Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-16 / 40. szám

2013. FEBRUAR 16., SZOMBAT Vasárnapi katekézisek MátrawebéSy-Szentktít A szentségekről tartott kateké- ziseken is részt vehetnek a za­rándokok nagyböjt vasárnap­jain, a 11 órai szentmiséket megelőzően, 10.35 órától. Első alkalommal február 17-én nagyböjt első vasár­napján lesz „búcsús hittan­óra” a keresztségről, a bér­málásról, az eucharisztiáról. A kegyhelyen két éve vezet­ték be a nagyobb búcsúkhoz kapcsolódó mintegy félórás, az ünnep lényegét összegző hittantanítást, a zarándokok hitben való elmélyülésének tanítás jellegű szolgálatát. A katekézisek nem elvont teo­lógiai fejtegetések, hanem nagyon is gyakorlati szem­pontok szerint felkínált ösz- szegzések a Szentírás, a Szent Hagyomány, a hitrend­szer, az erkölcsi tanítás, a pa­rancsok, az evangéliumi ta­nácsok, az egyház történel­me, mindennapi élete, az ün­nepek és a liturgia területé­ről. A katekézis egyetlen, nagyon fontos célja az evangelizáció, a hit ébreszté­se és annak elmélyítése. Mária néni száz esztendős Luciáivá Gondos, óvatos ujjak te­szik fel az i-re a pontot: az ínycsik­landó, impozáns torta tetejére a kis­sé cirádás egyes mellé a két nullát. Ritka pillanatok ezek, hiszen szá­zas nagyságrendben kevesen mér­hetik éveik számát. Egyikük a köz­ségben élő, Szartórisz Pálné, (Pribisán Mária) aki 1913. február 17-én látta meg a napvilágot egy kétgyermekes családban. Nem volt könnyű a gyermekkora, mert édes­apját három éves kislányként elve­szítette, s már kamaszkorában tel­jesen elárvult: édesanyja is örökre elment, amikor tizenhat éves lett. Korai árvaságának is jutott némi szerepe abban, hogy 1930. szep­tember elején házasságot kötött Szartórisz Pállal, s hamarosan a családi, az anyai teendők kötötték le mindennapjait. Két lányuk szüle­tett, ahogyan ők mondják Marka és Zuszka. A hitvesek sokat dolgoztak a föld­jeiken, otthon az állatokkal, a meg­termelt javak egy részét piacra vit­ték, így jutottak egy kis kiegészítés­hez. A férj télidőben bányában dol­gozott, ezzel is segítve megélheté­süket. Ötvenkilenc évet éltek együtt, jó- ban-rosszban, kitartva egymás mel­lett. Ma négy unoka, hat dédunoka és négy ükunoka is tagja a nagy csa­ládnak, amelynek egy része él a köz­ségben. Mária néni nagy szeretettel van irántuk, azt szeretné, ha mind­annyian, mindig mellette lennének. A száz éves néni egyik lányával él egy fedél alatt, mert így könnyebb. Bár mozgásában kissé nehézkes, lá­tása és hallása sem a régi, szellemi frissességét bárki megirigyelhetné. Amíg jól látott, szeretett olvasni, ez most nagyon hiányzik neki. Meg­romlott egészségi állapota miatt rit­kán jár istentiszteletre, de az Úrtól sosem távolodott el. Megható, ami­kor reggelenként anyanyelvén, szlo­vákul, Istenhez fohászkodva, köszö­netét mondva énekel. A család na­gyon bízik abban, hogy jövőre is ve­le ünnepelhetnek, s Isten áldását ké­rik további életére. Szartórisz Pálné meghatottan fo­gadta a hatalmas virágcsokrot és az ajándékot, amivel Bakos Gyula, a köz­ség polgármestere köszöntötte pénte­ken délelőtt. S őszinte örömmel hall­gatta, a miniszterelnöki üdvözlőlap­ról felolvasott jókívánságokat. Szépen, magyarul - területi fordulók és eredmények Nógrád megye. Lezárultak a Nógrád Me­gyei Pedagógiai Intézet szervezésében meg­tartott Szép, magyar beszéd verseny terüle­ti fordulói, amelyek résztvevői két kategóri­ában (5-6 és 7-8 osztályosok) mérték össze tudásukat Péchy Blanka érdemes művész, a Kazinczy-díj alapítója céljának megfelel­ve ez a versenyforma az ifjúság anyanyelvi nevelését, a beszédkultúra javítását szolgál­ja. A feladatokról és az eredményekről Horváthné Szabó Ágnes, versenykoordiná­tor tájékoztatta lapunkat. Eszerint a részt­vevőknek egy kijelölt kötelező és egy szaba­don választott húsz-huszonötsoros prózai szöveget kellett felolvasniuk. Ez eredeti, ma­gyar - 20-21. századi - közlő stílusban (iro­dalmi vagy igényes köznyelven) megírt mű vagy műrészlet lehetett A salgótarjáni területi fordulónak a SKÁID Kodály Zoltán Tagiskola adott ott­hont január 28-án. Itt tíz iskola harminc­öt tanulója mérte össze tudását. A balas­sagyarmati területi fordulón január 30-án a KÁÁI Szabó Lőrinc Tagiskolában nyolc közoktatási intézmény huszonegy tanuló­ja állt a zsűri és a közönség elé. A diákok két kategóriában versenyeztek: az 5-6. év­folyam első helyezettje a Kazinczy- -díj Alapítvány emléklapját kapta, a 7-8. év­folyam területi fordulónkénti legjobbja a regionális döntőbe jutott, ezt április 5-7 kö­zött Kisújszálláson rendezik meg. A ver­senyzők teljesítményét szakavatott zsűri értékelte, figyelve a szövegértésre, szöveg­hűségre, a hangvételre, hangképzésre, va­lamint a hangsúlyozásra, szünettartásra és a természetes beszédre. A salgótarjáni területi forduló eredmé­nyei: 5-6. évfolyamosok között első helye­zett Dánosok Lilla (Salgótarján, Kodály Zoltán tagiskola), második Várszegi Lász­ló (Bátonyterenye, II. lános Pál Pápa Ka­tolikus Óvoda és Általános Iskola), har­madik Pintér Lilla (Salgótarján, SKÁID székhelyintézmény). A 7-8. évfolyamo­sok dobogósai: első helyezett Tóth Do­rottya (Salgótarján, Bolyai lános Gimná­zium és Szakközépiskola), második Valaszkai Zsófia (Tásztó Városi Önkor­mányzat Általános Iskolája Gárdonyi Gé­za Tagintézmény), harmadik Szabó Ra­móna (Karancslapujtő, Mocsáry Antal Körzeti Általános és Művészeti Iskola). Balassagyarmati területi forduló, az 5-6. osztályosok legjobbjai: első: Mocsár Anna (Balassagyarmat Szabó Lőrinc Tagiskola), második Kiss Zsuzsanna (Dózsa György Tagiskola), harmadik: KanyóDiána, (Szabó Lőrinc Tagiskola). A 7-8. évfolyamosok dobogósai (az első három helyezett): Szabó Daniella (Ba­lassagyarmat, Dózsa György Tagisko­la), Juhász Janina Barbara (Szabó Lő­rinc Tagiskola), Leszenyiczki Virág (Sza­bó Lőrinc Tagiskola). A kisújszállási re­gionális döntőben Tóth Dorottya és Sza­bó Daniella képviseli Nógrád megyét. A verseny résztvevői felkészülés közben Nagyböjt kezdetére (Folytatás az 1. oldalról) A hústól való tartózkodás hasonló­an természetes volt, ezáltal is kifejez­ték hitüket. Bizonyára valamennyi ka­tolikus iskolában közös szentmisén vesznek részt itthon is diákjaink, és csak bízhatunk benne, hogy a kölni di­ákokhoz hasonlóan ők sem megszo­kásnak, hanem élő dolognak tartják a hamvazást. Megállni, emlékezni, ke­resni, előretekinteni. Istent keresni a böjt csendjében, előretekinteni a hús­véti titkok felé. Hamvazószerda üzene­tét nagyböjt első vasárnapján is hall­juk, hiszen a hamvazást - aki nem tu­dott részt venni szerdán szentmisén - ekkor is megtartják. Nagyböjt első vasárnapján az evan­géliumban lézus megkísérléséről hal­lunk. A gonosz, aki mindenhol ott van, most lézust próbálja meg hatal­mába keríteni - ő azonban ellenáll. Előbb a követ szeretné kenyérré vál- toztattatni vele, hogy ezáltal is behó- doltassa lézust, de ő erősebb nála, és idézve a prófétai szavakat, már pusz­tán szóval is dicsősséget arat a go­nosz felett. A jól ismert mondat, a jó szóra, szeretetre éhes emberiség szá­mára igencsak aktuális: „Nemcsak kenyérrel él az ember...”. Aztán meg­kísérti a hegytetőn, majd a templom­ban. Ne felejtsük el, hogy lézus min­denben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Éppen ennek a hasonló­ságnak az egyik bizonyítéka, hogy a bukott angyal, a sátán őt is megkísér­tette. Jézus azonban mentes maradt a bűntől, nem sikerült a sátánnak győz­nie felette - sőt, pont hogy Jézus győz a gonosz felett. Ahogyan Jézust, úgy minket is megkísért a sátán, nap mint nap. Tapasztaljuk, hogy könnyebb bűnbe esni, könnyen beleegyezünk hétköznapjainkban. Éppen a nagyböj­ti időszak segít abban, hogy ezt meg­változtassuk. A szentgyónás jó felké­szülés afifTsVéti időre,' a ríag^hÖjti lel­kigyakorlat rendbe teszi lelkünket, a nagyböjti elcsendesedés, az ima, a Szentírás olvasása, a közkedvelt nagyböjti naptár segít az ünnepre va­ló felkészülésben - ha akarjuk. Ha megfogadjuk Wass Albert szavait, melyet akár nagyböjti üzenetként is értelmezhetünk, jól felkészülhetünk az ünnepre: „Minden magyarnak tud­nia kellene, hogy csak egyetlen út ve­zet haza. S ez a krisztusi szeretet és alázat útja.”. A katolikus egyház történelmi pilla­natait éljük meg valamennyien ezek­ben a napokban. Hétfőn XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy lemond hivata­láról. Ilyen évszázadokkal korábban történt legutóbb, az évszázadok során a pápák halálukig töltötték be tisztsé­güket. Benedek pápa 86 éves, most úgy döntött, visszavonul. A nagyböjti időszakban tehát - névlegesen - pápa nélkül „maradunk”, azonban - bízva az isteni gondviselésben - tudjuk: lesz pápánk, Krisztus földi helytartója. Lesz aki irányítsa, kormányozza a ka­tolikus egyházat Ajánljuk fel a szent nagyböjtöt a következő pápánkért, a katolikus egyházért is. Bízzunk benne, hogy húsvétra már minden templom­ban elhangozhat az ének: „Tartsd meg Isten Szentatyánkat...”. Ez az ének azonban korábbi pápánknak is szól, aki visszavonultan fog élni Rómában. Legyen élete, további munkája is gyü­mölcsöző! És legyen a mi nagyböjtünk - lélekben - hasonlóan gyümölcsöző, értékes, hogy így készülhessünk a húsvéti szent titkokra. Veszelovszki Balázs HIRDETÉS ______________-____________________________________________________________________________________ RÉ GIÓS JÁTÉK 2.1 SZÉCHENYI TERV Nyisd kiavilágot! - A Bródy Sándor Megyei Könyvtár régiós játéka 2/10. Keresse a meg­fejtéshez a TOP 30-as könyvlistát a megyei könyvtárakban, és nyerjen kéthetente könyvet! Dicső múlt emlékei: Párosító játék - Melyik helységnév tartozik a leíráshoz? Leírások: 1. Hatalmas kőbérc, amelynek az aljában lévő forrásra egy vitéz talált rá 2. „Ne, ke­selyűk, megkaptátok!” 3. Az aszalómester lányai itt voltak boldogok 4. Balassi Bálint több­ször is megfordult a vár falai között E vonzalomnak köszönhetően születtek a Júlia-versek. Válaszok: a) Nekézseny b) Somoskő vára c) Bélkő d) Boldogkővár Beküldés határidő: 2013. február 25., Bródy Sándor MVK 3300 Eger, Pf.: 30. E-maiL hirlapjatek@gmail.com Bővebb informáciá www.brody.iif hu/nyisdkiavilagot a prmetu az Európai unió límogaiisiwi. , , • • az Európai Szociális Alap és a régió megyei Könyvtáraiban társfinanszírozásával valósul m#g Érsekvadkert Február 5-én, Érsekvadkerteníróolvasó találkozón voltam. Szeretettel mentem oda és ott is ugyanolyan szeretettel fogadtak. Kedvességüket köszönöm, és tisztelettel vettem a találkozásról megjelent „Versben szedett törté­nelem” című cikket is. Egy monda­tot szeretnék kiegészíteni, amely így szól: „Elhatározta, hogy a renge­teg tudást, amit felhalmozott, nem hagyja veszendőbe menni.” Nem én válaszolok rá, hanem a Szegény ember királysága című könyvem előszavának soraiból idé­Versbe szedett történelem II. zem: „Ám a könyv tanulmányozá­sa közben kiderül, hogy hosszú évek, sőt évtizedek munkája fek­szik az előkészítésben. Ilyen gon­dossággal, a részletekig menő ki­dolgozással csak az tud írni, aki kel­lő kutatásokkal, a szükséges isme­retek megszerzésével és saját sze­mélyes tapasztalataival alapozta meg a mű elkészültét (Szentes Attila Ságújfalu polgár- mestere). Ez a vélemény csaknem ugyanaz. Megtisztelő mind a kettő. Akkor mi a probléma? Úgy érzem, hogy a kifo­gásolt mondatban az, hogy ezt nem én mondtam. Valóban elhangzott, hogy milyen rengeteg ismeret kel­lett a megírásához. Ebben a formá­ban nem hangzott el, mert így öndi­cséret Márpedig nem az a célom, hogy a könyv által ismert legyek, ha­nem általam legyen ismert a könyv. Szeressék meg az emberek a törté­nelmet szépirodalmi formában. Sze­ressék az ismert hősöket, akik nem kitalált személyek, hanem a mi ked­ves rokonaink, ismerőseink voltak. Tehát nem vagyok én olyan okos, hogy csak úgy hozzáfogok megírni a magyarok történetét Nagyon sok szeretettel gondolok a találkozóra, de ezt úgy érzem kötelességem volt megírni, nehogy ielreértsenek ben­nünket Szeretettel és tisztelettel: Nagy Lajosné Bereczki Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents