Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

2013-09-12 / 211. szám

Kirándulás a templomba l ' ", ' ASréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület látoga­tást szervez a mátraverebélyi községi római katolikus templomba szeptember 16- án, hétfőn. Indulás a 10.30-as vonattal. Utána baráti beszél­getésre kerül sor a nyugdíjas szervezetek tagjaival. A szer­vezők minden érdeklődőt sze­retettel várnak. Virágágyást rongáltak meg Balassagjjatmat Garázdaság vétség megalapozott gyanúja miatt folytatott büntetőeljárást egy 17 - és egy ló éves érsekvadkerti fiú ellen a rend­őrség. A fiatalkorú gyanúsítot­tak tavaly október 30-án az éj­szakai órákban többek társa­ságában egy balassagyarmati presszóban szórakoztak. In­nen tartottak hazafelé, amikor a polgármesteri hivatal előtti járdaszakaszt határoló, ki­emeltvirágágyás falazatának műkő fedőlapjait felszaggat­ták. A rendőrök rövid időn be­lül mindkettőjüket elfogták, előállították a városi kapitány­ságra és gyanúsítottként hall­gatták ki. A nyomozást a ható­ság lezárta és az ügy iratait vádemelési javaslattal az ügyészségnek megküldte. Négykézláb akart átkelni A kórházba szállítást követően életét vesztet­te az az idős férfi, aki négykézláb akart át­kelni az úttesten ked­den este, Salgótarján­ban, de egy érkező au­tó elgázolta. >. ' Egy 38 éves sze­mélygépkocsijával a város bel­területén, a Nagymező úton Vizslás felé tartott 21 óra körü­li időben, amikor elütötte az út­testen négykézláb keresztül haladni szándékozó idős em­bert. A 63 esztendős férfi a bal­eset következtében olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítását kö­vetően elhunyt. A történtek kö­rülményeit a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közleke­désrendészeti osztálya a bal­eset körülményeit vizsgálja - tájékoztatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. A salgótarjáni Kálvária (2.) dicsőülésbe vinni a keresztet? Mi lesz a magyar jövő, ha nem lesz ki­tartásunk a magyar megdicsőü­lés, a magyar feltámadásig hor­dozni a keresztet? Mi lesz, ha fél­úton eldobjuk őseink, történel­münk keresztjét? [...] Hirdesse e szent hely azért a szenvedésben kimerült embernek: Ne csüggedj! Keresztben az üdvösség! Hirdes­se e Kálvária e város Polgármes­terének minden szépért és neme­sért lelkesedni tudó munkaener­giáját, Tóth Gyula templomgond­nok öregségében is fiatalos mun­kakedvét, alkonyuló életének legszebb hattyúdalát. Hirdesse Róth Flóris, Bérczy Sándor bánya­ügyi főtanácsosok, dr. Quirin Leó vezérigazgató, dr. Korompay La­jos bányaügyi főtanácsos és Karattur Antal gyárigazgató, vala­mint a telket adományozó Lüby kegyúri család nemeslelkűségét Hirdesse Traum Péter esperes és Szeptember 14-én, szombaton délután dr. Beer Miklós püspök atya a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepé­hez kapcsolódva keresztutat vezet a salgótarjáni Kál­várián, aminek keretében megáldja a felújított stáció­képeket. Ehhez kapcsolódva szeretnénk felidézni a salgótarjáni Kálvária történetének legfontosabb állo­másait, emlékezve mindazokra, akik a múlt és a jelen pillanataiban szívükön viselték az emlékhely sorsát. Az előző részben az építés mozzanatait idéztük fel, most pedig az avatóünnepség és az 1943 utáni időszak eseményeit olvashatják. Veszelovszki Balázs Az avatóünnepségre 1943. jú­nius 5-én került sor. A ferences háztörténet írása szerint: „Bár a légvédelmi készültség miatt szűk keretek közé szorították az ün­nepséget, mégis az egész város meleg ünnepe volt. Hiszen nem­csak vallásos, de hazafias jellege is van az építménynek, s így a fel­szabadított magyarság kitörő örö­me is az ünnep.” Szerencsére ettől sokkal többet őrzött meg a helyi lap az avatóün­nepségről. Sajnos fényképet nem találtam erről az eseményről, pe­dig bizonyosan készülhetett - még- a háborús helyzet ellenére is. A Kálváriaavatás ünnepén a bányazenekar hangjai mellett, a Karancs utcai kereszttől vonult fel a város a Szent Imre-hegyre, ahol dr. Pobozsny Róbert rozsnyói püs­pöki helynök avatta fel a Kálvári­át. Az ünnepen Réz Marián atya, a fTSyi' ferencesek- vezetője be­szélt, és voltaképpen ez volt az egyik utolsó szereplése salgótarjá­ni házfőnöksége idején, mivel 1943 nyarától Nyíregyházára ke­rült. A méltán híres hitszónok a Kálvária kapcsán a következő gondolatokat mondta: , „Minden nagyra hivatott nép, nemzet útja szintén kálváriajárás. Ezt az utat jelölte ki nekünk is az isteni gondviselés évszázadok fo­lyamán. Szent István halálos ágyán látja elvonulni lelki szemei előtt a véres magyar történelmet. A tatárdúlást, a török hódoltság idejét, amint félhold ragyog a ke­reszt fölött. Látja, hogy Trianon Pi­látusai hogy ítélik el Hungáriát, hogy adják vállára a csonkaság- nak, nélkülözésnek súlyos ke­resztjét, hogy fosztják meg ruhá­itól, ékességeitől [...]. A Kálvária nemcsak a fájdalomnak, áldozat­nak, hanem a megdicsőülésnek az útja is. Mi lett volna hitünkkel, megváltásunkkal, örök boldogsá­gunkkal, ha Krisztus megtorpan a Golgota útján, s nincs ereje meg­dr. Ambrus József apostoli papi munkáját, Obrincsák Ernő épí­tész és Bóna Kovács Károly szob­rászművész alkotóképességét. Hirdesse együttesen a város, a vállalatok, két plébánia hitbuzgal- mi egyesületeinek és az egyes stá­ciókat felállító családoknak, egész Salgótarján közönségének áldo­zatkészségét.” ' Mindezzel azonban még nem fejeződött be a Kálvária története, tulajdonképpen a Kálvária kálvá­riája csak most kezdődik. A fordu­lat éve után, ahogyan jelképesen levonták az orosz bevonulás után (előtt?) az országzászlót, éppen így aludt ki a Kálvária fénye, és magá­ra hagyták. Előtte azonban még, a háború pusztítása előtti utolsó pil­lanatban a felépült emlékhelyre 1943. szeptember 14-e után (a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódva) néhány nappal megszervezték az első bú­csút, és felajánlották Salgótarján várost Jézus Szívének. A déli plébániatemplomból ün­nepélyes menet indult délelőtt a Kálváriára, a hegy csúcsán sza­badtéri szentmise volt, ezen kb. 2000 ember vett részt. Délután pedig keresztúti ájtatosságra ke­rült sor, ahol szintén sokan vol­tak. Úgy döntöttek, hogy a Kálvá­rián - bár a déli plébánia tulajdo­na lett - tavasszal májusban a fe­rences plébánia, szeptemberben a déli plébánia rendezi a búcsút. Er­re azonban sajnos már nem ke­rült sor. 15 évvel az elkezdés után tehát beteljesedett a kálváriaépítők vá­gya, és a trianoni magyar kálvária emlékére hosszú időn át épített és elkészített salgótarjáni Kálvári­án keresztutat járhattak, emlékez­ve Krisztus szenvedésére és ke­reszthalálára, de figyelmeztetve magyarságunk sorsára is. Akkor még nemigen gondolták, hogy ez a keresztút, alighanem az egyik első és utolsó ünnep is lesz. Az 1944-es év fájdalmas eseményei valóban szenvedést hoztak min­den salgótarjáni lakosnak, azon­ban még szomorúbb volt az, hogy a bevonulok, a felszabadulást hir­detők ahelyett, hogy valóban a há­ború borzalmaitól való megszaba­dulást, megnyugvást adtak volna, még kegyetlenebbet hoztak ha­zánkra. A főplébánia épületéből Ferencz István plébánost és káp­lánjait 1950 májusában az Állam- védelmi Hatóság emberei kiűz­ték, a ferenceseket 1950. július 31-én elvitték a városból. A pusz­títás nem kímélte a Kálváriánkat, és sajnos a régi belvárost sem. Pontos adatok nem állnak rendel­kezésre az elpusztítás „menet­rendjéről”, azonban annyit tu­dunk: az ötvenes évek időszaká­ban a barlangot szétverték, az em­lékhelyet magára hagyták. A fák és a bokrok visszavették a helyet, és ez még a rendszerváltozás után majd két évtizeddel is így volt. Nemcsak tönkretették, de meg is alázták az emlékhelyet, többek között azzal, hogy randalírozni jártak fel, a stációkat összefirkál­ták, a barlangot tönkretették. A Kálvária új korszaka 2003- ban kezdődött: a 60. évfordulón emléktábla került a feljárathoz a Förster Kálmán Városvédő és Vá­rosszépítő Egyesület kezdemé­nyezésére, amelyen a Kálvária 14. stációjába helyezett emlékirat szövege olvasható. 2008-ban, a vá­rosvezetés elővette a Kálvária té­máját, különösen is dr. Juhász Ti­bor alpolgármester tett elévülhe­tetlen érdemeket a helyreállítás­ban. A helyi civil szervezetekkel és az Ipolyerdő Zrt.-vel Összefogva a helyet kitisztították, és megren­dezték (ismét) az első, már a ki­tisztított Kálvárián rendezett ke­resztutat. Azóta tündököl isrtíét a város felett a Kálvária, hirdeti elő­deink összefogását, kitartását. De a Magyar feltámadás barlangja még feltámadásra vár. A Kálvária története csak akkor les? teljes, ha a most megújult stációképek mellett a barlang is elkészülhet. Kívánom, hogy sikerüljön ezt az adósságot is közösen pótolni. A város felett lobogó országzászló, a megújult Kálváriánk, a Förster Kálmán-szobor a megújulás bizo­nyítékai, és azt jelzik: elődeink méltó útjára léptünk. Korabeli látkép a Kálváriával. A kép alján a régi vasútállomás, a posta épülete, amely előtt a Hősök szobra állt. A Kálvária alatt az egykori Kassai sor patinás épületei, amelyek ma már szintén nincsenek meg. HIRDETÉS Gépi földmunka, sóder, homok, kő szállítása mélyépítési munkák, útépítés, épületbontási munkák, közmű építése, autődaruzás. Nagykeresőik AII. Palóc Pálinka Ünnep szervezői folyamatosan készülnek a szeptember 14-i, szom­bati rendezvényre. Kedvezőtlen időjárás esetén is várják a résztvevőket, erre a 60x30 méteres, 1800 négyzetméter alapterületű rendezvénysátor lesz segítségükre. V * I J Rendezvenysator i Üy * Bl., I ■■ *11 * éihíL*. meDen

Next

/
Thumbnails
Contents