Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-02 / 28. szám

17TTT TfTD Éjk ÜVUIjJL U JElunL 2013. FEBRUÁR 2., „Karancs, a palócok szent hegye” Karancsiainijiö A szülővárosából, Salgótarján­ból elszármazott, 1958-ban a Madách Imre Gim­náziumban érettségizett, de régen Budapesten élő Füst Antal néhány évvel ezelőtt maga sem na­gyon hitte, hogy majd szépirodalmi tevékenysé­get folytat és egy-egy művét sorra mutatják be Nógrád megyében: Baglyasalján, a Balassi Bálint Könyvtárban, Zagyvarónán és - mint a minap történt - Karancslapujtőn. Annál is kevésbé gon­dolhatott erre, mert évtizedeken át a diplomájá­nak, konkrétan bányamér­nöki végzettségének megfe­lelő munkát végzett, meg­szerezte a műszaki tudomá­nyok kandidátusa címet s mint környezetinformati­kus, geostatisztikus címze­tes egyetemi tanár megany- nyi előadást tartott, számos szakmai tárgyú publikációt jelentetett meg. Aztán 2011-ben, a „700 éves Baglyaskő vára - Salgó­tarján ” emlékév keretében meghirdetett irodalmi pá­lyázaton az első díjat szerez­te meg a középkori vár regé­jét feldolgozó regényével, az elmúlt évben „Omlásban” címmel látott napvilágot bá­nyász témájú kötete és most újra történelmi olvasmányo­kat, kutatásokat igénylő szépírással rukkolt ki: a „Karancs, a palócok szent hegye” címmel XIII. században játszódó regényt vetett papírra. „A ma élőknek ismerni és tisztelni kell múltat, mert a múlt, az ember éltető gyökere. Ha azt szeretnénk, hogy utódaink is igazi palócok és jó magyarok maradjanak, akkor bizony gondoz­nunk és ápolnunk kell a gyökereinket. Ebből a cél­ból íródott ez a regény is...” fogalmazta a „Proló- gUs„-ifflr""''11 *~ Az regény a tatár­járással, az 1241-es tragikus muhi csatavesztés­sel kezdődik. Mint közismert, a csatából kime­nekül IV. Béla király és családja. Megfogadták, hogyha ők és az ország túléli a tatár veszedel­met, születendő gyermeküket Istennek ajánl­ják. így lett később apáca, majd Szent Margit le­ányukból, akihez a karancsi kápolna legendája is fűződik. Az olvasmányos, szép stílusban meg­írt történet Béla király észak felé, így a Karancsra menekülésével kezdődik, amikor is megismerkedik későbbi apródjával, a jó eszű A karancslapujtői Park Művelődési Házban Füst Antal (jobbról az első) mutatta be új regényét. Középen Szepsy Eleonóra, balra Csongrády Béla. somosi Juhászfia Mihállyal, a regény főszerep­lőjével - akiről a szerző fantáziája szerint Mihálygergét elnevezték - és a másik kimene­kítővei, a karancsi remetével. A későbbiekben Mihály sorsa elevenedik meg, egészen a betel­jesült házasságig, a gergei birtokba helyezésig. Az „Utórezgések” című záró fejezet viszont már a Margit kápolna létrejöttéről beszél és főkálffi körülötte kialakult kultusz tényeit mutatja m A lapujtői Park Művelődési Házban tartott be­mutatón részt vett és aktívan közreműködött a Szegeden élő Szepsy Eleonóra is, akinek fejezet eleji és szöveg közi versei gazdagítják a regényt. Például az „Elkészült a kápolna” című rész előtt a következő négy sor olvasható: „Oltár, freskó, mennyezet / ablakok és padok.../ Aki nézi, ezt mondja:/Uram, hálát adok!” A költő Salgótarján­ban három évig volt osztálytársa Füst Antalnak s más nógrádi - pásztói, sziráki, bujáki, mátrakeresztesi - szálakkal is rendelkezik. Mind­ketten hasonlítanak a re­génybeli Mihályhoz, aki mi­kor közeledett szülőfaluja, Somos felé s meglátta a Karancs három csúcsát, „ egyre erősebben érezte az is­merős erdők illatát, és az ott­hon kellemesen bizseregtető melegét "Megemlítendő Ba­lázs Mária neve is, akinek a „Karancs ősszel” című fest­ménye vezeti be a regényt. A jó hangulatú, sokakat vonzó zenés irodalmi es­ten - amelyet a község önkormányzata és a Karancs-Kápolna Alapít­vány szervezett - Csong- rády Béla elemezte a film­bejátszással is illusztrált regényt, beszélgetett a két szerzővel, valamint Szőllős Géza alapítványi vezetővel. Fellépett a Karancs kincse kórus, a Deák família zenekar, énekelt Teplán Sándor, verset mondott Baranyi Ilona és Teplán Sándorné. A megjelenteket Somoskői Tibor polgármester köszöntötte. A rendezvény elő­készítése, sikere érdekében sokat tett a két vendég egykori harmadik osztálytársa, Földi­né Patakfalvi Erzsébet is. Füst Antal Karancs- regénye megérdemelné, hogy megteremtőd­ték az anyagi háttere könyv formátumú meg­jelenésének. „Anyaföld ...Hazád” „Kincses Nógrád” a címe Salgótarján várossá nyil­vánításának 91. évfordulója és a magyar kultúra nap­ja tiszteletére január 27-én rendezett ünnepségen - amely egyszersmind a 2012-es emlékév záró rendez­vénye is volt - bemutatott színpadi játéknak. A Sándor Zoltán által szerkesztett és Susán Ferenc rendezte, a Zenthe Ferenc Színház társulata által elő­adott összeállítás a tájhaza folklórjából és irodalmá­ból - mások mellett Csikász István, HrubikBéla, Ka­sza Marton Lajos, Mikszáth Kálmán, Szabó Lőrinc verseiből, prózai műveiből - merítve érzékelteti a pa­lóc gondolkodásmód és érzelemvilág jellegzetes, al­kalmasint kedves, pajkos vonásait. A műsor kedve­ző összhatása nem kis mértékben a Nógrád Tánc- együttes ugyancsak színvonalas közreműködésének, a jól megválasztott zenei és filmbetéteknek is kö­szönhető. Valamennyi műsorszám lényegében Csikász István „Anyaföld” című versében megfogal­mazott - Patakiné Kemer Edit és Sándor Zoltán elő­adásában tolmácsolt - szép gondolatot visszhangoz­za: „Azt mondod: szülőföld /Anyaföld - így szólsz/ otthon - mondom én: Hazád”. Ugyanezt az érzést su­gallják, erősítik a Salgótarjánból elszármazott, kül­földön élő költő, Kasza Marton Lajos többször is, mint­egy mottószerűen elhangzó sorai is: „Akkor döbbensz rá, hová tartozol, mikor /érzed, hogy nem élhetsz nél­küle. / Mikor akaratlanul is füledben dalol/ egy-egy szó, akkor már tudod: bárhol élsz / bárhová vetődsz, telkedben, nyelvedben/a Haza és a Nemzetéi tovább. ” Gyönyörű az epilógus is Hrubik Béla „Imá”-jával és a felettébb tehetséges ifjú népi énekes, Dancsok Lil­la hitvallásával: „Ezt a földet választottam.” A fentiek alapján abszolút indokolt volt, hogy a „Kincses Nógrád”-ot a városvezetés támogatásával a hét elején négy előadás keretében Salgótarján közép- iskolás diáksága is láthatta. Bizonyára a manapság más „értékekhez” szokott, szoktatott fiatalok szívé­hez, leikéhez is eljutottak a míves gondolatok, őket is hatalmába kerítette a látványos viseletek, a ferge­teges táncok élménye, a díszünnepség közönsége ál­tal érzett kellemes, felemelő hangulat cikvobuu, Csongrády Béla Névsorolvasás: Fogarassy Péter Bár 2009 júniusában a forgószínpad létre­hozására meghirdetett jótékonysági esten két vadnyugati ballada hatásos előadásával, az el­maradhatatlan sállal a nyakában már fellé­pett a József Attila Művelődési és Konferen­cia-központ színpadán, valójában a salgótar­jáni közönség a múlt év vé­gén a Zenthe Ferenc Szín­ház által bemutatott Camus- drámában, a „Félreértés”- ben ismerte meg a szép be­szédű, jól hangsúlyozó Fogpmssy Pétert De, hogy miként vezetett az útja e jelentős szerepig, a tragikus sorsú, a saját édes­anyjának áldozatul eső „té­kozló fiú”, Jan megformálá­sáig, azt bizony kevesen is­merik. Annál is inkább, mert kisgyermekként majd ifjúkorában is inkább a kép­zőművészethez vonzódott. Ebbéli hajlamait Radics István, a neves fes­tőművész, rajztanár erősítette a szakkörben és a maconkai, mátrai, cserháti kiránduláso­kon. Több évtized távlatából is élénken él emlékezetében a csillék hangja, a salakhe­gyek vörös színe, a zsírkréta jellegzetes sza­ga. Még manapság is előfordul, hogy meg­mintáz egy-egy agyagszobrot, de miután nem vették fel a szegedi művészeti szakkö­zépiskolába, nagybátonyiként a helyi, a kisterenyei gimnáziumba került. Fenyvesi Mariann volt az a magyar tanára, aki rányi­totta szemét a görög klasszikusokra, a drá­mairodalom értékeire. Ugyanakkor klubdél­utánokon, egyén iskolai rendezvényeken szí­vesen vett részt kabaréjelenetek, humoresz­kek előadásában is. Verest inkább írt, mint mondott 1980-ban érettségizett és ezt követően fog­technikusi pályára lépett Ez akár váratlan for­dulatnak is tekinthető, de összefüggött kéz­ügyességével. Mestervizsgát tett, Pásztón kisiparosként Salgótarjánban szövetkezeti tagként dolgozott a szakmá­ban, Bátonyterenyén dr. Nagy István fogorvos „bedol­gozójaként” ismerték. Életé­nek ez a szakasza 1991-ben zárult le, amikor is Egerbe került ahol sok mindennel próbálkozott, mígnem a Gár­donyi Géza Színházhoz ke­rült Megszakításokkal, újra­kezdésekkel mintegy négy­öt évig járt a Gáli László igaz­gató által vezetett stúdióba. Gyakorlásképpen természe­tesen gyakran volt színpadon, de főként ének­és tánckari szerepben. Az úgynevezett tűzke- resztségenÁa/mdn Imre „A csárdáskirálynő” című nagyoperettjében esett át: a rendező, Gáli László ráosztotta Kis közjegyző két-há- rom mondatos szövegét amelyet ráadásul re­citálva kellett elmondania. Nagyon lámpalá­zas volt remegett keze-lába. A stúdiós tanul­mányokat huszonnyolcán kezdték el, kilen­cen fejezték be, hátuknak sikerült a vizsga és mindössze hármuknak ajánlottak szerző­dést. Csizmadia Tibor igazgatósága idején több kisebb, de hálás szerepet kapott Ilyen volt például Shakespeare .Ahogy tetszik” cí­mű vígjátéka, amelyben Charles birkózóbaj­nok gladiátort személyesítette meg, amely azért is állt közel hozzá, mert mindig is sze­rette a küzdősportokat. (Nem mellesleg a shotokan karate szakágában a kék övig, az ötödik fokozatig jutott el, ami már versenyzői szintet jelent) Játszott mesejátékokban is, a „Mumus”-ban például „A zsák”-ot alakította. Mindemellett a színházban nem látott igazi távlatot maga előtt, ezért 2004-ben kilenc év után megvált a társulattól. Nehéz időszak kö­vetkezett, annak ellenére, hogy egy-egy nyá­ri játékban a Dobó téren kapott feladatot s ami ennél is fontosabb a Heves megyei mű­velődési házban bemutathatott egy önálló Heltai-estet amelyben kuplékat sanzonokat is énekelt Ezt nem kis mértékben Dudás An­na-aki az egri főiskolán oktat - hangképző tanárnak köszönheti. Heltai Jenőbe már jóval korábban beleszeretett, olyannyira, hogy ami­kor a drámatörténeti vizsgán Győréi Zsolt szín- háztörténész, dramaturg, műfordító a husza­dik század eleji íróról kérdezte, Heltai- idézetekkel válaszolt S e közös vonzalom ba­rátságuk gyökerét is képezte. Fogarassy Péter négy évvel ezelőtt tért vissza Nógrádba, jelesül Salgótarjánba. Soká­ig idegenül mozgott, lassan, fokozatosan szo­kott vissza. Komfortérzetét nem javította, hogy itt is szembe kellett néznie a munkanél­küliség okozta nehézségekkel. Sok meghall­gatáson vett részt - sikertelenül, míg végre T. Pataki Lászlóhoz, Patakiné Kemer Edithez és Susán Ferenchez fűződő korábbi ismeretsége révén kapcsolatba került a Vertich Színpad­stúdióval - így történhetett a már említett jó­tékonysági esten való fellépése is - majd az immár a Zenthe Ferenc Színház társulatá­ban megkapta Camus „Félreértésének egyik főszerepét Színház­ban ez volt eddig legna­gyobb kihívása, na­gyon örül, hogy - a fo­gadtatás, a vissz­hangok szerint - az előadással sikerült ér­zékeltetniük a darab mély filozófiai mon­dandóját, sikerült elgon­dolkodtatniuk a nézőket A minap fellépett a „Kincses Nógrád” című, magyar kultúra napi színpadi játékban: Veres János „Palóc madon­nák” című versét mondta el, tolmácsolta a pénzérmekről szóló Mikszáth-adomát és Ma­dách Imre,Bor-daC-át Nagyon jól - mondhat­ni otthon - érzi magát a társulatban és ez még akkor is igaz, ha olykor szeret különvonulni, meditálni. Szabadidejét szívesen tölti a termé­szetben, azért is kedveli Salgótarjánt mert az erdő minden irányból ráborul a városra. Elő­szeretettel próbál a hegyek csendjében - a nö­vények, állatok örömére vagy bánatára - gya­korolja a szövegeket énekszámokat.. Szeremé, ha a Zenthe Ferenc Színház tár­sulatában hosszú távra tervezhetne. Konkrét szerepálmai nincsenek, de szívesen játszana egy komoly mondandójú görög drámában, egy klasszikus műven, nagy élvezettel for­málna meg egy tépelődő, önmarcangoló ki­rályt Annál is inkább, mert vonzódik klasszi­kus veretű nyelvezethez, amit - véleménye szerint - úgy kell „megdolgozni”, hogy szól­jon a ma, a modem kor emberéhez is. De na­gyon szeret nevettetni is. Szívesen szólaltat­ná meg Heltain kívül P. Howardot is... «fnmiTtn» SAJXÍÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. f T

Next

/
Thumbnails
Contents