Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-02 / 28. szám

8 MÉLYINTERJÚK 2013. FEBRUÁR 2., SZOMBAT „Furcsa volt, hogy a szomszédok is autogramot kértek" Még csak 16 éves, de már annyit élt, mint más talán két élet alatt sem. Nem nagykorú, de már túl van egy drasztikus fogyókú­rán, több csalódás után megnyerte a Megasztárt, részt vett egy svájci, illet­ve egy amerikai álomúton, és a bemutatkozó lemeze is elkészült. Sándor András- Láttalak a Fábryban...- Jaj, nagyon élveztem a forga­tást! Igaz, kicsit tartottam tőle, mert Fábry azért elég kemény tud lenni. De nagyon aranyos volt...- Mástól is tartottál a szórakoz­tatóiparból?- Hajdú Petitől. A Megasztár alatt volt vele egy interjúm. Tőle is nagyon féltem, s mint utólag kiderült, volt is rá okom. Meg­kérdezte, hogy csókolóztam-e már életemben. Aztán folytatta: kérdezek jobbat. Te szűz vagy még? Azt hittem, megnyílik alat­tam a föld. Hogyan lehet egy lányt ilyen helyzetbe hozni?- Ne feszegessük, hogy mit vá­laszoltál?- Inkább ne, ha kérhetem. Elég volt akkor pironkodnom.- Ép ésszel fel lehet fogni azt a rengeteg élményt, amiket az el­múlt időszakban átéltél?- Nehezen. Mindenre utólag csodálkozom rá. Amikor haza­jöttünk Amerikából, itthon esz­méltem rá, mekkora kiváltság, hogy épp ott, a napfényes Kali­forniában készülhetett az első klipem. Utólag ülepednek le bennem ezek az élmények. Ami­kor épp benne vagyok valami­ben, csak kapkodom a fejem. Furcsa dolog ez. Egyik pillanat­ban rendkívül érett felnőttnek érzem magam, a másik percben pedig háromévesnek. De soha nem tizenhatnak, amennyi való­jában vagyok. Állandóan rácso­dálkozom világra.- Mint amikor a falusi lány a fővárosba kerül?- Pontosan. Endrefalva, ahol felnőttem, egy hihetetlenül pici falu Nógrád megyében. Eleve már az is egy nagy lépés, hogy onnan elkerül valaki a fővárosba.- Sztár lettél Endrefalván?- Ezt ma még nem tudom megmondani. Az azonban min­denesetre jelent valamit, hogy gyakran még a szomszédok is autogramot kérnek. Azok az em­berek, akik szinte csecsemőként is ismertek. Amikor hazame­gyünk, érzem a szeretetet.- Az irigységet is?- Találkoztam már ilyen tekin­tetekkel is, de nem ez a legjellem­zőbb. Voltak, akik nem hittek bennem. Bár erre kevesen emlé­keznek, de már a Megasztár ne­gyedik, és ötödik szériájában is elindultam, ám egyiknél sem ju­tottam be a döntősök közé. Az a néhány ember, akiket az imént említettem, azt mondták: fel kéne már adnom, minek álmodozom. Aztán, amikor a Megasztár hato­dik szériáját megnyertem, jött az irigység. De nem foglalkozom ve­lük különösebben.- Végig hittél abban, hogy sike­rülnifog?Biztos voltál magadban? leültünk. Óriási volt. Pisti utólag mesélte el, hogy amikor bejött, csak két fekete gombot látott. Va­gyis a szemeimet. Kérte, hogy énekeljek. Vigyázzba vágtam magam, mint egy katona, és el­kezdtem a dalt. Pisti először nem hitt a szemé­nek, majd a fülének sem. Azt hit­te, valahol titokban egy magnó­ról szól a hangom. Nagyon tet­szett neki. Ugyanakkor azt is megmondta, hogy türelemre van szükségem, meg kell várni, amíg a testem hozzáérik a han­gomhoz. Mindez évekkel a Megasztár előtt történt. Kicsit ugyan el voltam keseredve, de úgy voltam vele, ha várni kell, hát várni kell.- Nemrég feltettél egy régi képet a közösségi oldaladra a régi duci korszakodból Döbbenetes látni a változást- Kaptam is legalább három­ezer „lájkot” arra a fotóra. A leg­furcsább az, hogy ilyenkor ma­gam is hitetlenkedve nézem: ez valóban én vagyok? Nyolcéves koromban hetven kiló voltam. Ennél a túlsúlynál már több egészségügyi problémával is küzdöttem, például magától el­kezdett vérezni az orrom. A vér­nyomásom is csapnivaló volt. Aztán édesapáméit felkerestek egy személyi edzőt, s az ő segít­ségével lefogytam húsz kilót. Közben étrendet is váltottam, nem ehettem szénhidrátot, vi­szont egy nap ötször kellett ke­vesebbet ennem.- Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem voltam időnként elkeseredve. Igen, voltak pilla­natok, amikor már én sem hit­tem magamban, csak a szüleim. Ha ők nem lettek volna mellet­tem, biztosan nem próbálom meg még egyszer. Aztán csak si­került.- Nógrád megyében azt beszé­lik, édesapád már nagyon ko­rán, pici korodban a fejébe vet­te, hogy mindenáron sztárt fa­rag belőled.- Ez így van. A családi legen­dárium szerint már hat hónapo­sán a Süss fel napot dúdoltam. Nyilvánvalóan nem tisztán, meg nem is érthetően, de a gügyögés­ből ki lehetett venni a dallamo­kat. Otthon ugyanis állandóan szólt a zene, mindenki énekelt, és ez megragadhatott bennem. Hatéves koromtól pedig folyama­tosan énekelek.- Jársz énektanárhoz?- Nem, és egyelőre nem is fo­gok. Azt mondták nekem okos emberek, hogy nem szabad énektanárhoz mennem, mert ezt az adottságot, ami nekem van, csak elrontani lehet. Aki énekelni tanul, az már eleve te­relve van, én pedig ösztönből énekelek. Állítólag Zámbó Jimmy sem tanult soha énekel­ni, mégis milyen hangja volt...- Tehát édesapád elhatározta, hogy ismertté tesz, és menedzsel­ni fog...- Emlékszem, egyszer az autó­pályán mentünk valahová, de óriási volt a dugó, csak lépésben lehetett haladni. Az araszolás­ban aztán mellénk került Pély Barna. Lehúztuk az ablakot, in­tegettünk neki, ő is lehúzta, kö­szöntünk, és apukám kérte, hogy hallgasson meg egy CD-t, amelyen énekelek, most átdob­ná neki az ablakon. Át is dobta... Később újra egymás mellé keve­redtünk a dugóban, és már na­gyon lelkesen mondta, hogy be­lehallgatott, nagyon jó. El is kér­te apa telefonszámát, szintén a lehúzott ablakon keresztül. El­telt egy hónap, majd felhívott, hogy találkozzunk. Korrekt volt, mert őszintén elmondta, hogy nem tud velem foglalkozni, mert épp Dorinának csinálja a leme­zét, de van egy producer, akit jó szívvel ajánlana nekem. így ke­rültünk Szabó Zéhez, aki a hazai popzene egyik legfelkapottabb zeneszerző-producere, többek közt a Magna Cum Laude is ne­ki köszönheti az ismertséget. Elmentünk hozzá, s ő ismerte­tett össze Joós Istvánnal, a Magneoton kiadó igazgatójával. Szabó Zé ezt megelőzően írt ne­kem egy dalt, amit fel is énekel­tem, ezt Pisti meghallgatta, és látni szerette volna, ki tartozik a hanghoz. Soha nem felejtem el azt a na­pot: akkor még 70 kiló voltam, és konkrétan felgurultam a kiadó­ba. Féltem a találkozástól. Éle­temben először jártam ilyen he­lyen, és akkora tárgyalóasztalt is akkor láttam először, amihez- Miután lefogytál, lelkileg is sokat változtál?- Rengeteget. Hihetetlen sze­mélyiségváltozáson mentem ke­resztül... Annak idején, kövér kislányként folyton otthon ül­tem. Amíg a gyerekek iskola után elmentek fagyizni, és kö­zös programokat szerveztek, én szaladtam haza. A gyerekek ke­gyetlenek. Például nagyon meg­viselt, hogy hordónak hívtak. Magamba fordultam, beszélget­ni sem volt kedvem senkivel. Az­tán amikor lefogytam, hirtelen kinyíltam. Épp akkor, amikor be­költöztem a Megasztár házba. El­kezdtem bízni magamban.- Éjjelenként álmodban a régi, kövér Gigi jön elő, vagy már az új?- Szerencsére már csak az új­jal álmodom. Nincsenek rémál­maim. Ételekkel, kajákkal azon­ban szoktam álmodni...- Aki egyszer kövér volt, annak folyamatos rettegés az élete?- Sajnos igen. Hiszen akármi­kor megeszek egy sütit, mindig eszembe jut, vajon mennyit híz­hatok tőle. Néha azt gondolom, már az étel gondolatától is hízhat az ember. Anyukám istenien főz, és a legóvatlanabb pillanatok­ban képes elővarázsolni egy nagy tányér süteményt. Édes­apám hízott is 15 kilót az utóbbi időben, én azonban ezt nem en­gedhetem meg magamnak. Egy színpadon álló ember ne legyen túlsúlyos. Pláne nem ló évesen!- Milyen volt egy 16 éves, Endrefátváról elindult lány szá­mára Amerika?- Maga a csoda! Kész voltam tőle. Életem eddigi legnágyobb élménye, hogy eljutottam Los Angelesbe. Édesapám is elkísért a forgatásra, sőt segített is a munkában, a fények beállításá­ban. Odakint a szállodai szobá­ban azt mondta, köszönöm lá­nyom, hogy ilyen csodás helyre eljuttattál.- Mióta házasok a szüleid?- Tizennyolc éve. Jó lenne, ha nekem is sikerülne majd olyan fi­út találnom, akivel leélhetem az életemet Tisztában vagyok vele, hogy már nem ezt a világot éljük, és manapság az a természetes, ha minimum három férje van va­lakinek, ugyanakkor a tipikus vi­déki roma családoknál egy férj, két gyerek az ideális. Ők nem vál­togatják a párjaikat. Itt a nagyvá­rosban teljesen másként élnek az emberek. Egy biztos, nekem csak igaz szerelem kell, nincs szüksé­gem kalandokra. Aztán ha lesz férjem, majd szülessen egy fiam és egy lányom. Mindezt azonban csak a húszas éveim második fe­lére tervezem.- Aki ilyen fiatalon ennyi min­dent megkap az élettől, könnyen azt gondolhatja, hogy övé a világ.- Tudok magamra vigyázni, nem fogok elszállni magamtól, ha erre gondolsz. A Megasztár alatt is gyakran rákérdeztem apura: ugye nem szálltam el? Ezt egyébként nem is hagynák a szüleim.- Édesapád tudja még a jelsza­vadat a Facebook oldaladon?- Tudja hát. Nincsenek titkok! A családban mindenki tudja a jelszót. Annak idején a Megasztár döntőinél nem volt idő írogatni, ezért apát kértem meg, hogy válaszoljon helyet­tem. írt egy fiú, hogy "jobban" meg szeretne velem ismerked­ni. Pedig már ismertük egymást korábbról. Apa csak nevetett, en­gem viszont bosszantott. Az a fiú, aki nem mer a szemembe nézni, hanem inkább a közössé­gi oldalon ír, az én szememben egy gyáva nyúl. Ilyen szempont­ból konzervatív lány vagyok. f I ? * ♦ l » V í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents