Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)
2013-04-15 / 86. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER (KÉPÜNK ILI. NÓ GRÁDI' I Reményt kell adni az itt élő embereknek! Fontosnak tartom az érdemi együttműködést, a párbeszédet, a tenni akarást, az innovációt, s itt nemcsak a politikusokra gondolok, hanem a civil szervezetekre, és a gazdasági szereplőkre is. Ezen a területen még van tartalékunk, ezt hónapról- hónapra tapasztaljuk megyénk területfejlesztési koncepciójának készítésekor - mondta Borenszki Ervin, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) színeiben mandátumot szerzett tagja. A képviselővel többek között megyénk gazdasági helyzetéről, az esetleges kitörési pontokról is beszélgettünk.- Hogyan értékelné az elmúlt időszak kormányzati teljesítményét?- Ellenzékből rutinszerűnek tűnhet a válasz, egyértelműen negatívan. Pedig szívem szerint szívesen adnék legalább árnyaltabb vagy akár pozitív értékelést, de a tények nem engedik. A miniszterelnököt persze a tények egyáltalán nem zavarják, hiszen legutóbbi országértékelőjén kiadta a jelszót: „Magyarország jobban teljesít”, vagy Jordániában tett látogatása alkalmával képes volt azt állítani: „Magyarországot Európa legversenyképesebb országává tettük”. De mit mutatnak a tények? Javaslom vizsgáljuk meg hogyan teljesítette a kormány saját gazdasági programját. A tervek szerint az elmúlt két évben több mint hat százalékkal kellett volna bővülnie a magyar gazdaságnak, majdnem ennyivel az emberek fogyasztásának, 11 százalékkal az állóeszközök fejlesztésének. Ehhez képest a gazdaság stagnál, hiszen az elmúlt évi 1.7 százalékos növekedési tervhez képest 1.7 százalékkal csökkent, a fogyasztás 1,5 százalékkal, a felhalmozás 7 százalékkal zsugorodott. A tervezett mérséklődő infláció meredeken emelkedett, a várt munkanélküliség-csökkenés sem következett be. Emlékeztetnék arra, hogy a Fidesz legátütőbb választási ígérete az egymillió új, adózó munkahely létrehozása volt, méghozzá a felpörgő gazdaságban. 2012 végéig időarányosan háromszáz- ezer munkahelyet kellett volna életre hívni, ezzel szemben talán az egyharmada sikerült, főképp a közmunkának köszönhetően, ahol mint tudjuk 47 ezer forintból meg lehet élni. Az egyszeri, nagyarányú adócsökkentés is jószerivel csak ígéret maradt. Néhány adónem csökkentése láthatóan nem fejti ki jótékony hatását sem a vállalkozások, sem a gazdaság növekedése terén. Az egykulcsos jövedelemadó árátaz átlagos, illetve alacsony jövedelműekkel fizetteti meg a szociális rendszer leépítésében az’új adók bevezetésében rendkívül kreatív kormány. Azt láthattuk, hogy az adócsökkentés kormánya számos adót, például a szegények adóját, az áfát 27 százalékra emelte és emellett rengeteg új adó bevezetésével növelték az adóterheket. 2012-ben az infláció terén, a nem túl dicsőséges első helyet szereztük meg Európában, többek között emiatt is csökkentek a reálbérek, egyre kevesebbet ér a pénzünk.- A kormány, az egyik legfontosabb feladatának az államadósság csökkentését tekinti...- Sajnos súlyos kudarcot vallott a kormány az államadósság elleni harc terén is. Annak ellenére, hogy a több mint három millió embertől elrabolt 3.000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyonból már semmi sem maradt, napi hír, hogy az államadósság történelmi csúcsra emelkedett. A kormány egyetlen gazdasági mutatót tudott különböző trükkökkel, óriási megszorítások árán teljesíteni: 3 százalék alatt tartja költségvetési hiányt Azonban ennek az eredménynek is ára van. A megszorításokat érzik az emberek, a költségvetési intézmények és a belső kereslet csökkenése miatt nő a gazdaság visszaesése. Az unortodoxnak mondott gazdaságpolitika csődöt mondott. A képzett munkaerő és a tőke menekül, a beruházások soha nem látott alacsony szinten vannak, 4.000.000 ember él létminimum alatt, óriási mértékű a szegénység, gyerekek százezrei éheznek.- Ön szerint rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt? ' A tények alapján megállapítható, hogy Magyarország önmagához és a környező országokhoz képest is rosszabbul teljesít, mert rosszul kormányozzák. Eközben a hatalom megtartása érdekében a fülkeforradalomra hivatkozva gyakorlatilag felszámolták a jogállamot, a függeüen intézmények élére saját embereiket állították több kormányon átívelő időszakra. Konszenzus nélkül „gránitszilárdságú” alaptörvényt alkottak amelynek „tartósságát” mi sem bizonyítja, hogy rövid idő alatt negyedszer módosították. Pártközeli emberekkel duzzasztották fel az Alkotmánybíróságot, de bennük sem bíznak hiszen jelentősen korlátozták jogkörüket. Súlyosan sérül a sajtó szabadsága, de az egyházak elismerése is politikai keggyé vált, s gyaBorenszki Ervin pozitív példaként említette a turizmussal, útfelújításokkal, néhány nagyobb cég fejlesztésével kapcsolatos, az elmúlt egy év folyamán megszületet döntéseket. Szerinte ez azonban még kevés a talpraáiláshoz... korlatilag felszámolták az önkormányzatiságot. Minden területen államosítanak, az oktatástól az egészségügyön át az energiaiparig. Úgy vélik, s azt állítják, hogy az egyközpontú irányítás hatékonyabb, jobban szolgálja az emberek érdekeit. Én és sokan mások azt mondjuk, hogy ezek a lépések nem az emberek, hanem a Fidesz-KDNP pártszövetség vezetőinek hatalmi törekvéseit szolgálják.- Milyen jövő vár Nógrád megyére, az itt élő emberekre?- Sajnos megyénk hosszú ideje az ország legelmaradottabb térségei közé tartozik. Az elmúlt időszakban bekövetkezett negatív hatások még tovább növelték hátrányunkat, mélyítették a szakadékot. Én alapvetően gazdasági szempontból közelítem meg a kérdést, hiszen akár a beruházások mennyiségét, a munkanélküliségi mutatóinkat, a kereseteket nézzük, szinte mindenben az utolsó helyek valamelyikén szerepelünk a megyék rangsorában és sajnos ezekről a helyekről már hosszú évek óta nem tudunk elmozdulni. Sőt, a hátrányunk nemhogy csökkent volna, hanem még növekedett is, annak ellenére, hogy a szocialista kormányzás nyolc évéről a fejlesztések tekintetében árnyaltabb a véleményem, mint fideszes politikus társaimnak. Ezeken a területeken kellene fordulatot elérni.- Lát-e valamilyen elmozdulást megyénk gazdaságának vonatkozásában?- Az elmúlt közel tíz évben több mint 200 milliárd forintnyi fejlesztési pénz érkezett megyénkbe. Ez nagyon sok pénz. A probléma abban áll, hogy ezek nem a termelő tevékenységekhez párosultak, s így nem eredményezhették azt, hogy a munkahelyek száma nagymértékben gyarapodjon. Ami nagyon fájó, hogy az emberek jövedelmi helyzete sem javult, s ennek pedig egyszerű okai vannak. Egyrészt csak kis számban vannak jelen megyénkben azok a cégek, amelyek komolyan versenyképesek. Másrészt a kormány politikája a szegény embereket sújtotta, csökkent a vásárlóerejük, ebből következik, hogy a szolgáltató szféra kis- és közepes vállalkozásai is ellehetetlenülnek. Összegezve azt mondhatom, hogy nem sikerült kiutat találni, vagyis a kormány rossz válaszokat adott a problémákra.- Pedig az elmúlt években a kormány rengeteg változást eszközölt.. Az eddigi átszervezés, amely szinte az élet minden területét érintette, nem segítette azt, hogy megyénk megkapaszkodjon a lejtőn, s ez a megállapítás országunkra is igaz. Csak egy konkrét példát említenék meg. A fejlesztéspolitikában a kormányváltás utáni egy évben szinte semmi nem történt, hiszen megállították a kifizetéseket. Új pá: lyázatokat szinte ki sem írtak, így ezzel pedig értékes időt vesztegettünk el, miközben az építőipar szinte összeomlott. Vannak olyan pályázatok, mint például a salgótarjáni vagy a balassagyarmati városközpont rehabilitációja, a nyugat-nógrádi útfelújítások, a romhá- nyi szennyvízcsatorna-beruházás, amelyekről még a szocialista kormányzás idején, vagyis 2009-ben született döntés, de mindeddig egy kapavágás nem történt. Ha végigjárjuk megyénket azt tapasztalhatjuk, hogy elenyésző mennyiségű fejlesztés, építkezés folyik, sehol nem látunk olyan „mozgást”, ami azt mutatná, hogy a leszakadás mérséklésének az útjára léptünk volna.- Van olyan terület, amelyen képvisel& ként bármilyen pozitív változást tapasztalt?- A kormány részéről az „eredmények” kommunikálásával nincsen probléma. Azt sem kétlem, hogy amely pályázatokkal kapcsolatos pozitív döntések megszülettek, azok megvalósulhatnak. Véleményem szerint már nagyon időszerű lenne, hogy az építőipar talpra álljon. Szeretném, ha a megyénkben még működő cégek lehetőséghez juthatnának. Pozitív példaként említhetném a turizmussal, útfelújításokkal, néhány nagyobb cég fejlesztésével kapcsolatos, az elmúlt egy év folyamán megszületet döntéseket. Összességében azonban sajnos azt kell mondanom, hogy ezeknek a mértéke és együttes hatása sem lesz elégséges ahhoz, hogy kimozdítson bennünket ebből a nagyon nehéz helyzetből.- Képviselőként milyen megoldásokat tudna javasolni?- Személy szerint én minden olyan törekvést támogatni tudok, amely végiggondolt stratégia mentén, a megyénk adottságait, komparatív előnyeit kihasználva, s azokra építve valósulnak meg. Főleg azokra gondolok, amelyek nem a valóságtól elrugaszkodott elképzeléseket preferálják, hanem a valós helyzetünkre, lehetőségeinkre, valamint a megyében fellelhető tudásra alapoz. Ezeket a közeljövőben is támogatni fogjuk. Fontosnak tartom az érdemi együttműködést, a párbeszédet, a tenni akarást, az innovációt, s itt nemcsak a politikusokra gondolok, hanem a civil szervezetekre, és a gazdasági szereplőkre is. Ezen a területen még van tartalékunk, s ezt hó- napról-hónapra tapasztaljuk megyénk területfejlesztési koncepciójának készítésekor. Ez alapvetően határozza meg életünket és jövőnket a 2014-2020-as időszakban. Ebben pedig több hittel, tenni akarással kellene részt venniük azoknak, aMk majd a jövőben megszerezhető európai források címzettjei lehetnek.- Ebben a szegmensben fontos szereplők lennének a helyi önkormányzatok is. Az adósság konszolidációjáról mi a véleménye?- Úgy gondolom, hogy az állam részéről ez a lépés csak egy könyvelés technikai kérdés. Ez természetesen tehermentesítheti az önkormányzatokat, de az adósság ezentúl az állam oldalán fog megjelenni. S mivel ezeket az államnak kell majd kifizetnie, így ezt a végső számlát minden magyar állampolgár fizetni fogja. Az elmúlt évtizedekben az önkormányzatok adóssága folyamatosan nőtt, de kirívóan csak 2006-tól ugrott meg. Tévedés, hogy az önkormányzatokat bárki is kényszeríttette volna, hogy ezeket a hiteleket felvegye, s kötvényeket bocsássanak ki. Elgondolkodtató, hogy az érdemi adósságok nagy része a nagy önkormányzatoknál keletkezett, továbbá a 3200 önkormányzatból, több mint 1100 jól gazdálkodott. Náluk érdekes módon nem volt szükség segítségre, kaptak egy ígéretet, hogy majd gondolnak rájuk. Morálisan kártékony, hogy csak ennyi a jutalmuk.- Önök szerint jó ötlet volt a közigazgatás járási rendszer kialakítása?Ha az MSZP kormányra kerülne, akkor ezt a rendszert megtartanák vagy változtatnának rajta?- A járási rendszert megtartanánk a Borenszki Ervin következő okból is: a közigazgatást - akárcsak az egészségügyet vagy az oktatást - nem szabad két-három évente átszervezni. Ebben még ráció is van, hiszen annak idején az MSZP is ilyen irányú változtatásokra tett javaslatot, viszont akkor a Fidesz ezt nem támogatta. Hasonlóképpen gondolkodunk az alap- és középfokú oktatási rendszer kérdésében is. Ahogyan azt korábban is említettem, az ésszerű lépéseket nem ellenezzük. Amiben viszont nem értünk egyet, az a túlzott központosítás, amelynek keretein belül a kormány az önkormányzatok szinte minden önállóságát és döntési szabadságát megszüntette. Mi nem szeretnénk az egész rendszert feldúlni. A véleményem az, hogy bizonyos esetekben ezek finomhangolására kell helyezni a hangsúlyt, hogy az anomáliák eltűnjenek.- Ön milyen kitörési pontokat lát megyénkben?- Fontos lenne az oktatás támogatása, a minőségi szakképzés megerősítése. Sajnálatos tény, hogy megyénk egyetlen főiskolai intézményéről ma már csak múlt időben beszélhetünk. Az a folyamát, hogy a kiművelt fiatalok vagy a szakmai tudással felvértezett, tapasztalt diplomások elhagyják Nógrád megyét felgyorsult. Éppen ezért a szellemi infrastruktúra, az erős értelmiségi bázis megléte szempontjából komoly versenyhátrányban vagyunk. Az általam már felsorolt negatív tényezők ellenére is élni kellene az európai uniós források által nyújtott lehetőségekkel, hiszen a sokat kárhoztatott Európai Unió nélkül, önerőből egyeüen méter utat sem tudnánk építeni. Mi tenni fogunk azért is, hogy megyénluiek nemzeti források is a rendelkezésére álljanak. Ezekhez a forrásokhoz jól átgondolt projekteket kell párosítani. Olyanokat, amelyek megerősítik a szakképzést, a középfokú képzést, amelyek a tényleges munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelő szakembereket ad a leendő vagy a már megtelepedett vállalkozásoknak, továbbá fejleszteni kell az infrastruktúrát is. A másik tényező, hogy ki kell használni Budapest és annak térségének közelségét, ugyanis gazdasági mutatóiban jobban teljesít, mint az európai uniós átlag. Az abszurd, hogy Nógrád megye csak néhány tíz kilométerre van ettől az övezettől, s nálunk mégis katasztrofális állapotok uralkodnak. Ezt a paradoxont pedig úgy lehetne feloldani, hogy azt az infrastruktúrát, amit szisztematikusan és jó színvonalon megteremtünk, azt a kormány által is támogatott befektetések és beruházások szolgálatába állítsuk. Ez a fajta ipartelepítés, az ipari kultúra meghonosítása munkahelyeket teremt, s ez a megoldás a mindenkori kormányok és helyi vezetők legfőbb feladatává kell hogy váljon. Emellett értelmes, s értékteremtő munkát kell adni az alacsony képzettségűek- nek, valamint fontos lenne a megújuló energiatermelés és -felhasználás széleskörű elterjesztése is. Ebben kell szerepet vállalni a politikai erőknek, az önkormányzatoknak, a gazdasági élet szereplőinek és a civil szervezeteknek, hogy végre igazán együttműködve, nem egymásra mutogatva, kezdjük meg megyénk felzárkóztatását. Ez egy hosszú távú folyamat, s ennek megvalósulása nem máról a holnapra következik be. De csak ezen az úton lehet Nógrád megye fejlődését megkezdeni és az itt élő embereknek reményt adni. m t 9
