Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)
2013-08-07 / 182. szám
HIRDETÉS A távolléti díjra vonatkozó rendelkezések változásai - I. rész Múlt heti írásunkban a Munka Törvénykönyvének (2012. évi I. törvény, továbbiakban Mt.) a szabadságra vonatkozó módosításait vettük sorra. Most az ehhez szorosan kapcsolódó távolléti díj számítás változásairól beszélgetett Kopeczny Zsuzsa Tóth-Korom Kingával, a Work Way Club Kft. vezető HR szaktanácsadójával. Work Way Club ÚT A MUNKÁHOZ Hogyan változtak a távolléti díj számítására vonatkozó szabályok az elmúlt egy évben? t Az utóbbi egy évben több alapvető változás volt e téren. Most nem vállalkozom a módosítások teljes körű bemutatására, de kétféle megközelítésből kiemelném azokat, illetve példákon keresztül szemléltetném az eredményeket. Az egyik szempont, hogy mely bérelemek tartoztak bele a számításba, a másik pedig az ún. osztószámok alakulása. 2012. december 31. napjáig - az 1992. évi XXII. törvény 151 /A. § rendelkezései szerint - a távolléti díj alapjául szolgáló bérelemek közé tartozott a távoliét időszakában érvényes személyi alapbér, a rendszeres.bérpótlékok (pl. éjszakai pótlék, műszakpótlék) és a rendkívüli munkavégzésért járó ún. kiegészítő pótlék. 2013: január elsejétől 2013. július 31. napjáig hatályos szabályok szerint (Mt. 148. §) a távolléti díj számításánál a távolléti díj esedékességének időpontjában érvényes alapbért, az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybért és a bérpótlékokat kellett figyelembe venni úgy, hogy ezeket a bérelemeket külön-külön kellett kiszámítani és az adott dolgozó esetében figyelembe vehető bérelemek összegét kellett összeadni. A törvény kétféle számítás módot határozott meg. Az egyik, amikor a munkavállaló munkaidő-beosztással rendelkezett a távoliét idejére, ilyenkor a beosztása szerinti bérpótlékot kellett kifizetni. A második számítási mód a „6 hónapos szabály" amit akkor kellett alkalmazni, ha a dolgozó nem rendelkezett munkaidő-beosztással. Továbbá a távolléti díj kiszámításakor le kellett vonni azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távoliét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult volt. 2013. augusztus elsejétől ismét módosították ezt a rendelkezést úgy, hogy a távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér, valamint bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani. A jogszabály részletesen kitér az esedékesség időpontjának értelmezésére is (Mt. 148. § (2) bekezdés), ami alatt nem a kifizetés esedékességét kell érteni, hanem például a szabadság miatti távoliét esetén a szabadság kezdő időpontjában érvényes alapbért. Hogyan alakultak az osztószámmal kapcsolatos számítási módok? E tekintetben érdekes helyzet állt elő. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy ha idén februárban szabadságon töltöttek néhány napot, kevesebb fizetést kaptak, mint amire számítottak. Ennek az volt az oka, hogy a távolléti díj számítására vonatkozó szabályokat 2013. január elsejével megváltoztatták. Az év eleji módosítás jól megbolygatta a korábbi rendszert, így fordulhatott elő, hogy jelentős bérkülönbségek adódtak az elmúlt fél évben, ha a dolgozó ún. „rövid hónapban" ment szabadságra. *' Mi volt ennek az oka? A „régi Munka Törvénykönyve" (1 992. évi XXII. tv.) rendelkezései szerint 2012. december 31. napjáig az egy napra jutó távolléti díjat havi időbér esetén úgy kellett megállapítani, hogy az egy hónapra megállapított távolléti díjat osztani kellett a tárgyhó munkanapjainak számával, az egy órára jutó távolléti díjat pedig úgy állapították meg, hogy az egy napra kiszámított távolléti díj összegét elosztották a munkavállaló napi teljes rmunké idejével. Nézzük ezt meg egy példával szemléltetve. Amikor a kolléga havi bruttó bére 200.000 Ft, általános munkarendben dolgozik, részére semmiféle bérpótlék nem jár és rendkívüli munkavégzése sem volt, így a távolléti díj kiszámításánál csak az alapbért vesszük alapul. 2012 szeptemberében 20 munkanapot kellett ledolgozni. Egy teljes munkaidős munkatárs esetében ez 160 órát jelentett. A dolgozó 5 napot (40 óra) volt szabadságon és a fennmaradó 15 munkanapot (120 óra) munkával töltötte. Mivel ebben az időszakban a szabadságokat napban kellett nyilvántartani és elszámolni, így havidíjas munkavállalónk részére napban számolták el a szabadságra jutó távolléti díját is, amelynek összege esetünkben (200.000/20)*5=50.000 Ft. A többi ledolgozott 15 munkanapra a tárgyhavi munkanapok száma alapján (200.000/20)*15=150.000 Ft-os személyi alapbér illette meg. így összesen 200.000 Ft-ot számfejtettek neki az adott hónapban. 2013. január elseje és 2013. július 31. közötti időszakban a szabadságokat már órában kellett nyilvántartani, az esedékes távolléti díj számítására pedig az alábbi szabályok vonatkoztak havi bér esetén (Mt. 149.§): a napi távolléti díjat úgy kellett kiszámítani, hogy az egy órára járó távolléti díjat szorozni kellett a napi munkaidővel. Az egy órára járó távolléti díj számításánál pedig a Adósa, kintlévősége van? ADÓSSÁGKEZELÉS jogszerűen eredményesen sikerdíjért Work Way Club I ÚT A MUNKÁHOZ 1134 Budapest, Róbert Károly krt. 82-84, Telefon: +36 1 888 9200 Fax: +36 1 888 9206 ceginfo@workwayclub.hu www.woikwayclub.hu I , gapi havi alapbér összegét osztani kellett az általános teljes napi munkaidő - heti 40 órában foglalkoztatott munkavállaló - esetén 1 74 órával. Az előző példában szereplő dolgozónk, idén februárban (amikor szintén 20 munkanap, azaz 160 óra volt a ledolgozott idő) szintén elment 5 nap (40 óra) szabadságra, a fennmaradó 15 munkanapot (120 óra) pedig munkával töltötte. A szabadság órában történő nyilvántartása és elszámolása miatt az egy órára jutó távolléti díja (200.000/174)=1.149,42 Ft volt, így ennek alapján 1.149,42*40=45.977 Ft- ot kapott a szabadságának idejére. A fennmaradó ledolgozott 15 munkanapra járó alapbére pedig (200.000/20)*15= 150.000 Ft-ot, azaz összesen 195.977 Ft-ot számfejtettek neki. így a dolgozó 4.023 Ft-tal kapott kevesebbet, mint a munkaszerződésében szereptő bruttó havi alapbér. * "" Mi a helyzet most, a jogszabályváltozás életbelépése után? 2013. augusztus elsejét követő szabadságra jutó távolléti díj elszámolásakor az Mt. 149.§ (1) bekezdés rendelkezései szerint a munkáltatónak, havi bér esetén a távolléti díj esedékességének időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány szerinti meghatározásakor az Mt. 136.§ (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. Ez utóbbi szakasz értelmében a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával. Azaz míg a „régi Munka Törvénykönyve" a tárgyhavi munkanapok számát vette alapul, mint osztószámot, addig most az „új Munka Törvénykönyvének" legutóbbi módosítása szakít a távolléti díj számításánál a fix 174-es osztószámmal, és kicsit átdolgozva ugyan, de a lényegét tekintve visszahozza a régi szabályt, amely szerint továbbra is lesz jelentősége annak, hogy az adott hónapban mennyi az általános munkarend szerinti ledolgozandó órák száma. Ha a dolgozónk augusztus elsejét követően, az előző példákban szereplő 20 munkanapos (160 óra) hónapban 5 napot (40 óra) szabadságon tölt, akkor először ki kell számolni az egy órára járó távolléti díját (200.000/160)= 1.250 Ft, ez alapján 1.250 Ft*40=50.000 Ft-ot számfejtenek le a szabadság idejére. A fennmaradó ledolgozott 15 munkanapra járó alapbérére vonatkozó számítás változatlan marad, azaz havibér esetén pedig (200.000/20)* 15=150.000 Ft-ot kap a többi napokon munkával töltött időre. így látható, hogy visszaáll a régi rend, és a dolgozót minden hónapban megilleti a munkaszerződésében szereplő havi alapbére függetlenül attól, hogy mennyi időt tölt fizetett távolléten. Elérhetőség: korom.kinga@workwayclub.hu • mobil: +36-20-849-5142 • tanacsado@workwayclub.hu • mobil: +36-20-849-5176 f
