Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-30 / 25. szám
PROMÓCIÓ Régi idők emlékei elevenedtek fel Palotáson Cz. Zentai A Magyar Kultúra napja alkalmából tartott ünnepi rendezvényére csalogatta a helyieket a palotási Mihályfi Ernő Művelődési Ház és Könyvtár a napokban. Pólónkat Katalin intézményvezető üdvözlő és köszöntő szavai után a helyi gyermekek verses előadást adtak, majd ezt követően a helyi Őszirózsa Nyugdíjas Klub és a Kenderike Néptánccsoport tagjai, Tollfosztó illetve Farsangoló címet viselő fergetegés műsorukkal kápráztatták el az ünnepi rendezvény részvevőit. Az előadások után a Palotásért Ifjúsági Alapítvány titkára Vinczéné Pálinkás Erika emelkedett szólásra, aki a jelenlévők előtt bemutatta a pásztói Fenyvesi László kivitelezésében, a Balassi Intézet Pro Reno- vanda Cultura Hungáriáé program keretében az alapítvány jóvoltából készült Régi idők emlékei Palotáson címet viselő 66 oldalas, korabeli fotókkal is szemléltetett kiadványt.- Célunk ezzel a kiadvánnyal a helyi hagyományok feltárása, a magyar népművészet szellemi és tárgyi tradicionális értékeinek megőrzése, a fiatalok helyismeretének, lakóhelyükhöz való kötődésének az erősítése volt. Az értékmegőrző kiadvány anyagainak gyűjtőmunkáiban elévülhetetlen érdemeket szerzett Markolt Ger- gelyné a nyugdíjas klub elnöke és annak tagjai. A kiadvány előszavát is író Erzsiké néni elmondta: a ma 80-90 éves idős lakosok emlékezéseire, elbeszéléseire alapozva hat fejezetben - a falusi házak és környezetük, ünnepek és hagyományok, helyi öltözékek, a község életmódja, életvitele az elmúlt évszázadban, a népi bölcsesség és a régi szokások, kifejezések - dolgozták fel az anyagokat korhű fotókkal kiegészítve. Reméljük, hogy a múlt példája, hagyományai ösztönzően hatnak majd a jelen emberére, hiszen a jövőt csak múltból lehet építeni - zárta a helyi kiadványt méltatva Markolt Gergelyné. Végül Szabó Mihálynak a település polgár- mesterének a jelenlétében megnyitották a korhű kiállítást, ahol minden olyan régi eszközt, tárgyat - fateknő, hurkatöltő, receptkönyv, szakajtó, parazsas vasaló, csép- hadaró, belinerkendő, trincsi, kendertörő, héhő, tiló - a nagyközönségnek is megtekintésre ajánlottak. A Régmúlt Idők Emlékei korhű kiállítás Palotáson a művelődési ház és könyvtár előterében, munkaidőben bárki számára megtekinthető. Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra” szombaton Nógrátl megye. Február első hétvégéjén is változatos, tartalmas írásokat tervezünk megjelentetni lapunk „Kultúra’’-oldalán. Az elmúlt vasárnapi városi ünnepség keretében nyílt meg a salgótarjáni Birkás Babett festőművész - akinek a munkásságát azon napon „Pro Arte”-díjjal is elismerték - „Ajándék a 90 éves városnak” című kiállítása. A megnyitóünnepségen Székyné dr. Sztrémi Melinda mondott köszöntőt, a tárlat jellemzőit, értékeit dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus elemezte. (Gyurkó Péter mellékelt felvétele a kiállítás megnyitásakor készült.) Karancslapujtőn a művelődési házban tartották a Salgótarjánból elszármazott, egykori madáchos diák „Karancs a palócok szent hegye” című regényének bemutatóját. Az irodalmi esten közreműködött a szerző gimnáziumi osztálytársa, a regény fejezeteihez verseket írt Szepsy Eleonóra költő is. A művet dr. Csongrády Béla ajánlotta a nagy számú érdeklődő figyelmébe. A gazdag műsorban helyi együttesek és szólisták is felléptek. A „Névsorolvasás” című rovatunkban, az „Értékőrző Magazinéban ezúttal a helyi Zenthe Ferenc Színház tagjai közül Fogarassy Pétert mutatjuk be. Birkás Babett r------------------------------------------------; Szociális szövetkezet ; jött létre a Gyerekesély i Programon belül ; Báionyterenye-Nógrád megye, a I TÁMOP-5.2.3-09/1.-2009-0002 azono- I sító számú, „Táguló világ” a ; Bátonyterenyei kistérségben című pá- ; lyázat keretében bejegyezték a cégbí- ! róságon a „Dolgozzunk Együtt A Jö- ! vőnkért" Kereskedelmi és Szolgáltató ! Szociális Szövetkezetei. Fő tevékeny- | ségei közé tartozik: az építőipar, az er- ; dészeti munka, a munkaerő-közvetí- ! tés és a kereskedelem. Székhelye: 1 3070 Bátonyterenye, Alkotmány út 17. A szövetkezet megalakításával ; olyan szociális célú vállalkozás jött ; létre, mely a kistérség környezeté- ! nek gazdasági és természeti adottsá- 1 gait veszi figyelembe, munkahelye- I két teremt, önfenntartó és a működé- ; séből származó bevételét további ; munkahelyek létrehozására hasz- ! nálja fel. Fő célja, hogy olyan uniós ! és hazai forrásokra pályázzon, ame- ! lyek elősegítik a foglalkoztatást a ] Bátonyterenyei Kistérségben a piaci [ lehetőségek felkutatásával, és jobb ! életkörülményt teremtenek azzal, ! hogy növelik a hátrányos helyzetű ! családok esélyeit. A kistérségben működő cégekkel, ! a munkaügyi központtal, az önkor- ! mányzatokkal és az intézményekkel 1 való együttműködés is kiemelten ! fontos a szövetkezet működésében. ; A tevékenység 2011. március 1-jé- ; tői, egy fő foglalkoztatási menedzser ! alkalmazásával indult, és egy olyan ! alapos előkészítő munka előzte meg, ; amelyre építve sikeresen lehetett ; megvalósítani ezt a tevékenységét is ; a Gyermekesély Programnak. A tevé- ! kenység kistérségi szintű megvalósu- ! lását 9 fő tagsága biztosítja a kistér- ! ség 5 településéről: Mátramindszent, ; Dorogháza, Bátonyterenye, Szuha, ; Mátraverebély. SZÉCHENYI TERV IQ MAGYARORSZÁG MEGÚJUL 1 m A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy i beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Liftakna a Holdra NÓgfád megye. Felébredtem éjszaka, tapogatok, furcsa vászonszerű anyagra tapintok. Lassan tisztul a kép, egy sátorban fekszem, valahol a Bükk kellős közepén. Nagyon kényelmessé váltunk, Manga Mihály a mellettem lévő sátorban osztja az éjszakát egyenlő darabokra. Valamikor tavasszal jött a felkérés a tiszafóldvári gimnázium barlangászaitól egy felderítő akcióra. Semmi gond, jöttünk. Előző nap kitörő örömmel fogadtak, és már messziről kiabáltak. - Tudjuk Mihály itt nem lesz eső. Egyszer ugyanis Mihály azt jósolta, mivel erdei ember, hogy nem lesz eső éjszaka. Az egész tábort elvitte a víz. Ez van. Annak ellenére, hogy a szabályok szerint csak hárman mehetnek le a lyukba, mi mindig csak ketten kúsztunk, másztunk. A rengeteg lommal elég fárasztó volt a szűk repedéseken, kapaszkodón bejutni a felfedezésre váró helyig. Ott a sziklapárkányon, alattunk hatvan méteres szakadék, Mihály beöltözött, magára aggatta a sok lomot, karabinerek, szögek, pótlámpák, stb., utána nekiindult. Ez a barlang legritkábban járt útvonala, az úgynevezett liftakna. A falon vízszintes repedés indul. Ezt csak trepnikkel lehet mászni. (A trepni, kis háromfokú kötéllétra). Az ott bevert szögek mellé még jó pár darabot elhelyeztünk. (hatvan méter szakadék alattunk) A két barát újra akcióban Az oldalmenet (traverz) után jött a barlang leglátványosabb cseppkőképződménye, elég fárasztó látvány. Mondták is a táborban, ha leestek lehetőleg ne verjétek le. Az oldalágból nyúlik le a közel 15 méteres kézre hasonlító képződmény. Ott egy óriási párkányon, mint egy sütő-tepsi, várt rám Mihály, mivel én voltam a másodmászó. Mit ne mondjak, fárasztó egy út volt. - No akkor itt fel - mutat Mihály a sűrű homályba vesző kürtőbe. Int lefelé, ja arra. Akkor inkább fel. Két köteles mászó technikával mozogtunk, ami annyit tesz, hogy a két kötélből mindig csak az egyik mozgott, a másik szál a má- szót tartja egyensúlyba, a trepnihez állva. Kutya egy munka volt, ráadásul mikor lekiabált Mihály, (- Húzd be a sárga kötelet! - mondta.) eléggé bajban voltam, hiszen mindkét kötél sárga agyagos volt. Mindegy, haladtunk felfelé, jó sok szöget felhasználva. Menet közben a pótlámpám önállóan elindult lefelé, füleltem, hátha letöri a barlang nevezetes cseppkövét, szerencsére elszáguldott mellette. Később egyetlen darabját sem találtuk meg. Vajon hová lett? A kőzetanyag fokozatosan szürkére változott, néhol halvány vörös beütéssel. Akkor született „A Holdon vagyunk” mondat. Mihály végre felért egy öltözőszekrény nagyságú fülkéhez. Komoly gyűrűs szeget helyeztünk el a falba. Viszont az égiek nem akarták, hogy tovább menjünk. Minden fogás letört. Szöghely, ékhely nem volt. Pedig lámpáink fényében továbbvezető út lát- szódott. No, de az az igazi felfedező, aki időben vissza tud fordulni. Hat órája voltunk a barlangban. A két kötélszárat összekötve a gyűrűn átvezettük, dupla száron ereszkedtünk a „kézig”. Ott lehúztuk a kötelet és egy újabb ereszkedőgyűrűn át a „kéz” mellett a legalsó régióba ereszkedtünk. Innen egy hosszú létrán fel és újra az eszeveszett kúszások, a sok cuccal. Aztán végre kint. A bejáratnál egy órát ültünk, az ott lévő vizekből töltekeztünk. Majd fel a hegyen a táborba. Nem kellett altatni minket. Ha valaki újra próbálkozik a „kéztől” körülbelül hatvan méterre felfelé kiépített szögsoron mehet, aztán ki tudja, lehet, hogy egy új bejárat? Egy-két nap lébecolás után a barlang úgynevezett új részébe indultunk. Még soha senki nem járt ott. Igazi felfedező útnak indult. Valamikor dr. Hír János barátunk kutatott arrafelé, csontokat keresve, ő mondta valami van ott, valami lyukféle. Akkor hajrá. Minimális felszerelés, mászógépek, kötél, heveder, fényképezőgép, egy-két csoki, pótvíz. A már megszokott útvonal, „háztető”, golgota, olyan szűk hely, hogy van aki csak idáig tud a barlangba jönni. Utána az úgynevezett „galérián” fel. Ez a barlang legtöbb cseppkövet-felmutató része. Majdnem lehúztam a kürtőbe, szétterpesztett, csizmás lábam alattomosan csúszott lefelé. Gyorsan átvetettem egy stabil cseppkövön egy kötélgyűrűt. Mihály meg is jegyezte: - ló ötlet volt. Végre ott voltunk a jani által jelzett lyuknál. Rövid tanakodás után Mihály becsúszott lábbal előre (ez azért veszélyes, mert mi van, ha egy barlang mennyezetén lyukad ki). De nem. Nagy küszködések után egy palás kőzetet tartalmazó részhez érkeztünk. Mivel elsők voltunk, mindenhová be kellett nézni, hogy merre tovább. Végre megvolt. Egy oldaljáraton át visszajutottunk az igazi cseppkövek közé. Mihály befűzött egy kötélgyűrűt és a betett kötélen át elindult lefelé. Viszonylag akadálymentesen lejutott az aljába. Csak tátottuk a szánkat. Meseszerű képződmények, szinte műanyagnak látszó falak. Fotóztunk, mint akit fizetnek érte. Először járt itt ember. Azóta is csak az a neve „az új rész”, rövid, de jó túra volt. Innen gyorsan kint voltunk. Három nap után megmosakodtunk, az egy fokos forrásvízben. Este szórakozás, öblögetés. Reggel haza indultunk. Újra kint voltunk a Hajnóczi barlangnál. lövőre ugyanitt. Buda László
