Nógrád Megyei Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 150-176. szám)
2013-07-29 / 174. szám
Szétszóródott a rakomány Pásztó. Anyagi kárral járó közlekedési baleset történt péntek délelőtt a huszonegyes számú főút huszonki- lences kilométerszelvényénél. Egy kamion Hatvan irányába tartott, amikor a pásztói elágazónál a pótkocsija felborult és a rakománya szétszóródott. Személyi sérülés nem történt. Az út megtisztításáig teljes útlezárás volt érvényben az adott szakaszon, kerülni Pásztón keresztül lehetett - tájékoztatta lapunkat Horváth Zsófia, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese. Aranyvareca főzőverseny Sza»d3. Negyedik alkalommal volt Szandaváralja településrészen az Aranyvareca (aranyfakanál) főzőverseny szombaton. A csapatok 13 órakor rajtoltak. A kellemes időtöltéshez szórakoztató összeállításról is gondoskodtak a szervezők: délután lépett fel a Palóc Néptáncegyüttes, később adott műsort a Hídvégi Band, ezt követően kezdődött a bál, de sötétedés után a látványos vízivarázst is megnézhették a résztvevők. Várják az új lehetőségeket NÓgíádsaliái. A megyei körképünk következő állomása az Ipoly mellett festői környezetben fekvő Nógrádszakál községe volt, ahol a falu polgármesterét, Radvánszky Ju- ditot kérdeztük a településen folyamatban lévő és tervezett pályázatokról.- Jelenleg csak egy pályázatunk van elbírálás alatt, amit a jövő évi falunap megrendezésére nyújtottunk be és várhatóan az ígéretek szerint egy-két héten belül megszületik majd az eredmény is - tudatta a polgármester.- Ugyan csak egy kiírásunk van, de annál többet szeretnénk a közeljövőben megvalósítani. Ilyen tervünk a biztonság növelése érdekében egy kamerarendszer kiépítése lenne, bár nemrég utasították el az erre a célra benyújtott munkánkat, de ez nem vetette vissza a lelkesedésünket, így amint lehetőségünk lesz ilyen kiírásban részt venni gondolkodás nélkül benyújtjuk az új pályázatunkat. A másik célunk a polgár- mesteri hivatal épületének felújítása, mert sajnos elég rég volt tatarozva és az idő vasfoga megtette hatását. Az épületet szeretnénk kívülről leszigetelni és a nyílászárókat is teljesen kicserélni, ezzel is energiatakarékosabbá téve az épületet. További szeretnénk a hivatal előtti teret térkövezni is, amihez már az anyagok megvannak, csak a munkák elvégzéséhez szükséges anyagi keretet kellene előteremtenünk.- Továbbá szintén fontos lenne a ravatalozó teljes felújítása is, aminek keretében kívül-belül új „köntösbe” öltöztetnénk az épületet, valamint beletartozna még a berendezések és eszközök korszerűsítése is - közölte a polgármester. Varázslatos péntek délután Ez a péntek is úgy kezdődött, mint mostanában mind a többi. Tiszta égbolt, izzasztó napsugarak, árnyékot kereső, buszokra váró, tébláboló emberek. Aztán délután hármat ütött az óra, és minden megváltozott. Édes-bús, szerelmes és tréfás daloktól lett hangos a „Józsi” földszintje. Tizenhét énekes váltotta egymást a pódiumon. Idei első nagy nyilvános bemutatóját tartotta a Magyar Nóta- és Népzenei Egyesület. Saigótaiffíli. Aki nem jár kulturális rendezvényekre, nem is tudja, micsoda értékeket őriz, táplál ez a mindennapokban oly gyakran és könnyen leszólt város. Magam is így voltam ezzel különböző, elsősorban magán- természetű okok miatt az utolsó előtti időkig; de hát, ami kimaradt, az már elmúlt, s újabban a jelenkori friss élményekre vetem magam. E kínálkozó lehetőségek sorában volt az egyik ez a varázslatos péntek délután. Akik a varázslatot előidézték, és csokorba szedve átadták, olyan férfiak és nők, mint bármelyikünk, más szóval: nem művészek. Zömében nyugdíjasok - bár akadt közöttük egészen fiatal is -, akik tisztességgel végigdolgozták az életüket: gyárban, bányában, intézményben, hivatalban. Megint csak egy másféle megfogalmazásban: munkások, tisztviselők, neveléssel foglalkozó szakemberek. Ami közös volt bennük: a nóta, a dal szeretete. De nemcsak hallgatóként, búfelejtő vagy épp kedvcsináló vigalomként, hanem úgy is, mint személyes tett, aktív cselekedet. Ezek a nagypapák és nagymamák nem restellnek kiállni egyesületi társaik meg az idegen hallgatóság vizsgáló szemei elé, és olyan természetességgel fakadnak dalra, mintha egész életükben ezt csinálták volna. Pedig dehogy. Rendszerint csak egy-egy jeles családi vagy munkahelyi alkalom, teszem azt lag- zi vagy nőnapi ünnepség adott lehetőséget nekik a nyilvános éneklésre. Úgyhogy mérhetetlen öröm mindnyájuk számára, hogy három és fél évvel ezelőtt megalakult a nógrádi megye- székhelyen a Magyar Nóta- és Népzenei Egyesület; hogy a ló- zsef Attila Művelődési és Konferencia Központ vezetése helyet ad összejöveteleik - próbáik és fellépéseik - számára; hogy a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület - mint nagy múltú, tapasztalt közösség - felkarolja, ösztönzi működésüket. Az pedig, hogy idén januárjától Bohács István az elnökük, kifejezetten használt az egyesületi életnek. A régi tagok, illetve az egyesület tevékenységét régebbtől ismerők vélekednek így, s a krónikásnak nincs oka ebben a véleményben kételkedni. Hisz maga is jól tudja, hogy az országos versenyt is nyert, aranykoszorús nótaénekes hozzáértő, csupa szív ember, egyszerre szigorú és megértő tanítómester. Feltétlenül az ő rátermettségének és ízlésének tulajdonítható, hogy a fellépő énekesek, kivétel nélkül, jól választottak dalt maguknak, és jól is adták elő azokat, annak dacára is, ha olykor-olykor egy-egy hang „elkalandozott”, vagy épp elakadt a kellő mennyiségű levegő híján. Szögezzük le azonban gyorsan: nem ez volt a jellemző. Sokkal inkább a pontosság, a szépség, a hangulatteremtő képesség. Némelyik fellépő igazán remek hang- és előadói adottságokkal rendelkezik. Korántsem véletlen, hogy a műsorszámok javába bekapcsolódott a hálás publikum is, teljesen kéretlenül, spontán elhatározásból: tapsolták az ütemet, együtt énekeltek. S akadt nóta, amelyik több hallgató szeméből is előcsalogatta a könnyeket. Annyira átélték a látottakat és hallottakat, annyira ráhangolódtak a műre, az előadásmódra. És ha már az előadás módját említettük, akkor hangsúlyozzuk: az előadók egytől egyig őszinték voltak a pódiumon (persze azon kívül is). Egyikük sem próbált művészkedni, nem utánzott senkit. Mindenki önmaga volt. Ezért lehetett minden produkció, esetleges kiforratlansága vagy helyenkénti hibája ellenére is, hiteles és meggyőző. Amire nem mondhatunk mást: csak így tovább. Mert így van értelme, egyúttal - véleményünk szerint - létjogosultsága bármilyen művészi tevékenységnek, legyen az akár úgynevezett öntevékeny foglalatoskodás. Ezen a varázslatos péntek délutánon tizenhét egyesületi énekes adott ízelítőt tehetségéből. Köztük volt az elnök, Bohács István is, aki nagyon dicséretesen nem tolakodott a tanítványai elé. De azért művészetének általánosan nem ismert oldalát is felvillantotta: a magyar nóta mellett elénekelt egy világslágert is. S érdemes megemlítenünk a többi énekest is, egyrészt teljesítményük okán, másrészt azért, hogy ismeretségi körük, a nagyobb nyilvánosság is tudjon róla, milyen okosan és értelmesen töltik el szabadidejük jelentős részét. Páran nótát és táncdalt is énekeltek. Bemutatkozásuk sorrendjében közöljük a nevüket: Almádi Balázs, Fekete Borbála (húsz év körüli népdalénekes), Kortis Gyuláné, Litkei Zita, Kékesi József, Sándomé Dobrovolni Zsuzsa, Kaszás Józsefié, Novák Sándor, Molnár Sándomé, Baraczki Imréné, Molnár József, Kotroczó József (a másik huszonéves, aki kuplékat énekelt), Tóth Ildikó és Majnek Tamásné (táncdalénekesek), Tajti Tibor és Forgács Erzsébet. A nótá- zókat a Dobroda népzenei együttes kísérte: ifjú és idős Gerencsér János, Juhász Péter, Bácskái Balázs és Jobbágy Bence. A könnyűzenei kíséretről Frei János László gondoskodott. A technikát Hartmann Zsolt kezelte. A fellépésekről ezúttal is videófelvétel készült Licskó Károly jóvoltából. Reméljük, egyszer műsor készül majd eddigi felvételeiből. Felsorolásunk a műsorvezető nevével lesz teljes: Nagy Ferencné, a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület elnöke jó szóval, kulturáltan látta el a telt házas rendezvény háziasszonyának szerepét. (bátonyi) Táncosok tábora Szécsény. a városban a fiatalok közül egyre többen hódolnak a hip-hop táncnak, amely Deák Réka tánctanár nevével fémjelzett A táncosok maguk és mások szórakoztatására dolgoznak együtt, miközben egy jó kis közösséget alkotnak. A különböző versenyeken szép eredményeket érnek el, amely számukra a szakmai elismerést, sikerélményt, a városnak hírnevet jelent. Deák Réka hat éve foglalkozik a fiatalokkal, oktatja a hip-hop tánc ismereteit, szeretteti meg velük a modern táncnak ezt a műfaját. A közösségnek - négy csoportban óvodások, gyermekcsoport, középhaladók és haladók - hetven tagja van, 2012-ben Tilla Collapse Dance Tánc- együttessé alakult. A szécsényi hip-hop táncosok az elmúlt években több „trófeát” gyűjtöttek be. 2010-ben a területi verseny győztesei, az országos döntőn ők állhatták fel a jelképes dobogó legmagasabb fokára. A nemzetközi megmérettetésen a harmadik helyet szerezték meg. 2011-ben a Modern Tánccsoportok Nemzetközi Szövetsége országos bajnokságán első helyezést értek el. 2012-ben egy országos versenyen második helyezést tudhatnak magukénak. Szécsény és térségében megrendezett Talentum, tehetségben otthon vagyunk versenyen, a zsűri és a közönség a legjobbnak látta őket. Ez év tavaszán az Európai Showtánc Szövetség országos bajnokságán másodikok voltak. A táncosok nagyon sok meghívást kapnak a környező településekről, és az ország más részéről. A napokban a gyermekcsoport egy hetes napközis jellegű szakmai táborban vett részt. A program fő gerincét a tánc alkotta, de mellette jutott idő sportra, dráma játékokra, számháborúra és egyéb a tábori életre jellemző programokra. Deák Réka azt mondta, hogy fontosnak tarja a csoportépítést. Augusztus 12-től, a 13 éven felüliek, a középhaladók vesznek részt hasonló egy hetes tánctáborban. Szenográdi Ferenc HIRDETÉS HIRDETÉS o oscäOOöftcgieb o ©<zx&og’c? öqocäö^O^ Qs<S <§© fSö^tesc^OD$?<•}% « *0© 9<s>ööQö<ä© feOQQ©öö@S ÖOÖDeCFOQffQ^^oQ 9 t I
