Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)
2013-05-11 / 108. szám
KULTÚRA 2013. MÁJUS 1L, SZOMBAT Dixieland a mim tarjam zenészekkel Bár a hónap elejéről a középére tolódott, az immár huszonkilencedik alkalommal megrendezendő nemzetközi dixielandfesztivál 2013-ban is az egyik kiemelkedő rendezvénye - ahogyan mondani szokás „zászlóshajója” - lesz a Tarjáni Tavasz művészeti rendezvénysorozatának. A május 17-étől 19-éig tartó rangos zenei esemény főbb jellemzőiről Tóth Csaba tájékoztatta lapunkat. A fesztiváligazgató elmondta, hogy számos, a három évtized során bevált elem mellett az idén több újdonsággal is szolgálnak a város lakóinak illetve vendégeinek. Alapelvnek tekintették, hogy minél többen - és költségek nélkül - részesülhessenek a muzsika élményében, ezért a programok zöme szabadtéri jellegű lesz. Ebben az évben nem tartanak színháztermi gálaestet, jövőre, a harmincadik jubileumon viszont újra a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadára hívnak neves együtteseket, szólistákat. Érdekesség, hogy a fesztivál mindhárom napján lesznek a nógrádi megyeszékhelyhez kötődő zenészek. Az első napon, pénteken 17.30-tól 21 óráig tart a Fő téri program. A Marching Jazz Band-et követően a budapesti székhelyű Pro Regio Blues Band műsorát láthatják az érdeklődők. A zenekar dobosa a salgótarjáni Géczy Gyula. Harmadikként a Debrecen Dixieland Jazz Band lép a közönség elé. Ebben a zenekarban Bolla Gábor a harsonás, aki néhány évvel ezelőtt még a tarjáni Kölyök Dixieland Band tagjaként lépett fel. A fesztivál nemzetközi jellege a második naptól domborodik ki. Szombaton 17 órákor az úgynevezett visegrádi gála során elsőként a Pacora Trio-SK lép fel Szlová- kiából, majd a lengyel II Highlanders Group, illetve a cseh Down Beat Dixieland Band következik . A 21 óráig tervezett estet a Miskolc Dixieland Band zárja. Közben a Stécé Kávéházban 20 órakor elkezdődik a pálinkakóstolóval egybekötött svédasztalos vacsora a szintén Salgótarjánból elszármazott Nagy János kiváló jazz-zongorista közreműködésével. Vasárnap 11 órától a tizenöt éve hagyományos templomi gospel-koncert keretében a Jazz and More együttes és a helyi Diósi Tamás orgonaművész mutatkozik be. Ez a hangverseny része a Szent József Plébánia- templom orgonája 75. évfordulója tiszteletére rendezett emlékév rendezvénysorozatának. A záró gála a Fő téren 16 órakor kezdődik: a Coda Nostra Big Band-et a szlovákiai Swingless Big Band Nitra majd a budapesti Eleven Big Band követi. Végül, de nem utolsósorban Majsai Gábor és Szolnoki Péter énekesek mutatják be várhatóan nagy érdeklődéssel kísért műsorukat. Annál is inkább, mert utóbbiról közismert, hogy salgótarjáni származású s nemrégiben a közlekedésbiztonsági napon mint a népszerű Bon-Bon együttes tagja lépett fel itt. A Tarján Borház által rendezett tavaszi bor- fesztivál immár ötödik alkalommal lesz párhuzamos rendezvénye a dixieland-programnak. A három nap során tizenöt borász kilencven féle borából lehet választani s bemutatják huszonnégy termelő somlói juhfark borát. Ezúttal is látványosnak ígérkezik a borlovagok bevonulása és lesz borverseny is. Cs. B. Özvegy Kamyóné idézőjelben Csokonai Vitéz Mihály 18. század végi, 19. század eleji, felvilágosodás kori költészete joggal foglal helyet a magyar líra fő vonulatában. A népszínmű előzményeként felfogható vígjátékai - köztük az 1799-ben írt „Az özvegy Karnyóné s a két szele- burdiak” - felett viszont úgy tűnik eljárt az idő. De akkor mivel magyarázható, hogy egy századdal korábban papírra vetett Molier-darabok, vagy a még régebbi Shakespeare- drámák, sőt az ókori latin és görög klasszikusok művei a mai napig rendíthetetlenül színen vannak szerte a világon. Nyilván fajsúlyosabbak, időtállóbbak, általánosabb érvényűek mondandójuk szempontjából és esztétikai értékeiket tekintve is. Mégis a magyar színházak - 1911, a Vígszínház bemutatója óta - időről-időre előveszik a „Karnyóné”-t s valamelyest leporolva igyekeznek érvényre juttatni az írás sajátos humorát, az erősen ironikus látásmódját. A meglehetősen kimódolt történet szerint adott egy fi- | atalnak és tetszetősnek = nem mondható asszony, * egy bizonyos Karnyóné, aki |- halottnak hiszi kereskedő férjét, ezért özvegynek számít - mindennapjait igencsak megnehezíti a másik két címszereplő, semmint öröme telne bennük „asszonyának”. Az egyik éppen Karnyóék fia, a félnótás Samuka, a másik pedig Lázár, a szószátyár naiv boltos legény. Nem csoda, hogy sóvárog még pozitív érzelmek iránt és szinte Ő teszi a szé- Bánsági Ildikó - bár illúziókeltőbb az eredetinél - akár jutalomjátéknak is tekintheti pet a jóval fiatalabb a rigolyás kereskedőasszony szerepét Lipitlotty úrnak, még a kontóját, azaz a tartozását is elengedi. Tipptopp viszont az asszony pénzét szeretné, ezért lejáratja vetélytársát: elhiteti vele, hogy nyert a lottérián, a szobalány Borisnak pedig megígéri, hogyha ő lesz a ház ura, az öregasszony halála után elveszi feleségül. Lipitlotty is szerelmes a lányba, levelet is ír neki, ami Karnyóné kezébe jut, aki féltékenységében megmérgezi magát. Amikor Lipitlotty rájön, hogy becsapták lelövi Tipptoppot, majd öngyilkos lesz. Közben betoppan Karnyó, akit eddig fogságban volt s a hírek hallatán ájultan esik össze. Leszáll azonban a földre - a Bécsből átvett bohózati módszer szerint - a Tündér és a Tündérfi és feltámasztja a halottakat. Csokonai mindeközben a korabeli magyar valóság számos fonákságáról - a műveletlenségről, az erkölcstelenségről, a külföldiek majmolásá- ról - is lerántja a leplet. Dörner György a Forrás Színház produkciójaként mintegy idézőjelbe téve rendezte meg Csokonai színművét: erre utal, hogy a korokon átívelő visszásságokat is igyekszik érzékeltetni, többek között a „Volt egyszer egy vadnyugat” című film zenéjével, ABBA-slágerrel, vagy éppen egy a kánkán-tánccal. Ebben Huzella Péter zenészként, Demcsák Ottó koreográfusként működik közre. Jó Pataki András szatócsbolti díszlete és találóan jellemzik a szereplőket Húros Annamária jelmezei. Csokonai kétségkívül mulattató figuráit - mások mellett Ács Tamás, Krizsik Alfonz, Papp Attila, Pintér Gábor, Szarvas Attila - formálják meg: többnyire hitelesen. Kétségkívül a legnagyobb figyelem Karnyónéra irányul, akit Bánsági Ildikó személyesít meg meglehetős szakmai biztonsággal. „Kár”, hogy jóval fiatalabbnak és főként szebbnek tetszik mint az eredeti mű vénasszonya...- csébé Névsorolvasás: Horváth Eszter Igencsak mozgalmas napjai vannak mostanában a Zenthe Ferenc Színháznak: folynak a „Félreértés” című Camus-dráma felújítási próbát - hiszen ezzel az előadással május 14-én, fennállásuk óta először Budapesten, a Thália Színházban vendégszerepeinek, majd 30-án itthon, a József Attila Művelődési és Konferencia- központban a városi pedagógusnapon is fellépnek - és közeledik a helyi felnőtt színházbérletben való újabb bemutatójuk: június 5én lesz a premierje, G. B. Shaw „Sosem lehet tudni” című vígjátékának. E bemutatóra való felkészülés során került ismét képbe a salgótarjáni, de már több mint egy évt izede Budapesten tanuló, illetve már dolgozó Horváth Eszter forgatókönyvíró, dramaturg. Ez utóbbi minőségében működött illetve működik közre a Shaw-darab színre vitelében. A pódium, a színpad világával a Kodály Zoltán Általános Iskola alsó tagozatában dr. Béres Istvánná tanítónő „gardírozásával” vers- és prózamondóként kezdett ismerkedni. S ez olyan jól sikerült, hogy később ötödik és hatodik osztályosként, majd a Bolyai János Gimnáziumban eltöltött hat esztendőt is beszámítva jószerivel tizenkét éven át rendszeresen részt vett - és nem is kevés sikerrel, számos előkelő helyezéssel, díjjal elismerve - különböző szintű, rangú megmérettetésen. Többször indult egyebek közt a Váci Mihály nevét viselő salgótarjáni, a József Attiláról elnevezett felmenő rendszerű országos, illetve a Csoóri Sándor verséről „Anyám fekete rózsa” címet kapott ugyancsak országos versenyeken. Közben, tízéves korában tagja lett a Jakubovíts Judit vezette KiViSzI színjátszó csoportnak, amelyhez számos emlékezetes produkció élménye fűzi. A „Színésznők” című előadásnak egyik főszerepét is eljátsz- hatta. Negyedik osztályos volt az általános iskolában, amikor egy felhívás nyomán bekerült a Mágyar Televízió „Kölyökidő” című műsorfolyamába, amelynek állandó gyermekszereplőként két évig lehetett aktív részese. Mi sem természetesebb, hogy nagy hatással volt rá a heti forgatások légköre s már akkor megfordult a fejében, hogy majdan felnőttként is valami hasonló közegben szeretne dolgozni. Érdekes, hogy már akkor is a másik oldali, a kulisszák mögötti világ tűnt számára izgalmasabbnak, vonzóbbnak s a későbbiekben is inkább oda, mint a kamarák elé vágyott. 2004-ben, a Vertich Színpadstúdió megalakulásának évében érettségizett és bár 2005 tavaszán még szerepelt a társulat első bemutatóján Szép Ernő „Május”-ának színre vitelében, budapesti egyetemi hallgatóként értelemszerűen meglazultak kapcsolatai a csoporttal. Ezt annál is inkább sajnálta, mert a stúdiót létrehozó és vezető T. Pataki László rendezőtől nagyon sok muníciót kapott, tetszettek a módszerei, tetszett, ahogyan a színházról gondolkodott. Hasonló - jó emberi és szakmai - kapcsolata alakult ki a vertichesek másik vezetőjével, Patakiné KemerEdit előadóművésszel is. Horváth Eszter 2004-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán francia és kommunikáció-média szakon kezdett el tanulni, s 2007-ben felvételt nyert a Színház és Film- művészeti Egyetem filmdramaturg szakára is. Egy évig párhuzamosan végezte a három szakot, amelynek egy idő után a francia látta a kárát, amelyet nem sikerült befejeznie. Megvan viszont a diplomája kommunikáció-média szakból illetve tavaly óta filmdramaturgiából is. Az utóbbi szakon két neves osztályfőnöke volt: az egyik Báron György filmesztéta, -kritikus, a másik Németh Gábor író, szerkesztő. Értelemszerűen folyamatosan kellett különböző műfajú - kisjátékfilm, tévéjáték, nagyjátékfilm - forgatókönyveket írniuk s egy komolyabb próbatétel a végzéskor is várt rájuk. Horváth Eszter diplomamunkáját Salgótarjánról készítette egy úgymond mágikus realista könyv formájában. Olyan családtörténetet mesél el, amelyik összefonódik egy városi legendával. A sokak által nem kellően méltányolt, sőt lebecsült, szürke betontengerként titulált völgyváros vizuális élménye, a természeti és urbánus közeg találkozásából adódó szinte egyedülálló látvány olyannyira hatalmába kerítette, hogy lelki szemeivel maga előtt látta és látja azokat a képeket, amelyek egy leendő film alapját képezhetik. Szeretné is, ha forgatókönyvéből egyszer tényleg sikerülne filmet készíteni. Már régebben - akár kenyérkereső módon is - foglalkozik írással, 2012-es oklevele alapján szakmai kompetenciája is van hozzá. Vannak dramaturgiai munkái, megjelennek filmkritikái a „FilmMÚOWtTU SAUiOTARJlNI I NOMPROFtT KFT világ" -ban, s adódnak más - így televíziós - megbízásai, felkérései is. Mostanában például egy Prágában tanuló filmrendező diplomamunkájához készít forgatókönyv et Egyik itthoni, Patakiné Kerner Edittel történt találkozás, beszélgetés alkalmával merült fel, hogy jó lenne G. B. Shaw „Sosem lehet tudni” című, meglehetősen hosszú vígjátékát egy kicsit áthangszerelni, mai színpadra alkalmasabbá, élvezhetőbbé tenni. Horváth Eszter szívesen vállalta a munkát, egyrészt, „mert Edit néni kérte rá”, másrészt mert „hazadolgozhatott". Nemcsak lerövidítette a szöveget, de modernebb ízekkel is igyekezett fűszerezni. Megtartva az eredeti mű szellemiségét, sok mindent idézőjelbe tett, s ennek folytán egyes szituációknak más helyi értékük lett. Túllépve a klasszikus dramaturgiai feladatokon, a rendező Susán Ferenccel szinte közösen alakították ki az előadás koncepcióját Ennek megfelelően sok próbán is részt vett, hogy érzékelve a színészek reakcióit, a figurával való azonosulás folyamatát, néhány apróságot akár még menet közben is módosítson a szövegen. Ezek után nem kell megokolni, hogy a stáb egészével együtt miért várja nagy izgalommal a június 5-i premiert, fogadtatást Annál is inkább, mert mind a Zenthe Színház társulatában mind Horváth Eszterben él a további együttműködés szándéka, reménye. Csongrácty Béla
