Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-05 / 30. szám
2013. FEBRUAR 5., KEDD SPORTTUKOR Erdei már készül A veretlen magyar félnehézsúlyú ökölvívó március 30-án egy négyestornán lép kötelek közé. A korábbi félnehéz- és cirkálósúlyú világbajnok hétfői közleménye szerint mától már Hamburgban, Fritz Sdunek edző irányításával folytatja felkészülését a „Monte-Carlo millió dolláros szupernégyes” elnevezésű négyestorna első fordulójára, majd két hét után mesterével Magyarországon dolgozik tovább.- Nem titok, régóta bombáztak ezzel az ajánlattal, így időben elkezdtem az edzéseket, már több hete gőzerővel készülök a márciusi meccsemre - mondta Erdei Zsolt, hozzátéve, hogy mivel hosszú ideje nem lépett kötelek közé, biztosan nem lesz majd olyan formában mint a legutóbbi, 2011 júniusában vívott, Byron Mitchell elleni meccsén, de bízik benne, hogy jó állapotba kerül március végére. A mostani felkészülés eddig annyiban eltért a korábban megszokottaktól, hogy Erdei „magányos harcosként” végezte az erőnléti alapozást, mert az elmúlt időszak magánéleti gondjai miatt úgy érezte, nehezen viselne el bárkit maga mellett. A 38 éves magyar öklöző profiként eddig 33 mérkőzést vívott, s valamennyit megnyerte, 18-at kiütéssel vagy technikai KO-val. Legutóbb 2011 júniusában lépett szorí- tóba, akkor a hatodik menetben kiütötte Byron Mitchellt. 1982-es születésű orosz riválisa a hivatásosok táborában 14-szer bokszolt eddig, s egy- egy döntetlen és vereség mellett 12 meccsén győzött, nyolc alkalommal KO-val. A monte- carlói négyes tornán a másik „elődöntőben” a dominikai Edwin Rodriguez találkozik a hozzá hasonlóan veretlen argentin Ezequiel Osvaldo Mademával. A két győztes július 13-án küzd meg egymással, az egymillió dolláros díjon pedig 60-40 százalékos arányban osztoznak. Hatvanöt éves a kenulegenda A döntő pillanatban remegett meg Szász keze vívás. A világbajnoki ezüst- és bronzérmes Szász Emese és Révész Julianna jutott a legmesszebbre a budapesti Westend női párbajtőr Grand Prix-n, előbbi a 10., utóbbi a 15. helyen végzett 30 ország 128 vívója között. A kiemelt Szász két győzelem után majd végig hátrányban vívott a nyolc közé jutásét, de az asszó vége előtt már 13:12-re ő vezetett az olasz Rizzi ellen, azonban ellenfele 6 másodperccel a vívóidő lejárta előtt egyenlített. Emese hiába volt kedvezményezett, a ráadás (és győztes) tust Rizzi érte el. A GP-t egyébként az ukrán Jana Semjakina nyerte. Hétfőn ünnepelte 65. születésnapját Wichmann Tamás, kétszeres olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok kenus, az 1970-es évek Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója. A sportember az MTI érdeklődésére elmondta: elégedetten tekint vissza sikerekben bővelkedő pályafutására, de azért van benne némi hiányérzet, s máig nem tudta megfejteni, hogy az ötkarikás diadal miért nem jött össze.- Gyerekként jó pár évig ökölvívó edzésekre jártam, de az a szakosztály sajnos megszűnt. Aztán valahogy úgy alakult a sorsom, hogy egyszer letévedtem egy kajak-kenu tréningre, és onnantól kezdve egyenes volt az út. Nagyon rátaláltam erre a sportra - emlékezett a kezdetekre Wichmann Tamás, aki elárulta: bár autóbalesete és súlyos csípő- sérülése miatt talán alkalmasabb lett volna számára a kajak, az akkori, drága fából és kézimunkával készült hajókból kevés volt, a tizes kenuba pedig simán befért, így el is dőlt a sorsa.- Mindig vonzott a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapelemem, úgyhogy lassacskán el sem tudtam képzelni az életemet a kenuzás nélkül - fogalmazott. Bár már az 1968-as mexikóvárosi olimpián ezüstérmet szerzett, a legtöbb sikerét az 1970-es években aratta, s ebben az időszakban az ország egyik legnépszerűbb versenyzőjének számított.- Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyon alkotni. Talán többeknek erőt adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van - mondta ezzel kapcsolatban. Pályafutása csúcspontjaként Wichmann Tamás azokat a világversenyeket említette, amelyeken két aranyérmet is tudott szerezni, így az 1969-es Európa- és az 1971-es, valamint 1979-es világbajnokságot. Hangsúlyozta, hogy ezekre azért is különösen büszke, mert akkoriban még csak négy szám szerepelt a kenus programban, tehát a mostaninál sokkal nehezebb volt egy-egy viadalon duplázni. Összességében elégedetten tekint visz- sza a pályafutására, de azt a mai napig nem tudta megfejteni, hogy az olimpiai győzelem miért nem jött össze.- Ez fájó pont, és még mindig keresem a választ a miértre. Nem ritka, hogy erre is ébredek, töröm a fejem azon, hogy mi volt az a momentum, az az ok, ami miatt nem sikerült. Négy olimpián voltam, és egyszer sem sikerült. Éppen ma reggel gondoltam a 72-es müncheni döntőre, hogy mit kelleü volna máshogyan csinálni. Vagy a 80-as olimpia, amikor bombabiztos favorit voltam. Nagyon foglalkoztat ez a téma, folyton keresem a választ, de nem találom - árulta el Wichmann Tamás. A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Mateja Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.- Azonnal igent mondtam a kérésére, nem érdekelt, hogy milyen nemzetiségű, csak az, hogy kitűnő sportember és jobb akar lenni. Együtt lapátoltunk, nálam lakott. Évekig együtt készültünk, aztán hetvennyolcban otthon, a belgrádi vb-n megvert, tiszta, sportszerű csatában. Az újságíróknak nagyon tetszett a történetünk, így sportszerűségi díjat kaptam. Egészen 12 évvel ezelőtti haláláig jó barátságban voltunk Mateja Ljubekkel - emlékezett a történetre Wichmann Tamás, akit 2008- ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is kitüntettek. Az egykori klasszis kenus ma is korábbi klubja, az MTK tagja, ahogy fogalmazott, amatőr szinten edzősködik, próbálja átadni a gyerekeknek a tudását. Kettős jubileumra készül a MOB új sportigazgatója Fábián László:,,Második életem ” legmagasabb csúcsára érkeztem Különleges év kezdődött el január elsején Fábián László életében, aki színes és kiemelkedően sikeres sportpályafutásra tekinthet vissza.- Úszóként sem tartoztam a gyengébbek közé, de a legnagyobb sikereimet öttusázóként értem el, miközben párbajtőrvívóként is a ranglista legjobbjai között szerepeltem és ezért az olimpián is versenyezhettem. Bőven volt időm megtanulni, hogy fegyelem, kitartás és összpontosítás nélkül egy egyéni sportoló nem sokra viheti, de mivel csapattag is voltam, az alkalmazkodás, az összetartás és a bajtársi- asság mércéjének is meg kelleü felelnem - így emlékezik a nyolcvanas és a kilencvenes években történtekre Fábián László, a MOB idén bemutatkozott sportigazgatója, aki 2013-ban két jubileumot ünnepelhet. Február 18-án tölti be az ötvenedik életévét, és szeptember beköszöntével lesz 25 1 esztendeje, hogy Szöulban az aranyérmes öttusa csapat tagjaként - Martinék János és Mizsér Attila társaságában - az olimpiai dobogó legfelső fokán állhatott.