Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)
2013-06-08 / 131. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 4 KU LTÚRA 2013. JÚNIUS 8., SZOMBAT Premier az egyéves születésnapon Természettudomány emberközelben Részlet a Zenthe Ferenc Színház június 5-i bemutatójáról. Balról jobbra: Angyal Linda, Németh Anna, Albert Péter Alig több mint néhány nappal a tavaly május 29-i bemutató - amikor T.M. Plautus „A hetvenkedő katona” című vígjátéka került színre - egyéves évfordulója után, e héten, június 5-én Bemard Shaw „Sosem lehet tudni” című színművének volt a premierje a Zenthe Ferenc Színházban. Akkor az írtuk, hogy a város ön- kormányzatának erkölcsi és anyagi támogatásával Salgótarjánban olyan önálló színház született, amelyik főként helyi erőkre, tehetségekre támaszkodik. S az azóta eltelt egy esztendő bizonyította is e megállapítás jogosságát. A társulat novemberben a felnőtt színházi bérletsorozatban A. Camus „Félreértés” című drámáját mutatta be, majd januárban úgynevezett egyedi előadás keretében P. Marber „Közelebb” című darabjával állt a közönség elé. A Zenthe Ferenc Színház fontos közreműködője volt a szeptemberi székfoglaló, majd januárban „Kincses Nógrád” című magyar kultúra napi gálaestnek és szerepelt számos más rendezvény, műsor keretében is. „A hetvenkedő katoná”- val jártak Szécsényben és Pásztón, mesejátékkal pedig több nógrádi településen szórakoztatták a gyermekeket. A közelmúltban pedig kilépve a megyéből Budapesten, a Thália Színház Arizona Stúdiójában vendégszerepeitek s - mint a kedvező sajtóvisszhangok igazolják - jó benyomást tettek mind a szakmára, mind pedig a közönségre. A fővárosi bemutatkozás akár áttörésnek, mérföldkőnek is tekinthető a társulat jövője, további működése szempontjából. A „Sosem lehet tudni” minapi premierje ugyancsak nagy sikert aratott: a fózsef Attila Művelődési Központ színháztermét a 2012/2013-as szezon utolsó bérletsorozati előadásán is megtöltő publikum érzékelhető ro- konszenwel fogadta a sajátjának tekintett társulatot, ami a produkció végi tetszésnyilvánításban is megnyilvánult: A Bemard Shaw-darab részletes elemzésére június 154,- jövő szombati számunkban térünk vissza. Cs. B. A fizika, kémia, matematika világát nem könnyű meghódítani, nem véletlen, hogy a diákok sokat küszködnek vele s a felnőttek jó része is idegenül mozog e tudományágak területén. Ezen a helyzeten kíván a maga sajátos módján változtatni a 2012- ben létrehozott győri Mobilis Interaktív Kiállító Központ, a felfedezések háza, amikor helyben illetve országszerte, sőt határainkon túl is tartott foglalkozások, tanulságos bemutatók, látványos kísérletek révén igyekszik ember-és életközeibe hozni az elvontnak, nehezen érthetőnek tetsző törvényszerűségeket, ismereteket. A program jelszónak, de akár célnak is nevezhető négy - család, felfedezés, játék, élmény - pillérre épül és elsősorban a felnövekvő nemzedékek körében törekszik népszerűsíteni a természettudományt. A bemutató-sorozat részeként a Mobilis a minap a Dornyay Béla Múzeumba is eljutott. Annál is inkább örömmel jöttek ide, mert az ügyvezető Szilasi Péter Tamás salgótarjáni, a Gagarin Általános Iskolában, majd Bolyai János Gimnáziumban végezte alap- és középfokú tanulmányait. Szülei ma is itt élnek. Közgazdász diplomát Pécsett szerzett, de mindig műszaki területen dolgozott. Főállásban a Széchenyi István Egyetem stratégiai és fejlesztési igazgatója. Jelentős szérepe volt abban, hogy európai uniós pályázati támogatással városi beruházásként megvalósult a A Dornyay Béla Múzeumban a kísérletek bemutatása előtt a győri Mobilis ügyvezetője, Szilasi Péter Tamás beszélt a diákoknak a „felfedezések házá-”ról Mobilis, az országban egyedüli látogatóközpont, amely sok szálon kapcsolódik az egyetemhez és a Győrben kiemelkedő jelentőségű jármű- és közlekedésiparhoz is. Mint az ügyvezető lapunknak elmondta, rendeztek már bemutatót könyvtárban, vasútállomásokon, de Salgótarjában volt először vendéglátójuk egy múzeum. Mészáros Péter fizikatanárral, a projekt szakmai vezetőjével és demonstrátorával, Varga Imre egyetemi hallgatóval együtt jól eső érzéssel konstatálták, hogy mind az általános iskolai, mind a középiskolai tanulók nagy érdeklődéssel és figyelemmel követték az áramlástani, bioenergetikai és más „varázslatokat”, élvezettel próbálgatták a kiállított eszközöket, amelyekből nem kevesebb mint 74 található a győri székhelyépületben. Egyébiránt a stáb Salgótarjánból a határon túlra vette az útját. Korábbi látogatásaik során már jártak Gután és Révkomáromban, ezen a héten tettek eleget a Felvidéki Tehetséggondozó Tanács és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége füleki, ipolysági és galántai meghívásának. A magyarlakta városok azért is fontosak számukra, mert a Széchenyi István Egyetem hallgatói között szép számmal vannak onnan érkezők. A rendhagyó „élményhangolás” minden bizonnyal ezeken a helyeken is sikerült s a hallgatóság ott is érzékelhette, hogy a „Mozgásban a tudomány!” szlogenjük szó szerint és képletesen is értendő.- csébé „Nem akarok szórakoztatni. Zalán Tibor saját maga is olvasott fel műveiből. Jobbra beszélgetőpartnere Kőrössi P. József író, szerkesztő E kijelentés Zalán Tibor szájából hangzott el Salgótarjánban, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi, májusi rendezvényén. S - mint beszélgetőtársával, Kőrössi P. József szerkesztővel való diskurzusból is kitűnt - ez az uralkodó tendenciákat mindig is keresztező, azokkal szemben álló szemlélet; mentalitás öntörvényű, szuverén személyiségéből fakad. Egész eddigi pályaképének, életművének a szabálytalanság, az egyediség a legfőbb jellemzője. Bár egyetemi végzettsége szerint magyar-orosz szakos középiskolai tanár - tanított is sokféle iskolatípusban: szakközépiskolában, líceumban, kísérleti általános iskolában és gimnáziumban, főiskolán, színitanodában, művészeti akadémián illetve egyetemen, színház- és filmintézetben - sok minden mással foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig. Talán leginkább - és joggal - költőként tartják nyilván. Ezt a legutóbbi három verseskötet - a 2011-es „Szétgondolt jelen”, 2012-ben a „Fáradt kadenciák”, az idén pedig a „Holdfénytől megvakult kutya” - is igazolja. De írt kisprózát, folyamatosan dolgozik a „Papírváros” című ötkötetesre tervezett regényén, se szeri se száma hangjátékainak, megannyi dalszöveg, gyermekeknek szánt írás is fémjelzi munkásságát. Több színházban is volt dramaturg és hogy drámaíróként is számon tartassák, megnyerte a Gyulai Várszínház 50. évadjára kiírt pályázatot: „A fáklya kialszik” című színművét az 1566-os várvédelemről már javában próbálják és augusztus elején mutatják be a helyszínen. S drámát ír Janus Panno- niusról is. A kalandos sorsú embert szeretné bemutatni, napjainkhoz közelebb hozni. E nyáron a Pécsi Országos Színházi Találkozón, a POSZT-on zsűritagként kamatoztathatja tudását, tapasztalatait. Nehéz lenne teljes körűen felsorolni, hogy hány szerkesztőséghez (egyebek közt a „Kortárs”-hoz, a „Kelet”-hez, a „Vár uccá”-hoz, a „Magyar Teátrum”hoz), szellemi műhelyhez (például a „Csütörtök Esti Társaságihoz, a „Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságihoz) és milyen minőségben adta a nevét. Mindig is sokat tett és tesz a tehetségek, a pályakezdők felfedezése és felkarolása érdekében. Csaknem húsz kitüntetés - köztük a fózsef Attila-díj - birtokosa, de mint elmondta: tudomása szerint a Kossuth-díjra jelöltek listájáról már nem egyszer kihúzták... A beszélgetés első nagyobb egysége a rendszerváltás előtti időkben Zalán Tibor révén illetve közreműködésével megjelent egy írással Illetve egy antológiával foglalkozott. Az akkori zárt társadalomban mindkettő vihart kavart. 1979-ben a Pete György főszerkesztette szombathelyi „Életünk” című folyóiratban látott napvilágot Zalán Tibor „Arctalan nemzedék” című esszéje, amelyet gyakorlatilag a véletlen szült, hiszen blöffölt a szerző, amikor Pete Györgynek Budapesten elmondta, hogy min dolgozik és akkor is, amikor hirtelen zavarában kitalálta a későbbiekben nagy vitákat kiváltott címet. Három évvel később, 1982-ben Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténésszel együtt szerkesztette az úgynevezett JAK Füzetek 2. kötetét, a „Ver(s)ziók”-at, amellyel az volt a céljuk, hogy bemutassák: az új költők formabontó lírai gondolkodása hogyan halad együtt az Európában akkor jellegadó áramlatokkal. Ez a kiadvány azért verte ki a biztosítékot, mert a hatalom nem tudott mit kezdeni vele, nem tudta besorolni. Az esszé illetve a versantológia úgy kötődik Zalán Tiborhoz, hogy sem akkor sem a későbbiek során nem érdekelték igazán a köz- és irodalmi élet történései, hírei, nem tartozik szekértáborokhoz, kívül áll a politikán. Úgy véli, hogy manapság - ha mindent szabad - semmi sem érdekes. Dömpingszerűen jelennek meg a könyvek, már nem esemény az első kötet, teljes az eszmei zűrzavar, nincs értékjelölő, irányt adó kritika. Az irodalom kiesett a köztudatból, nincs társadalomformáló szerepe, csak egy szűk réteg foglalkozik vele. Véleménye szerint még az „Édes hazám” című úgymond közéleti antológia sem keltett nagy figyelmet, esztétikai izgalmat. Ő maga is elsősorban zenét hallgat a rádiókból. Saját versei besorolhatatlanok valamilyen kategóriába, egyrészt mert nem tipikusan odatartozók, másrészt mert megunja az úgynevezett irányzatokat és tudatosan túllép rajtuk. Amikor ír, nem érdekli sem a szerkesztők igénye, sem az olvasók várható reakciója. Ezt azzal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy bizonyos szituációkat csak úgy tud őszintén, élethűen megjeleníteni, ha obszcén szavakat is használva mindent történést, fogalmat néven nevez. Ilyenkor édesanyját sajnálja, aki restellkedve megy ki az utcára. Aztán a mesék olvastán megjegyzi: - Ugye tudsz te szépen is írni kisfiam?! Zalán Tibor ötvenkilenc éves. Ebben a korban egyre komolyabban gondol a halálra, tudatosan szembenéz vele, már nem játék számára mint a korábbiakban, amikor igencsak feszegette az élet és halál közti határokat. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház estjén a Zenthe Színház tagjai - Kovács Gábor, Krista Zsolt, Sándor Zoltán és Tarnóczi Jakab - működtek közre, akik egyébként is gyakran tűznek műsorra Zalán-verseket, mert jól interpretálhatók. Sándor Zoltán a társulat művészeti igazgatója azt is megfogalmazta, hogy szeretnének szerzőként, dramaturgként is együttműködni Salgótarjánban Zalán Tiborral, aki a „Szétgondolt jelen” egyik négysoros „dünnyögésében” azt írta mintegy a közállapotok általánosan érvényű jellemzéseként is: „Színházban ülsz, a szerep te vagy....” Csongrády Béla Kovács Gábor, a Zenthe Ferenc Színház tagja mondta el Zalán Tibor „Már csak a csecsemősírásnak hiszek....” című versét 9 u i I f <
