Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)
2012-12-24 / 297. szám
FOTÓ: R TÓTH LÁSZLÓ NÓ GRÁDIT t. 2012. DECEMBER 24., HÉTFŐ „Fel nagy örömre! Ma született..." Gárdonyi Géza szép szövegű énekével kezdődött a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar hagyományos karácsonyi koncertje. A hatást fokozta, hogy a kellemes dallam gyönyörű gyermekhangon, a Kodály tagiskola Kicsinyek kórusa előadásában, Édes Katalin tanárnő vezetésével szólalt meg. A keresztények legfontosabb ünnepét az együttes évek óta a maga módján zenével köszönti, de egy idő óta a szakrális, vallási gondolatok prózában is beépülnek a koncert programjába. Az idén Varga András plébános mondott ünnepi, az alkalomhoz illő és méltó beszédet, amelyet az Ökumene alapján evangélikus, református és római katolikus köszöntéssel vezetett be. A betlehemi történések felidézését követően azt a kérdést tette fel, hogy vajon mit szól Isten a mai állapotokhoz, amelyek közepette nehéz örömet hirdetni. A válasz szerint nem szól semmit, nem ígérget, cselekszik. Amikor Jézus az emberek közé jött, megmutatta, hogy „jónak lenni jó”. E mottó jegyében zajlott - utalt rá az atya - az elmúlt napokban az a jótékonysági akció, amelyhez nagy számban és komoly összeggel csatlakoztak a közmédia nézői és hallgatói a Böjté Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára, hogy szebbé tegyék az erdélyi ferencesek által fenntartott gyermekvédelmi intézmények kis lakóinak életét.- Csodálatos volt érzékelni az adakozó szellem kisugárzását - mondta Varga András és áldott ünnepeket kívánt a hangverseny minden résztvevőjének. A koncert első nagyobb egységét barokk muzsika - benne A. Corelli concerto grossója - képezte a karnagy Kökényessy Zoltán összeállításában, majd A. Vivaldi négy osztató oratórikus imája, cre- dója következett a Baárné Dicse Zsuzsanna vezényelte Salgótarjáni Pedagóguskórus és a Balassagyarmati Dalegylet tagjaiból alakított énekegyüttes előadásában. A két kórus megemlékezett a 130 éve született Kodály Zoltánról is az „Adventi ének” című szerzeményének reprodukálásával. Ezt a műsorszámot Ember Csaba, a balassagyarmati vendégek vezetője, karnagya vezénylete. Az est fénypontját egy ősbemutató képezte. Kubinyiné Szabó Katalin énektanár népdalválogatásának zenei változatát Kerek Gábor - aki személyesen is jelen volt a premieren - készítette el. A fagottművész zeneszerző immár másodszor tett eleget Kökényessy Zoltán felkérésének. Az előadásban közreműködtek a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény népzenei tanszakának ifjú énekesei, soraikban azzal a Kubinyi Júliával, aki a minap a Duna Televízió „Felszállott a páva” című népzenei vetélkedőjében a döntőben szerepelt - kiválóan. Egy képzeletbeli utazást imitáló „Nemzetek dalai” című blokkban úgymond karácsonyi örökzöldek hangzottak el köztük az „0, Tannenbaum” és a „Jingle Belles”. A Baráth Attila énekelte „Ave Maria” után újra a Kicsinyek kórusa következett egy karácsonyi csokorral, benne olyan magyar népdallal mint a „Kiskarácsony, nagykarácsony...” A zárórészből természetesen nem hiányozott a „Mennyből az angyal...”, a „Pásztorok, pásztorok...” és a legvégén „Csendes éj” sem. A szimfonikus zenekar, a három kórus és valamennyi közreműködő sokat tett azért, hogy a lelkekben kiteljesedjék az adventi ünnepvárás csodája. Cs.B. A szimfonikus zenekart Kökényessy Zoltán vezényelte. A színpadon a zeneiskola népi énekes növendékei „Az én karácsonyom” Csikós Friderika egy nyolcadik osztályos bárnai kislány írta a következő szép, mély gondolatiságú mondatot: „Nekem csak akkor van karácsonyom, ha nekünk van karácsonyunk... ” Ennél szebb mottója nem is lehetne a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Egyesülete - és támogatói - által „Az én karácsonyom” címmel általános iskolások számára immár tizenötödik alkalommal meghirdetett irodalmi és képzőművészed pályázatnak. szerűen közel áll a gyermekek lelkivilágához. A legtöbben azt a hagyomány- és szokásrendet írták le, amit évek óta tapasztaltnak saját családjukban. Szinte mindenki írt a készülődésről, az ajándékvásárlásról, fenyőfaállításról, díszítésről, az ünnepi menüről, a karácsony esti szertartásról, de sok más téma is felmerült. így olyan általános emberi érték mint az összetartás, a szolidaritás, egymás megbecsülése, a jótékonykodás, az öregek, bederika (Bárna, 8. o.) és Faragó Orsolya (Beszterce 8. o.). Tanáruk: Zsély Agnes és Rácz Tímea. Külön- díjat kapott: Berki Lilla (Etes 5. o.) és TorjákKitti (Bárna 6. o.). A rajzpályázat első díjasa Kiss Eszter (Dornyay ó. o.) lett. Felkészítő tanár: Mátrainé Váradi Judit A második helyen Berki Melissza (Bárna, 6. o.) végzett. Tanára: Bácskai Zsuzsanna. A harmadik helyet holtversenyben szerezte meg Dúzs Gellert (Kodály, 5. o. - tanára MarcsokÉva) és Mag Roland (Etes Szabó Péter, az Esélyegyelőségi Iroda képviseletében játszott, vetélkedett a gyerekekkel A díjkiosztó ünnepséget a minap tartották a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben. Az irodalmi pályamű- veket dr. Csongrády Béla tanár, közíró, a TIT országos és megyei elnökségének tagja értékelte. Elmondta, hogy a kiírás szerint arra voltak kíváncsiak, hogyan érvényesül manapság az egyes ember- jelesül egy általános iskolai tanuló - érzelem-és gondolatvilágában a karácsony szellemisége, milyen az ünnepvárás és az ünnep hangulata, azaz kinek mi a karácsony üzenete. A mintegy hatvan dolgozatból - melyekből sokat a Beszterce tagiskola tanulói küldtek be- egyértelműen kiviláglik: a karácsony a legszebb ünnep, amely szakrális, vallási tartalma mellett elsősorban a szeretetről, a családi összetartozásról szól és értelemtegek, elhagyatott emberek segítése, az esélyegyenlőség, a mássággal szembeni tolerancia. Tükröződnek az írásokban azok a hétköznapi gondok is, amelyek különösen a nehéz helyzetű családokban nyomasztóak. Hasonló gondolatokat vetett fel - kiegészítve a festés, rajzolás néhány „szakkérdésével” - Szabóné Kereskényi Gabriella könyvtáros, kulturális szervező is - aki kolléganőjével Nagy Mónikával - a képzőművészeti alkotásokat tekintette át Az irodalmi pályázaton első helyet Kazareczki Noémi Petra (Ságújfalu, 6. o.) szerezte meg. Felkészítő tanár: Dénesné Tari Zsuzsanna. Második lett: Kurcsik Brigitta (Etes 8. o.), tanára: Godóné Pál Erzsébet A harmadik helyezést megosztva érte el: Csikós Fri1. o. - tanára Godóné Pál Erzsébet). Különdíjat kapott Csikós Hermina (Bárna 6. o.). A díjakat a szervezők és a támogatók képviselői adták át. Az említetteken kívül ajándékban részesült Rozmann- Nébátfai Ágota tanárnő is. Ekkor osztották ki a könyvtár által, a várossá nyilvánítás 90. évfordulója tiszteletére meghirdetett „Salgótarján legszebb helye - Kedvenc helyem városomban” című rajzpályázat díjait is. Az első három helyen a következő sorrend alakult ki: Szántó Hanna (Gagarin 3. o. - tanára: HarsányiSzilvia), Botos Tibor Milán (baglyasaljai diákotthon - tanára: Bayemé Fürth Vera), Szabó Doroti (Gagarin, 5. o. - tanára: Veresné Kelemen Beáta.). Különdíjas lett: Végi Anita (baglyasaljai diákotthon.) Táncoló Pitypang. Ásító Felhő és barátaik... „Nem csak nagyóvodásoknak, de első önálló olvasmánynak is kiválóak az akciódús, rövid mesék" - írja a kiadó Erdős Istvánelső könyvének, az „Aprótörpe indiá- nok”-nak hátsó borítóján és bizony túl szerénynek bizonyul ez az ajánlás. Mert nem igen találni olyan korosztályt - beleértve a magamét, a deres hajú hatvanashetvenesekét is - amelyik ne élvezné ezeket a valóban könnyen olvasható, bájos, erőszaktól, durvaságtól, a manapság divatos agresszivitástól mentes, elegánsan tanulságos, finom pedagógiai célzatosságú történetkéket. Azért a kicsinyítőképző, mert a főszereplők maguk is picik. Hiszen az erdők rengetegének mélyén élő mani indiánok legdélcegebb harcosa, törzsfőnöke, az „Álló Bivaly” a maga kilenc és fél centijével valóságos óriás közöttük. „Persze apró termetük nem megy bátorságuk rovására, még a legfiatalabb indiángyerek, Táncoló Pitypang is rettenthetetlen harcos - lenne, ha anyukája megengedné neki. Barátjával, a megfontolt indiánlánnyal, Ásító Felhővel A salgótarjáni Erdős István első könyvének címlapja Pásztohy Panka rajzaival azért így is rengeteg kalandot éltek át, bátorságukkal kitűntek az aprótörpe törzs tagjai közül” s a falujukban mindenki emlékszik tetteikre. Ezekből mesél el néhányat a könyv hat fejezete. Az elsőben valójában a holdünnepi próbatételeket kell teljesíteniük. Először egy váratlanul eléjük kerülő meredek falú vermen kell átlendülniük, aztán egy mérges csalánbozót keresztezi útjukat, majd egy varjúcsapat támadását sikerül leszerelniük az ünnepségre szánt makkpitével. Miután legyőzik a törzs által - tódtókon kívül - állított akadályokat, eljuthatnak a célig, a harcossá avatásig. A második fejezetben gombázás közben ismeretlen erdőlakókkal, bogarakkal találkoznak. Az egyik meg is harapja Táncoló Pitypangot, de a füvesasszony, Repedt Fazék segítésével és Ásító Felhő gondos ápolásával meggyógyul. A harmadik fejezetben a súlyos beteg törzsfőnök, Álló Bivaly gyógyulásáért hoznak áldozatot, amikor elmennek a Fekete Szakadékhoz gyógyfüvekért. Küldetésüket a Száraz Pikkely nevű kígyó segíti. A következő fejezet egy kevéssé sikeres kalandjukról, dühös gyíkokkal való találkozásukról számol be. Az ötödik epizódban az indiángyerekek egy veszedelmes vérző farkast mentenek meg, a hatodikban pedig egy bölénycsordát térítenek a patakmederbe, hogy ne gázolják le a falut. Bizonyára e rövid „tartalomismertetésből”, a különleges érzékkel megválasztott, eleve atmoszférateremtő nevekből is fény derül a mesekönyv értékeire, s a továbbiakban még említhető a gördülékeny stílus - amely alkalmasint alaposan elgondolkodtató mondatokban ölt testet - is. A legjellemzőbb példája ennek az ötödik fejezetben olvasható: - „A szavak olyanok, mint a gömbölyű kövek. Ha sokat raksz egy kupacba, szétgurulnak - mondta a farkas és megint hallgatásba burkolózott. ” Nos, Erdős István jó arányérzékkel rakosgatja a szavakat, éppen annyit tesz együvé, ameny- nyire szükség van az ideális hatás eléréséhez. Mondjuk elsőként a saját családjában. Mint egyik interjújában elmondta: a Táncoló Pitypang figurája eleinte kisfia, Jonatán alteregója volt, az Ásító Felhő modellje pedig a szomszéd kislány, de aztán keveredtek a karakterek. A szerző maga is szerette az indiános történeteket - a Winnetou még ma is benne van az első öt kedvenc könyvében - alig várta, hogy Jonatánnak mesélhessen esténként ilyeneket. Ezek papírra vetéséből született az „Aprótörpe indiánok” ötlete, amely megtetszett a Pagony Kiadónak és vállalkozott a megjelentetésére. Sőt, a szöveg mellé rendelte Pásztohy Panka varázslatos szépségű, adekvát hangulatú rajzait, amelyek szó szerint is láttatják a főhősöket és egy-egy találó jelzéssel utalnak az éppen aktuális környezetre, sztorira. Erdős István - aki rendező és operatőr is - saját munkájával nevezett és nyert a József Attila Kör által meghirdetett első könyvtrailer-pályázaton. Ez az új műfaj lényegében filmszerű könyvelőzetes vagy ha úgy tetszik könyvreklám, amelyről egyelőre még nem tudni, hogy mennyire befolyásolja egy-egy kötet eladott példányszámát, olvasottságát, népszerűségét. E hagyományos recenzió viszont igenis szeretné befolyásolni valamennyi mutatót különösen ilyenkor, karácsonykor, kivált itt, Nóg- rádban, tekintve, hogy a szerző salgótarjáni származású és immár azok közé az elszármazott híres személyiségek közé sorolandó, akikre méltán lehetnek büszkék szülővárosának lakói, köztük e sorok írója, aki „ősrégi” barátja, a szintén tollforgató és a szintén Erdős István fiának tudhatja az ifjú, joggal sokoldalúan tekinthető tehetséget. Csongrády Béla A kalandozó indiánfiú és -leány ismeretlen erdőlakókkal találkozik
