Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)

2013-03-02 / 52. szám

MÉLYINTERJÚK 2013. MÁRCIUS 2, SZOMBAT F „Életem legboldogabb korszaka volt, amíg Palócországban éltem" Annavölgyben mindenki tudja, merre lakik a híres színész. Hamar oda is találok a házhoz, ahol két ló, négy kutya és há­rom macska társaságában él fe­leségével Benkő Péter. Sándor András- Ti újságírók mindenhová odatalál­tok. Pláne a tévések. Nincs olyan eldu­gott utca vagy akár zsákfalu, amire ne bukkannátok rá...- Egy jó beszélgetésért mindent...- Kérsz egy kávét? Finom lesz, mert ez a régi, klasszikus kotyogón készül. Szörp is van. Mindjárt töltök.- Házi?- Nem, az sajnos nincs, ez Piroska. De azért megteszi, ugye?- Ne viccelj. Elfogadom, köszönöm. Láttam a falon egy képet az előszobában. Édesapád mellett egy ötévesforma kisfiú lehet. Te vagy?- Ki más lenne? Majdnem eltaláltad, mert hatéves voltam. Ráadásul az a kép egy filmforgatáson készült. Fel a fejjel volt a címe. Gondolom nem ismered, mert még elég fiatal vagy.- Ez nem egy Latabár film?- Dehogynem!- Fent van a Youtube-on is. A videó- megosztón bárki megnézheti. Latabár bo­hócot játszik és gyerekeket bújtat a nyila- sokelőL,- Az a kisfiú, akit állandóan dugdos- tak, én voltam. Édesapámat, Benkő Gyu­lát kísértem el szerződést kötni, mert ő is szerepelt a filmben. Keleti Márton ren­dezte, és kinézett magának. Érdekes, hogy akkoriban még erősen palócosan beszéltem, de a próbafelvételen, Sanyika karakterében a szöveget már nem paló­cosan, hanem az édesanyámtól tanult nyelven mondtam. Mindkettő a fejem­ben volt, és ösztönösen ráéreztem, hogy itt másképp kell megszólalni.- Beszélsz még palócul?- Nem felejtettem el. (De elkezd emelt hangon, palócosan beszélni.) „Anyóm apóm is palócosan beszélt.” (Vissza­vált.) Ugyanúgy megmaradt minden. Neked nem?- Érdekes módon én sosem beszéltem palócul, hiába éltem húsz évig Salgó­tarjánban.- Különös... Én hétéves koromig éltem Palócországban. Salgótarján mellett, Homokterenyén laktunk. A nagyapám volt a bányaigazgató a megyeszékhelyen. Tulajdonképpen arrafelé szinte csak bá­nyászcsaládok voltak. 1956 után min­denkit leküldték a fold alá... Mély nyo­mokat hagyott bennem az az időszak. Életem legboldogabb korszaka volt Ma is szívesen megyek vissza, de sajnos már csak a temetőbe visz az utam...- Ha már az életet emlegetted... ami­kor jöttünk be a házba, volt egy jó mon­datod.- Arra gondolsz, hogy „nem én éltem az életet, hanem az élet élt engem”?- Igen.- Annyi minden történt velem, mint mással talán három élet alatt sem. Na­gyon színes sorsom volt.- Igaz, hogy hajón is dolgoztál?- Igaz. Abbahagytam a főiskolát és el­mentem a Duna-Tengerhajózáshoz. Ak­koriban még úgy hívták, hogy Detert.- Eleged lett a főiskolából?- Nem bírtam. Pedig amikor jelentkez­tem, tele voltam önbizalommal. Aztán elkezdték a klasszikus színészképzést, és még azt is megmondták, hogyan áll­jak a versmondásnál. Akkoriban olyan világ volt, hogy nem lehetett lakást ven­ni, pedig én már le akartam válni édes- apáméktól. Kitaláltam hát, hogy elme­gyek hajózni, a fizetést majd itthon utal­ják, odakint pedig a napidíjból elseftel­getek. Akkor pedig, ha a fizetésem itthon ketyeg, végre be tudok majd fizetni egy öröklakás félére. Ez volt a terv. Jó is lett volna, csak ismered a mondást, „vagyok olyan kommunista, mint maga, de ezt a melót nem lehet kibírni”. Nem véletlen, hogy a tengerészek zöme meghülyült. Én pedig megfutamodtam.- Kemény volt?- Az nem kifejezés. A Badacsony ne­vű hajón dolgoztam. Bárkaszerű, kecses hajó volt, végigment a Dunán. Vasércet vitt Oroszországból Németországba, Du­naújvárosból pedig vasat szállított. Fél- g évenként jött haza. A fedélzetmester tud- í ta, hogy színész gyerek vagyok, és egy J. vadőrrel együtt a szó szoros értelmében 1 agyonhajtott minket. Egy idő után úgy döntöttem, leszállók, és visszakéredz- kedtem az osztályfőnökömhöz, Szinetár Miklóshoz a főiskolára. Nagyon rendes volt, mert visszavett. Nem voltam átlagos hallgató, mert utána sem jártam sokat. A drága Zsurzs Éváék elvittek egy próba- felvételre a beszédóráról, és megkaptam a Koppányi aga testamentuma című film főszerepét. Attól fogva beindult a színé­szi karrierem... Voltam én már minden, csak színházi igazgató nem.- Hiányzott, hogy az legyél?- Egyáltalán nem, ugyanis nem va­gyok irányító alkat. Könnyen meg tud­nak vezetni. Nincs bennem az a kellő ra­finéria, ami egy színház igazgatásához szükségeltetik.- Színészként mi jellemzett leginkább?- A hűség. Ahogyan említettem, a főis­kola második évétől már folyamatosan játszottam az Operettben, a Nemzetiben, és a József Attila Színházban is. Mind a három színház felajánlott szerződést, és a József Attilát választottam. Nem voltam ott sokáig, talán három évig, mert az igaz­gatómat, Fodor Imre bácsit leváltották, és jött helyette Berényi Gábor. Nem szeret­tem, amit ő csinált, nem is éreztem jól ma­gam, és kapva kaptam Kazimir ajánla­tán, aki áthívott a Tháliába. Átigazoltam, és ott is maradtam 23 évig.- Majd jött a kapitalizmus, és...?- Jött egy lobbi, ami letörölte az egész társulatot. A Művész Színház vezetősége megpályázta a Tháliát, és mindannyian utcára kerültünk. Abban az időben be voltak állva a társulatok, és ha eljöttél valahonnan, maximum csak vidékre mehettél, mert ott mindig színészhiány volt Pesten a Madáchból átigazolni a Víg­színházba nem lehetett. Vagy, ha mégis, akkor az illetőnek befellegzett. Pláne ak­kor, ha haraggal ment el. Ha nem harag­gal, akkor egy-két év után fel tudott jön­ni, mint a talajvíz, egy másik színház­ban. De ez rettenetesen nehéz volt. Nem igazán érződött a mozgástér.- Csak a rendszerváltás után?- Már egy picivel előbb fellazult ez az egész. Amikor új igazgatók jöttek. Volt egy pont, amikor Kaposvár átvette az egész magyar színházi életet, és akkor lecserélődött a szakma. De nem kell messzire menni, mert a Színművészeti élén manapság is a kaposváriak van­nak. Mindenki onnan került ki.- Ez jó vagy rossz?- Nem tudom. Innen Annavölgyről nem is nagyon érdekel. Amikor belevág­tam a színészetbe, meg sem fordult a fe­jemben, hogy mással is foglalkozzak. Az elfoglalt színész kussol, mert állandóan feladata van. És Kazinál rettentően sokat játszottunk. Elment úgy 23 év az életem­ből, hogy havi harmincat játszottam. Még vasárnap délelőttönként is, amikor gyerekdarabokat mutattunk be.- Rendezni nem akartál?- Inkább csak az utóbbi időben. Előbb- utóbb minden színész eljut oda, hogy sze­retne rendezni. Én nem azért, hogy a kol­légákat egzecíroztassam, hanem van egy saját elképzelésem a színházról és azt szeretném megmutatni. Régebben csak az rendezhetett, aki rendező szakon vég­zett a főiskolán. És a „szakemberek” olyan embereket fogadtak be maguk kö­zé, akikben vagy érezték a saját folytatá­sukat, vagy annyira tehetségtelennek tar­tották őket, hogy nem számított. Igen ám, de később ezekből is „rendező” lett, tehát itt van mindegyik a szakmában. Ha sikerül a Turay Ida Színház igazgatójával, Darvas Ilonával megállapodnom, és talá­lok olyan darabot, amit izgalmasnak ta­lálok, akkor rendezni fogok.-Azt mondtad, saját elképzelésed van a színházról Mesélsz erről?- Természetesen! Először is, nem hi­szek az alternatív színházban. Ez na­gyon fontos, mert azt képtelen lennék elviselni, ha kifelé menet a közönségből azt kérdezné a férfi a feleségétől, hogy értette-e a darabot. Ilyen esetben a szí­nészet ugyanis nem más, mint maga­mutogatás. Az a színész, aki önmagát akarja mutogatni, az meghalt, annak vége van. A színésznek az a dolga, hogy Isten, a szerző és a közönség között köz­vetítsen. Kizárólag ez érdekel a pályá­ból. A lobbik nem.- Azt mondtad, Annavölgyről nem érde­kel a színházi lobbi. Mi érdekel Anna- völgyön?- Például az állataim. A két lovam, a négy kutyám és a három macskám. Ami itt Annavölgyben körbevesz, valóságos csoda. Ráadásul óriási türelmem van az állatokhoz, illetve a természethez.- És az emberekhez is?- Nem mindenkihez. Ahhoz az em­bertípushoz például nincs, akik nem tö­rődnek a másikkal, hanem kizárólag a saját pillanatnyi érdekeik vezérlik őket. És manapság ebből a típusból van több. Pedig azt szoktam mondani, hogy az emberállat is ugyanolyan falka, mint a lovak vagy a farkasok családja. Ugyan­akkor a farkasok soha nem fordulná­nak a saját falkájuk ellen. Kivétel ez alól az ember, aki a terhes anyát is félrelöki közlekedés közben...- Ezért jobb falun élni? — Igen, bár azért itt is fel tudnak bosszantani. Kilovagolok az erdőbe, és minden olyan helyen, ahová az ember még be tud menni autóval, és egy után­futóval, le van szórva a sitt. Feldühít, hogy egyesek mennyire nem érzik maguké­nak ezt a Földet, pedig ez Anyafóld. Ré­gen azért ezt nem merték. Mindettől füg­getlenül boldog vagyok itt! Mindenkép­pen el akartam jönni Budapestről, mert az nem az én közegem. Ez viszont igen.- Most 66 esztendős vagy. Életednek melyik korszakát szeretted a legjobban?- Talán a mostanit Ezt nem cserélném el semmiért. Van egy gyönyörű, 31 évvel fiatalabb feleségem. Néhány évvel ez­előtt felépítettük a házunkat, otthont te­remtettünk. A fiam sikeres ember, re­mek munkahelye van, imádja az életét. Jómagam játszom a Turay Ida-, illetve a József Attila Színházakban, önálló műso­rommal pedig járom az országot. Bár a nyugdíjam szerény, de a fellépésekre nem lehet panaszom, hiszen azokkal jól keresek. Egyedül a veszteségekkel nem tudok mit kezdeni, azok mindig nagyon megviselnek. Akár a szeretteim, akár az állataim közül megy el valaki. Sok ku­tyám és lovam itt hagyott már.- Ha valakit annyi veszteség ér, mint téged, egy idő után megtanulja kezelni a tragédiákat?- Elképzelhető. De ha receptet kér­nél, arra nem tudnék választ adni.- Amikor megérkeztem, arra kértél, hogy két témát kerüljek.- Igen, hiszen eldöntöttem, hogy nem akarok folyton azzal szerepelni, hogy az első feleségemet, aki stewardess volt, egy repülőgép-szerencsétlenségben elveszí­tettem, és arról a bizonyos adóügyről sem akarok beszélni. Az újságírók a legtöbb­ször sajnáltatni akarnak, pedig nagyon is kerek életet élek, és minden nehézség el­lenére itt vagyok. Az igaz, hogy nagyon sok megpróbáltatás ért, és többet éltem, mint tíz ember együttvéve. Nem véletle­nül mondtam az előbb, hogy sokszor nem én éltem az életet, hanem az élet élt en­gem. Ennek ellenére nem bánok semmit. A múltat nem tudom megváltoztatni. Ez mind lecke volt a sorstól. Az első felesé­gem halála, a meghurcoltatásunk, a ren­geteg költözés, a családi örökségem el­vesztése... Ezek olyan tapasztalatok, amikből csak tanulni lehet. Mindattól, amin átmentem, nem estem kétségbe, hanem megismertem a dolgok mélyebb értelmét Sokkal jobb színész lettem, s lé­lekben is erősödtem. Ma már tudom, hogy akkor sem szabad feladni, ha egyéb­ként minden reménytelennek tűnik.- Egyetlen kérdést mégis engedj mega múlttal kapcsolatban. Egykori élettársad évekkel ezelőtti, nagy port kavart adó­ügye mennyire ártott a pályafutásodnak? Kísért még a múlt ilyen tekintetben?- Nem. Az emberek már nem is emlé­keznek pontosan, hogy mi történt. Annyi rémlik nekik, hogy valami volt. És ez elég is. Sem a szakma, sem a közönség részéről nem éreztem soha megvetést vagy szánalmat. A Kung Fu Panda című amerikai rajzfilmben hallottam Oogway mestertől, a teknősbékától fontos monda­tokat: A múlt történelem. A jövő rejte­lem. A jelen adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent. És, hogy mennyire a je­len adományával foglalkozom; a minap épp Hernádon léptem fel a kultúrház- ban. És ahogyan az X-Faktorban szoktak felállni az emberek, ha olyan produkci­ót hallanak, ami az átlagnál jobban tet­szett nekik, nekem is ugyanúgy tapsol­tak az előadás végén. Lehet, hogy épp az X-Faktorban látták, hogy így kell. (nevet)- Volt időszak, amikor Benkő Péter is legalább akkora sztár volt az országban, mint ma egy X-Faktoros előadó...- Mi az, hogy... Annak idején, amikor egymás után szerepeltem a tévésoroza­tokban, a rajongók a bérház negyedik emeletéig telefirkálták a falakat Szegény házmester majd' megőrült. Aztán elmúlt ez a korszak. Volt bennem annyi intelli­gencia, hogy felfogjam: ez csak egy futó kalandja a színészetnek, és roppant felszí­nes dolog. A fiamnak azonban sokat me­séltem erről az időszakról. Jókat nevetett.- A fiad a szemedre vetette valaha, hogy nem az apjával nőtt fel?- Ezt én is gyakran megkérdeztem tőle, de mindig azt válaszolja, hogy nem érezte a hiányomat, hiszen amint időm engedte, rohantam hozzá. Utólag egyébként jó dön­tésnek tartottam, hogy elváltunk. Hiszen nincs annál kegyetlenebb dolog, minthogy a szülők rossz hangulatban neveljék a gye­rekeket Amikor a fiammal együtt voltunk, roppant intenzíven éltük meg azt az időt Olyankor kizárólag vele foglalkoztam, és csak rá figyeltem. Végtelenül jó kapcsola­tunk lett Ez Isten áldása.- Mennyiben másabb a kapcsolatotok, mintamilyen neked volt az édesapáddal, a szintén színész Benkő Gyulával?- Édesapámmal igazi barátok voltunk, és a fiammal is azok vagyunk. Bár édes­apámnak örök lelkiismeret-furdalása volt, hogy nem foglalkozott velem eleget. Idős korában folyton ezt emlegette. Pedig furcsa mód, én sem éreztem....- A feleségedről beszélhetünk?- Klaudiának hívják, aki egy kedves lovasból lett a lovas kedvesemmé! Egy­kor ugyanis én tanítottam meg őt lova­golni. Nagyon szép lány. És már-már szerelemmel szereti ő is a lovakat. Ez az aranykapocs közöttünk.- Ezért esküdtetek stílusosan lóháton?- Igen. Az anyakönyvvezető a ked­vünkért egy kis asztalkával kitelepült egy gyönyörű dombra, s a szabad ég alatt, miközben mi nyeregben ültünk, összeadott minket. Klaudia a közeli Do­rogon dolgozik kozmetikusként és masszőrként. Egy biztos: a legjobb do­log, ami történhetett velem, hogy ott­hont teremtettem Klaudiával. ? * y » I * » I 1

Next

/
Thumbnails
Contents