- Az 1988-as olimpián két lehetőséget is kaptam, mert nem csak öttusázóként, hanem a párbajtőr vívócsapat tagjaként is kiérdemeltem az indulás jogát - folytatta Fábián a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva. - Amolyan vendégversenyzőként hatodik, tehát pontszerző lettem a „másik” csapatommal. Egy esztendővel később megnyertem a budapesti öttusa világbajnokság egyéni versenyét, majd négy évvel később Szófiában az Európa-bajnoki aranyérmet is begyűjtöttem. Sportolóként tehát három nagy csúcsra is feljutottam, és most, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság sport- igazgatójaként készülök bizonyításra, azt gondolom, hogy ebben a „második életemben” ezzel az eggyel is bőven megelégednék. Büszke vagyok arra, hogy a választás rám esett. i A felkérés váratlanul érte, ráadásul gondolkodási időből sem túl sokat kapott. Tizenhat évvel az után, hogy az öttusa pályafutásának lezárását követően a vívást is abbahagyta, olyan munkát végezhet, amelyre sok visz- szavonult élsportoló áhítozik. „Újonc” sportigazgatóként egy ideig még ismerkednie kell a magyar sport felépítésével, az egyes szintek és területek összefüggéseivel, szem előtt tartva, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, mint a legnagyobb hazai civil sportszervezet, nem csupán az olimpiai, hanem a nem olimpiai sportágak felett is áll, ahogy újabban a fogyatékkal élők sportjának, a szabadidős sportnak, valamint a diák-, az egyetemi és a főiskolai sportnak is az irányító szervezete. Fábián Lászlónak a szakmai, a pénzügyi, a jogi és a szervezési feladatok sokaságában kell eligazodnia.- Nagyon sok a tennivaló. Londonban igen csak magasra került a mérce a sok nagyszerű eredménnyel, de be kell látni, hogy a magyar sport erején felül teljesített, ahogy négy évvel korábban Pekingben éppen ennek az ellenkezője történt. Most az a cél, hogy a londoni sikeremberek, az érmesek és a pontszerzők képesek legyenek a bravúrjaik megismétlésére és minél több új reménység zárkózzon fel melléjük. Bizalomra adhat okot, hogy a londoni pontszerzők 85 százaléka az utánpótlás fejlődését elősegítő Héraklész program kedvezményezettje volt, ami azt jelenti, hogy a kiválasztás és a menedzselés igazán sikeres volt. Hatalmas lendületet adtak és adhatnak a jövőben is a magyar sport egy bizonyos szegmensének a társasági adókból származó százmilliók és a közeljövőben egy új, sokmilliárdos rendkívüli állami támogatás a sportágak egy másik csoportjának a gondjain is enyhíteni fog. Több figyelmet és támogatást érdemelnek a fogyatékkal élő sportolók is, akik mellett közel 20 évet töltöttem el, így hát jól ismerem a bajokat és az igényeket. A szabadidő sportok az elmúlt években látványos fejlődésnek indultak és ennek a jövőben sem szabad megtörnie. A legtöbb lemaradást talán a diák, az egyetemi és a főiskolai sporttevékenység területén kell ledolgozni, nem túlzás azt mondani, hogy a hátrányt nem években, hanem sajnos évtizedekben lehet kifejezni. Bízom abban, hogy a sportigazgatói tevékenységem első évének végén pozitív változások egész soráról számolhatok be, ami pedig a távolabbi jövőt illeti, műkedvelő focistaként azt remélem, hogy 2020-ban, de legkésőbb 2024-ben ismét lesz magyar szereplője az olimpiai labdarúgó tornának - mondta befejezésül Fábián László, aki úgy gondolja, hogy az öttusa - a híresztelésekkel ellentétben, illetve újításoknak és sportdiplomáciai lépéseknek köszönhetően - megőrizheti a helyét a nyári játékok műsorában. I
