Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)

2013-06-04 / 127. szám

A Vasas tartja a frontot A magyar férfi röplabdabajnokság 1947 óta íródó történetében 1982-ben fordult elő első alkalommal, hogy nem fővárosi csapat nyerte az aranyérmet. Ezt kö­vetően egy ideig még kitar­tott a budapesti hegemónia, de az Újpesti TE 1991-es sike­re óta csak vidéki együttese­ket avattak végső győztessé. A nőknél a Vasas tartja a frontot. Nemcsak a lámpagyáriak és az újpestiek tűntek el, ha­nem a Vasas, a Honvéd és a Spartacus is. Az egykori le­gendás egyesületek közül a Csepel is megszűnt, de né­hány lelkes sportember jóvol­tából újjáalakult, és 2011-ben tudott ismét megragadni az Extraligában. A Csepel ugyan­akkor idén ismét a megszű­nés szélére sodródott, mivel januárban kizárta a bajnok­ságból a szövetség, ugyanis három mérkőzésen nem állt ki, a sportcsarnokot pedig nem is tudta fűteni. Az élvo­nalban ott van még a MAFC, amely 2005-ös feljutása óta kétszer bravúros idényt pro­dukált, bronzérmes lett. Idén a gárda a hetedik helyen vég­zett A szakosztályt egyébként szintén egy-két röplabda-fana­tikus tartja életben. A női bajnokságban 1991- ben tört meg a fővárosi csapa­tok egyeduralma. A nagyok közül megszűnt a Tungsram, a BVSC és a Spartacus. A Ne­hézipari Minisztérium együt­teséből (NIM) Vasas lett, az Új*- pest 17 évig nem létezett, de egy tehetős magánszemély életet lehelt a szakosztályba. Olyannyira, hogy 2011-ben bajnoki negyedik helyen vég­zett a negyedik kerületi gár­da, amely aztán tavaly az ötö­dik, a mostani bajnokságban pedig a hetedik helyen zárt. A Vasasnál más a helyzet. Az angyalföldi klubnál még az sem jelent hátrányt, hogy a női röplabdázók Óbudán játsszák hazai mérkőzései­ket. A harmadik kerületben az önkormányzat és néhány cég is segít, illetve a nehéz anyagi helyzetben lévő egye­sület központilag is próbál minél jobb feltételeket terem­teni a csapatnak, amely ta­valy bajnoki címet szerzett, idén pedig meg is védte azt. A BSE, 2004, 2006, 2009, 2010 és 2011 bajnoki arany­érmese a sikereket követően a megszűnés szélére sodródott, ezzel együtt 2012-ben még bronzérmet ünnepelhetett. Idén viszont már csak a nyol­cadik helyen zárt. Uvorno is feljutott A Livorno ju­tott fel harmadikként az olasz labdarúgó-bajnokság élvonalá­ba. A csapat a Serie B rájátszá­sának vasárnapi visszavágó­ján 1-0-ra verte hazai környe­zetben a szomszédvár Empolit, így összesítésben 2-1-gyel megnyerte a párharcot. A toszkán gárda három év szünet után jutott fel újra a Serie A-ba. A Livorno előtt a másodosztály bajnoka, a tör­ténete első élvonalbeli idé­nyére készülő Sassuolo és a második Verona biztosította a helyét az első osztály kö­vetkező szezonjában. A há­rom kieső: a Palermo, a Siena és a Pescara. Negyedszer bajnok a Fehérvár kosárlabda. Az alapszakasz-győztes Álba Fehérvár legyőzte a címvédő Szol­noki Olaj csapatát vasárnap a férfi ko­sárlabda NB I döntőjének ötödik, utolsó találkozóján, ezzel 3-2-re megnyerte a finálét, és fennállásának negyedik aranyérmét szerezte meg. Eredmény, döntő, 5. mérkőzés Álba Fehérvár-Szolnoki Olaj 75-66 (12-12,17-10,25-22,21-22) Legjobb dobók: Moore 17, Woods 15, Hollis 13, Szabó 12, Keller 12, ill. Báder 15, Florence 11. A döntő végeredménye: 3-2 az Alba Fehérvár javára. A finálé ötödik, utolsó felvonására már elővételben elkelt minden jegy a Gáz ut­cai csarnokban, amely a jelenlegi formá­jában utoljára adott otthont kosármeccs­nek, mivel hamarosan átépítik. A sorsdöntő csata érthetően ideges légkörben, sok kihagyott helyzettel in­dult. A jól lepattanózó Szolnok nyugo­dott meg előbb - amely ebben a szezon­ban még nem nyert Fehérváron -, de a triplák nélküli nyitónegyed így is mind­össze 24 pontot hozott. A második játék­részben a negyedik - és 2000 óta első - aranyérmükre hajtó házigazdák főként Ronald Moore révén nyolc ponttal elhúz­tak (26-18), majd miután a bírók meg­adták Damian Hollis dudaszós kosarát, a nagyszünetben 29-22 volt az állás. Az első félidőben csupán két hárompontost láthatott a közönség, s a kosárínséget az is jól mutatja, hogy a 15 büntetőből ösz- szesen csak nyolc volt sikeres. Térfélcsere után aztán beindult a pontgyártás, potyogtak a szebbnél szebb találatok, az Álba őrizte 6-8 pon­tos előnyét, mígnem Szabó Zsolt triplá­jával már 50-40 állt az eredményjel­zőn. Az 54-44-ről rajtoló zárószakaszban Dzunics Braniszlav ve­zetőedző tanítványai kemény küzde­lemben tartották a különbséget, noha legjobbjuk, Keller Ákos négy személyi Az Álba Fehérvár csapata ünnepli a bajnoki címét hibával a kispadra kényszerült. A cím­védő Tisza-partiaknál - akik az alap­szakasz helyett az Adria Ligában szere­peltek - csak a kapitány Báder Márton járt 10 pont felett, míg a túloldalon Moore tarthatatlan volt, s a fehérváriak a hajrában már közönségszórakoztató játékkal nyerték meg a döntő ötödik ta­lálkozóját. A fehérváriak korábban 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben hódították el a bajnoki trófeát. Dzunics Braniszlav, a Fehérvár vezetd edzője: - Végtelenül boldog vagyok, büsz­ke vagyok a fiúkra, gratulálok nekik. Most az ünneplés következik! Keller Ákos, a Fehérvár centere: - lob­ban pörögtünk, jobban akartuk a győzel­met, mint a Szolnok, jobbak voltunk. Szabó Zsolt, a Fehérvár játékosa: - Jó meccs volt, kupagyőztesek és bajnokok vagyunk, ennél nincs feljebb! Báder Márton, a Szolnok csapatkapitá­nya: - Gratulálunk az Albának, megérde­melték a sikert. Ma sok üres dobást rontot­tunk el, de az ötödik meccs mindig nehéz. Németh István, a Szolnok játékosa: - Ma a meccs nagyobb részében kataszt­rofálisan dobtuk a távoli üres dobáso­kat, a Fehérvárban több energia volt. Még nem tudom, hogy folytatom-e a pá­lyafutásomat. Az elmúlt tíz év bajnokcsapatai. 2004: Kaposvári KK. 2005: Atomerőmű SE. 2006: Atomerőmű SE. 2007: Szolnoki Olaj KK. 2008: Falco-SZOVA KC Szombathely. 2009: Atomerőmű SE. 2010: Zalakerámia- ZTE KK. 2011: Szolnoki Olaj KK. 2012: Szolnoki Olaj KK. 2013: Álba Fehérvár. „Szeretett tanáromra emlékezem...” Nagy Sándor (1933-1995), a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola egykori testnevelés-tanára iskolateremtő pedagógus volt, sajátos stílusával, módszereivel, de egész színes, karakteres személyiségével együtt. Senki nem tudja ezt jobban egykori tanítványainál, akik közül az alábbi sorok­ban Boldvai Gyula emlékezik a nagyszerű pedagógusra. Hogy rohan az idő! És egyre csak gyűlnek az emlé­kek, amelyek között van kellemes és van kellemetlen is. De az élet már csak ilyen... Rád viszont, tanár úr, mindig is jó szívvel fogok gondolni, amíg csak élek. Mérhetetlenül tisztellek mint pedagógust, hiszen te az átlagosnál tehetségesebbekből, de a kevésbé ügyesek­ből is képes voltál a lehető legtöbbet kihozni. Tőled mindenki sport- és életszeretetet tanult. Csak egyetérteni tudok a Pécsett élő Tóth Julikéval - tudod, ő éppen a te hatásodra választotta élethiva­tásul a testnevelő tanári pályát -, aki így' írt rólad visszaemlékezéseiben: „Óráin nagyon sokat játszot­tunk, életkorunkból adódóan mindig mindenki győz­ni szeretett volna. Gyakran velünk játszott tanár úr is, talán ezért soha nem voltak fegyelmezési gondjai. Ugyanúgy élvezte a küzdelmet, a győzni akarást, mint mi. Remek volt minden óra a teremben és az udvaron egyaránt, hiszen a tanár úr személye, szaktudása, gyerekszeretete mindenütt velünk volt... Egyéni és csapatsportágakban egyaránt sikerült jó eredményeket elérnünk városi, megyei, országos baj­nokságokon, a Margit-szigeti stadionban rendezett út­törőolimpiákon. Ő ugyanúgy megsimogatta annak a ta­nulónak a fejét, aki öt gólt rúgott vagy dobott egy mér­kőzésen, mint aki esetleg nem is játszott. Mindig bíz­hattunk benne, soha nem éltünk vissza emberségével, jóindulatával.” Engedelmeddel én egy felejthetetlen mérkőzésről emlékeznék meg, amely életem egyik legszebb emlé­keként marad meg bennem: városi úttörő labdarúgó bajnoki döntőről, amelyet 1957. április I2-én, az Öblös- üveggyár salakos pályáján, 1500 néző előtt vívott meg a Rákóczi és az Acélgyári iskola. A mi csapatunk Szopóczi F. játékvezetése mellett Kmetyi - Pindroch Gy., Rengő, Kotroczó - Boskó, Tuska - Holecz, Kükkel, Molnár E., Boldvai Gy., Téglás össze­állításban lépett pályára. Az acélgyáriak pedig Vári - Domos, Babják, Kurdi - Ambrózi, Eisler F. - Szokács F., Básti, Pipás, Sturman, Rozgondi összeállításban ját­szottak. A végeredmény 2:0 lett ide, az én két gólom­mal. Jutalomként '57 május elsején sportmezbe öltöz­ve vonulhattunk fel az ünneplő tömeg előtt... Tanár úr! Már csak azért is hálás vagyok, hogy hiva- tásszeretetet, emberi tartást, udvarias modort, tisztele­tet és barátságot tanulhattam tőled, de talán ennél is többel tartozom neked... Szeretett tanáromra emlékezem, születésének nyolc­vanadik évfordulója alkalmából! Tanítványod: Boldvai Gyula Az 1956-1957-es salgótarjáni úttörő labdarúgó bajnoki döntő győztes csapata, a Rákóczi úti iskola (hátsó sor, balról): Szil­ágyi László tanár. Rengő József, Kovács József, Kukkéi György, Pindroch György, Kotroczó István, Jakab Imre igazgató. Kö­zépső sor: Molnár Ernő, Holecz József, Téglás Jenő, Boskó Béla. Első sor: Kmetyi Ferenc, Nagy Sándor testnevelő, Boldvai Gyula csapatkapitány. ► I i I f »

Next

/
Thumbnails
Contents