Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)
2013-06-29 / 149. szám
ITTTf titdT IVULil Ullil vész özvegye az órával a nyakában mondta el Mikszáthhoz kötődő gondolatait. Ugyancsak ott volt Horpácson Kozma Dezső kolozsvári egyetemi tanár, irodalomtörténész , aki tavaly vehette át a Mikszáth-óra díjat s a jövőben Mikszáth utóéletével kíván foglalkozni. Praznovszky Mihály - aki Bagyinszki Istvánná társasági titkárral, Kocsis András Sándorral, a Kossuth Könyvkiadó igazgatójával és a jelen sorok írójával együtt ezúttal kapta meg a Mikszáth-órát - bejelentette, hogy a társaság januárban a Ma- dách-díj mellett egy másik elismerésben is részesült: a tíz éve Pozsonyban működő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a sikeres együttműködést ismerte el egy emlékplakettel. Szintén Praznovszky Mihály mutatta be a „Mikszáth társasága” című emlékkönyvet, majd Hollós László producer kommentálásával levetítették a Duna Televízió „Szerelmes földrajz” című sorozatának azt a részét, amelyben Praznovszky Mihály kalauzolja a nézőket Palócia, „Görbeország” útjain. Pásztor Sándor, a társaság balassagyarmati elnökhelyettese meghívására megjelent a rendezvényen Mikszáth Kálmán testvérének, Gyulának a dédunokája, Stiedl Károlyné Keszler Katalin, aki férjével együtt bemutatta a családfát. Kedves színfoltja volt az egész napos jubileumi eseménysorozatnak Litkei Zita,salgótarjáni népi én,ekes.dalosokra, amelyet mint társasági tag mutatott be a jelenlévőknek. Nagy sikert aratott a horpácsi Mikszáth-gulyás és örömmel vették magukhoz az alapító illetve rendes tagok az ünnepi alkalomra készült díszoklevelet, illetve emléklapot is... Csongrády Béla Ezt Praznovszky Mihály Mik- száth-kutató, örökös tiszteletbeli elnök jelentette ki azon az ünnepi összejövetelen, amelyet június 22-én Horpácson tartottak az íróról elnevezett társaság megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából. E megfogalmazás egyik értelmezésben azt a közösséget jelzi, amely - mint az 1993. november 3-án kelt alapszabály tartalmazza - „Mikszáth Kálmán írói örökségének, szellemi hagyatékának ápolása, a mű és közönség közötti kapcsolat létrejöttének segítése, ösztönzése...” céljából jött létre, de utalhat arra a kiadványra is, amelyik e jubileumra időzítve jelent meg „Mikszáth társasága” címmel. Az irodalomra való őrködés szándékát - éppen Mikszáth egy szép gondolata nyomán - hangsúlyozta Kovács Anna, a társaság elnöke is az ünnepség nyitányakor az emlékmúzeum előtti Mik- száth-szobornál. Molnár Zoltán, a házigazda község, „Mikszáth- falva" polgármestere üdvözölte a megjelenteket, és gratulált a Ma- dách-díjhoz, amellyel Nógrád Megye Közgyűlése ismerte el a társaság húszéves munkáját Az alakulás indítékaira, körülményeire Németh János, a Mikszáth Kiadó akkori igazgatója emlékezett visz- sza. Elmondta, hogy a kilencvenes évek elején Salgótarján a szellemi pezsgés időszakát élte s ennek egyik jele a kiadó létrejötte volt. E mellé, köré - sokak akaratából és támogatásával - hozták létre a Mikszáth Kálmán Társaságot mint potencionális olvasói bázist és mint a „klasszikus” társasági élet megújított, korszerűsített formáját. A folyamatot felgyorsító motivációs tényezők között említette a Palócföld című folyóiratot mint integrati'v műhelyt, a fogadókész horpácsi önkorlett, „lócás” Mikszáth-szobránál, majd közösen ültettek emlékfát. Forgatókönyvön kívüli szép mozzanata volt a rendezvénynek a kiránduló Budaörsi fro Musica Kórus közreműködése Krasznai Gáspár karnagy vezényletével. A faluházban tartott programot a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium diákjainak „Mikmányzatot, a kúria és a park meg- mentőjét, tulajdonosát Varga Péter Miklóst, a Gere László elnökletével működő Fundus Alapítványt és nem utolsósorban a „Mikszáth-hívők pápáját”, „Mikszáth földi helytartóját”, Praznovszky Mihályt. Patakiné Kerner Edit előadóművész Mauks Ilona emlékirataiból olvasott fel férje, Mikszáth Kálmán és Horpács bensőséges viszonyát tükröző részleteket. Szólt az ünneplőkhöz Varga Péter Miklós is, aki barátai ösztönzésére vette meg, hozta rendbe a fundust és alakította ki a szoborparkot. Bár több jogi kérdés - és ezáltal bizonyos értelemben a jövő is - tisztázatlan, mindig erőt ad számára, ha megáll egy busz és látogatók - különösen ha fiatalok - érkeznek Mikszáthhoz. A beszédeket követően az úgymond hivatalos koszorúzás helyett a résztvevők egyenként helyeztek el virágot ifj. Szabó István emblematikussá Kozma Dezső kolozsvári egyetemi tanár, irodalomtörténész, a Mikszáth-óra 2012-es kitüntetettje (balra) az emlékfaültetésnél Ifj. Szabó István Mikszáth-szobránál Kovács Anna, a társaság elnöke is elmondta a gondolatait száthot olvasva” című hangulatos műsora indította Volek-Nagy Krisztina tanárnő vezetésével. A társaság közgyűlése keretében Kovács Anna számolt be a 2012- es esztendő főbb történéseiről, a pénzügyi helyzetről s körvonalazta a terveket is. Praznovszky Mihály a Mikszáth-órával a korábbiakban kitüntetettek közül megidézte Solymár József írót, akit örökös tagnak szavaztak meg. Személyesen volt jelen viszont ifj. Szabó István szobrász- művész, aki elmondta, hogy évekkel ezelőtt elkészítette azt a gipszmintát, amelyen együtt van Madách Imre és felesége, Fráter Erzsébet. Anyagi támogatásra lenne szüksége a szobor kivitelezéséhez és Csesztvén való felállításához. Elhangzott, hogy Mikszáth Kálmán Társaság és a salgótarjáni székhelyű Madách-ha- gyomány Ápoló Egyesület a maga módján szívesen segít a különleges alkotás megvalósításában. Csohány Kálmánná, a pásztói kötődésű grafikusműMinifesztivál: fény és árnyék „Középkezdés” ifjú költőkkel A félreértések elkerülés céljából mindjárt elöljáróban szögezzük le: a címben jelzett ellentétpár nem a két előadás minőségére, értékére vonatkozik, kizárólag azt a világot hivatott jellemezni, amelyben a Talent Művészeti Klubban a minap bemutatott produkciók játszódnak, amelyet tükröznek. A 2011 őszén útjára indult klub lassan két éve jelent sajátos színfoltot, alternatív, rendhagyó kínálatot Salgótarján egyébként is gazdag kulturális életében. Ezt igazolja a hagyományteremtés szándékával tavaly elkezdett nyár eleji színházi program is, amely az idén már minifesztiválnak neveztetett és amely keretében egymást követően két együttes lépett színre. Először a Madách Imre Gimnázium Bajczárné Gyenes Erzsébet tanárnő által vezetett Krajczár Színjátszó Köre mutatta be a „Chioggia vagy mi?” című Goldoni-átiratot. A 18. századi olasz szerző - akinek a nevéhez többek között a „Két úr szolgája” és a „Mirandolina” is fűződik - a „Chioggai csetepaté” című vérbő, harsány komédiájában is az emberi gyarlóságokat - a pletykát, a féltékenységet, a civakodásra hajlamos forróvérűséget - nevetteti ki nem kis öniróniával. Nos, a madáchos diákszínjátszók is éppen így tesznek, amikor az alaptörténetet lazán kezelve különböző korszakokba, idősíkokba és terekbe helyezik át és sok eredeti ötlettel, zeneszámmal fűszerezik, teszik maivá, jóízűen szórakoztatóvá. Az együttesnek ezúttal a friss, szellemes csapatjáték a legnagyobb erénye... Teljesen más jellegűnek bizonyult az ugyancsak főként középiskolásokat foglalkoztató Impro’ Színpad - amelyik otthon van a „Talent”-ben - tragikus felhangú előadása. A Nagyné Hajdú Györgyi által vezetett, rendezett csoport Ágota Kristóf - Kossuth-díjas magyar származású, Svájcban francia nyelven írt szerző - „Vezeklések” című művét dolgozta át, egészítette ki - „nőmén est omen” - improvizatív módon. A lélektani darab a fogyatékkal, a társadalom perifériáján élők szánalmas, sokszor kilátástalan világába vezeti a nézőket s váratlanul drámai magyarázatot ad arra, hogy miként vakult meg, hogyan égette ki a szemét a főhős gitáros koldus, amikor lelkiismeret-furdalása támadt azokért a szörnyű tettekért, merényletekért, amelyeket a korábbiakban ápolónő (!) feleségével - akit súlyos betegségben hal meg az előadás során - fizetett terroristaként ártatlan emberek élete, sorsa ellen elkövetett. A koldulás színtere egyébiránt a salgótarjáni vasúti aluljáró illetve az úgynevezett kisfőtéri park, mintegy jelezve, hogy a bűn illetve a vezeklés nem speciálisan helyhez kötött. A rendezés ügyesen bánik a filmbejátszás - amely Buda Gergely munkáját dicséri - lehetőségével s a külső helyszínekről valósággal bevezeti a koldust - és a közönséget is - a Talent Klubba. Ha a Krajczár produkciója kapcsán elsősorban az egyenrangú közös játék kívánkozott kiemelésre, az Impro’ esetében néhány igencsak tehetséges színjátszó viszi a prímet és hívja fel magára a figyelmet. A minifesztivál két előadása során zömükben fiatalok, hozzátartozó érdeklődők töltötték meg a korlátozott befogadó- képességű klubhelyiséget.- csébé A közelmúltban zárult ünnepi könyvheti programsorozatot Salgótarjánban a Balassi Bálint Megyei Könyvtár állította össze és szervezte nyilván többféle szempont figyelembe vételével. A meghívottak között voltak jeles, népszerű írókkal, a kortárs magyar szépírás illetve a tudományos-fantasztikus irodalom képviselőivel - mint Térey János, Lőrincz L. László - való találkozók, a gyermekeknek a fiók- könyvtárakban rendhagyó irodalmi órát, mesepartit rendeztek, s megnyilvánultak közéleti személyiségek is az olvasással kapcsolatos élményeikről. Mi sem természetesebb, hogy ilyen alkalmakkor fórumot kapnak helyi szerzők is. Akár küldetésnek is tekinthető mind a könyvtár, mind az intézmény által kiadott Palócföld című folyóirat részéről, hogy kiemelt figyelmet fordítson az ifjú tehetségekre, a felnövekvő generációk soraiban fellelhető tollforgató utánpótlásra. Nyilván ilyen megfontolás, tudatos koncepció alapján került a programba a szellemesen „Középkezdés”-nek nevezett rendezvény, amely keretében két fiatalember, Filó Mariann és Juhász Tibor mutatkozhatott be a pódiumon (a harmadikként meghirdetett Illés Orsolya nem tudott megjelenni), minthogy verseikkel már a régebben letették kézjegyüket különböző fórumokon. A két ifjú költővel Nagy Csilla, a Palócföld szerkesztője beszélgetett, annál is inkább mert a lap akkor frissen megjelent, 2013/3-as számában, a „kávéházi szegleten...” című rovatában olvashatók verseik. Filó Mariann Gyulán született 1995-ben, jelenleg a Bolyai János Gimnázium tanulója. Nem mellesleg az egyik nyáron lapunk újságírója is volt. Juhász Tibor 1992-es születésű, Salgótarjánban látta meg a napvilágot. Mindkettőjüket sok szál fűzi Mis- kolchoz, Filó Mariann többször is résztvevője volt a Műút című folyóirat diáktáborának, nyári műhelymunkájának s nyert is a pályázatukon. Hazajár a borsodi nagyvárosba. Juhász Tibor az érettségi után a Miskolci Egyetemre járt, de nem sokáig bírta a távollétet. Korukhoz képest mindketten régen foglalkoznak versírással, fontos (önkifejezési formának tartják. Sokat tanultak a Handó Péter által vezetett ifjúsági irodalmi körben. Mint az általuk felolvasott írásaik is bizonyították: a legtöbbet a versekben tudják elmondani magukról, környezetükről. Filó Mariann lázadó alapállású, talán ezzel is magyarázhatók intellektuális kitárulkozásai. Szereti a slam-szövegeket, a klasszikusok közül Ady Endre, József Attila, Edgar Allen Poe, a kortárs irodalomból Erdős Virág az egyik kedvence. A líra mellett a pszichológia áll közel hozzá. Juhász Tibor - aki országos lapban, az „Ezredvégiben is publikált már - számára Petri György az „etalon”, de azt is „bevallotta”: nem tudja pontosan mióta és miért ír verseket, egyszerűen szüksége van rá. Ahogyan zene nélkül sem tudná elképzelni az életét. Mindketten szeretnének önálló kötetet, amelynek lenne bemutatója is. A legfontosabbnak azonban azt tartják, hogy olvassák verseiket... Cs. B. A pódiumon Juhász Tibor, Filó Mariann és Nagy Csilla, a Palócföld szerkesztője Z J V „Mi vagyunk Mikszáth társasága../’
