Nógrád Megyei Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 150-176. szám)
2013-07-27 / 173. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA] Még a nap is kisütött... (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A városvezető örömét fejezte ki, hogy a 2005-ben indult kezdeményezés szép hagyománnyá nemesült, beépült a város kulturális életébe s az idén már kilencedik alkalommal is sikerült megszervezni a mindig nívós magyar , szlovák és más nemzetbeli együtteseket mozgósító folk- és szlovák napokat. Máskor ez a program része volt a Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztiválnak, amely azonban az idén a határon innen elmaradt, remélhetően jövőre - amikor tízéves lesz a salgótarjáni rendezvény - újra lesz fesztivál is. Székyné dr. Sztrémi Melinda kiemelte, hogy a Fülekkel, Losonccal és Besztercebányával való testvérvárosi kapcsolatok az utóbbi években ismét megerősödtek s az utóbbi várossal - amelynek polgármestere Peter Gogola az est folyamán két minőségében is megjelent a színpadon - különösen szoros az együttműködés. Erre utalnak a polgármesteri hivatalok dolgozóinak rendszeres találkozásai s ezt bizonyítják a tervezőasztalon lévő közös projektek is. Peter Gogola Besztercebánya polgármesteré mindenekelőtt megerősítette vendéglátója szavait és elmondta, hogy mindig szívesen jönnek Salgótarjánba. Reményét fejezte ki, hogy ez az érzés kölcsönös s ők is barátsággal, szeretettel, „nyitott szívvel és demi- zsonnal” várják városukba a magyarokat. Dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy ebben az évben is benépesülhetett a Tarjáni Folk- és Szlovák Napok színpada. Reményének adott hangot, hogy ismét sikerül meghívni Salgótarjánba a besztercebányai operatársulatot, amely 2012-ben a „Nabucco”-val emlékezetes élményt nyújtott. Egyed Ferdinánd - miután arról is szólt, hogy Salgótarjánban a legutóbbi népszámláláson 113-an, azaz növekvő számban vallották magukat szlováknak - virággal, ajándékkal kedveskedett a két város polgármesterének. A megnyitó utáni első fellépő a Traditional Jazz Band volt Losoncról, Az együttes szinte már hazajár Salgótarjánba, ahol rendre sikert arat zenéjével. A besztercebányai VZNCH (Független Emberek Kötetlen Társasága) nevű huszonöt éves rock and roll zenekar bemutatkozásának igazi kuriozitást kölcsönzött, hogy a dob mellett az a Peter Gogola foglalt helyet, aki néhány perccel korábban még polgármesterként állt a színpadon. A műsort követően Peter Gogola lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy harminc éve zenél, ebben a zenekarban zongoristaként kezdte s miután hiány keletkezett dobosban, kény- szerűségből váltott hangszert. Első ciklusban polgármester s azóta értelemszerűen kevesebb ideje jut a zenekarra, a fellépésekre, de a keddenkénti próbákra igyekszik magátmente- síteni a munka alól. További érdekességként említette, hogy alkalmanként Pozsonyban is odaül a dob mellé méghozzá az amerikai, görög, izraeli és román nagykövetek alkotta zenekarban. A nyitónap programját a Nóg- rád Táncegyüttes műsora zárta. A felnőtt csoport - amelyik többek között kisterenyei, szilágysági román illetve kalotaszegi táncokat adott elő - mellett az Ifjú Nógrád gömöri, rimóci és bukovinai számokkal aratott tapsot. A nógrádos táncosoknak a Lenkó Péter vezette Folt Népzenei Együttes zenekar húzta a talpa alá valót. Másnap, pénteken ugyancsak gazdag volt a folk- és szlovák napok kínálata. A szlovákiai Nagymihályról a Zemplén Néptáncegyüttes, Vanyarcról a Rozmaring Hagyományőrző Együttes, Budapestről a Lipa Néptáncegyüttes, Salgótarjánból a Tücsök Népzenei Együttes, Mihálygergéről az éppen lengyel- országi fesztiválra készülő Ipoly Néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget. A jó hangulathoz a Sámsonházai Szlovák Nemzetiségi Kör gasztronómiai specialitásai is hozzájárultak. Gs. B. Dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovákl Kisebbségi Önkormányzat elnöke köszönti Székyné dr. Sztrémi Melindát, Salgótarján polgármesterét Balra Peter Gogola besztercebányai polgármester A dobnál Besztercebánya polgármestere „Love story”... diákoknak Ahhoz, hogy majd felnőttként életük szerves részének tekintsék a színházat a mai tizenévesek, gyakorlatot kell szerezniük a színházba járásban. E művészeti ág megszerettetése szándékával állította össze az 2013/2014-es ifjúsági illetve gyermek-bérletsorozatot is a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. illetve a Zenthe Ferenc Színház. A középiskolásoknak ajánlott program négy előadásból áll. A Sziget Színház Pintér Tibor rende- zésében mutatja be az Oscar-díjas filmből ismert romantikus musicalt, a „Love Story”-t. T. Pataki László „Kit szerettél, Ádám?” című színpadi játéka a Madách Imréhez közel álló, de egymást nem szívlelő két hölgy - az édesanya, Majthényi Anna és a feleség, Fráter Erzsébet - drámáját érzékelteti a Zenthe Ferenc Színház produkciójában P. Kerner Edit és Müller Zsófia főszereplésével. Ugyancsak a salgótarjáni társulat viszi színre a görög klasszikus drámát, az „Antigoné”-t. A bemutató érdekessége, hogy a nézőkkel egykorú fiatalember, egy bolyais diák lesz a rendezője Tarnöczi Jakab személyében. A Most Színház Jókai Mór egyik legnépszerűbb regényének, az MŰKÖDTETI A „Aranyember”-nek a dramatizált változatával vendégszerepel. A salgótarjáni - egész pontosan zagyvapálfalvai - születésű Kos- suth-díjas színművészről, Molnár Tiborról elnevezett bérlet három előadást kínál az általános iskolás korosztálynak. A szécsényi „Andi színjátszósai” nevű társulat a felnőni nem akaró „ Pán Péter" történetét meséli el. A Magyar Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Színház Mark Twain „Tom Sawyer kalandjai”-it kínálja, a Hókirálynő Meseszínpad pedig az angol író, egy másik világhírű regényét, a „Koldus és királyfi”-t viszi színpadra. - csébé SALGÓTAÍPM KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT Magyar Műhely köréhez tartozó kísérleti tendenciák és a konkrét költészet ösz- szefüggései” alcímmel írt szintén tanulmányigényű dolgozatának először a vázlatát, mintegy gondolatmenetét mutatta be, majd az általa érintett kérdésekről beszélgetett az opus egyik főszereplőjével , Nagy Pállal, különös tekintettel arra, hogy a Magyar Műhely tavaly ünnepelte létrehozásának ötvenedik évfordulóját. Az érintett „koronatanú” elmesélte, hogy az 1956-ban emigrációba kényszerült fiatal magyar alkotók miért és miként hozták létre Párizsban a lapot, amely a későbbiekben az avantgárd irodalom, a modern, kísérletező művészet, a vizuális költészet egyik meghatározó nemzetközi fórumává vált Természetesen szó esett a kilencvenes évek óta Budapesten egy új generáció által szerkesztett lap tendenciáiról, a tradíciókra épülő, de új törekvéseiről, a Magyar Műhely és egyáltalán a művészet mai viszonyok közti lehetőségeiről, prognosztizálható jövőjéről is. A délután illetve az est folyamán Kőrössi P. József Márkházán élő író, költő felolvasta erre az alkalomra fogalmazott, a délszláv háború ihlette írását, Kovács Bodor Sándor pedig bemutatta az „Arcus temporum” című pannonhalmai fesztiválokon készített filmjeiből készült művészi igényű összefoglalót. A Rónai anziksz-nek persze a Salgótarjánból, Nógrádból és a megyehatárokon túlról is érkezett különböző életkorú alkotók és a művészetbarátok egymás közti, doku- mentálhatatlan diskurzusa, gondolatcseréje is értékét képezi. Csongrády Béla Az előzmények három évvel korábbra vezethetők vissza. Akkor gondolták úgy néhányan, hogy lehetőleg évente megrendezik - ahogyan nagyon szellemesen megfogalmazódott - Európa legkisebb művészeti fesztiválját A kezdeményezők sorából a salgótarjáni születésű Nagy Pál író, a párizsi Magyar Műhely egyik alapító szerkesztője, Nógrád megye díszpolgára és Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmes, sokszorosan díjazott fotós emelhető ki. Előbbi szakmai, erkölcsi - sőt anyagi - támogatásban is részesítette a rendezvényt, utóbbi pedig házigazdaként családja rónafalui házát ajánlotta fel színhelyként. A visszatérő összejövetel célja, hogy tovább gondolja, erősítse az újabb kori Salgótarján modernitásban fogant karakterét és a megújuló kassáki hagyományok, az aktuális európai trendek nyomán segítse egy szellemi alkotó- műhely kibontakoztatását A Rónai anziksz az idén - 2010 és 2012 után immár harmadik alkalommal - is megtartatott. Lényegét az összejövetel jellege és tartalma alapján az „Add tovább!” mottóban vélték legtalálóbban megfogalmazhatónak a résztvevők. Ezt egyrészt az eredeti célkitűzés magyarázza, másrészt a megvalósult program tapasztalatai is érdemesek arra, hogy szélesebb körben tudjon róla a közvélemény. Elsőként egy budapesti ifjú hölgy, Juhász Anna beszélt „Tervezett város, tervezett kultúrával” című, „Városépítészet és kultúrpolitika kölcsönhatásai a Kádár-kori Salgótarjánban” alcímű egyetemi szakdolgozatáról, amelyet a közelmúltban dicséretesen védett meg a Magyar Képzőművészeti Egyetem elméleti tanszékén. A szerzőt mindig is foglalkoztatták az urbanisztika kérdések, köztük az úgynevezett szocialista városok építészeti, képzőművészeti jellemzői. Salgótarján iránt azért kezdett el mélyebben érdeklődni, mert ha úgymond „státuszi- lag” ezen települések közé tartozott is, számos egyedi vonást mutatott például a Hild-díjas városcentrum kialakításával. Néhány - olvasmányai során feltűnt - kulcsszó különösen érdekessé vált számára és elkezdte a város öt évtizeddel ezelőtti múltjának tanulmányozását. ForA résztvevők Szirmai Anna Magyar Műhely-elemzését hallgatják szocialista szerződésekkel, a műtermes lakásokkal, a szabadtéri szoborkiállításokkal - kapcsolatosan. Külön fejezetet szentelt annak az elemzésére, hogy Szentendre mellett miért éppen Salgótarján szerepelt az 1976-os Velencei Bienná- lén - többek között - Czinke Ferenc grafikus- és Lóránt János festőművész alkotásaival. Dolgozatában arról is szólt, hogy mikor és miért lett vége a város kitüntetett szerepének, de ahogyan a feltűnő eredményeket, sikereket is igyekezett objektiven értelmezni, a nem igazán támogatott művészek nézőpontjából is megítélni, a csúcsponton túljutott évek történéseit, máig ható tendenciáit is tárgyilagosan mutatta be. Példaszerűen gazdag dokumentumértékű írásának forrásanyaga, bibliográfiája, nem különben jegyzetapparátusa. Egy másik - a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kulturális menedzser szakára készült - szakdolgozat képezte a következő napirendi pont alapját is. Szirmai Anna - szintén Budapestről - „Konkrétizmus és vizualitás” címmel, „A A „fellépők” csoportja balról jobbra: Kovács Bodor Sándor, Szirmai Anna, Kőrössi P. József, Juhász Anna, Nagy Pál és a krónikás, Csongrády Béla. gáttá a szakirodalmat, archívumokba, könyvtárakba, levéltárakba járt, interjúzott, fotó- és hangfelvételeket készített s jegyzetelt szorgalmasan Budapesten és mindenekelőtt itt a helyszínen. Jó néhány olyan emberrel beszélt, akiknek személyes élményeik voltak a vizsgált korszakkal illetve témakörökkel - az ezer szakember letelepítését, Salgótarján kulturális centrummá válását elősegítő párthatározatokkal, egy városi művészréteg kialakításával, az úgynevezett Rónai anziksz: ..Add tovább!” %
