Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)

2013-04-27 / 97. szám

FOTÓ: GYURKÓ PÉTER KU LTÚRA 2013. ÁPRILIS 27, SZOMBAT Emlék- és értékőrzés két tételben A véletlen úgy hozta, hogy a múlt héten két helyi képzőművészre is emlékeztek Salgótar­jánban illetve Somoskőújfaluban. A József At­tila Művelődési és-Konferencia-központ üveg­csarnokában a négy évvel ezelőtt elhunyt Lizsnyánszky Erzsébet tárlata nyílt meg, a határmenti településen, a dr. Krepuska Gézá­ról elnevezett általános iskolában Somoskői Ödönt idézték meg festményeinek kiállításá­val. A két eseményt nemcsak az emlékező jel­leg, az értékfelmutatás nemes szándéka kötöt­te össze, hanem a megnyitó személye is: mind­kétszer Földi Péter mondott beszédet A Kos- suth-díjas festőművész szakmai s baráti vi­szonyban is volt eltávozott pályatársaival.- Lefedhető-e egy élet egy kiállítással, egy életmű néhány ihletett pillanatának láthatóvá tételével? - tette fel a kérdést Földi Péter Lizsnyánszky Erzsébet kapcsán s a választ is megadta: nyilván nem, de ezekben a pillana­tokban felsejlik - és ez a lényeg - az alkot egész lénye, személyisége. Az a „Bözse” -ahogyan Földi Péter emlegette - aki a kereszt ségben kapott teljes neve mellé a Ráhel-t is gyakran odaírta s aki a kiállításon is látható „Önarckép" -e mellett többek között így nyila kozott magáról egy 2004-ben írott ban: „A szabadság is csak egy illúzió, Somoskői Ödön tárlatát a róla elnevezett galériában rendezték meg szerelem... Mindenki él a maga kis csigaházá­ban vagy elefánttornyában....Néha átélünk krisztusi kínokat, utána valaki balzsamot oszt! Én is ilyen „osztó” lettem. Igaz nekem már alig marad. Mégis jó ez, mert most ez a felada­tom....” S az emlékki­állítás igazolja szavait, mert bensőjéből faka- ' dó, önkéntes küldeté­se - főként az embe­rek bonyolult világá­nak, sokszor nehéz sorsának - hol exp­resszív, drámai erejű, hol lírai ézékenységű megjelenítése - hite­lesen tükröződik visz- sza képein. A váloga­tás hátrahagyott örök­ségének műfaji válto- itosságát is jól érzé­kelteti, hiszen a nagyobb méretű, sajá­tos színvilágé olajké­pek - köztük a „Már jel az élet” - mellett látható néhány és ugyancsak gondolatgazdag grafi­kája, rajza (például a „Váram kristály-álma” vagy a „Csak szállnak az éjszakában”) is. A kiállítás-megnyitón Simon Lajos, a Salgó­tarjáni Közművelődé­si Nonprofi Kft. ügy­vezető igazgatója is szólt a megjelentek­hez, Kerekes Gábor pedig szaxofonjátéká­val járult hozzá a han­gulatteremtéshez. Az 1938-ban szüle­tett és 2001-ig élt Somoskői Ödönről jog­gal neveztek el iskola­Lizsnyánszky Erzsébet emlékkiállítá­sát a Tarjáni Tavasz művészeti feszti­vál keretében nyitotta meg Földi Péter Kossuth-díjas festőművész Somoskőújfalui iskola­galériát Somoson, ahol - a Madách Imre Gim­náziumot megelőzően - tanárkodott Ráadásul a község önállósodásával újranyitott iskolában, a Cogito Általános Művelődési Központ intéz­ményében manapság is folyik alapfokú művészetoktatás. A je­lenlegi rajzpedagógus , Földi Gergely - aki maga is festőmű­vész - kezdeményezésére nyi­tottak most emlékkiállítást Somoskői Ödön műveiből, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a je­len generációk számára is mi­nél ismertebb legyen az iskola­galéria névadójának munkás­sága. Ennek megfelelően, az édesapa, Földi Péter megnyitó- beszédében arra törekedett, hogy a gyerekek értsék, „olvas­sák” Somoskői Ödön képi nyel­ven, nagy műgonddal megfogal­mazott, személyes élményeken alapuló igaz üzeneteit család­tagjairól, ismerős, „tipikus” em­berekről, barázdált, borostás ar­cokról, élethelyzetekről. Mint a galériában olvasható „ars poeticá’-jában is rög­zítette: arra törekedett, hogy a változó világot úgy fesse meg, hogy az általa érzett emberi és társadalmi igazság munkáiban minél jobban ki­teljesedjék. Ugyanakkor - mutatott rá Földi Pé­ter - képeitől nem idegen a szimbolikus ábrá­zolásmód sem. Erre példa a bárányt mintegy a krisztusi önfeláldozás jelképeként értelmezhe­tő festmény is. Földi Péter Somoskői Ödön mun­kásságát példaként mutatta be az iskolaközös­ségnek. Ä megnyitóünnepséget - amelyen a tanulók adtak műsort - megtisztelte jelenlété­vel az elhunyt művész leánya, Somoskői Eme­se porcelánfestő és testvére, a Budapesten élő Szentkúti Jánosné is. A fentebb elemzett két kiállítás jól szolgálja, hogy ne felejtődjenek el azol»*»)' ulkWÉhfftkik sókat tettek Salgótarján, Nógrád megye művé­szeti értékekeinek gazdagításáért.- csongrády ­Folytatásos mesekönyv Az elmúlt év egyik sikeres kötete - főként az úgynevezett célközön­ség, a kisgyermekek és szüleik körében - Erdős István „Aprótörpe in­diánok” című mesekönyve volt, amely Pásztohy Panka bájos rajzaival nyerte el tetszetős, az egyes szereplőket szellemesen jellemző külcsinét. A Budapesten animációs filmrendezőként dolgozó, Budaörsön élő szer­ző salgótarjáni származású, ennek megfelelően boldogan tette eleget a TEMI Könyvtár meghívásának. A minap tartott rendezvény meglehetősen különbözött a megszo­kott, úgymond hagyományos író-olvasó találkozóktól. Mentes volt minden protokolláris formaságtól és közvetlen párbeszédre, aktív közreműködésre épült, tekintve, hogy a közönség jó részét a dr. Dornyay Béla Általános Iskola első osztályos tanulói tették ki, akik Kalocsay Péterné pedagógus vezetésével készültek fel a műből és vet­tek részt a szerzővel való közelebbi ismerkedésen. Erdős István em­patikus kérdéseivel, kéréseivel igyekezett megteremteni a kapcsola­tot ifjú olvasói és az indiános könyv világának kifejező nevű szerep­lői - Táncoló Pitypang, Ásító Felhő, Szédítő Füst, Repedt Fazék, Álló Bivaly és a többiek - között. S, hogy annak is legyen fogalma a mese tartalmáról, aki nem ismerte - két fejezetet fel is olvasott könyvéből. A gyerekek egy része különösen aktív volt és örömmel vett részt a kö­zös játékban: saját maga elnevezésében, a könyv epizódjainak felidé­zésében, az előrajzolt ábrák kiszinezésében. A kedves indiántörténet a dornyays elsősök tudat- és érzelemvilágá­ban tovább él, de hamarosan a valóságban, a könyvpiacon is megjele­nik a folytatása... Cs. B. Az „Aprótörpe indiánok” című mesekönyv szerzője, Erdős István első osztá­lyos olvasókkal találkozott a salgótarjáni TEMI Könyvtárban A beszélgetést megelőzően jószerivel csak annyit véltem tudni Farkas Zoltánról, hogy budapesti színész, aki S. B. Shaw „Sosem lehet tudni” című, bemutatás előtt álló darabja kapcsán csatlakozott a Zenthe Ferenc Színházhoz. Aztán a diskurzus so­rán megemlítődött, hogy korábban - egy évtizeddel ezelőtt - már • többször is fellépett a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-központ szín­padán, ennélfogva vannak közös élményeink. S az is kiderült, hogy a 200ó nya­rán egy budaörsi szabad­téri előadáson, Lope de Vega „A furfangos meny­asszony” című vígjátéká­ban is láttam szerepelni... Az 1980-as születésű, Gyöngyöshaiásziból szár­mazó Farkas Zoltán sajátos módon, mintegy tévedés­ből került a színjátszók kö­zé. Az általános iskola felső tagozatába járt, amikor a párhuzamos osztályból - amelyik a bázisa volt a művelődési ház szakkörének - egy másik Zoltán helyett véletlenül őt in­vitálták meg az éppen aktuális foglalkozás­ra. S ha már így történt, ott is maradt a Gás­pár Imre vezette csoportban. Középfokú ta­nulmányait G> öngyösön szakközép- illetve szakmunkásképzőben végezte általános villanyszerelő szakon. Az akkori irodalom- tanára ösztönzésére vett részt s nem is si­kertelenül különböző - versmondó, szép magyar beszéd - versenyeken s bekapcso­lódott a Gyöngyösi Játékszín tevékenységé­be. Ezt a mais működő intézményt 1954-től több mint egy fél évszázadon át vezette a 2011-ben elhunyt Jankovits Jenő, akitől na­gyon sokat lehetett tanulni. Érdekes, hogy a legendás rendező sokat dolgozott Loson­con a Kármán József Színházzal is, ame­lyik közismerten jó munka- és baráti kap­csolatokat ápol a Zenthe Ferenc Színházzal illetve ápolt elődjével, a Vertich Színpadstúdióval is. Erdélyi Gábor egyaránt tagja a losonci és a salgó­tarjáni társulatnak. Farkas Zoltán 1998-ban került Budapestre, ahol ipari informatikai techni­kus, illetve felsőfokú mű­szaki informatikus végzett­séget szerzett. Később a gö­döllői egyetemen megpró­bálkozott a kommunikáció­technika mérnöki diploma megszerzésével is. A fővá­rosból esetenként vissza­tért Gyöngyösi Játékszín­be, de sokáig csak úgymond hobbi szinten volt jelen az életében a színjátszás. Szülői tanácsra jelentkezett a Bicskei Kiss László által alapított Főnix Művészeti Műhelybe, amelyik összefoglaló neve a színházi jelle­gű munkának, a színiiskolai képzésnek és egyéb művészeti tevékenységnek. 2001- ben mutatta be az Udvaros Béla vezette Evangélium Színház Madách Imre „Mó­zes” című drámai költeményét, amelyben az akkor már a Főnix Művészeti Műhely jó­voltából megfelelő szakmai alapokkal, is­meretekkel rendelkező Farkas Zoltán sta­tisztaként működött közre. Az előadás 2002 tavaszán Salgótarjánba is eljutott. A címszereplő Koncz Gábor volt, aki akkori­ban a Budaörsi Játékszínben - a színház igazgatójával Éless Bélával együtt - ren­dezte John Steinbeck „Az édentől keletre” című világhírű regényének Polgár András által dramatizált változatát és keresett egy fiatal színészt Cal figurájának megszemé­lyesítésére. A meghallgatás Farkas Zoltán számár a sikerrel járt és meg is kapta a sze­repet, amely ráadásul narrátori funkcióval is kibővült. Ez a nagy, izgalmas feladat ér­telemszerűen mérföldkőnek, sorsfordító mozzanatnak számít pályáján, hiszen az apát, Adamot megformáló Koncz Gábor mellett, az ördögi tulajdonságokkal meg­vert anyát, Cathy-t, ugyancsak markáns személyiség, Almási Éva játszotta s a továb­bi partnerek között volt például Trokán Pé­ter is. A közönség nagyon szerette az elő­adást, több mint nyolcvan alkalommal vit­ték színre telt házak előtt. Salgótarjánban 2002 áprilisában jártak ezzel a darabbal. Az előadás jó kritikákat kapott. Lapunk 2002. április 13-i számában a kővetkezők jelentek meg alakításáról: „A többi szerep­lő közül ...a rosszal kétségbeesetten harco­ló egyik ikerfiút, Cal-t játszó tehetséges fi­atalember, Farkas Zoltán emelhető ki.” Innentől kezdve sorra jöttek a szerepek: Farkas Zoltán rendszeresen fellépett a Bu­daörsi Játékszínnel. 2003-ban például Mó­ra Ferenc „Aranykoporsó”-jában a császá­ri titkárt játszotta, ugyanabban az évben mutatták be Alekszej Tolsztoj „Aelita ” cí­mű ifjúságnak szánt darabját, aztán 2004 ben O’Neill „Vágy a szilfák alatt” című drá­májában kapott szerepet, 2006-ban Lope de Vega fentebb említett vígjátékában, „A furfangos menyasszonyában lépett szín­padra. Amikor Eless Béla elkerült Budaörsről és megalapította az Éless- Színt, Farkas Zoltán ott kapott megbízá­sokat, játszik példá­ul Georges Feydeau „Az úr vadászni jár” című bohózatában. Gyakran szerepel a Bánfalvy Stúdióban is: így Szabó Magda „Abi- gél”-jében, Beaumarchais klasszikusában, a „Figaro házasságáéban vagy Noel Coward „Vidám kísértet” című sikerdarabjában. Ugyan­csak találkozni nevével a Bor Viktor vezet­te Szabad Ötletek Színházában, főként gyermek- és ifjúsági produkciókban. Farkas Zoltán a Zenthe Ferenc Színház társulatához Orosz Dániel szervező közve­títésével került. G. B. Shaw „Sosem lehet tudni” című vígjátékának rendezője, Susán Ferenc Brasco ügyvéd szerepét bízta rá. A pincér apa és a jogtudós fia között ellentét feszül, eleinte nem sokra tartják a másik foglalkozását, sőt...A darab végén azonban megoldódnak a családi konfliktusok. Az olvasópróbákon már túlvannak, a je­lenlegi stádiumban már jelenetek is alakul­nak a színpadon. Farkas Zoltán úgy érzi, hogy egy friss szemléletű, lelkes társulatba került s igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy mind szakmaüag, mind pedig a fogadtatást tekintve sikeres legyen a június 5-i premi­er és az azt követő előadások sora. Azt is re­méli, hogy e jól induló kapcsolatból hosszú távú együttműködés is kialakulhat Csongrády Béla MfKflltSTU SAUXrtARJÁNI KOAll AH ODtNt NONPROFIT KFT. Névsorolvasás: Farkas Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents