Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)
2013-04-19 / 90. szám
SPORTTUKOR 2013. ÁPRILIS 19., PÉNTEK r--------------------------------_____________ ; Magyar Kupa ; Megyei selej; tező, második forduló, a 16 kö- ; zé jutásért Cered VSE (II. o.) ! - Karapcskeszi KSE (I. o.) i 10-0, Cserhát TSE Felsőtold ; (III. o.) - Nagybátony SC (NB ! III.) 0-4, Kazár KSE (II. o.) - ! Szurdokpüspöki TK (I. o.) 4-0, ! Zagyvaróna SE (II. o.) - Pász- ! tó SK. (I. o.) 1-12, Doboskút j SK Nógrádsipek (III. o.) - Ba- ; lassagyarmati VSE (I. o.) 1-3, ! Karancsalja MSE (II. o.) - So- ! mos SE (I. o.) 2-4, Renault ; Renniss Karancsberény (II. o.) ; - Mátranovák VSC (I. o.) 4-6, ; Ipolyvece SE (III. o.) - Berke- ; nye SE (I. o.) 0-11, Csitár SE ! (III. o.)'- Salgótarjáni BTC (NB ! III.) 0-8, Szátok KSE (III. o.) - ; Szécsény VSE (I. o.) 0-7, ; Diósjenő SE (II. o.) - ! Érsekvadkert VSE (I. o.) 1 -3, ! Patak SE (II. o.) - Bércéi KSK j (I.o.) 5-0, MP Widenta ; Romhány SE (II. o.) - Rimóc ; SE (I. o.) 3-1, Bánk SE (II. o.) ! - Héhalom SE (I. o.) 1 -3. Játék ! nélkül Szécsény VSE II. (III. | o.) - Karancslapujtő KSE (I. o.) ; 0-3, Ipolyszög SE (II. o) - Nő- | tincs SE (I. o.) 3-0. ! Szombaton kezdődik ; NŐI KÉZILABDA NB í. SorOZat- ; ban hatodik, összességében ti- I zedik alkalommal lehet baj- ! nők a Győr a női kézilabda NB ; I-ben, ha a szombaton induló ; döntőben jobbnak bizonyul ! legnagyobb hazai riválisánál, ! az FTC-nél. A fővárosiak sport- ! szerű felajánlására a címvédő j határozhatott arról, hogy mi- ; kor és hol rendezzék az egyik j csapat második sikeréig tartó ! párharc mérkőzéseit tekintet- | tel arra, hogy a Győri Audi | ETO KC a Bajnokok Ligája fi- ; náléjában is érintett. Az ETO ! végül úgy döntött, hogy már ! szombaton belevág az arany- 1 csatába, a második felvonás ; szerdán lesz a Népligetben, és ; ha szükséges, akkor április 27- ! én, Győrben zárul a sorozat. I Az alapszakaszban előbb no- j vember 7-én találkoztak a fe- j lek, az ETO 36-28-ra diadal- I maskodott hazai környezeti-ben. Március 6-án az Elek I Gyula Arénában 34-34-es j döntetlen született. Ezt meg- ; előzőén a Győr a 2008/09-es | bajnokság rájátszásában ve- I szített pontot az NB I-ben, míg I a Ferencváros 2009. február 1. ; óta képtelen legyőzni legna- ; gyobb hazai riválisát A Győr | eddig kilencszer (1957, 1959, ! 2005,2006,2008,2009,2010, ! 2011, 2012), az FTC pedig 11- ! szer (1966, 1968, 1969, 1971, Í 1994,1995,1996,1997,2000, I 2002, 2007) volt bajnoki I aranyérmes. ! Nehéz csoportban I rúgás. Többek között ! az Eb-résztvevő franciákkal I és a finnekkel került egy vi- ; lágbajnoki selejtezőcsoportba ; a magyar női labdarúgó-válo- | gatott. Az UEFA honlapja sze- I rint a kedden, Nyonban tar- I tott sorsoláson Vágó Attila szö- ; vetségi kapitány negyedik ka- ; lapból kihúzott együttese - a | két favoritnak tartott gárdán I kívül - még az osztrák, a bol- ! gár és a kazalt csapattal ke- ; rült össze. A selejtezősorozat ; szeptemberben kezdődik, s I jövő szeptemberben zárul. A ! csoportokból a hét győztes jut ! ki a 2015-ös kanadai vb-re, a ; négy legjobb második pedig | pótselejtezőt játszik. Beszélgetés Czene Gyula pedagógussal, aki mindig az értékek közé sorolta a sportot Czene Gyula 1937. szeptember 23-an született Vizsláson, bányász családban. Több diplomával rendelkezik. Dolgozott általános iskolában, középiskolában, de külsősként előadásokat, foglalkozásokat tartott felsőfokú oktatási intézményekben is. Noha neve a sporttal kapcsolatban került és kerül ma is szóba, testnevelői végzettsége nincs. Elsősorban a pedagógia elméleti és gyakorlati kérdéseiben jártas szakembernek tartja magát, s hisz a gyermek személyiségéhez igazodó alkotó munka erejében. Számos országos és megyei civil szervezet vezetésében kapott fontos megbízatást. Tizenhét évi intézményvezetői tevékenység után a salgótarjáni Petőfi iskolából 1997-ben ment nyugdíjba. Hosszú pályafutása alatt számos rangos elismerésben részesült, így a „Magyar Köztársaság Sportjáért” és a „Magyar Köztársaság Arany Érdemk- ereszje” kitüntetés birtokosa, de megkapta a megyei „Veres Pálné-díj”-at is. Vele beszélgettünk. Balogh Tibor- Hogyan került közelebbi kapcsolatba a sporttal?- Kezdő tanítóként, 1956-tól tanyán tanítottam összevont alsó tagozatos osztályokban valamennyi tantárgyat, majd 1959-ben Kisterenye-Bányatelepre kerültem, ahol a fizika, az ének, a történelem és a testnevelés tantárgyakat bízták rám. Ez a sokféle feladat akkoriban egyetlen pedagógusnak sem okozott gondot. Kialakítottuk a bányatelepen a mozgalmas iskolai és iskolán kívüli sporttevékenység feltételeit. Talán nem véletlen, hogy tanítványaim a megyei diáksportversenyeken is helytálltak.- Kisterenyéről aztán eltávozott- A kisterenyei ténykedésem idején felvételt nyertem az ELTE Bölcsésztudományi Karára, ahol sajátos hat éves képzés keretében szereztem a pedagógiai tárgyak felsőfokú oktatására képesítő diplomát és történelem szakos középiskolai tanári oklevelet Tanulmányi eredményeim és tanítási tapasztalataim alapján felajánlottak számomra egyetemi és főiskolai állásokat de én az iskolai pedagógiai alkotó munkát választottam. 1962-ben feletteseim a nagybátonyi 12 évfolyamos iskolába irányítottak, ahol egyetemi tanulmányaim mellett, történelmet tanítottam a felső tagozatos és a gimnáziumi osztályokban. Több tanítványomnak később is figyelemmel kísértem életük alakulását Érdekességként megemlítem, hogy az NB I-es SBTC edzője, MoórEde 1971 nyarán, mint Kovács István egykori tanárától, kikérte véleményemet a tehetséges fiatal focista személyiségével kapcsolatban, mielőtt betette volna a csapatba. Kovács István 1971. augusztus 15-én, Budapesten, a Honvéd elleni 1-1-re végződött meccsen mutatkozott be. Én is ott voltam, amikor a 81. percben a pályára lépett, és - mint vehemenciáját előre jeleztem a mesternek - első megmozdulása után Palotai Károly játékvezető szigorú figyelmeztetésben részesítette, akkor ugyanis még nem volt sárga lap. Ézt követően Moór fifekiválóra értékelte jellemrajzomat. Ismert, hogy a korábbi nagybátonyi diák gyorsan beépült az SBTC remek focistákból álló csapatába, annak egyik erőssége lett, s később a Vasas és a Tatabánya játékosaként a válogatott mezét tízszer öltötte magára.- Hogyan került a salgótarjáni Petőfi iskola élére?- Néhány évi mozgalmi kitérő után 1980-ban a gépipari technikum történelemtanári állását készültem elfoglalni, amikor az oktatási korifeusok az egykori acélgyári iskola irányítására kértek fel, de csak erőteljes unszolásra fogadtam el a beosztást. Megjegyzem: már jóval az odakerülésem előtt sok mindent tudtam az iskoláról. Fiatal pedagógusként ugyanis, mint szakszervezeti megyebizottsági tag és a Magyar Pedagógiai Társaság megyei társelnöke többször találkoztam BedőBerci bácsival, a salgótarjáni levente-sízés egyik megteremtőjével, s Rákóczy Istvánnal, akikkel beszélgettem az intézményről, a sporteredményekről. A jeles testnevelő büszkén emlegette, hogy Básti István, Krajcsi József és több kiváló focista először az iskolai csapatban villogtatta különleges képességét- Úgy ismerik Önt, mint akinek az irányítása idején rangos intézményként működött a Petőfi iskola. Mit újított meg az intézményben?- Az iskola megújítását sok kiváló pedagógus és sportszakember végezte, a szülők aktív támogatásával. Lépnünk kellett, mert odakerülésem idején a változó gazdasági és szociális környezet miatt fennállt a veszély, hogy a hagyomány és érték nélküli intézmények közé kerülünk. Ezért olyan iskolát igyekeztünk formálni, ahol a módszer, az értékelés, a szervezeti és szerkezeti rend a megszokottól lényegesen jobban alkalmazkodik a tanulókhoz: érdeklődésükhöz, adottságaikhoz és az egész személyiségükhöz. Sikerült elérni, hogy az Acélgyári úton igazi alkotóműhely jött létre. A megúj ulási folyamat során, tudományos szakemberek közreműködésével, komprehenzív (egységes) 12 évfolyamos modell kidolgozásán munkálkodtunk, iskola- szövetségben dr. Loránd Ferenc kandidátus, ismert és tekintélyes pedagógiai kutató irányításával. Huszonkét, országos terjesztésre került tankönyv írásában vettünk részt Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az 1990-es évek elején bekerültünk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által elismert és támogatott 13 kísérleti oktatási intézmény közé. Nem dicsekvésnek szánom, de megemlítem, hogy nemrég a Nyugat-magyarországi Egyetemről - professzora tanácsára - egy doktorandusz látogatott meg Győrből, akinek a témája szorosan kapcsolódik a mi egykori modellünkhöz. Szép elismerés volt számunkra, hogy 1992-ben Andrásfalvy Bertalan művelődés- ügyi miniszter - elsők között az országban - a „Testnevelésben és Sportban Kiváló Intézmény” címmel tüntette ki iskolánkat. Munkánkat az USA-ból, Angliából és az NSZK-ból érkezett vendégtanárok is segítették. Tanítványaink a tanulmányi versenyeken idegen nyelvekből, de matematikából, kémiából, informatikából és más tantárgyból is a legjobbak közé kerültek. Talán nem véletlen, hogy valósággal özönlöttek hozzánk a gyerekek a város mindegyik részéből és más településekről is. Sorolhatnám tovább, de most elsősorban a sporthoz való viszonyulásunkról szólok. Már az odakerülésem kor rögzítettük, hogy az iskolai sport nemcsak a testnevelők ügye, s a tagozatos és sportági osztályokban csak sportos beállítottságú, a gyerekek sajátos feladataihoz, leterheltségéhez alkalmazkodni képes tanítók, tanárok taníthatnak. Pozitív hozzáállásunk első nagy sikere az 1981. februárjában Eresztvényben rendezett országos téli úttörő olimpia volt. A rangos erőfelmérésen a nógrádiak tizenhárom aranyérméből tízet a |)etőfisek szereztek. Ezt követően is a téli diákolimpiákon rendre a Petőfi kapta a legeredményesebben szereplő intézménynek felajánlott minisztériumi trófeát. Talán sokan emlékeznek még a szintén Salgótarjánban rendezett 1986-os országos téli úttörő olimpiára, ahol 12 arany-, 10 ezüst-, és 4 bronzérmet nyertek iskolánk tanulói. Ma már tudom, hogy ezek az eredmények hatalmas lökést adtak a salgótarjáni sísport hosszú ideig tartó szárnyalásának. A sport, így a sízés, az intézmény megbecsült értékei között foglalt helyet. Örülök, hogy a városi önkormányzat által most kiadott, „Hó volt-hol nem volt" címet viselő könyvben egy szeletet be tudtunk mutatni az iskolai bázison működő salgótarjáni sísport eredményeiből. A különböző iskolai rendezvényeknek - például a Kohász-stadionban tartott ballagási és tanévzáró ünnepségeknek - épp úgy része lett a sportbemutató, mint a szavalat, a tánccsoport, vagy az arany okleveles énekkarunk produkciója.- Milyen sportágakkal foglalkoztak kiemelten a Petőfiben?- Talán sokak számára hihetetlennek tűnik, hogy a 850 fős iskola tanulóinak több mint a fele rendszeresen sportolt a testnevelési órákon kívül is. Előfordult, hogy egy-egy helyzetfeltáró, feladatmeghatározó megbeszélésen 30-35 edző és tanár jelent meg. Hosszú ideig három, majd négy 1. osztályt indítottunk, ez a felső évfolyamokon 4 vagy 5-re bővült. A testnevelés tagozaton az atlétika és a sízés volt a kiemelt sportág. Ezen kívül a labdarúgás, a kosárlabda, a röplabda, a tenisz, az asztalitenisz, a vívás, a birkózás, a ritmikus sportgimnasztika s még néhány más sportág közül választhattak gyerekeink.- Fociosztályokat is szerveztek.- Természetesnek mondható, hogy a Kohász-stadion, a dolinkai és a lőtéri salakos pálya szomszédságában lévő intézményben, ahol Szojka Ferenc, az Aranycsapat tagja, Básti István olimpiai bajnok, és még tucatnyi kiváló NB I-es játékos ismerkedett a labdarúgással, fociosztályok indítására vállalkoztunk az elsők között az országban. Horváth Gyula irányításával Salgótarján és környékének 4. osztályosaira kiterjedő, alaposan átgondolt felmérés és kiválasztás után 1982. szeptember 1-től indult a focistapalánták szervezett és sikeres képzése az Stécével összefogva, a Petőfi iskola 5/d osztályában. A gyerekek 10-12 városi és vidéki iskolából kerültek az Acélgyári útra. Az évek során a 20-21 focista fiúhoz 8-10 kosaras, majd röplab- dás lány került a speciális sportági osztályokba.- Az iskolai tennivalókon kívül milyen civil megbízatásokat látottéi?- Csak a sporttal kapcsolatos megbízatások közül említek néhányat. Egy ideig tagja voltam az SKSE atlétikai szakosztálya elnökségének, az 1980-as évek elején és a 90-es évek végén a Nógrád Megyei Atlétikai Szövetség elnökévé választottak, s Vertich Józsi és Kmetty Feri bácsival jártuk a megyét Talán szerepünk volt abban, hogy 13 atlétikával foglalkozó szakosztály működött akkoriban Nóg- rádban. Aí SBTC elnökségének aktív tagjaként is tevékenykedtem. 1987-től hosszú ideig a városi diáksport bizottság elnöki teendőit láttam el. S el ne felejtsem: csaknem 15 évig a felnőtteket is menedzselő Petőfi DSE elnöki feladataival birkóztam. Több ciklusban is rám hárult a megyei sportigazgatóság felügyelő bizottsága elnöki feladatainak a végzése. 1999-ben a megyei sí szövetség elnökének választottak. Huszonöt éve veszek részt a Szlivka László-emléktorna szervezésében és lebonyolításában, mint a Szlivka-kuratórium tagja. Megbízatásaimat természetesen mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül láttam és látom el.- Jó szervezőnek tartja magát?- Inkább úgy fogalmaznék, hogy a Teremtő megáldott jó adag bátorsággal, s talán kreativitással is. Többek szerint másoktól jóval korábban vettem észre, hogy egy- egy területen mit kell tenni, s a hogyanra is találtam megoldásokat. Ebből persze gondjaim is akadtak, mert főnökeim nem nagyon tolerálták döntéseimet. Ez azonban sohasem tántorított el a megszokottól eltérő elképzeléseimtől. Többször úgy éreztem, hogy napirendre került a leváltásom, de ettől végül is elálltak a feletteseim. Azt viszont pontosan tudom, hogy felsóhajtottak, amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, s megkezdődhetett az iskola szegregálása, leépítése.- Mit tart a sporttal kapcsolatban a legnagyobb sikerének?- Az intézmény és a DSE sikereit, s kiváló munkatársaim, valamint az aktívan támogató szülők nevét hosszasan sorolhatnám. Beszédes mutató, hogy 1980-tól a megye legeredményesebb sportolói között, a különböző korcsoportokban 38-szor szerepel egykori pető- fis fiatal, több sportágban (háromszor saját lánya, Czene Zsuzsa is - a szerk.). A Petőfi DSE-nél bebizonyítottuk - többek között -, hogy kellő odafigyeléssel, megszállottsággal és kapcsolatrendszerrel őrizni, sőt tovább tudtuk fejleszteni a salgótarjáni síhagyományokat Az pedig példátlan sikernek mondható, hogy egy diáksport-egyesület bázisáról felnőttek jutottak el a téli olimpiákra. Ezt Géczi Tibor, Bereczki Brigitta és Bekecs Zsuzsanna révén egymás után négyszer sikerült - széleskörű összefogással, az edzők, sportvezetők, így: Földi László, Vadas István, Vinőzé István, Horváth Péter, Répássy László, dr. Gótai László, Varga Béla és mások kiváló munkájának köszönhetően - elérnünk. Amikor a városi sportcsarnok bejáratánál a Szabó János sporttörténész aktív közreműködésével kialakított impozáns olimpiai díszfalat meglátom, mindig elérzékenyülök. Hogy a sikerekben nekem milyen szerepem volt? Ezt talán mások jobban meg tudnák ítélni. Megjegyzem: az intézmény fenntartója egyszer sem terjesztett fel kitüntetésre.- Ha újra kezdhemé, mit csinálna másként, például a sísporttal kapcsolatban?-Amikor 1997-ben nyugdíjba mentem, egy jól működő iskolát és az ország legjobb utánpótlásnevelő sí szakosztályát hagytam az Acélgyári úton. Bíztam abban, hogy az illetékesek és az utódaim tudják, hogy mit kell tenniük az értékek megőrzéséért Tévedtem. A természetemtől ugyan idegen a mások munkájába való beavatkozás, de jeleztem a gondokat több helyen is. Mégis úgy érzem, hogy erőteljesebben kellett volna vállalnom a folyamatos ütközéseket azért, hogy az igényesen kidolgoz zott tankönyvek, módszerek, a pedagógiai és a sportos utak - így a sízés speciális modellje - ne legyenek „sóval” behintve. Új modellt építeni, s hagyományt teremteni most már nagyon nehéz. A sízéssel kapcsolatban reménykedem, hogy Papp Ildikó olimpiára történő esetleges kijutása ráirányítja a figyelmet a szép téli sportágra.- Kire a legbüszkébb a sikeres sportolók közül?- Nagyon sok sportolóra büszke vagyok, de a legbüszkébb Bekecs Zsuzsira, akinek pályafutá, sát, életét 10 éves korától megkülönböztetett figyelemmel kísértem, s a lehetőségeimhez mérten segítettem. Zsuzsi megérdemli, hogy sokak példaképe legyen. Ha lesz erőm, elképzelhető, hogy egyszer megírom élete történetét, vagy modernebben szólva: a Bekecs-sztorit