéves korában kapta meg az első hegedűjét és indult el édesapja nyomában, aki több hangszeren játszott és Szécsényfelfaluban úgymond a település zenészeként tartották nyilván.. A tehetségesnek bizonyult kisfiút szülei eleinte a szécsényi, majd a megyeszékhelyi zeneiskolába járatták, ahol Szabó Gáspár volt a tanára. Bár értelemszerűen klasszikus zenét tanult, más műfajok - például az abban a korszakban divatos polbeat - jobban érdekelték. Kiskőrösön volt katona, ahol az egyik városi néptánccsoporthoz kerestek kísérőt s ezzel egy életre eldőlt Hrúz Dénes sorsa: hivatása lett a népzene. Leszerelését követően 1981- ben került az akkor Mlinár Pál által vezetett Nógrád. táncegyütteshez és a mestere által 1979-ben alapított Dűvő zenekarhoz, amelynek eleinte prímása volt, majd 1987-től lett a Vezetője. Mintegy ezzel párhuzamosan bontakozott ki oktatói pályája is. A salgótarjáni zeneiskolában a nyolcvanas évek elején Nagy Zoltán - aki ci- terát tanított - alapozta meg a népzenei tanszéket. Az ő örökébe lépett a Bolyai gimnáziumban érettségizett majd felsőfokú szakmai tanulmányokat végzett Hrúz Dénes, akihez először a sok hangszeren játszó Andrássy Ferenc, majd később Kubinyiné Szabó Katalin énektanárként csatlakozott. Éves átlagban húsz-huszonöt növendékük van, a most indult tanévben Salgótarjánban tizenhárom, Kazáron tíz gyermekkel foglalkoznak. Büszkék rá, hogy a városban illetve a környéken működő összes népzenei együttesben - többek között a Foltban, a Dobrodában, a*füSlkben— szinte csak egykori tanítványaik muzsikálnak. Az viszont természetes, hogy a Salgó gyermekcsoportot jelenlegi növendékeik alkotják. Az elmúlt esztendőkben a Dűvő együttesben főként a bőgős személyében történtek változások, de 2008 óta immár azonos felállásban játszanak: Hrúz Déneshez és testvéréhez, Hrúz Szabolcshoz akkor csatlakozott a Budapesten élő Nagy Zsolt brácsás illetve Mohácsy Albert bőgős, aki egyszersmind zeneszerző is. Valamennyien képesek több hangszert megszólaltatni. Örülnek, hogy a Dűvő tagjának mondhatják a salgótarjáni Kubinyi Júliát is, aki mint közismert 2012-ben a „Fölszállott a páva” című országos televíziós népzenei versenyen az énekes kategória második helyezettje lett. Az évek során megszámlálhatatlanul sok bel- és külföldi szereplésük volt, felléptek olyan neves, Kos- suth-díjas előadóművészekkel is, mint Sebestyén Márta vagy Szvorák Katalin. A Dűvő történetében, életében külön fejezetet képez az amerikai turnék sorozata. Az idén már tizenhetedik alkalommal vettek részt Seattle-ben az úgynevezett „Ti/ti/tá-bor”-ban, ahol kiegészülve Juhász Erika Debrecenben lakó, a nyíregyházi főiskolán oktató énektanárral - amerikaiak sokaságát, évente nyolcvan-száz embert tanítottak magyar népzenére. S ha már ott jártak, koncerteztek, zenéltek az USA és Kanada megannyi más jelentős településén is. A Dűvő jövőre lesz 35 éves, ebből az alkalomból a közeljövőben készítik el legújabb CD-jüket és készülnek a közelgő október 23-ára is, amikor a salgótarjáni városi ünnepségen adnak műsort Hrúz Dénes számára - mint a kitüntetés indoklásában is benne foglaltatik - nagyon fontos a gyűjtőmunka. Ki tudja hányszor járt már Erdélyben, vagy a Felvidéken, hogy beszélgessen azokkal az emberekkel, akik a lelkűkben hordozzák a „tiszta forrásból” eredő felbecsülhetetlen értékeket. Kifejezetten hiányérzete van, ha egy ideig nem találkozik ve- lülUVolt amikor már vele tartott kisebbik fia, aBllidik-eftztál^illviárton is, akfto'S’/ffiw örtiwiére ugyancsak nincs híján a talenUiuw nak és - csakúgy mint az édesapja - idejekorán, öt-hatéves korában vett először kezébe hegedűt... Cs. B. Hollókő visszavár Kimondva-kimondatlanul ezt a mottót tarthatják szem előtt a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola művészeti érdeklődésű tanulói is, amikor évről-évre visszatérnek az 1987 decemberétől világörökségként számon tartott faluba, hogy az ottani inspirációk alapján tegyék próbára képességeiket; kreativitásukat. Az idei nyári szünetben immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg Hollókőben a gimnázium alkotótáborát. Kele Szabó Ágnes tanárnő vezetésével hét - többségében kilencedik és tizedik osztályos illetve egy végzős - diák vett részt a négynapos táborban és fogalmazta meg grafikában, festményen, örökítette meg fotókon élményeit, benyomásait A hagyományos tanár-diák viszonyt feloldó foglalkozások keretében fafaragással is próbálkoztak a kellemes körülmények között táborozó ifjú tehetségek. A Hollókőről Hollókőn készült művekből a hét elején nyílt kiállítás, amely - mint Szluka Pálné igazgató utalt rá - már hagyományosan az első programja az új tanévben a gimnázium Fayl Frigyes Galériájának. A bemutató megnyitására Sztrémi Zsuzsát kérték fel, aki a program támogatójaként, illetve lokálpatrióta szakértőként mély empátiával mutatta be a település történelmi múltját, különös tekintettel a világörökséggé válás folyamatára és a ki- nyilvánítás óta eltelt bő huszonöt év eredményeire, a bekövetkezett fejlesztésekre, említve a mindennapok során felmerülő gondokat is. Ezek sorában az egyik legnagyobb a lakosság - főként az ófalui - csökkenő száma. Nem véletlen, hogy a kiállított képeken alig látni embereket, inkább a táj, a nevezetes népi építészeti örökség értékei tükröződnek. A táborban ezúttal is részt vett egy korábbi madáchos, a már évek óta grafikusként dolgozó „profi srác”, Ráduly Csaba is. Természetesen az ő alkotásai is láthatók a kiállításon. II A Madách gimnáziumban kiállítás nyílt az alkotótáborban készült munkákból Névsorolvasás (2): Csernák János BOZÓ ANDREA CSÁNK PÉTER RNAK JÁNOS Bizonyára kevesen tudják, hogy az egyik legszebb orgánumé színész, Harrison Fordgyakori magyar hangja immár tizenkét éve Nógrád megyében, Érsekvadkerten él. Mégis a véletlenen múlott, hogy csatlakozott a Zenthe Ferenc Színházhoz. Balassagyarmaton egy versmondó versenyen együtt zsűrizett a társulat két vezetőjével, Sándor Zoltánnal és P. Kerner Edittel, akik révén meghívást kapott a zenthések májusi budapesti vendégjátékára, majd Kerényi Mihály rendező szerepet ajánlott számára a novemberben színre kerülő Molnár-darabban, „A testőr” című vígjátékban, amelyet boldogan el is fogadott. S 2014 májusában a Susán Ferenc rendezte előadásban, Illyés Gyula „Kegyenc”-ében is számítanak rá. Csemák János 1952-ben született Budapesten s bár egy-két iskolai rendezvényen fellépett, komolyabban csak tizennyolc éves kora után kezdett el versmondással, előadóművészettel foglalkozni. Eleinte szórakozásból mondott szövegeket a korabeli Grundig-magnóra s visszahallgatva azokat ő maga is észrevette, hogy nem hangzanak rosszul. Jelentkezett is a Belvárosi Irodalmi Színpadhoz, ahová - fiatalember lévén - az öreg Tiborc monológjával vették fel. ló előadásként maradt meg emlékeztében Babits Mihály Jónás könyvé”-nek oratorikus feldolgozása. A Gyurkó Iiszló féle Huszonötödik Színháznál sokféle munkát végzett, de főleg figyelt, tanult Aztán egymás után nevezett be rangos, országos versmondó versenyekre (Auróra, Ki mit tud?) amelyeken rendre jól szerepelt Különös élmény fűzi a Váci Mihály nevével fémjelzett versenyhez, amelyet a televízióban Simon István költő vezetett Egy Illyés-verset - a „Nem volt elég”-et - mindössze két nappal az élő adás előtt tanult meg s a kamerák előtt teljesen leblokkolt Csak óriási erőfeszítés, koncentráció után tudta elmondani, de végül is olyan katartikus erejűre sikeredett, hogy a hétvégi kívánságműsorban egy lányosztály már kérte is az ismétlését A későbbiekben játszott Keleti István, Mezei Éva „Pinceszínhá’-zában, és a „Szkéné”-ben is. 1974/75-ben katonai szolgálatra volt kénytelen bevonulni Bajára, de mintegy „deus ex machina”- ként „jól jött” egy betegség és kilenc és fél hónap után leszerelték. A Színház-és Szín- művészeti Főiskolára - ahogyan akkor hívták - 1976-ban elsőre felvették Simon Zsuzsa és Major Tamás osztályába. Maximális pontszámot ért el, különösen Ady Endre „Esze Tamás komája ” című versével tett jó benyomást a mások mellett Gáti Józsefet, Várkonyi Zoltánt is soraiban tudó vizsgabizottságra. 1980-ban végzett olyan társakkal egyetemben mint Básti Juli, Bezerédi Zoltán, Eperjes Károly, Máté Gábor. Érdekes, hogy prózai osztály létükre zenés darabbal, a Michel Legrand „Cherbourgi esernyők’-jével diplomáztak. A főiskolai tanulmányokat követően Csernák János két évig Debrecenben a Gáli László vezette Csokonai Színház tagja volt és sok jó szerepet volt módja eljátszani. Schiller „A Genovai Fiesco öSz- szeesküvése” című darab részletét Ádám Ottó látta a „Stúdió ’82”-ben és leszerződtette Budapestre a Madách Színházhoz, amelynek éveken át tagja volt. Sok más mellett játszott Shakespeare „Tévedések vígjátéká”-ban, Szabó Magda „Csatá’-jában s Molnár Ferenc Játék a kastélyban” című darabjában is. Utóbbira különösen szívesen emlékezik visz- sza, mert Lőte Attila, Márkus László és nem utolsósorban Zenthe Ferenc (!) játszótársa lehetett. Ádám Ottó nyugállományba vonulása után az új igazgató csak kisebb szerepekkel kecsegtette, ezért egy darabig úgymond szabadúszó” volt, majd 1992-ben Illés István hívására Kecskemétre szerződött, ahol a Katona József Színházban többek között Móricz Zsigmond „Rokonok”-jában Kopjás István főügyészt alakította és Antonio volt Scarnicci-Tarabusi „Kaviár és lencse” című vígjátékában. Az utóbbi két évtizedben ismét szabadfoglalkozású művészként inkább színházon kívüli feladatokat vállal. Szinkronszerepei közül számára a legkedvesebb Franco Zefirelli „A Názáreti Jézus” című filmsorozat volt, amelyben a címszereplőnek, Robert Powellnek kölcsönözte a hangját s a közelmúltban is szinkronizált három Harrison Ford-filmel A ’80-as években szerelteit játékfilmekben (Gazdag Gyula „Elveszett illuziók”-jában és Sándor Pál „Miss Arizóná”-jában), a közelmúltban [tedig egy második világháborús dokumentumfilmben forgatott Wonke Dezső rendezővel. Közreműködött több tévéjátékban - a „Zokogó majom”-ban (1-5.), „Széchenyi napjai”4tan, „A komáromi fiú”-ban, a „Pázmány”-ban, „Egy tubarózsá”-ban, s néhány epizód erejéig a népszerű „Szomszédokéban és a „Kisvárosban - is. Szereplője volt a „Vers mindenkinek” című sorozatnak és Vágó István - Grétsy László „Álljunk meg egy szóra” című nyelvművelő műsorának is. Önálló előadói estje volt Devecseri Gábor „Bikasirató’-jából és műsort állított ősz- sze Ady Endre, Babits Mihály és Vörösmarty Mihály nemzettel, hittel foglalkozó verseiből „Isten, kard, korona” címmel. Foglalkozott illetve foglalkozik szépírással is: „Vazulfiak” című drámája 19874>en jelent meg, van filmforgatóköny ve is. Mindemellett nem idegen tőle a kétkezi munka sem, a természetközelség, a romantikus környezet kikapcsolja, megnyugtatja. 2001 óta lakik egy érsekvadkerti erdőben családjával, feleségével és Bátor nevű tizennégy éves fiával. Van kedvenc kutyája, jó néhány lova, kecskéje, de foglalkozik a kukoricatermesztéssel is. Mint már szó esett róla, örömmel csatlakozott a Zenthe Ferenc Színházhoz és jó szívvel kezdte el „A testőr” próbáit Véleménye szerint jó szellemű, tehetséges társulat a salgótarjáni, amely nemcsak szereti a színházat, de alázattal is viszonyul hozzá. Csongrády Béla m DEMUS PÉTER % iRDim II IS vl I KOJNOK DÁVID KOV ÁCS GABOR KRISTA ZSOLT NÉMETH ANNA MÁTÉ KRISZTIÁN M1KECZ ESTILLA | MÜLLER ZSÓFIA OLÁH LAJOS PÜNKÖSDI MÓNIKA 1 SÁNDOR ZSOMBOR
