Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)

2012-12-22 / 296. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ ____________________________________________________________ ________ FOTÓ: GYURKÓ PÉTER KULTÚRA 2012. DECEMBER 22., SZOMBAT ..Köszönet a tiszteletért" négy tételben Jelenet a besztercebányai Maticiarik együttes karácsonyi műsorából Csongrády Béla A Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet valamint a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Ön- kormányzat három nap és négy ese­mény keretében a Magyarországi Szlo­vákok Szövetsége Közalapítvány támo­gatásával rendezte meg a hovatovább hagyományossá váló adventi program- sorozatát. Erre utalt Homoga József, a baráti kör elnöke is, amikor köszöntötte az első rendezvény vendégét Ján Jancovic írót, újságírót, aki a szlovákiai Nyitrából ér­kezett Salgótarjánba a „Nógrádi hegyek­ből és völgyekből” című kötete kapcsán. A kétnyelvű beszélgetést Fuhl Imre, pi­lisi szlovák költő, zsurnaliszta vezette. A kérdéseire adott válaszokból kikereke­dett a szociografikus, tényirodalmi jelle­gű könyv tartalma, a szerző érdeklődé­si köre. Ján Jancovic következetesen, szisztematikusan kutatja e népcsoport háromszáz évvel ezelőtti észak-dél irá­nyú vonulását s Magyarország külön­böző területein - így Nógrádban - való letelepedését, s vizsgálja azoknak fal­vaknak a történetét, mai jellemzőit, ahol nagy számban élnek szlovák anyanyel­vű lakosok. Munkáját motiválják a tele­pülések kerek évfordulói, jubileumai is. A „Szomszédolás” - amelyet mint Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet igazgatója elmondta, ezúttal másodszor rendeztek meg - keretében nyitották meg Karol Demuth „Besztercebánya - rézváros” című fotókiállítását. Homoga József - aki a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke is - ismertette a ven­dég fotóművész szakmai sikerekben gazdag pályaképét, amelynek a termé­szetfotózás, a Tátra megörökítése az alapvető jellemzője. A salgótarjáni, nóg­rádi fotósokhoz mintegy húszéves kap­csolat fűzi Karol Demuthot. Több mint egy fél évszázada él Besztercebányán, amelyet már jó ideje otthonának tekint. A város szeretete tükröződik kiállított képein is. A korszellemnek megfelelő, digitális technikával, gondolatébresztő effektekkel készült különleges felvéte­leken, képvariációkon elsősorban a „rézváros” szép, nevezetes épületei tűn­nek fel. A megnyitóünnepség barátsá­gos hangulatát nagymértékben fokozta a besztercebányai Maticiarik gyermek néptánccsoport - amelyik dr. Zuzana Drugová, a Bél Mátyás Egyetem prog­rammenedzsere kíséretében jött el Sal­gótarjánba - kedves betlehemi, kará­csonyi műsora. A csoportvezető kifej- tette abbéli reményét, hogy a folklór | mint közös nyelv a továbbiakban is se­gíti egymás értékeinek jobb megisme­rését, megbecsülését. A „Ki tud többet szomszédainkról?” címmel meghirdetett civil szervezeti ve­télkedőbe öt csapat nevezett és érdekes, izgalmas játékban mérte össze ismere­teit. A szoros verseny ötödik helyén Baglyasalja Barátainak Köre, a negyedi­ken a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesü­let végzett, a harmadik helyet Nyugdí­jasok Nógrád Megyei Képviselete, a má­sodikat a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület szerezte meg. A legjobbnak a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Kö­re bizonyult. A vetélkedő díjaihoz Besz­tercebánya, Losonc és Fülek polgármes­terei is hozzájárultak. Közvetlenül a vetélkedő után szép gesztussal kezdődött „Köszönet a tiszte­letért” című adventi program ugyancsak a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Köz- művelődési Intézetben. Dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, az intézet munka­társa érzelmes szavakkal és egy könyv­formátumú tortával köszönte meg az el­múlt öt évet, amikor is a könyvtárban és a könyvtárral együtt fejthették ki tevé­kenységüket. Januártól az intézet más szervezeti keretben és új helyen végzi to­vább munkáját. Hasonló gondolatok je­gyében búcsúzott három kolléganőjétől a könyvtár igazgatója, Molnár Éva, ki­emelve munkakapcsolatuk emberi vo­natkozásait. Az ünnepváró műsorban - amely tovább erősítette a magyarorszá­gi és az anyaországi szlovákok valamint magyar anyanyelvű barátaik jó kapcso­latait, együttműködését - Szőke Sándor kisnánai citerás és énekes - aki novem­berben a szlovák nemzetiségi hagyomá­nyok ápolásában kifejtett tevékenysé­géért a vanyarci Hugyecz Antalné em­lékére alapított díjban részesült - a négytagú klenóci népi zenekar vala­mint a rimaszombati HÁJ együttes lé­pett fel, emlékezetes élményben része­sítve a program résztvevőit. A szép mo- solyú és gyönyörű népviseletben pom­pázó tíz hölgy egy lakodalmas táncjá­tékból mutatatott be két részletet: egy szomorkás hangulatú leánybúcsúzta­tót és egy harsány, mosolyt fakasztó női mulatozást. Az est zárásaként a „Csendes éj” hangzott el szlovák és magyar nyelven. Az éneklésbe a kö­zönség is bekapcsolódott. Mindhárom alkalommal terített asz­tal is várta az érdeklődőket. Volt amikor teát, forralt bort lehetett kortyolgatni, máskor mákos bejgli és káposztaleves is került a szíves kínálatba... Harmónia és szépség Miután Agócs József a József Attila Művelődé­si és Konferencia-központban rendezett kiállítá­sán a fotók témáját a tánc adja, a megnyitóünnep­séget stílusosan két táncos produkció foglalta ke­retbe. A fotóklub programjának elején a salgótar­jáni Medalion együttes Takács Dorottya és Járja Tamás alkotta párosa lépett fel latin táncokkal, a végén az Ifjú Nógrád képviseletében Bodzási Bar­bara és Kazareczki Mihály mutatott be néptáncot. Homoga József - a kiállítást rendező Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnökének - köszön­tőjét követően Paróczai Csaba, a Cogito Általános Művelődési Központ főigazgatója nyitotta meg Agócs József kiállítását „A tánc a fontos vagy an­nak képi mása...mi értelme táncot fotózni, a néma pillanat átérheti-e a lángként lobogó, fényesen el­lobbanó táncot?” - tette fel a kérdést és meg is vá­laszolta: „Ha végignézzük ezeket a képeket, akkor azt mondhatjuk igen: ha valaki ért hozzá, be tud­ja zárni egyetlen pillanatba a mozgást, fel tudja mutatni egyetlen pillanatnyi állapotában az egész folyamatot - és halljuk a hangszerek hangját, a táncosok rikoltását, a lábak dobbanását, ruha su­hogását. Táncot fotózni így van értelme, mondhat­nánk csak így szabad...Agócs József képei a tánc lelkét közvetítik felénk az alkotó leikével vegyül­tem..” Paróczai Csaba mondandóját Andrea PaoliniMerlo Magyarországon élő, argentin szár­mazású koreográfus, a Magyar Nemzeti Balett táncművésze - s nem mellesleg fotóművész - gondolataival erősítette meg: „A fotográfia ideá­lis eszköz arra, hogy megragadjuk a tánc harmó­niáját és szépségét... ” A táncosok „...a hajlékony, karcsú, erős izomzattal rendelkező, állandóan fej­lődő szoborszerű alakjukkal a művészetnek szen­telt atlétáknak tekinthetők. ” Dr. Agócs József okleveles gépészmérnök, mű­szaki doktor diákkorában autodidakta módon sa­játította el a fotózás alapelemeit, vezette az egye­temi újság fotórovatát. Négy éve tagja a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek, s ugyancsak tag­ja a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Or­szágos Szövetségének. 2009 óta sorozatban nyert el különböző hazai és nemzetközi díjakat, elisme­réseket például az Észak-magyarországi Fotómű­vészeti Szemlén, a „Fesztiválok éve 2010” pályá­zaton. Mint a megnyitón elmondta: személye si­kereit nem kis részben e Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület kollektívájának, a klubban folyó mű­helymunkának köszönheti. A „Tánc - művészet” című kiállítását a Paróczai Csaba által kifejtett ér­demeken túl az ügyes szerkesztés is jellemzi: gyakorlatilag négy témára - mozdulat, párban, forgás, együtt - komponált sorozatokban fűzi fel képeit, amelyeken megjelennek - töb­bek között - a Pécsi Balett, a Botafogo, az ExperiDance, a Hon­véd és helyből a Me­dalion együttes tán­cosai. Minden képről sugárzik az alkotó ars poeticája, amely szerint a technika „csak” eszköz a cél­hoz - a csodához, je­len esetben a táncoló ember megmutatásá­hoz - vezető úton. Agócs József újabb bemutatkozása a 432. kiállítása a fotó­klubnak. Cs. B. A salgótarjáni Medalion táncegyüttes dr. Agócs József egyik fotóján

Next

/
Thumbnails
Contents