Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)

2013-05-18 / 114. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ / f i All AC *1 I/ÍkaIiIII Alll/^ i 3 Hlfi 'N fl Hll fllvlllllln II I %# M Imi I Mil W I l^r 111« E címmel a Tarjáni Tavasz keretében nyílott dokumentációs kiállítás a hét elején Salgótarján­ban a József Attila Művelődési és Konferencia- központ előterében. Ezzel a szervezők egyrészt arra közbeszédi fordulatra utaltak, amely szerint az orgona a hangszerek királynője, másrészt pe­dig tiszteletüket kívánták így kifejezni az Acél­gyári úti Szent József Plébániatemplom háromne­gyed évszázados múltú orgonája iránt. A kiállí­tás - amelyet korábban már a Váczi Gyula Alap­fokú Művészetoktatási Intézményben is bemutat­tak - egyik kiemelt rendezvénye annak az egész Ilyen még nem volt a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központban: élő orgonamuzsika Diósi Tamás előadásában esztendőt átfogó programsorozat­nak, amely az orgona 1938-as fel­szenteléséről hivatott méltóképpen megemlékezni. A megnyitóünnepségen dr. Gaál Zoltán, Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros jegyzője mondott köszöntőt. Be­vezető gondolatként arra emlékezte­tett, hogy januárban az elmúlt évi „Salgótarján 90 éve város” című si­keres rendezvénysorozat zárásával egy időben indult az idei, „75 esz­tendős a Szent József Plébániatemp­lom orgonája” elnevezésű újabb em­lékév sokszínű, gazdag programja. Gaál Zoltán is utalt rá, hogy egyedül az orgona - mint a „hangszerek királynőjé” - hangja képes betölte­ni a legnagyobb templomok terét is. Az acélgyári templom orgonája an­nak idején éppen úgy példás közadakozás, áldo­zatvállalás révén valósulhatott meg, mint aho­gyan ez a dokumentációs kiállítás is sokak össze­fogása, közös munkája - a római katolikus egy­házközség és az önkormányzat jó kapcsolata, az immár városi hatáskörben működő Dornyay Bé­la Múzeum valamint a Salgótarjáni Közművelődé­si Nonprofit Kft. és az egyház együttműködési megállapodása - eredményeként jöhetett létre. Mindenkinek köszönet jár, akik részt vállaltak a relikviák összegyűjtésében, a kiállítás megszer­vezésében és megépítésében. Gaál Zoltán sok si­kert kívánt az emlékév további rendezvényeihez és annak a reményének adott hangot, hogy a 75 éves orgona még sokáig fogja szolgálni a liturgi­át, a híveket, a város lakosságát. A kiállítást megnyitó dr. Szirácsik Éva, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója történeti visz- szatekintés keretében szólt a salgótarjáni temp­lomok meg- és átépítésének tényeiről, adatairól, értelemszerűen nagy hangsúlyt adva az 1936- ban a ferences rend által alapított Szent József templom krónikájának. Idézte dr. Förster Kál­mánt, a város első polgármesterét, aki szerint az itteni jó szívű, szor­galmas, vallásos lakosság révén en­nek a „fekete városnak fehér lelke van.” A munkások védőszentjéről, Szent Józsefről elnevezett templom orgonáját - amelynek első szállít­mánya 1938. március 26-án az acél­gyár címére érkezett meg - dr. Meszlényi Zoltán püspök szentelte fel 1938. május 8-án. A hangszer megőrződött a II. világháború ide­jén és átvészelte a későbbi évtize­dek viszontagságait is. Hangja im­már háborítatlanul szól, a minden­kori hallgatóság gyönyörűségére - mondta Szirácsik Éva. A Szalay Lajos által tervezett, a pécsi Angster gyár által kivitele­zett, pneumatikus vezérlésű orgo­na néhány jellemzőjéről gyakori megszólaltató- ja, Diósi Tamás orgonaművész beszélt. Többek között megemlítette, hogy a mintegy 2200 sípjá­val középkategóriásnak számít a nemzetközi me­zőnyben. Nógrád megyében a második legna­gyobb hangszer. Van öt méter hosszú sípja is, a legkisebb viszont nem éri el az egy centimétert. Diósi Tamás egyedülálló módon, igazi kuriózum­ként ott helyben meg is szólaltatott egy Bach- koralelőjátékot a Szent József templom orgonája hangján az általa összeállított, számítógép vezé­relte demonstratív hangszeren. A megnyitóünnepség műsorában fellépett a Vi­rág László vezényelte Cantate Domino Kórus és Diósi János karnagy vezetésével a Bányász- Kohász Dalkör. Pohárköszöntőt Varga András plé­bános mondott Szőke Sándor kisnánai citerás közreműködésével. A sok érdekes mű- és emlék­tárgyat, az egykori jeles eseményekről, kánto­rokról készült fotót, korábbi és napjainkbeli új­ságcikket dokumentáló kiállítás május 21-éig te­kinthető meg.- csongrády ­Salgótarján Egy noiro és regényei Pataki Éva közismert Mé­száros Márta-filmek - Napló szerelmeimnek, A hetedik szoba, Kisvilma, A temetetlen halott, Utolsó jelentés Anná­ról - forgatókönyveinek írója, dokumentumfilmek rendezője, rádiójátékok, színdarabok - köztük az Edith és Marlene - szerzője immár három saját re­génnyel is rendelkezik. A „Még egy nő” 2002-ben jelent meg, két frissebb munkája az „Ami elve­szett” 2010-ben, a „Nőből is megárt a nagymama” pedig 2012-ben látott napvilágot az Athenaeum Kiadó gondozásában. A utóbbi kettőről részletesen esett szó a Salgótarjában, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban a közelmúltban tartott, az Élet- és Tudásfa Olvasó­kör által szervezett találkozón. A magyar-orosz- esztétika szakon diplomázott Balázs Béla-díjas ven­dég az olvasókör vezetője, Bódi Györgyné dr. kérdé­seire válaszolva fejtette ki gondolatait. Az „Ami el­veszett” családregény, főszereplője valós személy, Pataki Éva anyai dédnagymamája, akit ugyan nem ismert, de képzeletében határozott kép élt róla. A fa­mília különböző nemzedékeinek élettörténetében, sorsában olyan évszázad elevenedik, amelyik vi­lágháborúkkal, diktatúrákkal, rendszerváltozások­kal és a mindenekelőtt a borzalmas és megmagya­rázhatatlan holokauszttal volt terhes. Ez utóbbi a család zsidó tagjait direkt módon érintette. Erről is szól a könyv de - mint az érdekfeszítő beszélgetés­ből kiderült - sok minden másról is. Az eleve köny- nyedebb, helyenként humoros hangvételű fejlődés­regény, a „Nőből is megárt a nagymama” a női sze­repkörök változásait múló és maradandó értékeit, a generációk közötti szükségszerű feszültségeket veszi górcső alá, leginkább a szerző saját tapaszta­lataira alapozva, de egy pszichológus lélektani elem­zéseire is építve. Az Élet- és Tudásfa Olvasókör rendezvényén egy társadalmi összefüggésrendszerben gondolkodó, sokoldalú alkotót, egy vibráló, empatikus személyi­séget ismerhetett meg emberközelből a csaknem tel­jes mértékben hölgyekből álló közönség. Cs. B. AMI l I Vi VI I I Ahogyan például a gyógyító orvos mun­kájához szervesen hozzátartozik a szak­dolgozói, ápolói kar vagy a labdarúgó-já­tékvezető tevékenységéhez az - újabb el­nevezéssel szólva - asszisztensi stáb, a színházművészetben, egy-egy előadás színpadra állításában éppúgy nélkülöz­hetetlen a műszaki, technikai személyzet közreműködése. Ezért a Zenthe Ferenc Színház társulatát bemutató sorozatunk­ban ezúttal rájuk, a zömmel a kulisszák mögött, személyük­ben láthatatlanul, de a rende­zők, a színészek és a nézők számára érzékelhetően dolgo­zó munkatársakra irányítjuk a figyelmet. Fájd Géza az idén jubilál: 1993Tian, azaz éppen húsz év­vel ezelőtt foglalta el az akkor megüresedett színpadmesteri állást. Azelőtt az építőiparban dolgozott, konkrét tapasztala- Fájd Géza tai nem voltak a kulturális, művészeti programok, vagy éppen színhá­zi előadások területén. De hamar megis­merte a színpad meglehetősen bonyolult vi­lágát s fokozatosan meg is szerette ezt a nem kis felelősséggel járó sokrétű munka­kört, amelyik felejthetetlen élmények soka­ságával is megajándékozza meg a szerep­lők - köztük jeles, rangos művészek - köz­vetlen közelében dolgozókat. Az úgymond saját produkció esetén a színpadmester­nek minden apró részlettel tisztában kell lennie, ha pedig máshonnan jönnek a fel­lépők, akkor a velük érkező vendégkollé­gáknak kell megadni minden segítséget, hogy ne legyen semmi fennakadás már az előadások előtt s főleg közben. Azonban az áramszünetet - amelyik egy szépségver­seny során következett be - vagy az egyik dixielandfesztivál gálaestjét megzavaró (2 Névsorolvasás bombariadót a leglelkiismeretesebb ügye­lő sem tudja megakadályozni. Fájd Géza örül , hogy végre Salgótarjánnak is van önálló színháza, munkatársaival együtt szí­vesen vesz részt a közös munkában még akkor is, ha ez értelemszerűen több feladattal jár. A helyi szín­házat megérdemlik azok, akik rengeteget fáradoztak, minden megtettek a létre­hozásáért, de megérdemlik a nézők, az itt élő színházbarátok is. A színpadmester Vertich Színpad­stúdió és a Zenthe Ferenc Színház ál­tal bemutatott da- ff rabok a színpadmester Szávai Attila „Hevimetal, bányaló, te- fli hervonat” című darabjának Szabó Tamás előadását emelte ki, de jó szív­vel emlékszik a mesejátékokra is. ★ ★ ★ Szabó Tamás, a Somoskőújfaluban élő, asztalos végzettségű szakember mintegy másfél évtizede alapított saját céget s végez különböző famunkákat. Úgynevezett kül­sősként, de folyamatosan - a Vertich Szín­padstúdió működésének korai szakaszá­tól, 2006 ősze óta - kapcsolódik a társulat tevékenységéhez. Akkor Marschalkó Zsolt „Zsarnokölők” című vígjátékának bemu­tatása alkalmával kérték fel először, hogy vegyen részt a díszletek elkészítésében. Azóta lényegében minden jelentősebb pro­dukción rajta volt a keze nyoma, ő váltotta valóra a díszlettervezők kigondolta elkép­zeléseket. Gondot számára „mindössze ” az szokott okozni, hogy általában azonnal, de legalábbis nagyon sietően kell kész len­nie. Annak idején, 2010-ben a holokauszt időszakát idéző „Márta” című dráma ese­tében például mindössze két nap állt a ren­delkezésére. S igencsak gyorsan kell dol­goznia most is, a mikor ezen a pünkösdi hétvégén kell kiviteleznie a jú­nius 5-i, premierre készülő G. B. Shaw-darab, a „Sosem lehet tudni” elemeit. Persze nem­csak készíti, ha­nem össze is állít­ja, építi és termé­szetesen bontja is a díszleteket. En- | nek megfelelően részese volt a tár­sulat szécsényi, pásztói vendégjá­tékainak éppúgy, mint az e hét eleji első buda­pesti szereplésnek a Thália Színházban. Érdekes, hogy az vígh László eddigi legbonyolultabb mun­kát, mondhatni, hogy a legnagyobb nehéz­séget a mester számára nem valamelyik előadás díszlete okozta, hanem a förgószín­pad faszerkezetének elkészítése 2009-ben. ★ ★ * Vígh László a hangtechnika felelőse. 1979. január 30-i dátummal került a néhai Kicsiny Miklós igazgató által vezetett Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-köz­pont állományába. A MÁV-tól, a kisterenyei iutőházból érkezett, ahol mozdonyokat sze­-ur.i'Tvyix mCtóottJU SAloÓTARKM KO/Mi’\Hf.ÖI)i:>l NONPROFIT KFT relt. Szabadidejében azonban akkor már g' két éve egy mátranováki zenekarnál ügyes­kedett, hogy minél jobban hangozzék a III „GM75" muzsikája. Ezeket az ismereteket fokozatosan to­vábbfejlesztve, korsze­rűsítve az elmúlt csak­nem harmincöt év so­rán szinte minden felnőtt és gyermek­színházi produkció­nál közreműködött, nem is beszélve a művelődési központ által szervezett vagy befogadott egyéb rendez­vényekről. Úgy véli, hogy hangtechnikai szempontból az egyik legnehezebb, legössze­tettebb feladatot a magyar kul­túra napi januári gálák adják. Egyrészt a műfaji rétegzettség, másrészt a fellépők nagy szá­ma miatt kell sok mikrofont és mikroportot használni, össze­hangolni. A Vertich Színpad- stúdió illetve tavaly óta Zenthe Ferenc Színház előadásai ugyancsak megdolgoztatják a hangtechnikust, de mondani sem kell, hogy szívesen áll a társulat rendelkezésére és leg­jobb tudása szerint igyekszik megfelelni a rendezők kéréseinek s megoldani a pro­dukciók hangosításával kapcsolatos teen­dőket. A társulat eddigi repertoárjából kü­lönösen Müller Péter „Márta” című drámá­ja és T. M. Plautus „A hetvenkedő katona” című vígjáték tetszett Vígh Lászlónak. Em­lékezetesek számára a gyermekelőadások is, amelyekkel Nógrád megye számos tele­pülésére is eljutottak már. Csongrády Béla m x\ w-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents