Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-25 / 21. szám

SPORTTUKOR Hat érmet „lapátoltak össze A Tarjáni Tornádó Triatlon SE-nek (TTT), il­letve a Salgótarjáni HKE triatlon szakosztály egyik képviselőjének a téli ala­pozás közepette lehetősé­ge nyílt egy, a monotóniát megtörő felmérésre és egyben versenyzésre, me­lyen a triatlonosok és az evezősök mellett a kajak­kenusok is részt vettek. B. L. Az ország minden részéből ér­keztek sportolók a TVK-Mali Triatlon Klub által rendezett ergotlon bajnokságra (összesen közel százan), melynek a Tiszaújvárosi Sportcentrum edzőcsarnoka adott otthont. Az újonc, gyermek és serdü­lő korcsoport képviselőire 800 méter futás, 4 km kerékpáros „görgőzés” és 500 méter ergométerezés (száraz evezés) várt, míg az ifjúságiak, junio­rok, felnőttek és szeniorok penzuma 2,1 km, 8 km és 1500 m volt. Az első futamokban a fiatalok mérték össze tudásu­kat. A havas futásokból min­den salgótarjáni elsőként ért be a csarnokba, ahol megkezd­ték a görgó'zést. Nagyon jó tem­póban, pörgős áttétellel tudták teljesíteni a távot, majd követ­kezett az evezés. Idén tíz ergométert állíthattak fel a szervezők, melyekhez a TVK- Mali TK tíz kerékpárját és gör­gőjét rendelték hozzá. Az eve­zés során azért látszódott, hogy gyakorlásra csak egyszer nyílt lehetőség (köszönhetően Kancsulik Ákosnak), de a pár érmes helyezéshez ennyi is elég volt.- Ez a téli felmérő okot ad rá, hogy igen reményteljesen néz­zünk a 2013-as versenyszezon elé, szinte minden korcsoportban - nyilatkozta Szultán Attila, a TTT Kerékpárban jól teljesítettek a salgótarjániak edzője, versenyzője. - Nagyon elégedett vagyok a csapattal, fan­tasztikusan teljesítettek verseny­zőink. A rendezvényen igen pon­tos terhelési diagnosztikát re­gisztráltak minden versenyzőnél - pulzus, idő, táv, százalékos ter­helés -, ami felért egy sportorvo­si terheléses vizsgálattal. Ha már a téli felmérőknél tartunk, na­gyon sajnáljuk, hogy a hagyomá- nym~szori)sp.ataki futósorozcjt idén elmaradt, inert korábban az a rendezvény Is része volt a téli felmérőinknek és nem mellékes, hogy a gyerekek is szerették. Abszolútban egyébként a vá­ci evezősök szerepeltek a leg­jobban, akik az egyéni aranyak mellé váltóban is első helyet szereztek. A salgótarjániak eredményei. Gyermekek. Fiúk(4): 2. Tórák Le­vente (2:40 perc futás, 12:18 perc görgő és ergométer) 14:57 perc összidő. 3. Bajczár Benedek (2:41+12:24) 15:04. Lányok (1): 1. Laczkó Rozina (2:40+11:32) 14:11. Serdülők. Fiúk (9): 2. Marcsok Tihamér (2:38+9:15) 11:52 ... 4. Petróczy Bálint (2:31+10:00) 12:30. Lányok (7): 1. Király, Dóra (SHKE-Triatlon, 2:50+10:43) 13:32 ... 3. Laczkó Szabina (2:44+11:22) 14:05. Ifjú­ságiak. Fiúk (5): 4. lakubovics István (7:39+19:01) 26:39. Fel­nőttek és szeniorok. Férfiak (6): 5. Szuhán Attila (8:42+21:52) 30:33. (A nem jelöltek valamennyien a TTT tagjai.) events Tórák Levente (TTT) ezüstöt nyert Négy évtizede a fekete-fehér bábuk bűvöletében Mádl Ildikó sakkolimpiai bajnok is a tanítványai között volt A sakk története a legendák vi­lágába nyúlik vissza. Mi, ezút­tal ilyen távoli múltba nem, de négy évtizedre, az 1972-es esz­tendőig tekintünk vissza. Ek­kor ismerkedett meg ugyanis a 64 fekete-fehér mező titkaival a Bátonyterenény élő, idén 51. életévébe lépett I. osztályú sak­kozói minősítéssel rendelkező Tódor Attila, aki jelenleg helyi egyesület hiányában Pásztói SE ponterős játékosa. Vele beszél­gettünk. Cz. Zentai József- Hogyan jött a sportág iránti elkötele­zettséged?- Nagybátonyban, Zagyva-parti gye­rekként tíz éves koromban ismerked­tem meg a sportág alapjaival. Lakásunk közelében élt az agilis sportág szervező, Petre Lajos bácsi, amikor engem is - a bátyám után - rábeszélt a sakkozásra. Adott egy szakkönyvet, s ebből tudhat­tam meg milyen csodálatos is ez a szel­lemi játék. Megszerettem, és még ebben az évben leigazoltam a Nagybátonyi Bá­nyász SC sakkszakosztályhoz.- Ekkor kik képviselték a sportegyesü­leti színeit?- A hetvenes években Nagybátony­ban erős sakkozókból álló szakosztály működött. A teljesség igénye nélkül fel­sorolnám őket: Bronner Zoltán, Kovács Balázs, Halmi Zoltán, Stuhl József, Ka­zinczy József, Kaiser Ferenc, Kemecsei Sándor, Horváth József, Berzák István, Kor­mos József, Hovanecz László, Osgyáni Sándor, Tódor Sán­dor és még sokan mások.- Abban az időben miként készült fel egy sakkozó a meg­mérettetésekre?- Nekem a klubösszejöve­telek mellett nagy segítség volt, hogy Sándor bátyám­mal, aki már korábban leiga­zolt a Bányászhoz, otthon szinte minden nap ádáz csa­tát vívtunk egymással.- Mikor jött az első komo­lyabb sikered?- Két év múlva a megyei serdülő, ifjúsági versenye­ken már több esetben nyer­tem, illetve lettem díjazott versenyző. Azt tudni kell, engem soha senki szakem­ber nem tanított, oktatott szakmai szinten a sportág fortélyaira. Amit a mai na­pig elértem, azt csak a bátyámnak kö­szönhetem. Később Bátonyba jártam a szakmunkásképzőbe, és amikor ne­künk megyei suli bajnokság volt, azt is szinte mind a három évben én nyer­tem meg. A szakmunkásvizsga után elmentem dolgozni, így már kevesebb idő jutott a sportra.- Eljött a katonai szolgálat ideje. Sike­rült tovább művelned a sportágat, vagy kényszerűségből nálad is kimaradt ez a két év?- Abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy a sakk eredményeimet méltá­nyolva irányítottan egy szabolcsi tele­pülésre, az NB Il-es sakkszakosztállyal büszkélkedő Nyírtelekre vonulhattam be katonának. A honvédségi egyesület­nél egy fél év eltelte után megszűnt sakk szakosztály, de szerencsémre ezzel egy időben engem áthelyeztek Tapolcára. Itt Paréj Józsi bácsinál aztán már nagyon keményen kellett sakkoznom, miközben az általános iskolában én is oktathattam a gyerekeket, közte Mádl Ildi­kót, aki később sokszoros ma­gyar női válogatott lett, sőt a Polgár lányokkal együtt sakk­olimpiát is nyert. Szóval ne­kem az egyenruhás időszak igencsak kemény sakkozás­sal telt el, de leszerelésem után nem sokkal inkább a külföldi munkavégzés lehető­ségével éltem, és bizony kény- szerűségből kissé eltávolod­tam a bábuk tologatásától. Ha itthon maradok, lehetséges, tudtam volna teljesíteni a nemzetközi mesteri címet. Akkoriban igen jól ment a versenyzés. De tény az is, azokban az években nagy slá­ger volt a külföldi munkavég­zés, ezzel együtt a kinti kere­seti lehetőség. Nem gondol­tam, hogy kint a németeknél majd hiányzik a sakktábla.- Kibírtad?- Nehezen. Amikor kint hazai sportsajtóhoz jutot­tunk, én azonnal a sakk híreket bön­gésztem.- Úgy látszik nem felejtettél el sakkoz­ni, mert hazatérésed után egy évvel - 1987-ben - Balassagyarmaton eredmény- hirdetéskor minden felkészülés nélkül a dobogó legfelső fokára állhattál fel.- Igen, ez így történt, de ehhez még annyit hozzátenném, aki már gyermek­korában megismerkedik a fekete-fehér bábuk világával az sosem felejti el ezt a szép szellemi játék adta örömet.- A győzelem után még is újra eltűn­tél. Mi történt?-Egy újabb, már rövidebb idejű kül­földi munkalehetőség adódott számom­ra. Éltem vele. Hazajövetelem után egyébként megismétlődött velem a ko­rábbi gyarmati eset. Az Ipoly-parti vá­rosban, 1991-ben rendezték meg me­gyei egyéni sakk bajnokságot. Itt az el­ső három helyen bátonyiak végeztek. Első lett Patai József, második Hovanecz László, míg a harmadik én lettem.-Ésa tarjániak?- Megelőztük őket. Ez akkor nagy eredménynek számított. A nem min­dennapi siker ellenére pár hónappal ké­sőbb Nagybátonyban a sakk szakosz­tályt megszüntették. Többen a szélrózsa minden irányába szétszéledtek. Én, Pásztora a Szita Róbert által elnökölt Color-Nova SE-hez kerültem. Az SE megszűnéséig tagja voltam az NB Il-es csapatnak. A bátyám invitálására aztán 2001-ben a Pásztói Sakk Egyesülethez igazoltam. Ma is itt játszom.- Milyen minősítési fokozattal rendel­kezel?- A sakk sportágban az Élő-pont- számok összege alapján adják a ver­senyzők minősítési fokozatait. Én je­lenleg 1961 Élő- pontszámmal rendel­kezem, mely I. osztályú minősítést jelent.- Melyik a kedvenc játékstílusod, és játszmáid során miben rejlik az erőssé­ged?- A kedvenc játékstílusom az aktív tá­madójáték. Pozíciósán a végjátékot sze­retem, talán ebben vagyok a legjobb.

Next

/
Thumbnails
Contents