Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)

2013-03-23 / 68. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Na gyváradról érkeztek vendégek a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház leg­utóbbi rendezvényére: Szűcs László köl­tő, a 2002-ben alapított „Várad” című folyóirat és az ugyancsak XII. évfolya­mában járó „Erdélyi Riport” című Heti hírmagazin főszerkesztője és Szilágyi Aladár író, e két lap szerkesztője. Az er­délyi - szűkebben partiumi - város iro­dalmárainak nógrádi kapcsolatai négy évvel ezelőttre vezethetők vissza. 2009 nyarán jártak itt először. Akkor a Nagy­váradról származó, de már évek óta Ma­gyarországon, illetve Nógrád megyében élő Kőrössi P József költő, szerkesztő hívta meg néhány barátját szülővárosá­ból (is) Márkházára, az általa rendsze­resen szervezett irodalmi napokra. Ak­kor és ott szövődött kapcsolat a Palóc- föld szerkesztőivel s ennek eredménye­ként a „Várad” 2010/5-ös számában a nógrádi folyóirat néhány szerzője úgy­mond „vendégszám” keretében mutat­kozhatott be versekkel, prózai írások­kal, képzőművészeti alkotásokkal. „A Palócföld üdvözlése” című cikkében azt írta Szűcs László: „Hiszem, hogy az em­bereknek s az alkotásoknak eme aka­dálytalan közlekedése, a határ szónak minél ritkább használata hasznosabb, értelmesebb és korszerűbb minden lármafagyújtó, országsirató lobogásnáL ” A fentiek alapján természetes volt, hogy a két vendéggel - akiket ifjúkora óta ismer - Kőrössi P. lózsef beszélge­tett s az est házigazdájaként hangsú­lyozta: a meghívás, az újabb találkozás - mintegy Mikszáth Kálmán életútjá­nak palócfóldi és székelyföldi vonatko­zásaira apellálva - a kapcsolatépítés to­vábbi erősítése céljából történt, jött lét­re. Elsőként Szűcs László mondta el, hogy a történelmi Partiumban, az egy­kori Bihar, Szatmár, Szilágy és Arad me­gyék területén , az irodalmi, művésze­ti hagyományokban gazdag Nagyvára­don - Ady Endre, Dutka Ákos, juhász Gyula, Elorváth Imre, Tabéry Géza és más szellemi kiválóságok városában - milyen előzmények után, milyen körül­mények között alapíttatott, indult 2002- ben egyrészt a „Kelet-Nyugat” örökébe lépett folyóirat, a „Várad”, másrészt az „Erdélyi Riport” című közéleti és kultu­itttdatari Wfrtfejj* Balról a Zenthe Ferenc Színház tagjai (Sándor Zoltán, Krista Zsolt, Tarnóczi Jakab), az asztalnál Kőrössi P. József költő, szerkesztő és a nagyváradi vendégek: Szilágyi Aladár és Szűcs László Balra (elöl) Vadász Zsolt, középen Lukács Anita, a Budapesti Operettszínház művészei, jobb­ra Kökényessy Zoltán a salgótarjáni szimfonikusok karnagya rális hetilap. A főszerkesztő kiemelte, hogy a „Várad" kiadását immár nyolca­dik éve a Bihar Megyei Tanács biztosít­ja, az „Erdélyi Riport” -ot a Kós Károly Akadémia Alapítvány megbízásából egy magánvállalkozás jelenteti meg. Szűcs László szólt a két lap szerkeszté­sének elveiről, gyakorlati kérdéseiről, a témaválasztásról - amely során mesz- szemenően figyelembe veszik az olva­sók területi, nemzetiségi rétegzettségét, érdeklődési körét, a mindenkori politi­kai viszonyokat - s az Erdélyről való gondolkodásuk mikéntjéről is. Szilágyi Aladár író - akit Kőrössi P. László filo­zófus villanyszerelőként aposztrofált - elsősorban saját, a rendszerváltozás előtti időkben meglehetősen zaklatott életsorsának epizódjairól beszélt, de fel­idézte néhány frissebb élményét, s olva­sott is fel írásaiból. Ugyancsak esett sző Szűcs László költői munkásságáról és a legfrissebb publicisztikai kötetéről, a „Gazos könyv”-ről.is, amely 2003 és 2008 között, az „Erdélyi Riport”-ban megjelent vezércikkeit tartalmazza. Az irodalmi este során zongorán han­gulatos háttérzenét játszott Raduly Csa­ba, s közreműködött a Zenthe Ferenc Színház néhány tagja. Mikszáth Kálmán 1910. május 23-i, utolsó erdélyi beszédét Patakiné Kemer Edit tolmácsolta, Krista Zsolt, Tarnóczi Jakab és Sándor Zoltán Szűcs László-verseket mondott, utóbbi PomogátsBéla „Kis nagyváradi magyar irodalomtörténet” című, a Partiumi író­táborban 2012 júliusában elhangzott be­szédéből - amely „Várad” idei első szá­mában jelent meg - is idézett: „A régi Nagyvárad lassan csakugyan a múltba merül, a város és a magyar kultúrája, iro­dalma mégis él, mi több, elevenebb, mint néhány évtizeddel korábban. A magyar költészet mindenesetre arra tanít, hogy a nosztalgikus emlékezés is az életerő és a megújulás éltetőforrása lehet ”- csongrády ­Az érdeklődők nagy száma ismételten azt bizonyította, hogy Salgótarjánban, a ló­zsef Attila Művelődési és Konferencia-köz­pontban eseményszámba megy a Salgó­tarjáni Szimfonikus Zenekar aktuális kon­certje. Az elmúlt év végén és január else­jén gyors egymásutánban háromszor is láthatta, hallhatta a közönség az együttest, a következő hangversenyre a minap, már­cius közepén került sor „Musical - filmze­ne” címmel. A műsor ezúttal is - csakúgy mint a „Né­pek zenéje” sorozatban - a világ különbö­ző pontjairól választott ismert, közkedvelt művekből állt össze. Az első szám Johann Strauss „Denevér” című operettjének nép­szerű nyitánya volt A „Tom és Jarry” ani­mációs film betétdala különösen azért ara­tott nagy sikert, mert a kivetítőn - mintegy Kökényessy Zoltán karnaggyal „teljes” szinkronban - a két kedves állatfigura is szerepelt A. Hacsaturjan „Spartacus” című balettjének részletét, az Onedin család cí­mű televíziós sorozatból követte egy adaggio, majd a „Volt egyszer egy vadnyu­gatiból E Morricone, a „Rózsaszínpárduc­ból pedig//. Mancini szerzeménye. Elhang­zottak részletek G. Lucas és /. Williams a „Csillagok háborúja” és az „Indiana Jones” című filmjeiből is. Mi sem természetesebb, hogy magyar filmslágerek is helyet kaptak a koncerten: így a „Vuk”-ból Wolf Péter fő­címdala - Deák Borbála, a Kodály iskola 3. osztályos tanulója bájos előadásában - és a „Mézga család” Deák Tamás szerezte ze­néje. A Budapesti Operettszínház két neves művésze, Lukács Anita és Vadász Zsolt - akik az életben is egy párt alkotnak - szép szólószámokat és duetteket adott elő - töb­bek között - az „Álom luxuskivitelben” cí­mű filmből, J. Cameron illetve J. Homer „Titanic”-jából, L Bernstein műfajt terem­tő „West Side Story”-jából, majd a fináléban magyar filmzenékből kötöttek egy hangu­latos nosztalgiacsokrot. A koncerten elhangzott több művet is Kökényessy Zoltán hangszerelt, a filmbe­játszások Csömör Imrét, az ismeretekben gazdag műsorvezetői szövegek Édes Kata­lint dicsérik. A koncert iskolapéldája volt az igényes, kulturált szórakoztatásnak. Cs. B. Névsorolvasás: Bolla Dániel Annak idején a szokásos - mi leszel, ha nagy leszel? - kérdésre nem tudott egyértel­mű választ adni. Minden akart lenni, ezért gondolta úgy, hogy ennek a szándékának ki­zárólag színészként tehet eleget Mivel azon­ban nem tanult meg idő előtt olvasni, az óvo­dában - ahol nem mellesleg édesanyja is dolgozott óvónőként - má­sok kapták a szerepeket, ő pedig - saját fogalmazása szerint - bőszen tartotta a kartonházat a többieknek... Mindez Zagyvarónán tör­tént, ahol az általános isko­lai tanulmányait is elkezd­te. Saját elhatározásából je­lentkezett a Mátraházi Ta­más tanár úr által vezetett színjátszó körbe, annál is inkább mert ezt nem eről­tették otthon. Bezzeg a mu­zsikálást szerették volna, csakúgy mint a bátyja ese­tében, akiből végül is jó ze­nész lett. A színjátszó gyerekek között na­gyon jól érezte magát, élvezte a műsorra tű­zött mesejátékokat. Miután a zagyvarónai is­kola sorsa bizonytalanná vált - s később meg is szűnt - a család döntése értelmében hetedikes korától már Balassagyarmatra járt hatosztályos gimnáziumba, a Szent Imréről elnevezett egyházi iskolába. Hetente egy­szer utazott haza, a tanítási napokon a szalézi kollégiumban lakott. Különösen az első évek voltak nehezek számára. Kilence­dikes korában jelentkezett az ottani színját­szó körbe, amelyet Orosz Gábor tan ár úr ve­zetett a salgótarjáni Hibó Tamás művészet- oktatási intézmény úgymond kihelyezett ta­gozataként. Egyebek mellett színre vitték - bár más címen - Charles Dickens „Karácso­nyi ének”-ét is, amelyikkel nemcsak a bemu­tatón, hanem a környező településeken - többek között Hugyagon, Rétságon, Romhányban, Szécsénkében - is arattak nagy közönségsikert. Scrooge uzsorást - az eleinte lelketlen fösvényt, akiből a darab végére tisz­tességes, jó lelkű ember vá­lik - alakította. Ebben az időszakban kezdett el ver­set mondani is, fel-fellépett példának okáért a Civitas Fortissima ünnepségeken, október 23-i helyi megemlé­kezéseken. Mintegy kétéves gyar­mati színjátszóskodás, pó­diumszereplés után egyik tarjám ismerősétől hallott arról, hogy a megyeszék­helyen T. Pataki László és Patakiné Kemer Edit - akit a zagyvarónai iskolából már ismert - veze­tésével működik a Vertich Színpadstúdió. Jelentkezett, elmondott egy verset és zöld utat kapott a csoportba való bebocsátás­hoz. Azonban Balassagyarmatról a keddi és pénteki foglalkozások közül csak az utóbbiakon tudott részt venni. A vertichesek akkoriban 2007 őszén kezd­ték el játszani P. Ensikat „A brémai muzsi­kusok” című mesejátékát, amelyet - mint­egy a későbbi közös munkára való ráhan­golásként - nézőként élvezett végig. Saját pályáján mérföldkőnek tekinti A. L Kopit „Jaj apu, szegény apu....” című abszurd tragibohózatát, amelyet 2008 májusában mutatott be a Vertich Színpadstúdió, s amelyben már - miután valaki kiesett a ki­szemeltek közül - megkapta az egyik hotelboy szerepét. Ekkor játszott először úgynevezett nagyszínpadi körülmények között, tekintélyes létszámú közönség előtt. Ugyanabban az évben részese volt a „Győz­tes szolgalegények” című mesejátéknak is. Bolla Dániel 2009-ben leérettségizett és továbbtanulni Debrecenbe jelentkezett bi­ológia szakra, tekintve, hogy a középisko­lában ez a tantárgy állt hozzá legközelebb. Fel is vették, de egy kicsit ellezserkedte a tanulást és egy fél év után abbahagyta a fel­sőfokú tanulmányokat. Ennek viszont az volt a hozadéka, hogy itthon lévén rendsze­resen tudott járni a Vertich-próbákra. Sőt úgy alakult, hogy a losonci Kármán József Színházzal való együttműködés keretében a tarjáni „különítmény” tagjaként részt ve­hetett a „Bolond vasárnap” című vígjáték­ban, amelyet mindkét városban bemutat­tak. Miután eleve szereti megnevettetni az embereket, a darabban ráosztott szerepet igencsak testhez állónak érezte, hiszen fér­fiként egy egyébként is fura viselkedésű doktornőt kellett alakítania. Nem csoda, hogy a közönség vette a lapot... Az eddigi legnagyobb megmérettetése ta­valy történt, amikor 2012 májusában - im­már Zenthe Ferenc Színház néven - bemu­tatták T. M. Plautus „A hetvenkedő katona” című vígjátékát, amelyben Susán Ferenc rendező a címszerepet bízta rá. Fiatalon adó­dott számára a lehetőség a betegesen ön­imádó, hiszékeny, korlátlan nemi és hata­lomvágyé Pyrgopolinices alakjának megfor­málására. Bár túl sok szövege nem volt, kü­lönösen a szituációk és a iura testhelyzetek alaposan próbára tették. Ta­pasztaltabb társai - köz­tük Sándor Zsombor - sokat segítettek s úgy érzi, hogy végül is si­került megoldania ezt a nem könnyű feladatot is. A közön ség reagálása is ezt erősítette mind a tíz előadás során. A fellépé­sek többségét - Salgótar­jánban, Szécsényben és Pász- tón - középiskolás fiatalok előtt re­alizálták s ők nagyon hálásan fogadták a groteszk szituációkat. Jó érzés volt, hogy a minap könnyed szórakozás közepette egy lány rákérdezett: - Ugye te szerepeltél Jk. hetvenkedő katoná”-ban. E főszerep mellett 2011-ben, 2012-ben és ebben az évben is részese lehetett Sal­gótarjánban a januári magyar kultúra na­pi programoknak. A baglyaskői emlékmű­sorban hírmondót, a várossá nyilvánítás 90. évfordulója tiszteletére összeállított ke­retjátékban ruhatárost, az idén pedig a ka­szaárust játszotta Mikszáth Kálmán egy írásának dramatizált változatában. Ezt be­mutatták az időskorúak karácsonyán és a napenergia-szövetség közelmúltban tartott országos közgyűlését követően is. Ami a jövőt illeti, Bolla Dániel terveiben éppúgy szerepel egy felsőfokú diploma megszerzése, mint a Zenthe Színházhoz való kötődés fenntartása. Neki mindegy, hogy milyen szerepet - koldust vagy ki­rályt - kap majd, csak játszhasson, belebúj­hasson más bőrébe. MdKftirrem SYIa.OTARIÍM közművelődési NONPROFIT KFT. i I I I i ■ CAif Ai*nifi film 7 a na I/oUIaUK IIVI I m■ 9 » w* 9 II V I 9 9 9 9 9 99tai^|r 9 9 9 9 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents