Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-25 / 47. szám
2013. FEBRUÁR 25., HÉTFŐ MAGAZIN! — ■ TUDOMÁNY&TECHNIKA ■ ÉLET] Csalódni fog a finn fővárosban az, aki egy partiktól hangos, nyüzsgő nagyvárosra vágyik. Ellenben Helsinki - és környéke - kiváló úti cél lehet a nyugalom, a természet és a sport kedvelőinek. Tucatnyi kép él a magyarok fejében állítólagos nyelvrokonainkról és hazájukról. Ezek között vannak valótlanok, például hogy náluk mindig hideg van - nyaranta a déli területeken 30 Cel- sius-fokot is mérnek -, de vannak valósak is, többek között a megfizethetetlen árakról. Finnország árait nem a hátizsákos turisták pénztárcájához mérik, aki azonban hajlandó a zsebébe nyúlni, az aligha fog csalódni a Mikulás és a világklasszis autó- versenyzők szülőföldjében. A finn főváros, Helsinki még magyar szemmel is nyugodt kisvárosnak tűnik, ahol az utcák tiszták, az épületek rendezettek, a forgalmi dugók ismeretlenek, és a buszok, villamosok is pontosan járnak. A biciklisek kedvükre kerekezhetnek a városban, hiszen a számukra kiépített úthálózat szinte mindenhova elvezet. A belvárosban egymást érik a kellemes teraszos vendéglők és kávéházak. Polgári módon enni, inni, megszállni és várost nézni - drága mulatság. Költségkímélő módon kevés múzeum, sok séta és egyszerű étkezés javallott... Mert azért Helsinki se csak a gazdag turistákra számít. A teljes városkép magába foglal kanyargós tengeröblöket, s neoklasszicista, szecessziós és high-tech épületeket egyaránt. Jártunkban-kel- tünkben a finn főváros különböző pontjain érdekes építészeti megoldásokra bukkanhatunk. Lássuk, mit érdemes látni! Sibelius-emlékmű Sofiankatu Suomenlinna Egy megkapóan szép, több kisebb szigetre épült erődrendszer Helsinki előterében, amelyet az orosz flotta támadásai ellen építettek a svédek francia aranytallérokon a XVIII. század közepén. Ma az UNESCO világörökség védelme alatt álló szigetcsoporton a hajdani csaták emlékeként ágyúkat, bunkereket, sáncokat, bástyákat, alagutakat fedezhetnek fel a turisták. Az erőd és környéke az első tavaszi napsugaraktól késő őszig a helyiek kedvelt piknikező helye, ahová sétálni, kocogni, vagy éppen egy jót falatozni ruccannak át. Télen, amikor a Finn-öböl megfelelő vastagúra fagy, a Helsinki Ä kikötőjéből induló menetrend- szerinti kompovekkel borított, nincs rajta semmi, még világítása sincs. Az utcatábla három - svéd, orosz és finn - nyelvű. A második szakasz az előző századvég világát idézi. Utcai kúttal, tűzcsappal, gázvilágítással, téglalap burkolatokkal. Az utca vége a század harmincas éveinek jellegzetességeit hordozza. Már telefonfülke is áll a járdán és elektromos a világítás. Kauppatori és minden más árucikkek közepette. A nyári hónapokban, amikor a nappalok hosszabbak és melegebb az időjárás, éjszakába nyúlóan is nyitva van a turisták és városlakók legnagyobb örömére. Sok a szabadtéri kávézó, finom húsos tésztákat (lihapiirakka) és süteményeket kínálnak. Október elején itt tartják a nagy balti heringvásárt (silakkamarkkina) s minden hónap első péntekén öreg amerikai autók tartják itt találkozójukat. A sirályok azonban egyre tolakodóbbak, még a turisták kezéből is képesek kikapni a fagyit vagy a szendvicset... Temppeliaukio Helsinki legismertebb látnivalója a Temppeliaukio ma is működő templom, igazi barlangegyház. Építése még a háború előtt kezdődött, de csak a hatvanas évek végén fejeződött be. A hatalmas sziklatömbbe valóságosan is berobbantották a templomi teret, majd ezt üveg és réz alkotóelemekből álló lapos kupolával fedték. Falait rusztikusán sziklás rózsaszín-szürke gránit alkotja. A kupola átmérője 23 méter, a templom belső tere bár csak 12 méter magas, az üveg és a rézlemezek csavarodása magasabb térhatást kelt. Uspenski székesegyház Nyugat-Európa legnagyobb ortodox temploma. Bizánci-szláv design jellemzi, az orosz hatást mutatják a székesegyház szobrai és ikonjai, valamint az arany hagymakupola is. Építéséhez Sándor cár és a Szent Szinódus is hozzájárult. 1868-ban szentelték fel. Seurasaari Szabadtéri Múzeum Lenyűgöző szabadtéri múzeum egy gyönyörű zöld szigeten, mindössze néhány kilométerre Helsinkitől. Nyolcvanhat régi, eredeti vagy autentikus ház, templom, gazdasági épület nyújt az erdei finn területek húzódnak, felettük pedig Lappföld. Aki inkább Finnország havas örömeire kíváncsi, annak érdemes novembertől áprilisig a finn tóvidékre látogatni. Hatalmas kiterjedésű fenyőerdők, kristály- tiszta folyók és tavak, harapnivaló friss levegő, fehér éjszakák és betekintést a hagyományos finn falusi életbe. Hasonlít a szentendrei skanzenre - mármint a szerepét, s jellegét tekintve. Vagyis van benne nappali élet, a külön programokról, fesztiválnapokról nem is beszélve. Hátunk mögött Helsinkivel.... A főváros, Helsinki - azon túlmenően, hogy hű tükrözője a finn kultúrának - egyúttal a ritkán lakott skandináv ország kapuja is. És ha már arra járunk, érdemes kicsit ki is lépni rajta és szétnézni. A finnek földje északra haladva négy nagyobb területre tagolódik: a partvidék és szigetvilág felett-mellett a tavi majd sarki fény - Finnországban a természet csaknem érintetlen szépségében tárul elénk. A szigetek ezrei közötti hajókirándulások hangulata vagy a lappföldi táj méltóságos csendje felejthetetlen élményeket ígér, amelyeket máshol aligha élhetünk át. Finnországban mindenki megtalálhatja a neki tetsző úti célt. Az imponálóan jól szervezett városok kulturális és szabadidős létesítményei óriási választékot és világviszonylatban is magas színvonalat nyújtanak. Mégis azok fogják leginkább megtalálni a számításukat, akik a rohanó hétköznapok, a civilizáció zaja elől akarnak elvonulni, hiszen a védett természet különleges lehetőséget kínál az aktív pihenésre. Az egyik leginkább figyelemreméltó emlékmű Finnországban. A finn zeneszerzőnek, Jean Sibeliusnak (1865-1957) állít emléket. Halála után egy többlépcsős pályázatot írtak ki, minden szakasza hatalmas társadalmi vitát váltott ki a figurális és az absztrakt ábrázolás hívei között. A versenyt Eila Hiltunen nyerte, de a zsűri kérésére absztrakt kompozícióját a térben ügyesen elhelyezve egy életerős Sibelius- portréval is kiegészítette. Az emlékmű hegesztett üres acélcsövek hullámzó halmaza, mint egy a Sibelius-i zene lényegét kifejezendő. Az 1967-ben felavatott emlékmű 24 tonna. 600 darab 8- 10 méter hosszú acélcső alkotja. A kisebb változata az UNESCO párizsi központjában is megtalálható. Az utca három szakaszra oszlik, három különböző korszak stílusában. Nyitva az év 365 napján és a nap 24 órájában. Az utca fűtött, egész évben jégmentes. Az utca eleje az 1800-as éveket idézi, hézagosán, kerek köHelsinki legendás piactere olyan nappal, mint egy méhkas, csupa nyüzsgés a húsok, halak, zöldségek, gyümölcsök
