Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-18 / 41. szám

12 •• •• CPnn TTTTlTATf i9JL vf Ai JL JlI/ 2013. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ Nyögve nyertek a tarjániak KOSÁRLABDA NB I/B, Keleti csoport, férfiak, ló. forduló Konecranes-Salgótarjáni KSE- Nagykőrösi Sólymok KE 91-69 (15-22,26-19,18-17, 32-11) Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok, 300 néző, vezette: Válé, Sza­bó A., Bagi. Salgótarján: SURMANN P. 14/9, Sebők 14, Gorszkij 5, Hartvich 19/6, Godena 8. Csere: Likár 13, UGHY 14/12, Kiss K. 4, Szabó Z., Dániel P. Edző: Dániel Tamás. Nagykőrös: LAKOSA Á. 13/9, lurászik 10/9, TÓTH V. 16/6, Mácsai 8, Angyal 7. Csere: Ko­vács B. 6, Csempész 3/3, Király ó/6, Kónya. Edző: Lakosa Zsolt. Az eredmény alakulása. 4. perc: 7-6,8. perc: 9-19,14. perc: 28-25,18. perc: 32-37,24. perc: 45-47,28. perc: 55-55,34. perc: 64-67,38. perc: 77-69. Kiponto­zódott: Tóth V. (36.), Gorszkij (38.), Angyal (39.). H. P Az alapszakaszt záró hármas rangadósorozat, valamint a már­cius elején rajtoló keresztbeját­szás előtti utolsó viszonylag könnyebbnek ígérkező mérkőzé­sére készült szombaton este a leg­utóbbi nyolc bajnoki fellépését si­kerrel abszolváló tarjám együttes, amely a múlt heti győzelmét meg­előzően egyhuzamban tucatnyi alkalommal „zakózó” Nagykőrös ellen ismét számíthatott az eltiltá­sát letöltő Kiss Károly játékára is. A feldobást követően azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az SKSE játékosai meglehetősen kevéssé tudtak ráhangolódni az erőviszonyok fényében kötelező ujjgyakorlatnak tekinthető fe­ladatra, melyet a feltétlenül szük­ségestől is kisebb erőkifejtéssel igyekeztek megoldani, a rájuk egyébként nem jellemző módon, picit nagy mellénnyel pályára lé­pő házigazdák. Akiknek a kezé­ben kezdettől fogva bántóan so­kat dadogott a játékszer, s ami ta­lán a legmeglepőbb volt, a kapko­dásban, ügyetlenségben eleinte éppen a megbízhatóság minta­képének számító Surmann Péter, valamint az utóbbi időszakban szenzációs formában kosárlabdá­zó Gorszkij jártak az élen (3-3 lab­daeladás az első tíz percben). Mi­után pedig az agilisán kezdő Se­bők is gyorsan beleszürkült a me­Salgótarjánban élő Kajdy Tibor, az SBTC labdarú­gócsapatának egykori re­mek játékosa ma ünnep­li a 65. születésnapját. A sportember a Balassa­gyarmati MÁV-tól érke­zett a Stécéhez, ahol ka­pus és balhátvéd kivéte­lével szinte minden poszton szerepelt, főként középcsatárként. „Gaj­dos”, ahogy annak ide­jén becézték, a fekete-fe­hér együttesben 1969 és 1981 között játszott, majd Ózdon folytatta. Já­tékos pályafutása befeje­zése után igazából nem maradt a sportban, igaz a kilencvenes években két kis csapatnál is edzősködött. zőnybe, a mieink a nyitónegyed második felében egyszer csak azon kapták magukat, hogy le­maradásuk immár tíz pontra nőtt a Lakosa Ákos, Tóth Viktor és Jurászik révén főként triplákkal operáló vendégegyüttessel szem­ben. A ritmustalan és lendület­nélküli támadójátékhoz hazai ol­dalon, amolyan bonuszként, ugyanis egy puha, erélytelen vé­dőmunka társult, aminek követ­keztében többnyire teljesen sza­badon kísérletezhettek az első ti­zenegy távoli próbálkozásuk so­Balogh Tibor A labdarúgó-pályafutását 1962- ben kezdte a Balassagyarmati MÁV együttesében. Szerepelt a Nógrád megyei serdülő és ifjúsá­gi válogatottban. Már 17 évesen bekerült a felnőttek közé, a me­gyei I. osztályban, majd később az NB Ill-ban játszott, ontotta a gó­lokat, melyre több csapat is felfi­gyelt. Szívesen látta volna a Fe­rencváros, az MTK, s két alacso­nyabb osztályú gárda, a Cegléd és a Ganz-Mávag is. Az Ózdi Kohász- szál egy előszerződést kötött, még­is az SBTC-hez igazolt. Az élvo­nalban 1969. március 22-én mu­tatkozott be a Diósgyőr ellen ide­genben, ahol 2:l-re kikaptak. Az rán hatszor is pontosan célzó bor­dómezesek. Az első kisszünetről visszatérve azután a hazai játéko­sok is kezdtek ráébredni, hogy még a sereghajtók egyike ellen sem elég csupán a mezeket ki­vinni a parkettre, s ez a felisme­résük egy Surmann Péter két-két hárompontosára és gólpasszára épített 13-0-ás roham formájá­ban öltött testet, amivel 15-25-ről pillanatok alatt 28-25-re alakult az állás. Csakhogy e röpke hazai fellángolást követően a mérkőzés hamar visszatért az addigi kerék­Kajdy Tibor első góljáig június 22-ig kellett várni, amikor is az Egyetértés el­len hazai környezetben 2:0-ra nyertek (Szalay Miklós szerezte a másik gólt - szerk.). Kajdy Tibor a vágásba: miközben a piros-feke­ték, sokkal inkább önnön ügyet­lenségük, dekoncentráltságuk, mintsem a rivális zavarótevé­kenységének okán, következő hat támadásuk során gyakorlatilag rádobásig sem jutottak, a Sóly­mok Tóth Viktor és lurászik újabb „trojkáival”, illetve Mácsai ziccerével könnyűszerrel vissza­vették a vezetést. Három-öt pon­tos előnyüket egészen a félidő leg­végéig meg is őrizték, s az első húsz percben tizenhárom labdát eladó hazai gárdának, talán leg­folytatásban számtalan siker ré­szese volt A fekete-fehér gárda eb­ben az időben egymás után két­szer lett a vidék legjobbja: 1970- 71-ben hetedik helyen végeztek, majd 1971-72-ben fennállásuk legjobb eredményét érték el a megszerzett harmadik helyükkel, Moór Ede vezetőedző és Szabó Gé­za edző irányításával. A Stécénél olyan edzők irányítása mellett ját­szott még, mint Marosvári Béla, Kovács Imre, Dávid Róbert és dr. Lakat Károly. Sok emlékezetes mérkőzése volt, így például 1971. május 2-án a Népstadionban húszezer néző előtt a Ferencvá­ros ellen az ő góljával nyertek 1-0- ra. A győztes csapat a következő volt: Magyar - Gecse, Kmetty, motiváltabb tagja, Ughy Albert triplájával csupán másodpercek­kel a dudaszó előtt sikerült befog­nia Lakosa Zsolt legénységét (41-41). A fordulást követően hazai olda­lon folytatódott az akarat- és, Surmann Péter egy-egy zseniális villanását leszámítva, ötletsze­gény labdázgatás, így a piros-feke­ték szégyenszemre továbbra is csupán a nem csak lelkesen, de helyenként kifejezetten ügyesen is játszó, bizonyos esetekben - mint Király palánkról bevánszor- gó triplája, vagy Tóth Viktor kifa­csart helyzetből „bemákolt” zic­cere - pedig Fortuna pártfogását is élvező nagykőrösiek nyomában kulloghattak. A harmadik felvo­nás közepén azután megint egy Ughy-hármas hozta meg az egyenlítést, Surmann Péter újabb távoli kosara pedig immár, hosz- szú idő után ismét, hazai vezetést eredményezett (55-52). Tarjám oldalon azonban a lelátó népe ál­tal mind gyakrabban és harsá­nyabban követelt teljes ébredés to­vábbra is váratott magára, olyany- nyira, hogy a bravúr lehetőségét egyre inkább megorrontó vendé­gek a végső periódus kezdetére újfent pár pontos előnyre tettek szert. Ekkor már a közönség is érezte, hogy ennek a fele sem tré­fa, s az addig jobbára csendben szörnyülködő „B-középpel” az élen komoly buzdításba kezdett. A hazai játékosok pedig, mintha csak erre vártak volna, 64-67-es állásnál, alig öt perccel a végső du­daszó előtt egyszer csak megráz­ták magukat. A meccs addigi ré­szét a társak többségéhez hason­lóan félálomban végigkóválygó Likár Péter kettő plusz egyes ak­ciója adta meg a jelet a végső ro­hamra, 67-67 után pedig a szinte a semmiből támadt tarjáni ferge- teg könnyedén elsöpörte a hősies küzdelem után szinte egyik pilla­natról a másikra totálisan össze­omló vendéggárda ellenállását. Az erejükkel teljesen elkészülő Sólymok a záró etap második fe­lében, tíz labdaeladás mellett, mindössze két egypontos kosarat tudtak elérni, miközben a pocsék kezdése után szép lassan a me­zőny legjobbjává avanzsáló Surmann Péter (14 pont, 12 gól­passz) vezette SKSE Ughy, Hartvich és Likár révén futószala­gon gyártotta a kosarakat. Az imént még bosszankodó publi­Horváth R, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Kriskó, Kajdy, Jeck (Loch). A remek játékos aztán 1981 nyarán eligazolt az NB I-es Ózdi Kohászhoz. Két és fél évig játszott a szomszédvár csapatában (egy év kum kisvártatva a tíz, újabb egy perc elteltével pedig immár a húszpontos különbséget ünnepel­hette, miközben azért sokan feltet­ték magukban a kérdést, hogy szerdán Kecskeméten vagy éppen jövő szombaton Egerben egy ha­sonló produkció vajon mire lenne elég? A válasz egyértelmű, mint ahogy az is, hogy a valós tudásu­kat azért, amikor nagyon kellett, most is megvillantó tarjániakat a fenti összecsapásokon egészen más motiváció hajtja majd. A harmincöt percig szétesően, tompán, s úgy egyénileg, mint csapatként rengeteg hibával ját­szó tarjáni gárdának még éppen idejében sikerült megnyitnia hu­száros hajráját, amely végül egy a mérkőzés összképéből egyálta­lán nem következő, nagy kü­lönbségű sikert eredményezett a szimpatikuson küzdő, viszont a szuf Iából a legrosszabbkor kifo­gyó nagykőrösi fiatalokkal szemben. Mindent összevetve a mieink szombat esti produkció­ja nem sok bizakodásra adhat okot a hétközi, kecskeméti csúcs- találkozóra nézve, ám remény­kedjünk benne, hogy a régi szín­házi babona ezúttal is beválik, s a rossz főpróbát egy remek elő­adás követi majd. Dániel Tamás: - Sokkal érté­kesebb volt ez a győzelem, mint mondjuk egy sima, ötvenpontos diadal, mert harmincöt perc szenvedés, görcsölés után is volt annyi lélekjelenlétük, akaratuk a játékosainknak, hogy ilyen ne­héz helyzetből talpra álljanak. Ez nagyon sokat ígérő dolog. További eredmények: Tiszaúj- városi Tisza Tv-Phoenix KK - Kecskeméti TE-Duna Aszfalt 52-87, Bajai Bácska FKE - EKF- Eger-Hész 73-68, Óbudai Kaszá­sok - Mezőberényi KK 91 -75. A Debreceni EAC - EnterHód- Vásárhelyi Kosársuli mérkőzés lapzártánk után ért véget. A bajnokság állása 1. Kecskemét 15 15 0 1315-845 1.000 2. Salgótarján 15 13 2 1382-1057 0.933 3. Eger 16 11 5 1298-1138 0.844 4. Baja 16 10 6 1270-1252 0.813 5. Óbudai K. 16 9 7 1245-1252 0.781 6. Vásárhely 15 6 91216-1264 0.700 7. Tiszaúiváros 16 5 11 1155-1301 0.656 8. Debreceni E. 15 4 11 1162-1354 0.633 9. Nagykőrös 16 3 13 1114-1329 0.594 10. Mezőberénv 16 2 14 1138-1503 0.563 után a másodosztályban szerepel­tek - szerk.), ahol még többször kamatoztatta tudását. Pályafutása befejezése után maradt Salgótar­jánban, s a kilencvenes években megmérettette magát edzőként a megyei II. osztály Keleti csoportjá­ban lévő Karancsalja, majd So­moskőújfalu csapatánál. Születésnapja alkalmából sok boldogságot, erőt és egészséget kí­vánunk neki! Névjegy Kajdy Tibor 1948. február 18-án született Rétságon. Posztja: középcsatár, kapus és balhátvéd kivételével minden poszton szerepelt. Labdarúgó pályafutása: Balassagyarmati MÁV (1962-68), Az SBTC-ben 1969. március 22. és 1981. június 14. kö­zött 297 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 53 gólt szerzett (NB I-ben: 229/34, NB 11-ben: 68/19). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UE- FA-kupában. Az NB 11-ben 1977-78-ban bajnokcsapat tagja. Ózd (1981-83). Olimpiai kerettag 1971-ben. Hatvanöt éves Kajdy Tibor t i I 4 Amérkőzés nagy részét társai többségéhez hasonlóan végigszundí- kálő, ám még épp ideiében ébredő tikár Péter nyolc ponttal vette ki a részét az SKSE meccsdöntő rohamából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents